Láttalak
Emlékszem még.
Éjjel volt, csillagos éjszaka.
Egyedül sétáltam a macskaköveken.
Elkeseredett voltam és fáradt.
Meg akartam halni.
De jöttél te.
Tudom, hogy nem voltál ott, mégis láttalak.
Nem voltál jelen,
Mégis a jelenlétedből merítettem erőt.
Azóta boldog vagyok,
És elégedett.
Csak egyvalami hiányzik:
Te.
Tudom, hogy csak akkor látlak, amikor teljesen magam alatt vagyok.
Ezért nem láttalak azóta.
Mert örömet és boldog életet szereztél nekem.
De te nem vagy benne ebben az életben.
Hiányzol.
Ha bármi baj történne,
Tudom, hogy megint eljönnél.
De tartom magam.
A te kedvedért.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro