Jimin csendben figyelte a tenger hullámait. Mindennapos sétáját szakította meg a naplementét figyelni. Kutyája boldogan ugrálta körbe, mosolyogva simogatta meg a buksiját, és sóhajtva  felállt. Szeme egy pillanatra megakadt a szomszédos villán. Nyugtalansággal töltötte el, hogy az elmúlt héten költöztetők rohamozták meg az épületet, majd tegnap egy hatalmas bmw terepjáró gurult a garázsba, és azóta semmi mozgást nem látott. Mint a vihar előtti csend. Ma este pedig, egyre több ember érkezett. Biztos ház avató lesz. 

- Jobb, ha haza megyünk Kiki. - nézett németjuhászára, aki a ház irányába kezdett sétálni. Nem volt kedve találkozni az új szomszéddal. - Gyere! - utasította sétapartnerét, és elindult vissza saját otthonába. Ahogy belépett az ajtón, Nami lábához simulva üdvözölte. Lehajolt, és magához ölelte háromszínű cicáját. - Mit szólnátok, ha ennénk valami finomat? - kérdezte mire legjobb barátainak szeme egyből megcsillant. Csilingelve kacagott, majd kinyitotta hatalmas hűtőjét, amiben ínycsiklandó sülthús várta mindhármukat. Befészkelte magát kanapéjára, ölében cicájával. Kiki melléugrott, és a macska hátára tette fejét. Jimin kénytelen volt magasabbra emelni tányérját, de nem bánta, szeretett társaságban enni. Ez volt az egyik legnehezebb dolog. Régebben, hat ember társaságában csinált mindent, alig volt egy magányos perce. Most pedig, csak a Cat's-ben volt társasága. Minden második falatot megosztott lakótársaival, így pillanatok alatt üres lett tányérja. A rutint követve, most bekellett volna vennie a gyógyszerét, de annyira álmos volt, és a doktornő azt mondta, jó lenne, ha elhagyná. Ezüst tincsei közé túrt. - Na srácok! Megpróbálunk aludni nyugtató nélkül? - kérdezte már félig alvó társait. - Menjünk! - ahogy kimondta Kiki és Nami felpattant róla, és elindult a haló felé. Jimin mosolyogva követte őket. Ez a két kis angyal volt az egyetlen boldogsága. Nélkülük, már rég kikészült volna. 

Jungkook eközben nem győzte üdvözölni barátait, és munkatársait, akik eljöttek  jelmezes házavatójára. Mosolyogva nézett körbe, a hangos zenére lüktető álarcos tömegen. Boldog volt, hogy ilyen sokán eljöttek. Ekkor bátyja lekapcsolta a zenét, és mikrofont vett a kezébe.

- Kedves mindenki! Elmondhatatlanul boldog vagyok öcsém újra itthon van, és most úgy néz ki elég sokáig maradni is fog! - a tömeg ujjongásba kezdett, ami Jungkook szívét megmelengette. - Testvérkém! Ne haragudj meg, de elkerülhetetlen, hogy ha már bulit tartasz, ezt a listát végig nyomjuk. - mondta, és elindította az Idol dalt, amelytől Jungkook szemét forgatva mosolygott. A tömeg őrjöngő buliba kezdett, ezért testvére feljebb nyomta a hangerőt. A zene szinte táncoltatta az ablak üvegeket, de ez akkor, ott senkit nem érdekelt. Jungkook hatalmasat kortyolt rizspálinkájába, ami már kezdett a fejébe szállni, így ő is csak táncra perdült, és a többiekkel együtt telitorokból énekelte az ikonikus számot. Már vagy a harmadik BTS szám pörgött a lejátszókon, amikor valaki teljes erőből ráfeküdt a csengőre. Kook néhány régi tánclépést felelevenítve közelítette meg az ajtót, és hatalmas mosollyal az arcán nyitotta ki.

- Gyeerrrrreee! - kiáltotta oda se nézve, és indult volna vissza, amikor megérezte, hogy pólója visszatartja.

