Lehet, hogy könnyebb érteni, hogy mire gondolok, ha van példa. Egyszer egy ilyen pillanatban leírtam, amit érzek - lásd.: Kiesek című fejezetben.

Mindenki üres eredetileg, csak nem venni észre. Már születésekor elfedi, elrejti maga az élet - csupa újdonság. Jó esetben egy szülő szerető karjai. Érzi a szeretetet, a gondoskodást, a törődést.

Később ez nem elég. Valaki más kell, szüksége van rá, bárkiről is van szó. Lehet ez barát, szerelem - mindkettő elrejti az üreset, egyik talán el is tünteti.

Ha valaki azt érzi, miután egy személy kilép az életéből, hogy kitéptek belőle egy darabot, valójában az történik, hogy nem tölti ki, nem segít elrejteni az ürességet.

Mindezek saját gondolatok.

/2020. Június/