A fenti képen... tekintsetek el a belógó Jinko-tól.... Csak a cuki álmos Ryuu-t kell nézni... :'D

--------------------

- Olyan gyorsan dobog...

Suttogott lassan miközben te beletúrtál fekete tincsei közé. És megpusziltad a homlokát. Nem tudtál ellenállni a fekete tincseknek. Nagyon puhák és selymesek voltak. Azt nem értetted egy maffiózónak, aki látszólag magára semmit sem költ feleslegesen és csak az életben maradáshoz, illetve a munkája elvégzéséhez szükséges dolgokon kívül semmit nem tesz, annak hogyan lehet ilyen puha haja. Sejtetted, hogy a vérben áztatás valószínűleg nem segítette ehhez hozzá. De nem akartad megkérdezni, valószínűleg nem is tudott volna kielégítő választ adni rá. Így csak élvezted, hogy simogathatod, amit egyre jobban élvezett ő is.

Most tényleg ki tudtad volna jelenteni, hogy Akutagawa Ryunosuke a tiéd. Senki másé. És te az övé vagy. Ez utóbbiban semmi kétséged nem volt az első állítás viszont úgy tűnt csak addig érvényes, amíg fel nem kel a nap. Nem akartál aludni. És nem akartad őt elveszíteni.

- Így szerettél volna ölelni? – kérdezted halkan, mikor egy nagy elégedett sóhajtást hallatott.

- Igen... pont így... Arigatou [Név].... Arigatou... - már szinte félálomba ringatta magát a szívverésed hangjától.

- Szívesen teszem Ryuu...

- [Név]... – élénkült meg kicsit a hangja ugyanis eszébe jutott valami, amit feltétlenül véghez akart vinni.

- Igen?

- Mond megint.... - kicsit bizonytalan volt a hangja, de tudta mit akar.

- M-micsodát?

- Azt.... azt, amitől nekem is sokkal gyorsabban ver a szívem... a-azt, amit eddig senki más nem mondott nekem... csak te!

- Szeretlek...

Súgtad és érezted, hogy beleremeg a teste ebbe az egy szóba. Végigszaladt rajta egy bizsergés. Jobban szorított magához és még inkább odabújt a szívedhez. Meghatott, hogy ezt kérte tőled. Mond neki, hogy szereted. Nem számítottál rá. De érezted, hogy jelentősége van ennek nála. Hogy Ryuu-nak is valami olyant mondott ez az egy szó, ami most lendíteni fog a kapcsolatotokon.

És valóban így volt. Már egy ideje érezte, hogy egészen mást vált ki belőle. Tudni akarta pontosan mit jelent ez neked. Valamint egy még fontosabb dolgot hogy ő is szeret e téged. Hiszen a barátnőd ezt állította. Ryuu pedig kezdte remélni, hogy igaza van. Szeretni akart téged. De ehhez tudnia kellene, hogy ez mit jelent. Tudnia kellett, hogy úgy szerethessen, ahogyan te szereted őt.

- Mond megint....

- Szeretlek....

- Megint....

- Szeretlek Ryunosuke! Szeretlek, szeretlek, szeretlek!

Suttogtad egyre magabiztosasban a fülébe, ahogy közelebb hajoltál hozzá. Egyre több érzést tettél bele. Meg akartad mutatni neki mit jelent a számodra. A következő kérdése viszont meglepett.

- [Név]... Szeretnék kérdezni valamit

- Micsodát? Válaszolok neked, amire csak tudok.

- M-mit érzel, amikor azt mondod, hogy szeretsz engem?

- Hoe? - nem erre a kérdésre számítottál.

- Mond el! Kérlek [Név]! Tudnom kell!

- Ryuu?

- Szükségem van erre, hogy tudjam nekem, mit kell éreznem!

Ledöbbentett, hogy így fogalmazott. Belül fel sem fogtad, hogy azt akarja érezni mit te. Visszakérdezni nem mertél, de annyira kapaszkodott beléd hogy nagyon megesett rajta a szíved. De végül is nem kell indok. Hiszen előző éjszaka már megkért téged arra, hogy tanítsd őt meg az érzelmek nyelvén és te elvállaltad a feladatot. Eljött az első óra ideje.

