Jimin merengve nézte Jungkookot, ahogy lelkesen magyarázott a színészeknek. Igazán szexinek találta, ezt az irányításmániás oldalát. Egy vágyakozó sóhaj szaladt ki ajkai közül, ami nem kerülte el Jango figyelmét. Szemöldök ráncolva figyelte a két férfit. Végül nem bírta tovább, és megszólalt.

- Összefeküdtél vele? - kérdezte, máris a vodkás üveg után nyúlva. Jimin óvatosan felé fordult, és csendben figyelte kérdezőjét.

- Jango... azt ne mondd, hogy még mindig...

- Egy pillanatra sem szűntelek meg szeretni. - húzta le a pohár tartalmát. - És biztos voltam benne, ha egyszer újra visszatér a szexuális étvágyad, akkor ismét együtt leszünk. Nem is gondoltam rá, hogy a múltad egyszer visszatér. - csapta le az üvegpoharat a pultra, ami azonnal apró darabokra tört. A férfi vére karján végig folyt, és arca fájdalomba torzult. Jimin rögtön hozzá szaladt, és egy tisztarongyot fogott a sebre.

- Nem vagy normális. - morogta, miközben óvatosan elkezdte kiszedegetni a szilánkokat. Ekkor egy meleg kezet érzett az arcán, és tekintete találkozott a fájdalommal teli íriszekkel.

- Olyan csodálatos vagy. Hogy is ne szeretnélek? Létezik bárki, aki téged ne szeretne? - hajolt közelebb. Jimin szemei kitágultak, és kezével próbálta eltolni a másikat, de abban a pillanatban egy erős kar fonódott derekára, és egy határozott mozdulattal rántotta hátrébb. Jango érezte a másik érintésének hiányát, így a már lecsukódott szempilláit felnyitotta. Jimin mellett egy határozott, izmos férfi állt, akinek tekintete olyan vészjósló volt, hogy a másik jobbnak látta, ha még jobban eltávolodik az ezüsthajútól. Ez az erős, és félelmetkeltő férfi, egy őrülten féltékeny Jungkook volt.

- Én is mindig ezt kérdezem... - mosolyodott el, de szemei továbbra is fenyegetően fénylettek. Jimin engedelmesen simult a másik ölelésébe, és ajkain alig tudta elrejteni az elégedett mosolyát. Jango keze továbbra is vérzett, ez viszont aggasztotta.

- Jango, elkéne menned orvoshoz, szerintem ezt össze kell varrni. - húzta magához a sérült kezet, ami miatt az ölelés, hirtelen fájdalmasan erős lett. - Kookie - nézett a mellette álló égető tekintetbe. - A forgatáson is van kirendelt orvos, ugye? - kérdezte mézédes hangon, amitől a csontropogtató szorítás enyhült.

- Igen Jiminiem, van. Jinho! - kiálltotta a nem messze álló kollégájának. - Kérlek, kísérd Jangot a dokihoz. - mutatott a férfi kezére.

- Jiminiem? - kérdezte az ezüsthajú, mikor végre kettesben maradtak. Jungkook morcosan indult vissza a színészekhez. - Nem emlékszem, hogy valaha is a tiéd lettem volna.

- Nem lett volna szükség rá, ha képes lennél, úgy viselkedni, ahogy egy párkapcsolatban illik. - morogta, és tekintete egy pillanatra megvillant, mégjobban alátámasztva dühét.

- Mert nem tudtam, hogy párkapcsolatba vagyok... - mondta meglepetten az alacsonyabb férfi. Jungkook megtorpant, emiatt pedig, a ledöbbent társa sikeresen hátába ütközött. A hirtelen közelségre mindkettőjükön borzongás futott végig.

- Jiminie... egy hete, minden szabad percünkben szeretkezünk. Ezer fokon ég a testem tőled, és vagy millió féleképpen próbáltam már elmondani, hogy..., hogy... érted, na.. - integetett a kezével.

- Nos, mivel csak folyton próbálod elmondani, ezért nem tudom mire gondolsz... - tette karba a kezét Jimin.

- Szeretlek, te is tudod... - indult tovább, de Jimin keze visszatartotta. Finom, apró ujjai csuklójára fonódtak, ezzel perzselve a bőrét.

