Mikor felébredtél hallottad a füledben, ahogy távozása előtt azt mondta, szeretlek. Fülig érő mosollyal pirultál el és kezdtél tinédzser módjára forogni az ágyadban az egyik párnát ölelgetve és sikítozva. Még úgy is, hogy tudtad már elhagyta a lakásodat képtelen voltál elszomorodni. Túlságosan benned voltak még az élmények. Akutagawa Ryunosuke szeretője lettél. Ő maga kért rá. És együtt voltatok. Visszaemlékeztél az esti légyottotokra és beleremegtél újra. De nem álmodtad.

Kimentél a fürdőszobádba és megnézted magad a tükör előtt. Rengeteg nyomot hagyott rajtad. És ahogy meg-megérintettél egyet-egyet érezted a csókjait is, ahogy az éjjel megtette. Tényleg szerelmes lett beléd. Fel sem tudtad fogni. Annyira gyorsan történt az, hogy kérte mond neki azt, hogy szereted, bevallotta, hogy ő is szeret, a következő pillanatban meg már a nevét nyögted alatta.

Az élmények miatt aznap délutánig olyan piros volt a fejed, mint aki lázas. Bárhova néztél vagy léptél a lakásban egyből emlékekbe, vagy illatokba, sőt még Ryuu illatával telt ruhákba is botlottál. Hiszen a pizsama, amit az első éjjelen viselt még ott volt a fürdőben.

Utána észrevettel valamit, mikor telefonon keresett a barátnőd. De akkor éppen nem hallottad így visszahívtad. Egyből feltűnt, hogy Ryuu telefonszáma és neve ott virít a névjegyzékben ráadásul legelöl. És egy üzenetet is kaptál tőle akkor.

- „Remélem nem ébresztettelek fel mikor elmentem. Sietek vissza hozzád [Név]. De ezen a számon is elérsz, ha nagyon szükséged van rám. Szeretlek! És máris hiányzol! Ui. Készítettem rólad egy pár fényképet, míg aludtál. Remélem nem baj. El akartam vinni magammal, hogy bármikor láthassalak."

Egy-két könnycsepp kigördül a szemedből, ahogy mosolyogtál. Meghatott, amit olvastál. Legszívesebben felhívtad volna, hogy elmond, neki mennyire szereted, és hogy neked is hiányzik. De tudtad nem véletlenül írta azt, hogy csak ha nagyon szükséges. A munkája nem engedi, hogy bármikor felhívd. Így csak a legvégső esetben zavarhatod. Ezt akarta kifejezni és már értettél ezekből a burkoltabb szavaiból is. De utána, ahogy a végére értél az üzenetnek.

Majdnem kiesett a szemed annyira megdöbbentél az utóiraton. És a képtárban meg is lelted ezeket a fotókat. Még pirosabb lett a bőröd, ahogy nézegetted őket. De utána csak gyorsan kalapáló mellkasodhoz szorítottad az eszközt, hogy megköszönt, amiért ezek a fotók létrejöttek. Ezek voltak a bizonyítékok, hogy az éjjel történt események valóban végbementek. Tényleg nem álom volt az egész. Most már véglegesen elhitted.

Visszahívtad a barátnődet is és órákon át beszélgettetek arról, mi történt. Ő volt az egyedüli, akinek elújságolhattad a hírt. Miszerint tényleg igaza volt és valóban szerelmes lett beléd Ryuu. Mindent elmondtál neki.... az ágyadban lezajlott eseményeket csak körvonalaztad. De pillanatokon belül ráállt az agya a lökött leányzónak. Azonnal tudta, hogy mi van köztetek. És mikor elmondtad azt is, hogy megkért légy a szeretője, majdnem kilyukasztotta a dobhártyádat is annyira sikított örömében. Kicsit még könyörgött is neked, hogy a fotókat ő is szeretné látni. De nem voltál hajlandó átküldeni neki. Azt ígérted, ha legközelebb összefuttok, akkor mindenképpen megmutatod majd neki. De ezek a kettőtöké. Nem adhatod oda másnak. Ezt végül megértette és mondta, hogy tűkön ülve fogja várni a találkozást.

