Már lassan négy honapja éltetek együtt. Minden tökéletes volt. Akutagawa szeretett téged. Ritkán töltötte máshol az éjszakát. Mindig igyekezett befejezni a munkát olyan időben, hogy még haza mehessen hozzád. Ha fennmaradtál, hogy megvárd olyankor mindig bocsánatot kért, hogy miatta nem alszol. Pedig csak szeretted volna úgy üdvözölni mikor hazatér, ahogy egy tásnak illik. Ryuu viszont aggódott, hogy ilyenkor nem alszol eleget. Végül kiegyeztetek abban, hogy ha meg is várod ébren azt csak hétvégenete teszed, hogy másnap sokáig pihenhess. Közben pedig Aku is próbálta úgy tervezni a munkáit, hogy a szombat és a vasárnap a kettőtöké legyen.

Szeretett elvinni olyan helyekre, amiket te választasz. Mivel neki nem nagyon volt ilyen szabadidős hobbitevékenysége, vagy ehhez kapcsolódó ízlése, így alkalmazkodott a tiédhez. Bár te sok féle helyre szerettél volna vele eljárni mindig észben tartottad, hogy nem lehet bárhová, mert egy maffiózó a kedvesed. Nem mehettetek olyan rendezvényekre vagy helyszínekre, ahol esélyes volt, hogy valaki felismeri. Körözött személy lévén nagyon figyeltetek az ilyenekre. És mindig igyekeztetek nem feltűnést kelteni a randevúitokon.

Néha csak akkor jutott eszedbe, hogy Aku tényleg veszélyes mikor este véres inggel vagy sebekkel tért haza. Bár vigyázott magára, néha becsúszott neki is egy két rosszul sikerült küldetés. Nem akarta, hogy aggódj miatta. De voltak olyan éjjelek, amikor megint tűt kellett ragadnod, hogy rendbe hozd a szerelmedet. Sajnos ezzel egész jól be tudtad gyakorolni a folyamatot. De belül mindketten azt kívántátok bár ne kellene ezt a tudást használnod.

A kisugárzásod megváltozott. Hiszen már nem az voltál, aki korábban. Ryuu előtt is sokat mosolyogtál, de ha esetleg megtetszettél egy férfinek az valamiért mégsem közeledett. Volt egy olyan figyelmeztető aura körülötted. Mintha egy zászló jelezte volna feletted a szíved foglalt attól függetlenül, hogy szingli vagy.

De ez megváltozott. Már ezen a képzetbeli zászlón is az virított, hogy szerelmes vagy, van párod is, és ha a közeledbe megy egy idegen férfi, akkor elbúcsúzhat a fejétől.

Lehet ez utóbbi volt az ami Gorge-t is távol tartotta tőled. Egyszer próbált beszélgetést kezdeményezni veled. De ahogy rá néztél érette, hogy vagy most lelép vagy estére halott lesz. Azóta a közeledbe sem mert menni. Ennek pedig mind a ketten nagyon örültetek.

Ryuu mint kiderült számodra is, ha rólad van szó akár yandere módba is át tud menni. Te vagy az első és az utolsó lány, akibe beleszeretett. Nem fog átengedni senkinek. És ezt nem csak szavakkal hangsúlyozta ki neked. Hanem tettekkel is. A sok apró gesztus, figyelmesség, érintés, puszi, csó,k és kedves szavak miatt csak még jobban beleszerettél.

És ezek mellé jött az, hogy elég gyakran parancsolt maga alá az ágyatokban. Vagy a kanapén... a fürdőben... és... még a konyhában is. Szerette a testedet. Méghozzá annyira, hogy ha hosszabb ideig nem merülhetett beléd, akkor elvonási tünetei lettek.

De nem csak neki. Neked is. Ha volt olyan küldetése, ami egyhetes volt akkor előtte és utána is olyan éjszakával ajándékozott meg, hogy a nyomai hetekig megmaradtak rajtad.

Nem szégyellted. Büszke voltál az összes nyomra, amit azért hagyott rajtad, hogy tudassa mindenkivel, amíg távol van, te az övé vagy. Senki se nyúljon hozzád.

Magyarán jól teltek a napjaitok kettesben. Ryuu amióta veled él nem csak viselkedésbeli változásokat mutatott, hanem testi formálódást is. Hiszen főztél neki. És a főztödet szerette. Megmaradt az a vékony magas testalkata. De ha levette a ruháit már nem tűnt úgy, hogy neki sosincs ideje enni. Vagy, hogy esetleg beteg és ezért néz ki úgy, mint egy szövetbe tekert csontváz.

(...)

Egyik nap, mikor Chuuyával sétált a következő munkájuk elvégzésének helyszínére, akkor meglátott a tömegben. Hétvége volt és te éppen a barátnőddel megbeszélt találkozód felé igyekeztél. Nem sétáltál gyorsan, mert még ráértél. Csak hamarabb elindultál, hiszen nyáron a jó időben kellemes volt sétálgatni. Pont kifogtatok az eső utáni napot. Mikor a levegő felfrissült. És nincsen 40 fok sem. Bár jobban örültél volna ha Ryuuval töltheted a napot. Mert ez inkább egy romantikus randevúhoz passzolt. De neki munkája volt. Így be kellett érned a csajos nappal.

Ryuu hosszasan figyelte, hogy elsétálsz nem messzire tőlük és meg is állt, hogy nézze, pontosan merre tartasz. Egyszerre remélte, hogy észreveszed a jelenlétét és hogy nem. Akarta, hogy megint megérinthessen, megcsókolhasson, a karjai közé zárhasson. De azt nem, hogy valaki felismerje őt veled. Nem akart bajba sodorni. Ahogyan máskor is törekedett erre. De akkor civil öltözetben sétált melletted a kezedet fogva. Így nem keltett feltűnést. Ellenben most a dolgozós jellegzetes Rashomon kabátjában torpant meg a sétálóutca közepén az embertömegben. Mégsem ismerte fel senki.

- Akutagawa minden rendben?

- I-igen Chuuya san elnézést mehetünk.

Odalépett a vörös mellé, de akkor ismét földbe gyökerezett a lába. Nem bírta tovább. Eddig is nagyon erős érzést keltett benne a látványod, de most hogy ott kellett volna hagynia kifejezetten fájt neki.

- Akutagawa?

- Bocsánat! De ezt most muszáj! Mindjárt visszajövök!

Ezzel meg sem várta a választ, sarkon perdült és rohant utánad. Gyorsan kerülgette az embereket a tömegben, amíg elég közel nem ért hozzád.

- [Név]!

- He? Ryuu?

A hangját azonnal felismerted, de nem fogtad fel azonnal, hogy ott és abban az időben összetalálkoztok majd.

Amikor beköltözött és utána meglepetésből eléd ment a munkahelyed kapujába akkor is leesett az állad. Hát még a kollegáidnak, akik eddig azt hitték szingli vagy. Vagy még inkább aszexuális. Erre egy nagyon is jóképű magas titokzatos fiatal férfi várt rád és amint mellé értél elkapta a derekadat és megcsókolt. Másnap szinte vallattak arról, hogy ez mikor történt, de te természetesen csak a legminimálisabb infókat osztottad meg velük.

Most ahogy megfordultál a hang irányába egyből észrevetted. Hiszem már csak méterek választották el tőle. Szinte egyből a karjai közé zárt. Kicsit lassított az utolsó pillanatban, mert nem akart olyan gyorsan érkezni, hogy esetleg felborítson. Te is viszonoztad az ölelését és el is vesztél a karjai között. Bár nem rég váltatok el egymástól mégis úgy szorított mintha éveket kellett volna erre várnia. De te is hasonlóan éreztél.

Ha napközben valamivel nem terelted el a figyelmedet, akkor egyből megjelent gondolataidban az az apró manó, aki Akutagawa másaként az eredeti köré terelte a képzelgéseidet.

De most ott volt és téged ölelt a valódi. Nem kellett elképzelned.

- [Név]...

- Szia Ryuu...

- Hiányoztál

- Te is nekem. De... mit keresel itt?

- Megláttalak, és nem tudtam ellenállni ennek a kísértésnek.

- Baka... mindig mindent a hátad mögé fogsz dobni, ha rólam, van szó?

- Nagyjából igen. Zavar?

- Nem dehogy. Inkább megtisztelő. Csak nem szeretném, hogy baj legyen belőle.

- [Név]...

- Ugye most sem okoztál bajt azzal, hogy inkább eljöttél?

- Nem. Mondtam, hogy mindjárt visszamegyek. De előtte...