- Ez kevés. Taet is szeretted. Sőt, az egész BTS-t, az Armykat... annyi embert... - mondta szégyenlősen. Jungkook szemei végig járták a kipirosodott arcot, az apró izmos testet. Sóhajtva vette a kezébe Jimin gyönyörű, baba arcát, és homlokukat egymásnak döntötte.

- Jimin, én... évek óta szerelmes vagyok beléd. - mondta nagyon halkan, épphogy a másik hallja. - Szóval, az enyém vagy. Végig az enyém voltál, csak nem tudtál róla. - adott egy óvatos puszit a másik illatos tincsei közé, és sietve indult tovább, mert nélküle állt a munka.

A rendező egyre idegesebb lett, mert az egyik legfontosabb karakterét játszó színésznek, fogalma sem volt arról, mi az a szenvedély. Az unalmas színészi játékról figyelme elterelődött, és szeme megakadt az ezüsthajú kedvesén, aki csillogó tekintettel figyelte a színészeket, és már kívülről mondta a szöveget. Nem csoda, hiszen ma, csak ezt a jelenetet, már körülbelül huszadszor vették fel. Jungkook sóhajtva emelte fel a kezét.

- Elég volt ebből. - mondta határozottan. - Magának fogalma sincs, mi az a szenvedély. Jimin, ezt a karaktert rólad mintáztam. Kérlek, eljátszanád?- mutatott az említettre. Jimin szemei kitágultak. - Gyere Jimin, kérlek, mutasd meg, hogy milyen egy szenvedélyes férfi. - Nem volt kétsége, hogy menni fog a férfinak, hiszen kismilliószor látta már színészkedni. Ám az ezüsthajú továbbra is csak döbbenten ült.

Zavarban volt, egyrészt, mert Jungkook szenvedélyesnek nevezte az egész stáb előtt. Másrészt, viszont egyértelműen kifejezte a férfinak, hogy nem áll szándékában többé kamera elé állni.

- Jungkook, beszélhetnénk? - kérdezte felállva, és megigazítva ruháját. Jungkook nyuszi mosolyát elővillantva közelített felé, mintha csak a szívét akarná megolvasztani. - Tudod jól, hogy nem szeretnék többet szerepelni. Szeretem a mostani nyugodt életem.

- Jiminie... Nem akarlak elkeseríteni, de ha végeztem a forgatással, visszaszeretnék költözni Szöulba. Azt akarom, hogy te is velem gyere. Van egy hatalmas lakásom, ami szerintem a te ízléseddel, tökéletes szerelmi fészek lenne. - tette kezeit birtoklóan Jimin vékony derekára, és közelebb hajolva suttogta a szavakat. Az idősebb elveszett a szerelmesen fénylő szemekben, és az édes szavakban. A másik képes volt egy aranyos, szerelmes kisfiú lenni, majd pillanatok alatt egy birtokló, veszélyesen szexi férfi. Ez egész testét remegésre késztette. - Ha pedig visszatérsz velem, nem fogod tudni elkerülni a rajongókat. Akkor, miért nem lépsz ki újra a fényre, és ragyogsz, mint a legfényesebb idol. Pont, mint régen...

- Nem tudom... - az ezüsthajú gerincén végig futott a borzongás a gondolatra, hogy megint sztár legyen. Egy részének nagyon is hiányzott. Az pedig, hogy Jungkookkal élje hátra levő életét, mindennél jobb ajánlat volt. - Rendben. Mi a szerepem?

- Egy cuki, és egyben eszméletlen szexi fiút játszol, akit mindenki imád. Mégis, egy lány számára sem lesz megközelíthető. Egészen a nyár végéig, amikor kiment a tengerből egy szépséget, és akkor... Óóóó - Jungkook kezei erősen rászorultak Jimin csípőjére, amire az fel is szisszent. - Át kell írnom a forgatókönyvet. Kizárt, hogy legyen szerelmi jeleneted. - morogta az orra alatt, ami Jimint mosolygásra késztette. Tetszett neki, hogy a fiatalabb ilyen féltékeny. - Szóval sokáig senki nem tud megközelíteni, aztán kimented ezt a lányt, és nagyon jóba lesztek. Bepróbálkozik nálad, te pedig elutasítod, és bevallod neki, hogy meleg vagy. Ez lesz a sztorid.