Miután letettétek újabb „Ryuu emlékek" bombáztak, ahogy a lakásodban megtaláltál dolgokat utána. Az ingje, amit beáztattál és kimostál még mindig őrizte kicsit a tulajdonosa illatát. A szakadást, ahol a sebét okozó fegyver behatolt megvarrtad. Annyira nem is látszódott, hogy van rajta javítás vagy, hogy egyáltalán megszakadt az anyaga. Nem bírtad megállni, ezért felpróbáltad. És szinte egész nap abban voltál. Amikor először megfogtad is érezted, hogy nagyon finom anyagból készült. Nem egy olcsó ing volt. Egyedi nem tömeggyártott termék. Ryuu-ra szabva és bizonyára nem két ¥-be került. Eszedbe jutott, ahogy azt mondja, dobd ki nyugodttan, mert egy tucat ilyene van még otthon. Belegondoltál, hogy ha egy darab sem olcsó, akkor az egy kisebb vagyont érhet az, ami otthon van neki. És egyáltalán nem is törődik azzal, hogy elszakadt. Be kellett ismerned magadnak, hogy Aku más kategóriában vásárol.

A maffiózó élet hozzájárója, hogy megfizetik az embert. Főleg ha végrehajtó. És Ryuu, mivel szinte semmire nem költötte el ezért sok tartaléka lehet. Nem foglalkozott luxus termékekkel. Az ingjei voltak szinte a legdrágábbak, amikre költött, de mást alig vett. Rengeteg félretett pénze volt. Amit jelen tervei szerint midet rád akart költeni majd. De erről persze ekkor még nem, tudtál.

Kicsit szégyellted, hogy te csak recepciós vagy. De arra is rájöttél, míg melletted volt, hogy egyáltalán nem zavarja. Az inkább aggasztotta, hogy mivel ő rosszfiú így tartasz tőle. De nem voltak elvárásai veled szemben. Csak annyit akart, hogy legyél mellette. Legyél az övé és soha senki másra ne néz, ne beszélj, ne érints, ne szeresd úgy, mint őt. Ennyi vágya volt csupán. Hogy ő lehessen számodra az első és legfontosabb. De ezt már így is elérte nálad. Nem kell lenyűgöznie, hogy ez így is maradjon. A szeretője lettél egy maffiózónak. Mostantól nem lesz hétköznapi a magánéleted.

(...)

Az elkövetkezendő napokban viszont egyre jobban lehangolódtál. Lassan kezdett kimerülni a szervezetedből a Ryuu által átadott melegség. Hiánytüneteid lettek. 3 nap múlva már arra riadtál fel az éjszaka közepén, hogy sírsz. Akkor megint magadhoz ölelted az ingét. És kívánságokat mormoltál magadban. Kérted attól, aki ezeket meghallja, hogy vigyázzon rá. Ne essen baja. Térjen vissza hozzád egyben, épségben. Realizálódott benned, hogy ez is hozzá tartozik ahhoz, ha az embernek maffiózó szeretője van. Veszélyes munka. Az aggódás mindig ott lesz éjjelente, mikor lehunyod a szemed. Hogy mikor felkel, a nap még mindig életben legyen az, akit szeretsz. És mihamarabb viszont láthasd őt.

Nem te voltál az egyedüli, aki egy ruhadarabot ölelgetve aludt el. Ryuu a küldetésre elvitte magával azt a pulcsidat, amit neki adtál. Nem kérdezte meg ugyan, hogy szabad-e mert túl kínosnak tűnt bevallani, hogy azt szorongatva akar majd elaludni. De tényleg kellett neki. Anélkül csak hosszasan forgolódott és nem tudott pihenni még akkor sem, ha nem álmodott. Mind a kettőtöknek szüksége volt az elalváshoz a másikra.

Ryuu 5 nappal a távozása után csak ennyit írt neked üzenetben:

- „Hiányzol!"

Rövid SMS volt, de arra elegendő, hogy átadja az érzéseit. Egy héttel korábban még be sem tudta azonosítani, hogy mit jelent ez a szó, amit most leírt neked. De már tudta. És sajnálatára használnia is kellett. A te mellkasod is összeszorult és gyorsan választ gépeltél neki.

