Kopp. Kopp. Kopp. Kopp.
Az eső násztánca zavarja a fülemet. De hallgatom kell. Hallgatnom, mert fekszem és alszom. Majdnem.
Kopp. Kopp. Kopp.
Egyre hangosabb.
Egy cikázó fehér villanás. Nappali világosság. Majd ismét az éjszaka szeles mivolta.
Kopp.
Csitul.
Kopp.
Egészen lágy, megnyugtató. Anya ölelését juttatja az eszembe. Kicsiny gyermek voltam még. A karjaiba zárva ringatott álomba.
Kopp. Kopp.
De ennek az időnek vége. Holnap új napra virradunk. Mindenki. Vagyis nem mindenki. Illetve csak az élők. Én is. De ki tudja? Mi van, ha mégsem ébredek fel reggel?
Kopp. Kopp. Kopp.
Egy halk tüsszentést nyelek el a párnámba fúrt arcom segítségével. Nem szeretném felverni az éppen mellettem alvó húgomat.
Kopp. Kopp. Kopp.
Éles villanás. Hangos dörgés. Csend. Csak az eső kopog odakint. Az ablakpárkányt veri.
Kopp. Kopp. Kopp.
A villámláson kívül a szoba egyetlen fényforrása a Wi-fi router. Jól behúztam lefekvés előtt a függönyt, hogy reggel ne az első napsugarakkal ébredjek.
Kopp. Kopp. Kopp.
A forró éjszakát megzavaró zivatar félbeszakítja a nyugalmat. Engem mégis végtelen békével tölt el. A nyitott ablakon keresztül lehet hallani, ahogy lent, a járda felől halk kattanás hallatszik. Egy kapu kinyílik, majd óvatosan vissza is záródik. A pocsolyákban lépkedve placcsanós hang kíséretében igyekszik el valaki a társasházból.
Kopp. Kopp.
Esernyője nincsen, nem hallani, ahogy kinyitja.
Kopp.
Gyorsan, de macska módjára az ablakhoz lépek. Bebújok a barna, öreg sötétítő függöny alatt a friss levegő zálogához.
Kopp. Kopp.
Az erősödő eső megcsapja az arcomat egyetlen, szabadságérzetet hagyó cseppjével.
Kopp. Kopp. Kopp.
Egy fekete pulcsis alak.
Kopp. Kopp. Kopp.
Igyekezve távolodik a ház bal oldalán fekvő általános iskola felé.
Kopp. Kopp. Kopp.
Vajon ő is szereti az esőt?
Kopp. Kopp. Kopp.
A kapucni a fejébe van húzva. A Szinva melletti út felől halk moraj, majd ugyanez elhalása hallatszik fel a második emeletre.
Kopp. Kopp. Kopp.
Bence sietősen a közért felé igyekszik pontosan az éj felénél.
Kopp. Kopp. Kopp.
Régen az emberek miért mentek aludni, amikor a nap is lenyugodott pihenni? Miért keltek fel reggel akkor, amikor a Sárga Cimbora felébredt?
Kopp. Kopp.
Újabb fehér villanás, de ezúttal semmi hang nem kíséri.
Kopp.
Bence, a szomszéd fiú szem elől tűnik.
Kopp.
Valaki horkant. Magam mögé nézek.
Kopp.
Csak a húgom.
Kopp.
Az ablakpárkányra teszem a tenyeremet. A belseje száraz, nem volt akkora eső.
.
Újabb autó motorjának zúgása, kerekeinek csikorgása lármázza fel az eső nélkül csendes utcafrontot.
.
Csend. Csak a húgom halk szuszogása, meg egy öreg óra tikkenése zavar.
.
Visszabújok a függönyök alatt.
.
A helyemre befészkelődve csak lehunyom a szemem.
.
Hogy tudnak ilyen zajban aludni?
.
Éjfél már elmúlt.
.
Aludnom kéne.
.
Ma elmegyünk a vadasparkba.
.
Ott sem lesz csend.
.
Kígyók és oroszlánok mardossák egymást a szomszéd szobában.
.
Vajon melyik győz?
.
Az oroszlán kifacsarodva, ernyett tagokkal, vérben fürödve fekszik a nappali szoba közepén. Bemocskolja az új fotelek lábait.
.
Senki sem veszi észre rajtam kívül ezt a sok vért?
.
A kígyók Bence fekete mandzsettájú kezében lógnak felém sziszegve.
.
Akkor ide sietett annyira.
.
Na de kerülőúton.
.
Napsütés. Ez az első dolog, ami eszembe jut.
Kopp.
Mégsem süt a nap.
Kopp.
Vagyis mégis süt.
Kopp.
Süt is, esik is.
Kopp.
Ha megfelelőek a körülmények, még majd láthatom a szivárványt, ami belőle képződik.
Kopp.
A húgom szelíden cirógatva szól, keljek fel.
Kopp.
Élek.
Kopp.
Aludtam.
Kopp.
Álmodtam.
Kopp.
Ébren vagyok.