- Tehát rólam mintáztad? - kérdezte széles mosollyal, amíg a forgatókönyvet lapozta. - Mikor is?

- Még féléve írtam. Igen. Minden filmemben ott voltál. - nyúlt az álla alá, és még közelebb húzta magához, így arcukat, már csak pár centi választotta el. Jiminben bent ragadt a levegő. - Tudod... nem szeretném titkolni, hogy mit érzek irántad.

- Jungkook. Ismét kölyökként viselkedsz! - morogta kezét lecsapva az alacsonyabb. - Lehet, hogy most nem a BTS jövője múlik a titkunkon, de attól még, senkire nem tartozik. - Jungkook kissé összeráncolta szemöldökét, majd ellazulva sóhajtott.

- Legyen, ahogy akarod. - legyintett a kezével. - Akkor vállalod? - kérdezte távolabb lépve, és tetőtől talpig végig mérte jövendőbeli színészét.

- Csak miattad, de figyelmeztetlek elég húzós az áram, még mindig. - erre mindketten kacagni kezdtek.

Félévvel később Jimin elégedetten nézett végig, a már teljesen átrendezett, és felújított luxus lakosztályukban. Ahogy beléptek Kiki és Nami elkezdték felfedezni a legkisebb zugot is, amit találtak. Nagyon remélte, hogy németjuhásza nem fogja nagyon hiányolni a tengerparti sétákat. Jungkook meleg keze simított végig hátán, ami kellemes bizsergést okozott, mint mindig. Minden érintése olyan volt, mintha az első lenne. A férfi kisfiús mosollyal fúrta arcát a nyakába.

- Hogy van az én kis szuper sztárom? - kérdezte ajkaival finoman megérintve az érzékeny bőrt.

- Furcsa érzés ismét híresnek lenni. - sóhajtott a kezdődő izgalomtól Jimin.

- Minie... Te mindig híres voltál. Csak eddig elbújtál a depressziódba, és a tengerparti, hatalmas villádba. Miattad ez lett az eddigi legsikeresebb filmem. - simított végig finoman a másik ágyékán, miközben beszélt.

- Tudod minden bútor érintetlen még... - suttogta rekedtesen Jimin, a másik karjaiba simulva.

- Akkor, fel kéne avatni őket, ugye erre gondolsz? - markolta meg szorosan az alacsonyabb kezdődő merevedését, amire Jimin kéjesen nyögött.

- Tedd velem azt, amit csak akarsz... - sóhajtotta lehunyt szemmel Jimin.

- Jó mélyen benned akarok lenni, miközben a nevem nyögöd a konyha pulton. Pont, mint legelőször. - harapta meg finoman a másik fülcimpáját. Jungkook az alacsonyabb minden porcikáját eszméletlen finomnak találta. Egésznap csak csókolni, nyalni, szopni és harapni akarta volna a másikat. - Szeretlek, Park Jimin! - fordította maga felé az ezüsthajút, hogy a szemébe nézhessen. Jimin szemei, úgy fénylettek a boldogságtól, hogy Jungkook, egy életre az emlékeibe akarta vésni, ezt a pillanatot.

- Én is szeretlek, Jeon Jungkook... - hajolt finoman a fiatalabb rózsaszín, formás ajkaira. Csókjuk nem volt heves. Átakarták egymásnak adni az érzéseiket, a gondolataikat.

- Jimin... - mosolyodott el ravaszon Jungkook, mikor már elfogyott a levegőjük. - Tudom mi lesz a következő filmem. - távolodott el, kiéhezett szemekkel méregetve a másikat.

- Miért van rossz megérzésem? - kérdezte az idősebb, de az ő arcán is egy hatalmas mosoly terült szét, ami abban a pillanatban lehervadt, amikor meghallotta a választ.

- Felnőtt film, csak nekünk, magunkról, és határozottan ismét te leszel a főszereplő...

Ez volt az ő eufóriájuk története...

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, nézd meg többi könyvem is.

Nem tervezek egyenlőre új történetet írni, amíg be nem fejezem az Érted buknék-ot és a Harmadik-ot, mert mind a kettő körülbelül 20 fejezetes lesz.

Áldott ünnepeket mindenkinek!