- Az... – kicsit össze kellett szedned magadat, hiszen nem olyan egyszerű körbeírni a világ egyik legbonyolultabb érzését, főleg nem akkor mikor éppen benne vagy a közepén, de végül sikerült megtalálnod a szavaidat – Mikor kimondom, hogy szeretlek, azt érzem, hogy én vagyok a világ legboldogabb lánya, amiért te itt vagy velem.

- [Név]?

- Hogy így hozzám, bújsz... hogy átölelhetlek... hogy tudom ez nem egy újabb hazug álom játszik a képzeletemmel. Ez a valóság te tényleg itt vagy velem. És magadhoz szorítasz. Annyira boldoggá tesz. Sosem éreztem még ennyire boldognak magam, és ezt neked köszönhetem Ryuu! De... mellette úgy érzem, bele fogok pusztulni ha, elmész mellőlem

- [Név]? - ijedt meg a hangja.

- Nem akarom, hogy holnap reggel elmenj! Azt szeretném, hogy mindig velem legyél. Nem akarlak elveszíteni Ryuu! Szeretlek! Annyira régóta várok arra, hogy itt legyél velem, nem veszíthetlek el! Most, hogy végre megtaláltalak! Ryuu! Nem akarom, hogy reggel legyen! Örökké a karjaid között akarok lenni!

Már majdnem sírtál, ez fojtotta beléd a szót. Görcsösen kapaszkodtál belé a nyakához bújtál, úgy ölelted őt tovább és Aku simogatott, hogy megnyugtasson. De a hirtelen érzelemhullám, amit a vallomásod okozott neki elfelejtette vele hogyan kellene most megszólalnia.

- [Név]...

- Szeretlek Ryuu.... annyira szeretlek!

- Köszönöm! É-én is elmondhatom, mit érzek, mikor ezt mondod nekem?

Meglepett, hogy ő is vallani akart. De azok után, hogy ez a téma ennyire erős reakciót váltott ki belőled Aku úgy érezte most rajta a sor, hogy megfogalmazza, mi zajlik az ő fejében és szívében. Úgy gondolta ennyivel tartozik neked.

- Uhum.... szeretném tudni... – szipogtad végül.

- Mikor azt mondod, szeretsz, úgy hat rám, mint semmi más. Olyan forró lesz minden. Elzsibbad, mindenem mikor kimondod. Gyorsabban ver a szívem tőle. De mindeközben fájdalmat is érzek. Nem értem nem sérültem meg, de akkor miért fáj? Fáj, szúr a mellkasom, ha szomorúnak látlak. Nem akarom, hogy szomorú legyél [Név]! Azt szeretném, hogy mosolyogj, mint eddig. Szeretem látni a mosolyodat.

- Ry-Ryunosuke? – egyszerűen elakadt a lélegzeted is, nem gondoltad, hogy ezt fogja majd mondani.

- Úgy érzem valami nagyon fontosat találtam magamnak, amitől nem akarok megválni... soha többé...

- Ryuu?

- Én sem akarok elválni tőled [Név]! Veled akarok maradni! Úgy érzem, képtelen lennék most elengedni téged. Nem akarlak elengedni sem most sem holnap! Mikor tegnap azt mondtad addig ölelsz, amíg csak akarom belül azt válaszoltam volna, hogy akkor soha többé nem engedlek el! Ezt érzem! És valahányszor kimondta, hogy szeretsz... én úgy érzem meg kell csókolnom az ajkaidat!

Felemelte a fejét, hogy a szemedbe tudjon nézni utolsó mondatához. Könnyektől volt csillogó a tekinteted. Nem hittél a fülednek.

- [Név]... mond... ez ugyan az, amit te érzel?

Édes volt, ahogyan kérdezett. Óvatosan. Mert tényleg nem tudta mi ez, ami körbefonta a mellkasát és egész testét lelkét. Az érzés, amit nem akart, hogy elmúljon.

- Ryuu?

- Azt akarom, hogy ez ugyan az legyen! Azt akarom érezni, mint te [Név]! Szerelmes akarok beléd lenni!