- Te is hiányzol nekem Ryuu! Vigyázz magadra! Szeretlek.

Pillanatokon belül érkezett a válasz.

- Én is szeretlek! Viszont van egy jó hírem Kedvesem. Elméletileg pár napon belül végzünk. Utána megyek hozzád! De most mennem kell. Ne írj. Veszélyes lehet számodra!

Egyszerre érzeted azt, hogy mennyire édes, hogy ennyire látni akar téged és azt, hogy most még jobban fogsz aggódni miatta. Bár tudtad, hogy nem kell féltened őt. Mégsem tudtál nem aggodalmaskodni. A munkádban kicsit megfeledkezhettél arról, hogy csak rá gondolj. De amint kileptél az épületből újra csak körülötte kavargott minden. Nem tudtad min dolgozik jelenleg. Hogy miért írta azt, hogy ez számodra lehet veszélyes. Annyi kérdésed lett volna. De nem kérdezhetted meg semmitől sem. Nem volt jelenleg senki, akiről beszélhettél volna erről. A barátnőd most nem hallgathatott meg. A maffia munkáiról hallgatnod kellett. Ezt tudtad, anélkül is, hogy Ryuu megmondta volna.

Arról, hogy Akutagawa maffiózó csak a barátnőd tudott. Amikor rájöttél muszáj, volt valakinek elmond. És benne jobban megbíztál, mint a szüleidben. Ők már azt elítéltek, hogy egy olyan fiúba szerettél bele, akivel csak egyszer találkoztál. Azt megértették még, hogy meg akarod hálálni neki, hogy megmentette az életedet. De azt a ragaszkodást már nem fogták fel. Most sem tudtad, hogyan fogod majd elmondani nekik, hogy megtaláltad és hogy szeretitek egymást. De erre még nem akartál időt találni. Akartad, hogy több legyen köztetek mielőtt bejelented. Viszont abban biztos voltál, hogy egyszer meg kell ejtenetek ezt a beszélgetést. Hiszen már nem csak te gondoltad ezt komolyan hanem Aku is.

Aznap este sokáig nézted az üzenetet, amit kaptál tőle. Behunytad a szemed és elképzelted, ahogy mondja neked a szavakat. Hallottad a hangját a fejedben. Nagyon hiányoltad már és most szükséged lett volna rá. Szerettél volna hamarabb elaludni, mert hallottad, hogy vihar közeledik. Féltél a villámoktól és a mennydörgéstől tényleg jó lett volna, ha ott van melletted és átölel. Halkan suttogva beszel hozzád és eltereli a figyelmedet a viharról. Szeretted volna, hogy ott legyen. De az üzenetben az áll pár nap múlva végeznek. Nem tehettél semmit. Meg kellett várnod, hogy leteljen az idő, és hogy megint kimenőt kapjon.

A fal felé fordultál remélve, hogy úgy kevésbé látszódnak be a villámok fényei az ablakodon. Megint átölelted az inget, amit otthagyott és szemed előtt lepergetted azt az egy hétvégét. A legkellemesebb pillanatokat. Ahogy éjjel veled volt és beszélt hozzád, amikor már majdnem elnyomott az álom. Hogy hogyan súgta azt:

- Szép álmokat kedvesem...

Kinyitottad a szemed. Túlságosan élethűre sikeredett az, amit elképzeltél. És akkor, hogy felriadtál félálmodból érezted csak meg, hogy valaki öleli a derekadat. Elsőnek kaptál egy kisebb szívrohamot az ijedtségtől, hogy valaki van az ágyadban. És egy kis sikítás is elhagyta a szádat. Majd mikor ez a valaki közelebb húzott magához és a nyakadba csókolt, akkor ismerted fel az ajkakat, akikre vártál.

- Semmi baj [Név], csak én vagyok az!

- R-Ryuu?

Fordultál hátra. Tényleg ő volt az. Azt hitte már alszol ezért hangtalanul mászott be mögéd és ölelt át. A suttogása azonban mégis felébresztett. Még mindig egekben lévő pulzussal és nedves szemekkel ugrottál a nyakába, ahogy felfogtad tényleg ott van melletted

- Ryuu!

- Gomenne [Név]! Nem akartalak megijeszteni! Azt hittem már alszol.

- Nem haragszom. Csak... nem számítottam rá, hogy megjelensz. Azt írtad még-

- Akkor mikor írtam tényleg úgy volt. De mázlink volt és hamarabb végeztünk. Chuuya san azt mondta mehetek. Hogy nem kell a jelentéssel bajlódnom csak menjek. Tudja mennyire hiányoztál nekem [Név]!

- Te is nagyon hiányoztál!

Megcsókoltad, amit viszonzott. Elmélyítettétek és úgy öleltétek egymást mintha évek teltek volna el, hogy utoljára láttátok egymást. Viszont abban a pillanatban mikor egy kicsit elengedtétek egymás ajkait, akkor csapott le egy villáma közelben. Reflexszerűen húztad magad össze és kerestél menedéket Aku ölelésében. Ő egyből észrevette mennyire nem szereted a villámokat így szorosabban ölelt, méghozzá úgy, hogy a kezeit a füledre tette. Amint a dörgés abbamaradt az álladat megfogva emelte magára a tekintetedet.

- Ry-Ryuu?

- Semmi baj kedves. Itt vagyok. Én, megvédelek téged. Mindentől...

- Ryuu...

- Mindentől, legyen az ember, vagy villám. Mellettem biztonságban vagy.

- Köszönöm, Ryuu köszönöm...

- Nem kell ennyit hálálkodnod [Név]. Azért vagyok, hogy vigyázzak rád. Hiszen az enyém vagy. Vigyáznom kell mindenre, ami az enyém. Főleg ha a legdrágább kincsemről van szó.

- Ryuu...

Megint magáévá tette az ajkaidat. Ahogy egyre jobban és szenvedélyesebben csókolt lassan meg is feledkezték a viharról. Főleg mikor szépen lassan levette a pólódat is. Nem számított mekkora égi háború zajlott, odakint mert semmi másra nem tudtál figyelni csak arra, hogy megint elmerült benned. Nem tartott annyira sokáig a légyottotok, de mire feljuttatott a csúcsra a vihar is átvonult a térség felett. Már nem zavartak a menydörgések. Kapaszkodtál belé, ahogy átölelt. Hallgattad a zakatoló szívét, ami hosszú percekkel az együttlétetek vége után sem akart csillapodni. De a sajátod sem nyugodott meg. Megint az övé lettél és ez minden mással kapcsolatos gondolatot kiűzött a fejedből.

Mikor lassan visszaállt a légzésed es a pulzusod is a normál tartományba, akkor végre tudtál másra is gondolni azon kívül. Csak most értetted meg igazán, hogy a szeretője lettél. És hogy ez nagy eséllyel jelenti azt is, hogy valahányszor el fog jönni hozzád mindig ide juttok ki.

Kinézted belőle, hogy nem csak az ágyadban fog maga alá parancsolni, hanem a kanapét is fel fogjátok szentelni. De a gondolta is felizgatott, hogy még hány hely van a lakásodban, ahol a magáévá tehet. Most örültél csak igazán annak, hogy ilyen vastag falakkal bír az otthonod. Aztán leesett valami, amivel eddig egyáltalán nem foglalkoztál.

- Ryuu...

- Igen [Név]?

- Hogy jutottál be a lakásomba?

Tisztán emlékeztél arra, hogy bezártad az ajtót. És arra is, hogy Aku nem vitt magával kulcsot, mikor elhagyta a házat, azon a vasárnap reggelen. Ha betörte volna az ajtódat Rashomon-nal azt biztosan észreveszed és felriadsz rá. De azért ijedtél meg annyira, mikor konkrétan a semmiből jelent meg mögötted, mert olyan szinten csendben mozgott, hogy egy macska is megirigyelné.

- Rashomon-nal zárakat is fel tudok törni. De visszazártam.

- Értem... - nyugodtál meg egy kicsit- De legközelebb ha elmégy szólj, hogy adjak neked egy kulcsit. Úgy sokkal egyszerűbb lesz bejönnöd. Nem gondolod?

