A tilosban járok... már megint. Tudom, tilos, de nem bírom elviselni... Hiszen ott nőttem fel, de most mégis kitaszított vagyok. Apám kisebb koromban sem szeretett, de legalább elviselt, egészen pár héttel ezelőttig. Akkor ugyanis minden megváltozott.

Az a nap is épp úgy indult, mint azelőtt bármelyik. Reggel vadászni indultam, egyszerű erdőtündeként, nem pedig a király lányaként. Mindig is szerettem egyszerű ruhában járni, egyszerű tündeként élni, habár erre hivatalosan nem lehetett volna lehetőségem. De ahányszor szem elől tévesztettek, megtettem. És mivel éppen volt lehetőségem, kilopóztam. Az egyik istálóban kikotortam a szalma alól egy viszonylag hétköznapi, de egy kissé szakadt ruhát. A fejemre tettem egy kendőt, a kezembe vettem egy botot. A bot belsejébe volt elrejtve az egyik íjjam. Így ha elkaptak volna sem ismertek volna fel. De aznap senki sem foglalkozott az öreg koldussal. Kimentem az erdő nyugati részébe, ahol Legolas már várt rám.

-Segíthetek, néném?- kérdezte nevetve, miközben segített levenni a kendőt, ami addigra már annyira összegabalyodott és félrecsúszott, hogy már-már szinte hasra estem benne.

-Köszönöm. Hogy ment a ma reggeli beszélgetésed apánkkal?

-Rosszabul, mint hinnéd. Ma bal lábbal kelhetett fel. Elég zaklatott volt már azelőtt is, mielőtt odaértem, legalábbis az őrök szerint. Aztán meg én is késtem, nagyjából öt percet...

-Micsoda??? Te késtél? -kérdeztem hitetlenkedve. Legolas ugyanis mindig pontos volt, mindenben mindig jó, sőt, a legjobb, főleg apánk szemében.
-Pedig reggel láttam, hogy időben elindultál.

-Nem kell úgy kiakadnod, velem is megeshet néha. Bárcsak veled is csak ritkán esne meg -nevetett. És igen, igaza volt, én szinte mindig késtem, pedig szinte mindenhova időben indultam el.

- Az a helyzet, Stel, hogy az őrkapitány feltartott- váltott komolyabb hangnemre Legolas - Az ügyben keresett fel, hogy egy behatolót, egy settenkedő öreget látott reggel az udvarban. Mond csak Stel, még mindig láthatatlanul osonsz ki a kastélyból?

-De legalább az álcám fennmaradt! De miről beszéltél apánkkal? Több, mint két óráig vártam rád az ispotályban, és csak akkor láttam, hogy elügetsz errefelé.
Reggelente néha ugyanis segédkezni szoktam az orvoslásban a mestereknek és a füvesembereknek.

-Kitalálta, hogy mivel egyszer úgyis át fogom venni a trónt, ezért pár hét múlva egy napig kipróbálhatom, hogy milyen is az. Magyarán egynapi uralmam lesz, amit ő minden bizonnyal arra használ, hogy engem vizsgáztasson.

-Dehát ez egész jó! Te legalább uralkodhatsz, még akkor is, ha most csak egy napig tart majd az uralmad.

-De én veled ellentétbben nem akarok uralkodni, főleg nem úgy, ahogy ő ezt tőlem elvárja. -mondta Legolas - Lassan ideje lenne viszont csinálnunk valami hasznosabbat is.

Ígyhát elindultunk pókokra vadászni, de azon a napon nem találtunk egyetlen egyet sem. Már sötétedett, amikor elindultunk haza. Természetesen nem értünk vissza kapuzárásig, ezért az oldalajtó irányába folytattuk az utat. Reméltük, hogy majd csendben beosonunk, de az őrök már vártak ránk.

-Hercegem, de jó, hogy megkerült. Az édesapja már várja Önt. -mondta a vezérük Legolasnak - Hercegnő, örülök hogy kegyedet is épségben látom viszont. A Királyi Felség Önt is várja.

-És nagyon, de nagyon ideges. - Tette hozzá egy másik őr, Beren.

Mikor bementünk a trónterembe, apánk fel-alá sétált.

-Legolas, hol jártál? -kérdezte, rajtam szokása szerint átnézve.

-A pókokat próbáltam kiűzni a határvidékről.

-Tudtommal erre vagy száz harcost képeztettem ki, ez az ő feladatuk, nem pedig a tiéd. Megértetted?

-Igen, atyám.- felelte szégyenkezve Legolas.

-Szükség lett volna rád, te pedig mások munkáját végezted. Három tündeharcos életébe került a te kis vadászosdid. Orkok törtek be délen, vargok hátán jöttek vagy százan. Most még itt vannak az erdőben nagyjából ötvenen. Szétszéledtek, menekülnek. A hajtóvadászat már elindult. Most pedig menj a szobádba! -Adta ki a parancsot Thranduil.

Miután Legolas elment, nem tudtam mit csináljak. Apám az elmúlt öt évben csak egy-egy gúnyos megjegyzést tett rám, és azt is csak úgy, mintha ott se lennék. A bátyám szerint anyánk halála miatt teszi ezt velem.

-Szakadt a ruhád- mondta.

-Elestem az erdőben -próbáltam magyarázkodni- és...

-Nem kérdeztem -szakított félbe a király- mivel nem is érdekelt. És ma sem vettél részt az oktatáson, amit számodra fizetek. A varrónő, az illemtanító, a táncoktató mind azt állítja, hogy még egyetlen tanórán sem vettél részt. Lányom, neked az a dolgod, hogy egyszer valakinek jó felesége legyél. Most eredj a szobádba, és öltözz át!

Ezután felmentem a szobámba, és ott elhatároztam, hogy segítek a hajtóvadászatban. Felvettem egy harci ruhát, ami könnyű bőrből volt szabva, és elővettem az íjamat és a tegezemet. Az alagsoron át hagytam el a kastélyt, és délnek indultam.