- Bocs, hogy zavarok, de a szomszéd vagyok, és nem igazán sikerült aludnom. - mondta az ajtóba álló alak. Jungkook sóhajtott, reménykedett, hogy itt nem lesznek bosszantó szomszédok. Kimérten megfordult, és épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor tekintete találkozott egy rég látott, de imádott szempárral. - Te? - kérdezte döbbenten. Eszébe se jutott, hogy a mellette lévő hatalmas villa kié is lehet, pedig kellett volna. Hatalmasat nyelt, és próbált megszólalni, de minden hang a torkára fort, ahogy testét ellepte az ismert borzongás. Ugyan is Park Jimin lassan elmosolyodott, és ezüst hajába mélyesztette pici, aranyos ujjait. Látszólag észre se vette, hogy ki ő. Ekkor jutott eszébe, hogy álarcot visel. Így a másik nem tudhatja kivel áll szembe, de ha tudná, akkor talán nem is állna már itt. - Azon kívül örülnék, ha több BTS számot nem játszanátok. - morgott kissé baratságtalanabbul.

- Persze, visszább vesszük a hangerőt, ne haragudj. - mondta közelebb lépve. Érezni akarta a másik illatát. - Talán nem szereted már a számaitokat? - kérdezte mélyet szippantva a levegőből. Az ismerős illattól szíve gyorsabban kezdett verni. Alig tudta visszafogni magát, hogy ne szorítsa magához a másikat.

- Nem, a számok királyok. Az emlékekkel van bajom. - rántotta meg a vállát, majd hanyagul az ajtófélfának dőlt. - Csak nem egy fanboyhoz van szerencsém? - kérdezte szemét mélyen a másik tekintetébe mélyesztve. Jungkook hirtelen megszédült a rengeteg érzéstől, ami benne tombolt, így gyorsan megtámaszkodott az ajtó félfának, ezzel még közelebb kerülve régi legjobb barátjához.

- Határozottan a legnagyobb rajongód voltam. - mondta mosolyogva.

- Kizárt, az a szerep foglalt, de ismerős vagy. Gondolom sok eseményen ott voltál. - tette kezét Kook vállára, amitől libabőrös lett egész teste.

- Minden eseményen ott voltam. Mégis ki orozta el ezt a helyet? - vigyorodott el. Soha nem élvezte még ennyire, hogy nem tudták ki ő. 

- Jeon Jungkook. - mondta Jimin, és arcáról eltűnt a mosoly. - Legalábbis régen, mindig ezt állította. A lényeg, hogy vedd lejjebb a hangerőt, mert aludni szeretnék. - lépett hátrébb, és ismét hideg és elutasító lett.

- Jungkook egy barom, ha már nem kedvel. - mondta Jungkook. Próbál komolynak tűnni. - De biztos vagyok benne, hogy a mai napig oda van érted. - sóhajtotta vágyakozva. Jimin tekintete megcsillant, és ismét elmosolyodott.

- Aranyos vagy, de akiért odáig vagyunk, azt nem hagyjuk el. Ő pedig elhagyott. - mondta fájdalmas mosollyal. Jungkook mellkasában szét áradt a méreg.

- Nem hagyott el! Kérte, hogy maradj Szöulban, és költözzetek össze! Te voltál, aki elutasította! Mégis mit vártál, hogy utánad rohan? Tervei voltak, nem akart elvonulni, és depresszióba süllyedni, mint te. Ez akkor a bűn? - dobálta a másiknak az ideges szavakat. Jimin szemei kikerekedtek, majd vastag ajkait egymáshoz szorítva elfordult, és szó nélkül elindult a part felé. - Meddig akarsz még haragudni rám? - üvöltötte utána Kook, lekapva a maszkot magáról. Jimin megállt a mozgásban, és hátra fordult. Sötétbarna szemeivel végig mérte a másik arcát. Ajkain apró mosoly jelent meg, amitől Jungkook hasában a pillangók életre keltek. 

- Jól áll neked az idő, de még mindig olyan vagy, mint egy kölyök. - mondta szórakozottan, majd folytatta útját. Jungkook csak állt a bejárata teraszán, és bámulta a sötét partot.  

- Te pedig, ugyanolyan gyönyörű vagy... - suttogta a homokot simogató tengernek. Jimin jól nézett ki. Határozottan nem tűnt már depressziósnak. A haja pedig ezüst volt, ezt a színt imádta a legjobban rajta, és ő megőrizte. Kívánatos teste, ugyan olyan izmos volt, annak ellenére, hogy már nem kellett fárasztó napi edzésen, és gyakorláson, vagy fellépésen részt vennie. Jungkook levakarhatatlan mosollyal indult vissza, hogy véget vessen a bulinak. Ha bosszantó, és szexi szomszéd aludni akar, akkor aludni fog. Bármit megadna neki, csak újból mosolyogjon rá.

Jimin szinte rohant vissza otthonába. Becsukva az ajtót lecsúszott a földre, és csak bámult maga elé. Szíve majd kiugrott a helyéről, olyan hevesen verdesett mellkasában. Itt van! Ő a szomszédja! Kétségbe esve nézett Namira, aki dorombolva bújt hozzá. Nem kellett volna átmenjen, de amikor meghallotta a BTS dalokat, nem bírt magával. Felkapva a vizet indult, hogy leüvöltse a bosszantó szomszédja fejét. Ehelyett, amikor meglátta a finoman domboruló izmos kart, a széles hátat, és a vastag combokat elgyengült, és flörtölni kezdett. Még jó, hogy nem csinált semmi őrültséget. Ha Jungkook megtudta volna, hogy meleg, elsüllyedt volna szégyenében. 

- Jaj Nami! Olyan jól nézett ki! Látnod kellett volna. Igazi férfi lett belőle, de arca még mindig olyan aranyos, mint annak a kisfiúnak, akibe fülig belezúgtam. - sóhajtotta. Nami, úgy nézett rá, mintha értené mit mond. Ahogy Jungkookot látta, újra, és újra szemei előtt, megmozdult benne valami, valami, ami már talán évek óta nem. Lenézett lábai közé, és meglepetten tapasztalta, hogy férfiasága szinte átszúrja fehér vászon pizsama nadrágját. Gyorsan felpattant, és elindult a fürdő felé. - Te most nem jöhetsz! - csapta be cicája elött az ajtót. Feszülten nézett körbe, majd szeme testápolóján állapodott meg. - Tökéletes! - mosolyodott el. Kioldotta nadrágja madzagját, és az hangtalanul hullt a földre. Nyomott egy kevés krémet tenyerébe, majd lassan égbe meredező farkára fogott. Már ettől is nyögnie kellett. Olyan rég került izgalmi állapotba. Olyan régen volt orgazmusa. Gondolatai elkalandoztak, ahogy keze lassan hátra húzta makkjáról a bőrt, majd visszacsúsztatta. Eszébe jutott az eddig rengeteg elnyomott emlék, ahogy Jungkook megöleli, ahogy izmos teste az övéhez simult. 

Majd elképzelte, hogy meztelenül milyen lehet hozzásimulni. Szinte érezte, ahogy a másik hatalmas keze bejárja a testét. Eszébe jutottak, azok a formás rózsaszín ajakak, annyiszor elképzelte milyen lehet csókolni, de milyen lehetet, ha a farka körül mozognak. - Ahh, Jungkook! - nyögött fel a gondolatra. Másik kezét maga mögé vezette, és krémes ujját óvatosan becsúsztatta magának. Habár nagyon rég csinálta tisztán emlékezett, hogy merre van gyönyör központja, amint kitapintotta, képtelen volt tartani magát, és térdre rogyott. Annyiszor látta már Jungkook farkát, és annyira vágyott, hogy mélyen kitöltse őt, majd keményen, és gyorsan megbassza. - Jézus! - sóhajtott, ahogy ujját, és kezét egyre gyorsabban mozgatta. Gerincén végig futott a borzongás, ahogy második ujját is csatlakoztatta az elsőhöz. A fürdő hideg csempéiről visszaverődtek egyre hangosabb nyögései, ami még jobban felizgatta. Érezte, hogy közel van a mámorító pillanathoz, melyre egész teste vágyakozott. Mozdulatai egyre hevesebbek lettek, és másra se tudott gondolni, mint Jungkookra, ahogy izzadtan, feszülő izmokkal mozog rajta, benne. Szinte látta, ahogy lehunyja hosszú szempilláit, és azok a  szép, rózsaszín ajkak elnyílnak a miatta kialakult évezettől. Ebben a pillanatban, minden izma megfeszült, majd markába lőtte gyönyöre bizonyítékát. Remegve támaszkodott hatalmas kádja szélére. Hevesen kapkodta a levegőt, és csak értetlenül nézett maga elé. Határozottan nem érezte magát ennyire elevennek, lassan már öt éve...