Nem tudtál mit felelni. Pontosabban tudtál volna. Hiszen rávághattad volna, hogy igen ez a szerelem és akkor magadhoz láncoltad volna, hogy most már szeretitek egymást. De a lelkiismereted becsukta a szádat. Nem akartad félrevezetni. Soha többé nem akartál füllenteni neki.

- Nem tudom Ryuu... – simogattad az arcát és bár szomorú volt a hangod a vallomása boldogsággal tóöltött el - Ezt az egyet már neked kell megmondanod. Ebben nem tudok segíteni ezek a te érzéseid. Magadnak kell rájönnöd... sajnálom..

Lentebb csúsztál, hogy könnyebben bújj a nyakához. De eltolt magától. Ami először meglepett, de utána, ahogy a szemébe néztél megnyugodtál.

- Mond ki megint [Név]!

- Szeretlek!

Megcsókolt röviden, de érzésekkel teli módon. Valamit ki akart próbálni. ÉS úgy tűnt a hipotézise beigazolódott. Ezért csókolt meg újra és újra. Mígnem teljesen biztos nem lett benne.

- Megint.... – kérte olyan halkan hogy szinte csak abból értetted, hogy olvastál ajkai mozgásából, ahogy siklott a párnáidon.

- Szeretlek...

- [Név].... azt hiszem... én is ... szeretlek!

Újra megcsókolt most szenvedélyesebben, mint eddig bármikor. De az, hogy az ő szájából is hallottad. „Szeretlek!" Annyira megdöbbentett, hogy levegőt venni is elfelejtettél.

- R-Ryuu?

- Szeretlek [Név]!

- K-komolyan?

- Igen! Most már, hogy kimondtam biztos vagyok benne! Szeretlek téged! Szeretlek! Annyira szeretlek, mint még soha semmit!

Újra az ajkaidra tapadt. Elmélyítettétek a csókot. Úgy falta ajkaidat, mint reggel a konyhában. És egy pillanatban a hátadra fordított, megint alatta voltál és ő csókolta a nyakadat az álladat az ajkaidat. Megszívta egy két helyen a bőrödet is a kulcscsontodon. Az apró sóhajtások és nyögések, amiket hallattál a tettei nyomán még jobban fokozták a gondolatait.

- [Név] annyira Szeretlek!

- Én is szeretlek Ryuu!

- Ugye az enyém vagy? Csak az enyém!

- Egyedül a tiéd vagyok Ryuu.

- Senki másnak nem akarlak átadni! Te csak az enyém vagy!

- Ryuu

Beleremegtél abba, hogy ilyeneket mondott neked. Tényleg szerelmes lett beléd. Akun eluralkodott a tény, amit felfedezett magában, hogy szerelmes. Ez mozgatta a tetteit onnantól kezdve, hogy kimondta neked a vallomását.

Te pedig egy pillanatra sem ellenkeztél neki. Ott érintett meg ahol akart és csak jóleső sóhajokkal és nyögésekkel válaszoltál rá. Pár alkalommal, a nevével fűszerezve meg a szádon kiszökő hangokat.

A kábulatból egy pillanatra felocsúdtál, mikor érezted, hogy a pólódat elkezdte levenni rólad. De utána besegítettél neki. Majd őt is megszabadítottad a felsőétől. Remegett a tested, ahogy hozzád simult. Ahogy meztelen bőrödet érintette.

- Annyira gyönyörű vagy [Név]!

Megint megcsókolt és megérezted, hogy a nadrágodat is le akarja húzni rólad. Ekkor szakítottad meg a csókját. Ami hirtelen érte és kicsit fajt is neki, hogy megtetted.

- [Név]?

- Gomenne.... - oldalra néztél - a felső fiókban....

Azonnal leesett neki és mivel még volt rajta nadrág így Rashomon-t el tudta küldeni, hogy kinyissa az éjjeli szekrényedet. Egyből megtalálta a kis zacskót, amire utaltál.

- Nem hittem, hogy tartasz ilyet magadnál.

- Nem sejtettem, hogy valaha is szükségem lesz még rá....

- De most jól jött...

Csókolt meg megint és ezúttal nem szakadtál el tőle csak a levegő miatti kényszerből. Addig megszabadított mindkettőtöket a maradék ruhától is.

- Ez nem kell ide... - súgta a füledbe, ahogy a bugyidat is száműzte az ágyról.

Megint a nyakadat kezdte kényeztetni, amíg átkaroltad a hátát és kapaszkodtál belé. Mikor megérezted belekarmoltál a bőrébe. De egyből észrevetted magad és már csak az ujjbegyeiddel érintetted.

- Karmolj nyugodtan kedves...

- Ryuu?

- Akarom, hogy kapaszkodj belém! Karmolj hagy rajtam te is nyomokat. Erre az estére engedd el, annyira magad amennyire csak akarod.

Olyan hangon dorombolta ezeket a szavakat, hogy elvesztettél minden kontrolt. Csak élvezted. Tényleg a bőrébe vésted a körmeidet. Hiszen ha ő megszívhatta a bőrödet, akkor neked is szabad emlékeket hagynod az ő bőrén.

- Ah!

- Nem vagyok túl durva?

- Nehm... egyáhltaláhn nehm... ehz ígyh jó...

- Örülök... - csókolt meg ismét - Azt akarom, hogy élvezd!

- Ryuu?

- Még sosem éreztem ilyet. Hogy akarjam a másik félnek is jó legyen. De te más vagy! Azt akarom, hogy szeresd, amit teszek veled!

- Ryuu...

- Akarom, hogy szeress!

- Szeretlek! Szeretlek Ryuu szeretlek!

- Én is szeretlek [Név]!

A fellegekbe juttatott. Érezted, hogy te vagy az első lány, akivel gyengéden bánik, hogy vigyáz rád. Tényleg akarja, hogy élvezd, hogy benned van. De érezted azt is, hogy visszafogja magát éppen ezek miatt. Mert ha teljesen elengedi magát, akkor az, neked fájni fog. Nem akart összetörni. És felejthetetlenné akarta tenni az éjszakát. Az első együttlétet. Attól hogy egy-egy durvább mozdulatnál belekarmoltál a hátába rájött, hogy hol szereted. Ki akarta ismerni a testedet. Hogy legközelebb még jobban lenyűgözzön téged.

Nem bírta ki, hogy ne hagyjon rajtad nyomokat. Ott ahol belemart a bőrödbe a derekadon, az oldaladon, a csípődnél lilás zöldes foltokat hagyott. De egy pillanatig sem bántad. Mert minden alkalommal mikor ennyire beléd mart azért tette, hogy még mélyebbre jusson.

De megharapta a nyakadat is még a válladat és több helyen megszívta a bőrödet is. Tudtára akarta hozni minden férfinak, aki a közeledbe merészkedik, hogy kopjanak le. Te az övé vagy. És megöl mindenkit, aki el akar tőle venni téged.

Már csillagokat láttál elszoktál ettől az érzéstől. Amióta találkoztál vele, évekkel korábban nem volt kapcsolatod. De már az előtt sem voltál együtt senkivel. Olyan érzés volt ismét egy férfi alatt lenni mintha megint szűz lettél volna. A fájdalmat leszámítva. De már elfelejtetted milyen jó is ez.

Vagy sosem volt meg ilyen? Beláttad, hogy így van. Senki sem tett veled ilyet még sosem. Lehet az is közbejátszott, hogy ennyire szerelmes vagy. De a lényegen nem változtatott. Azt akartad, hogy sokáig tartson. Hogy sokáig legyen benned. És azt kívántad legyen, erőd még egy alkalomhoz még mielőtt felkel a nap.

Már nem is a hátát karmoltad, hanem a derekát még közelebb akartad húzni magadhoz odalent, hogy még inkább a magáévá tegyen. Érezted, hogy ő sem akarja, hogy ez legyen, az egyetlen alkalom, mikor együtt vagytok. Hogy még vissza fog térni és leszel meg alatta.

De azt is el tudtad képzelni, hogy ha nagyon kiéhezel, majd rá mire visszatér, akkor te leszel felette. A fantáziád most túlságosan elvesztette, hogy hol a határ. De a tested tudta, hogy nem lehet ezt örökké csinálni. Elértétek a csúcsot.

Könnyeztél. És most kivételesen Ryuu nem riadt meg attól, hogy sírni lát. Bár ő ríkatott meg, de az élvezet miatt csordultak ki a könnyeid. Letörölte őket az ujjaival. És apró puszikkal borított be minden helyen, ahol nyomot hagyott rajtad.

- Ne sírj kedves. - suttogott.

- R-Ryuu?

- Jól vagy?

- Igen.... ez... fantasztikus volt.

- Ennyire élvezted?

- Igen... nagyon...

- [Név]...

- Igen?

- Leszel a szeretőm?

- Hoe?

- Nem akarok többé abba a negyedbe menni! Csak veled akarom ezt megtenni!

- R-Ryuu?

- Szeretlek [Név]! Kérlek, legyél az enyém! Az én szeretőm!

- Az leszek! Pontosabban már az vagyok!

- Komolyan?

- Évek óta úgy érzem, nekem csak egyetlen férfi kell és az te vagy. Most lehetek a tiéd. Nem fogom visszautasítani ezt a lehetőséget! A tied akarok lenni!

- Az enyém vagy [Név]. És én a tiéd

- Ryuu?

- Sosem adtam még oda senkinek a szívemet. De hallottam már, hogy az emberek meg szokták tenni. És én neked akarom adni. Elfogadod?

- Örömmel Ryuu!

- Szeretlek [Név]!

- Én is szeretlek! Nagyon szeretlek.... Ryunosuke!

Megcsókolt lágyan és gyengéden. Észrevette mennyire kifárasztott az elmúlt időben. És fáztál is egy kicsit. De még az élmény utóhatása miatt is remegtél egy kicsit. Viszont azt még nem akarta, hogy megint ruha kerüljön közétek. Élvezni akarta, hogy úgy simulhat hozzád, ahogyan más nem.

Mikor elengedte ajkaidat akkor elégedetten mosolyogva a mellkasodra engedte a fejét. Úgy ölelt tovább téged és hallgatta mennyire gyorsan zakatol a szíved. Kellemes érzést keltett benne a tudat, hogy ezt ő érte el.

Remegett egy kicsit a kezed, amíg felemelted, hogy ujjaidat a fekete tincsei közé tudd vezetni. Simogattad őt a csendben. Nem akartál elaludni. De mégis eluralkodott feletted a fáradtság.

Mikor már majdnem elaludtál Ryuu megint megmozdult. Lassan felemelte a fejét. Megerezte, hogy most már tényleg fázol. Így miután megcsókolt melléd csúszott. Jobban rátok húzta a takarót is.

- Búj ide hozzám [Név]! Érzem, hogy fázol.

- Csak egy kicsit.

Suttogtad, ahogy befészkelted magad a karjai közé. A nyakához bújtál. Mikor az orrod a bőrét érte homlokon csókolt. Teljesen átöleltétek egymást. Egyből nem fáztál, hiszen a bőre még mindig kellemes melegséget árasztott.

- Ryuu...

- Igen kedves?

- Szeretlek

- Én is szeretlek [Név].

A hangja csüggedt volt ez felébresztett egy kicsit. Láttad, hogy a plafont bámulja, már nem mosolyog és gondterheltség ült az arcán.

- Ryuu minden rendben?

- Azt leszámítva, hogy reggel el kell mennem... igen...

- Nem akarom...

- Én sem... legszívesebben sosem mennék el mellőled. De muszáj.

Szomorúan nyüszögve bújta jobban hozzá és kapaszkodtál bele. Teljesen hozzá simultál, de ő is úgy ölelte a törzsedet, hogy ha elaludnál, sem gurulnál el mellőle.

- Sajnálom [Név]. De itt most megígérem neked, hogy amint lehet, visszajövök!

- Ryuu?

- Ha végeztem a munkával első dolgom lesz, hogy megint átöleljelek! Nem is megyek haza! Egyből hozzád jövök majd!