- Akarsz adni egy kulcsot a lakásodhoz?

- Igen. Hiszen az ajtóm mindig nyitva áll előtted. Amikor csak látni szeretnél, én állok a szolgálatodra.

- Arigatou... [Név]... de...

- Igen?

- Ha ennyire nagylelkű vagy, akkor furcsa gondolataim lesznek...

- Ezt hogy érted?

- Amikor azt mondod bármikor, amikor csak szeretnék.... akkor... én.. úgy érzem... legszívesebben... minden nap ide jönnék... haza....

Felemelted a fejed és megtámaszkodtál a karodon, hogy kicsit Ryuu fölé hajolva a szemébe nézhess. Ő is téged figyelt. És mikor magadra húztad úgy a takarót, hogy kicsit takarjon valamennyit fedetlen mellkasodból, akkor elhúzta rólad.

- Ne takard el magad [Név]! Látni akarom!

- R-Ryuu?

Felült melletted az ágyban és megcsókolt. Ujjai siklottak a bőrödön. És mikor elengedte a párnáidat megint végigcsókolta a nyakadat a válladat egészen a mellkasodig.

- Az enyém vagy [Név]. Senki más nem láthat, így mint én. És ezt ki akarom még jobban élvezni.

Odahúzott az ölébe szembe magával a hasatok és a mellkasotok egymáshoz simult. Átölelt a válladra borította a fejét és a csípődnél belemart a bőrödbe is. Jólesően nyögtél fel és a lábaiddal körbefontad a derekát is. De a hátába is belekarmolták, ahogy kapaszkodtál belé.

- Ryuu...

- Akarlak így látni [Név]! Gyakran! Sokszor! Ha nem is csináljuk ezt.. de... Minden nap látni akarom a fedetlen bőrödet. Téged! Minden nap át akarlak ölelni! Meg akarlak csókolni! [Név]... szabad ezt nekem?

- Költözz ide...

- He?

Kapta fel a fejét és nézett a szemedbe. Meghatott az, amit mondott. Hogy ennyire azt akarja, hogy az övé légy. Csak úgy kicsúszott a szádon a költözés. Mert ez volt a legjobb rá, hogy a vágyai teljesüljenek. És téged még az sem zavart volna, ha minden nap le akarna feküdni veled. Ha veled élne, nem érezned azt a szúró fájdalmat a szívedben minden reggel, mikor felébredsz és rájössz ma sem a karjai között talált meg a reggel.

- Költözz ide Ryuu! Akkor mindezt, amit felsoroltál megteheted.

- Megengeded nekem [Név]?

- Igen! Kérlek!

- [Név]... ha ide fogok költözni... akkor... már nem a szeretőm leszel...

- E-ezt hogy érted?

- Sokkal több leszel, mint szerető. A kedvesem leszel! A lány, akivel élek!

- N-nem akarod?

- Hogyne akarnám? Amikor szeretlek!

- Ryuu!

Megkönnyebbült a lelked attól is, hogy azt mondta Szeret. Tudtad, hogy igent mond a költözésre. Hogy nincs semmi, ami visszatartja ettől a lépéstől. Tudtad, hogy mostantól egy pár vagytok. És nem csak néha fogod őt látni, hanem minden nap mikor Hazajön a közös lakásotokba.

- Szeretnék veled élni [Név]! És szeretném, hogy a kedvesem légy!

Megcsókolt és érezte a csókotokban, hogy a válaszod kimondatlanul is igen. Hogy akarod ezt. Annyira amennyire ő is. Ahhoz képest, hogy először mondhatta ki, van barátnője, párkapcsolatban él. Elég magas szintről indítottátok a kapcsolatotokat.

(...)

