Sosem igyekeztem még ennyire elkerülni egy embert, mint ma.

Pontosabban sosem csináltam ilyet. Mindig szembenéztem mindenkivel, mi van ma velem...?

Nem is emlékszem, hogy voltam képes végigcsinálni a napot, minden részlet összefolyik az emlékezetemben. A szekrényemhez surranok, villámgyorsan összepakolok. Amikor bevágom az ajtót, kisebb szívinfarktust kapok a sráctól, aki egyenesen rám néz.

- Hé.

- Szent fasz, megijesztettél, baszki! - csúszik ki a számon. A másik szeme hatalmasra nyílik, aztán felnevet. Értetlenül nézek rá.

- Úristen, reagáltál! Azt vártam, hogy komor tekintettel valami olyasmit mondasz, hogy ,,mit akarsz, te pondró?", de nem, megijedtél!

Elpirulok, ahogy utánoz. Ennyire gonoszan nézek ki...?

Várjunk, miért érdekel ez engem?

Ideges leszek, ma valahogy más, mint eddig. Olyan reakcióim vannak, amilyenek sosem. Oké, állj le, hagyjuk ezt abba, legyél normális!

- Te jó ég, minden rendben? Nem vagy lázas? - közelebb jön, a kezét a homlokomra teszi. Azonnal arrébb lépek.

- Mit akarsz? Haza akarok menni.

- És itt is van! - mosolyog, nekem pedig már tényleg nagyon elegem kezd lenni belőle. Zavar. - Komolyra fordítva a szót. A haveromról akarok beszélni veled.

Összeráncolom a homlokom, ezt a gyereket még sosem láttam, nemhogy a haverját. Megcsóválja a fejét.

- Tudod, aki esernyőt adott neked... ne mondd, hogy nem emlékszel!

- Ja, ő. Persze, emlékszem.

- Fogadok, azóta is böki a csőröd, hogy miért csinálta... - mosolyog huncut mosollyal. Nem tudok mit kezdeni vele, úgy viselkedik, mintha nem tudna rólam semmit. Pedig biztos ismer.

- Mondjuk.

- Nincs valami ötleted? - kérdezi ugyanazzal a mosollyal, nekem pedig lassan eldurran az agyam.

- Nem gondolkozom ilyen dolgokon.

- Pedig ha belegondolsz, teljesen átlátszó a gyerek...

- Oké, figyelj, gőzöm sincs, miért beszélsz velem. Haló, én vagyok a suli bunkója, akit megerőszakolt az apja kiskorában! Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád.

- Hé, én csak jófej próbálok lenni! - emeli fel ő a kezét, én meg a szemöldököm - Persze, hogy ismerlek. De azok pletykák. Vagyis a haverom ezt mondta. Én meg hiszek neki. Szóval most gyere velem.

- Hé, mit-

Megragadja a kezem, maga után rángat. Marhára idegesít. Ki akarom tépni a kezem az övéből, de túl erősen fogja. Mi történt, hirtelen mindenki gyúrni kezdett a suliban?

- Engedj el! - szólok rá idegesen, nem tudom, nem a srác elé visz-e éppen. A gondolatra szinte pánikolni kezdek.

- Csak gyere!

- Hé, azt mondtam, engedj el! - belemélyesztem a körmöm a kézfejebe, azonnal elkapja, és pedig jó sokat hátrálok.

- Kizárólag egy helyre megyek. Haza. - jelentem ki hidegen, és otthagyom az egész szart a picsába.