A torkodban dobogott a szíved. Annyira meghatott, hogy így ragaszkodik hozzád nem tudtál szavakkal válaszolni neki. Ezért arcára simítottad ujjaidat és felnéztél rá. Megcsókoltad. Amit azonnal viszonzott. Ahogy csókolóztatok ujjaival beletúrt a hajadba is. Kicsit megint a hátadra döntött, ahogy dominált feletted. Mikor kinyitottad a szemed és elengedte ajkaidat láttad a szemén, hogy ha folytatnátok másodszor is keresni kellene a fiókodban kis csomagot. Az a vágy, ahogy rád nézett elgyengítette mindenedet.

- Szeretlek [Név]! Köszönöm, hogy rám találtál ott a sikátorban és elérted, hogy beléd szeressek!

- Ryuu... nem tudom elmondani mennyire boldog, vagyok, hogy így nézel rám. Hogy ilyen érzéseid vannak irántam. Ezért fáj annyira, hogy holnap elmégy.

- De nem örökre! Sietek vissza, amint tudok! Megígérem! És amit megígérek, azt mindig betartom!

- Arigatou!

- Búj ide megint... egyetlenem...

Suttogott és te tetted, amit kért. Simogatott, amíg megint el nem kezdett az álomvilág elcsalni a valóságból. Engedtél pedig a valóság most milliószor jobb volt, mint odaát.

- [Név]... akkor fogok elmenni mikor még, alszol.... nem akarom, hogy megint miattam sírj. Úgy akarok emlékezni rád, hogy, mosolyogsz. Ez a mosoly fog erőt adni nekem, hogy kibírjam nélküled!

Aprót bólintottál, mert igaza volt. Mindkettőtöknek nehéz lett volna, ha reggel búcsúzásra kerül a sor. Így inkább ezt az utat választottátok. Azt az egy könnycseppet még letörölte a szemed alól, amit nem tudtál visszatartani. De mosolyogva nyomott el az álom a szerelmed karjaiban.

Aku viszont még egy darabig nem tudott elaludni úgy érezte valamit elfelejtett. Hogy még valamit kellett volna mondania neked. Vagy kérni tőled. Nem akart az eszébe jutni mi az. Nagyot sóhajtva helyezkedett egy kicsit és eközben észrevette az íróasztalodon a róla készült fényképet. Rájött mit akar.

Egy képet rólad. Amire ránézhet, majd ha nem vagy mellette. Szidta magát, amiért nem jutott hamarabb az eszébe, de most már nem akart felébreszteni. Annyira békésen aludtál. Belecsókolt a hajadba. És teleszívta a tüdejét az illatoddal. Kellett valami megoldásnak lennie, hogy mégis el tudjon csak egy kicsit vinni magával belőled.

Támad egy ötlete. Az éjjeli szekrényeden elérte a telefonodat. Mivel az ujjaid a mellkasán pihentek így egyszerűen feloldotta az ujjlenyomatos záradat. Belelépett a kamera módba. És készített rólatok pár közös képet, ahogy ott alszol rajta.

Felig az oldaladon félig a hasadon feküdtél így a képen még, ha nem is húzta a nyakadig a takarót csak annyi látszik, hogy a vállad fedetlen. De az eléggé kivehető, hogy Aku-n nincs póló. A képen mosolyogsz. Hiszen mellette lehetsz.

A képeket elküldte Ryuu saját magának. Majd a telefonodba elmentette a számát. Ryunosuke névvel. És meg be is csillagozta, hogy ő legyen az elején a névsornak.

Ezek után már el tudott aludni. Veled a karjaiban. És reménykedve, hogy a reggel késik. Vagy nem is akar eljönni. Hogy ne kelljen megválnia tőled. Annyira gyorsan lettél a számára nélkülözhetetlen. Félt, hogy nem bírja majd ki sokáig nélküled.

De eljött a reggel. Fel kellett kelnie. Olyan óvatosan bontakozott ki az ölelésedből mintha szabaduló művész lenne. Semmi esetre sem akart felkelteni. Mégsem állta meg hogy ne csókoljon meg. Nem csak a homlokodat akarta. Hanem az ajkaidat. És meg is tette. Félálomban viszonoztad a csókját. Ami neki is erőt adott, hogy képes legyen otthagyni téged.