Pár nappal később kapott Aku kimenőt a költözés miatt. Mikor Mori rákérdezett, hogy mire fel az a hirtelen váltás annyit felelt idegesíti, hogy Higuchi tudja, hol lakik és állandóan az ajtajáig kíséri. Ebben volt igazság. Bár nem folyton, de ha olyan küldetésen volt, amire a szőkeség nem mehetett, akkor hazatérve ott kuporgott a lakása előtt a küszöbön, mint egy kutya, akit elfelejtettek aznap beengedni. Amint meglátta a feketehajút onnantól csak úgy lehetett bejutni az ajtón ha Rashomon-nal távol taszítja magától, míg bemegy. Egyszer engedte be véletlenül a lakására. És egy teljes napig ott volt, míg teljesen fel nem húzta Ryuu agyát és ki nem dobta az ajtón. Az óta ki van tiltva a lakásáról. De a folyamatos fecsegése is fejfájást tud már okozni nála. Hiszen a lány úgy érzi, ha többet beszélgetne a senpai-ával akkor jobban ki fognak jönni egymással. De ennek az esélye félelmetesen tendált a nullához.

Viszont a szőke lány létezése megnehezítette azt, hogy Aku ki tudjon költözni a lakásából. Hiszen ha Higuchi észreveszi ezt, akkor követni fogja és rájön, hogy van barátnője. Ez pedig veszélybe juttat téged. Ryuu tudja milyen eszement nőszemély és féltet, hogy ha rájön a kapcsolatotokra, akkor rád fog majd támadni. Nem akart kitenni ennek. Ki kellett valamit találnia, hogy titokban tudjon összecsomagolni. És ezzel még egyszerűbben megvolt. De az volt az igazi kérdés hogy hogyan hozza le onnan. Az ajtón nem vihette ki es mivel nem az alsó szintek egyiken lakott így az sem jöhetett szoba, hogy Rashomon-nal leengedi a csomagjait. Mert nem ért volna el a földig. Aztán mikor hazafelé tartott akkor szembe jött a megoldás.

- Chuuya san!

Szaladt utána a kalaposnak, aki a kiáltásra megtorpant.

- Akutagawa?

- Kérlek, segíts nekem!

- Micsoda? Miben?

- Odaköltözök [Név]-hez. De nem akarom, hogy Higuchi megtudja. Viszont szinte biztos, hogy most is az ajtóm előtt ül. Kérlek, segít!

- Komolyan odaköltözöl?

- Igen. Többet akarok vele lenni... hiszen... a barátnőm és szeretem őt.

Elégedett mosoly ült ki a vörösre. Kezét a fiú vállára tette és kicsit lentebb húzta, hogy át tudja ölelni. Ryuu nagyon meglepődött, hiszen ilyet eddig a kalapos soha nem tett. Mégis meg tudta különböztetni, hogy ez nem ugyan olyan ölelés, mint amit tőled kapott eddig. Ez nem egy szerelmes ölelés volt. Hanem elismerés. Akutagawa elismerést kapott Chuuyától amiért ilyen nagy lépést tudott megtenni ilyen rövid idő alatt.

- Gratulálok. Akutagawa. Büszke vagyok rád, hogy tálaltál magadnak egy ennyire fontos lányt.

- Köszönöm Chuuya san.

- Gyere, költöztessünk át téged a kedvesedhez.

- Rendben. És még egyszer nagyon köszönöm!

- Van már valami ötleted?

- Még nincs. Az biztos, hogy Higuchi ott van. Semmi esetre sem fogom beengedni. Nincs sok holmim nem tart sokáig összecsomagolnom.

- Értem. Mi kenne, ha felmennél egyedül, és ha készen, vagy akkor az ablakom add, ki majd megoldom, hogy biztonságban leérjenek.

- Rendben.

- Ja és még valami mikor lejössz és követni akar

- Azt fogja csinálni. Mindig ilyen.

- Akkor majd elcsalom valamerre és te addig kikerülhetsz a látóteréből.

- Köszönöm Chuuya san!

- Szívesen. De majd valamikor mutass be a barátnődnek. Nagyon kíváncsi vagyok rá.

- Mindenképpen.

A megbeszéltek szerint megérkeztek a maffia közös szállásához. Chuuya megkereste kívülről azt az ablakot amelyik Akutagawa lakásához tartozott. Addig a fiatal maffiózó felment es amint ráfordult a folyosóra egyből észrevette az ajtaja előtt gubbasztó lányt. Aki amint észlelte a szeme sarkából a mozgást felpattant és szaladt is a kevésbé lelkes feketehajúhoz

- Akutagawa senpai üdv itthon! Minden rendben ment a küldetésen? Azt hittem este hazatérsz. Még ott töltöttétek az éjszakát Nakahara sannal? Éhes vagy? Hoztam egy kis ennivalót gondoltam-

- Nem kell!