- Sietek vissza hozzád [Név]... szeretlek!

- Én is szeretlek Ryuu...

Motyogtad a válsz fel sem ébredve. Aku képes volt elhagyni a lakásodat.

El tudta végezni a feladatait arra a napra. De este a szálláshelyükön folyamatosan a fényképeket nézegette. Korábban nem volt szokása sóhajtozni csak ha Higuchi mellette lábatlankodott és idegesítette. De azon az estén a hiányod miatt szintén ezt csinálta. Ami egy idő után a kalapost is idegesítette. A másik ágyról felkelve odament hozzá. Mire Ryuu becsukta a telefont.

- Mi bajod van? Kezdesz az agyamra menni!

- Bocsánat Chuuya san... Megpróbálom abbahagyni.

- Helyes.

- Chuuya san...

- Igen?

- H-hogyan kell háttérképet váltani a telefonon?

- He? Nem tudod?

- Eddig nem kellett. De most szeretném megváltoztatni. Még mindig csak az alap háttere van.

- Jól van, megmutatom.

- Köszönöm!

Mellé lépett, míg a feketehajú kinyitotta megint az eszközt kicsit a háta mögé állt, hogy a kanapén ülő fiú válla felett lássa hová kattint.

- Először menj be a képtárba é keresd ki, hogy melyik képet akarod a hátterednek. Utána lesz, egy menü ikon ott tudod majd kiválasztani, hogy beállítás háttérképnek

- Értem...

Motyogta az orra alatt, amíg odalépett. Neki nem tűnt fel, hogy a kalapos mögé állt. És pontosan rálátott a képernyőjére, mikor kinyitotta az este kettőtökről készült fotók egyiké. Először fel sem fogta, hogy Ryuu-t látja. Aztán feldolgozta, hogy de igen tényleg ő az. Majd leesett neki hogy egy lány fekszik a vállán. És utoljára pont a reakciójának kitörése előtt koppant az is, hogy sem Aku-n sem rajtad nincs póló. És ez az információ meg is változtatta a kitörni vágyó „Heeee?" hangot. Inkább megváltoztatta egy visszafogottabbra:

- Akutagawa... a-az ott [N-Név]?

Ryuu-ban ekkor tudatosult, hogy Chuuya látja a telefonját, amin addigra beállította, hogy ha kinyitja, kettőtöket lássa. Arcába szökött a vér. Felugrott a kanapéról és bár a kalapost nézte inkább igyekezett egyszerre nem ott lenni abban a szobában és fenyegetően nézni a felettesére egyszerre. És végül ez utóbbi tevékenysége nyert.

- Láttad?

- Öm... igen?

- Felejtsd el, hogy láttad!

- He? De hát-

- [Név]-et rajtam kívül senki más nem láthatja így!

A vörösben lassan nyertek értelmet a szavak. És végül megállapította a tényt, hogy Aku annyira féltékennyé tud válni bárkire aki "szemet vet rád" hogy még így sem akarta, hogy más lásson téged. Egyedüli kiváltságának akarta, hogy meztelenül láthatott.

- Te teljesen becsavarodtál?

- Nem! Csak nem akarom, hogy [Név]-et más is így lássa! Ő az enyém! Nincs joga másnak ehhez!

- A tied? Ezek szerint?

- Szeretem!

Chuuya hirtelen nem is értette a szót, amit a fiú kimondott. Hiszen eddig még arra sem nagyon mondta ki, hogy szeret egy ételt. Erre most egy lányra mondja ki ráadásul ilyen indulattal. Mikor cserélődött ki ennyire ez a fiú? Majd elégedett mosoly kúszott az arcára. Hiszen ha nem találkozik veled, talán sosem fejlődik ennyit érzelmileg, mint ezalatt az egy hétvége alatt. Közelebb lépett a magasabbhoz és a vállára tette a kezét.

- Elfelejtettem.

- Chuuya san?

- Nagyon vigyázz arra a lányra! Mert egyedül te vagy hozzá méltó.

- Mindenképpen védelmezni fogom őt! Szeretem [Név]-et! Nem hagyom, hogy bárki is elvegye tőlem