Fogta rövidre, amivel belefojtotta a szót az alárendeltjébe. Rá sem tekintve sétált el mellette remélve, hogy ha úgy tesz, mintha nem lenne ott sem, akkor megunja a dolgot és eltűnik. Ez lett volna a legjobb kimenetel. De Ryuu tudta, hogy nem lehet ennyire könnyen lerázni Higuchit. Viszont mikor a lány újra meg akart volna szólalni addigra sikerült bejutnia a lakására és rácsapta az orrára az ajtót.

Odabent előkereste a nagyobbik utazótáskáját. És minden holmiját, amiből mellesleg nem volt túl sok belerendezte, hogy mindenképpen beleférjenek egy körbe. Nem akarta még egyszer eljátszani ezt az egészet. Tudta, hogy az már gyanús lenne neki es nem sikerülne elkerülni azt, hogy kövesse őt a lakásodig. Sikerült beleférnie. Nem maradt ki semmi a csomagból. Annyi könnyítése volt ugyan hogy a holmijainak egy részét, már becsomagolta, mikor vele voltál. Azok már nálad voltak. Ezért sikerült az utolsó ruhadarabot is belenyomnia a táskába és a zipzárt is be tudta húzni. Az ablakhoz lépett és meglátta odalent a kalapost is.

Intett neki es ő pillanatokon belül az ablakhoz repült a csomagot átvette és már ment is lefelé. Azt még látta Aku hogy a vörös hová tette le a táskáját. A rózsakert takarásában volt, így ha kilép majd az ajtón, akkor nem láthatja meg a szőkeség.

Kiment a lakásából, de nem zárta be benne hagyta a kulcsot is az ajtóban nem volt már szüksége rá. Higuchi nem állt közvetlenül az ajtó előtt, mert azért mar egyszer nagyon leszidta Aku. Így kicsit arrább állt onnan nem is látta, hogy a kulcs ottmaradt az ajtóban. Mikor Ryuu mellé ért akkor szóra nyitotta a szájat, de a feketehajú megint elnémította.

- Meg ne szólalj! Nem érdekel a mondandód! Dolgom van, menj haza!

- Szeretnék segíteni bármilyen feladatod is van senpai

- Most mondtam, hogy ne beszélj!

Többet nem szólt. Csak követte Ryuut. Kilépve a lépcsőházból Chuuya mint, aki csak véletlenül arra járt üdvözölte őket.

- Jo Akutagawa! Higuchi!

- Chuuya san. Konnichiwa!

- Nakahara san!

- Mond Akutagawa elrabolhatom kicsit Higuchit?

- Hoe?

- Vigyed nyugodtan, nekem nincs rá szükségem!

- Senpai....

- Kicsit lehetnél kedvesebb is a beosztottaddal

Akutagawa nem felelt csak tovább indult.

- Vár senpai legalább az ennivalót vidd magaddal!

- Nem kell!

Morogta és nem törődött azzal, hogy mennyire törte össze ma is Higuchit. Chuuya viszont megsajnálta a lányt. Így ahelyett hogy simán elcsalta volna és lekoptatta volna inkább kitalált valami jobbat. Kicsit pátyolgatta es megették együtt a lány által szerzett ennivalót. Majd tényleg lényeges feladattal bízta meg információkat kellett szereznie a kalaposnak. Ez kis eletet öntött belé így nem erezte annyira haszontalannak magát.

(...)

Miután Ryuu elvált tőlük egy órán belül a lakásodon volt. A kulccsal be is ment és letette a tasakját. Majd újra elhagyta a lakást. És mivel megbeszéltétek ezt korábban elment vásárolni. Utána pedig, mikor lerakta azokat is a konyhában bár nem tudtál róla, de elindult, hogy eléd menjen, hiszen már tudta, hol dolgozol. Meg akart lepni és együtt sétálni veled haza a közös otthonotokba.