Megemelte az álladat és megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, mint mindig. Sosem fogod megunni, hogy ilyen szerelemmel kényeztet. És minden tőled telhetőt megteszel, hogy viszonozd ezt neki. Bár Ryuu-nak nincsenek nagy igényei. Az bőven elegendő a számára, hogy melletted lehet, megérinthet, átölelhet, megcsókolhat. Viszont mindketten azon vagytok mellette, hogy még inkább fejlesszétek ezt a kapcsolatot. És elmélyítsétek az érzéseiteket.

Ryuu gyorsan tanul. Erre hamar rájöttél. Alkalmazkodik. De szerencsére nem mindent másol, vagy vesz át tőled. Annak ellenére, hogy sok dologban nincsen, saját ideálja vagy ízlése nem akar mindenben olyan lenni, mint te. Vannak dolgok, amiket nem kedvelt meg attól, hogy te igen. De ez kifejezetten jót tesz a kapcsolatotoknak. Hiszen nem kell mindenben teljesen egyetértenetek. Kompromisszumokat köttök és ez így van rendjén.

Viszont ez a hosszú forró csók egy volt az olyanok között, amit a világért sem csinálnátok máshogyan. Amióta melletted van észrevetted, hogy Aku kifejezetten szeret csókolózni. Még, ha nem is mentek tovább, szeret az ajkaidhoz érni. Valahol ez annak is az oka, hogy te voltál az első, akinek a csókjára vágyott. És ez a vágyakozás azóta sem fakult meg.

- Szóval ő [Név].

A kalapos állt mellettetek. Ryuu kis kitérője hosszura sikeredett így utána indult. Nem kellett sokáig keresnie mire meglelt titeket egymásba fonódva. De mikor leesett neki, hogy mit lát azért felszaladt a szemöldöke a homlokán.

De utána, ahogy végigmért titeket látta, hogy tényleg komolyan gondoljátok. Ryuu részéről eddig is biztos volt. De téged nem ismert. Most viszont, ahogy látta milyen érzésekkel viszonzod a beosztottja csókjait, már nem volt kétsége abban, hogy Akutagawa bizonyságban van melletted.

Féltette a fiút, aki olyan tapasztalatlan volt az érzések terén. De most tapintani lehetett a levegőben körülöttetek a szikrákat. Így aggodalmai tovaszálltak. De mikor már kezdte megunni, hogy még szinte levegőért sem váltok el akkor közelebb ment és szétrebbentett titeket.

- Chuuya san?

- Ez lett volna, a „mindjárt visszajövök"?

- Gomennasai! Én-

- De ha már itt vagyunk. Nem akarsz bemutatni a kisasszonynak.

- De-igen-öm- [N-Név] ő Nakahara Chuuya. Chuuya san ő.... ő az én életem...

- R-Ryuu!

- Örülök a találkozásnak mis [Név]. Akutagawa már mesélt rólad. Bár elég szűkszavú.

- R-Részemről a megtiszteltetés. [Teljes Név] vagyok. Ryuu sz-szintén mesélt önről

- Tegezz nyugodtan kedves. Addig, amíg nem vagyunk a toronyban Aku-val mi is elhagyjuk a formaságokat.

- Értem. Bocsánat... csak... Ryuu mindig olyan mély tisztelettel beszél rólad. Még akkor is, ha ilyen közeli barátok vagytok.

- Valóban? Ezt jó hallani. De rólad is hasonlóan beszél. Látni rajta mennyire szerelmes beléd.

Elakadtak a szavaid. Tudtad, hogy Ryuu az. De hogy annyira, hogy más maffiózó is észreveszi az meglepett. És fülig pirultál. Aku közben erősebben fogott. Mert egyszer nem akarta, hogy hirtelen megint összerogyjanak a lábaid alattad. Ami megtörténhetett, ha zavarba jössz. Másodszor pedig Ő is fülig volt pirulva.

Számára, akinek nem voltak szülei ez a találkozó olyan volt mintha az apjának mutatott volna be. Szinte el is tudtad képzelni, hogy azt mondja Chuuyának hogy: Szeretném bemutatni a lányt akivel, összekötöm az életemet.

- Remélem, tudjátok, hogy nagyon szép párt alkottok

- Kö-köszönjük... - motyogtad pironkodva, nem igazán tudtad miről és hogyan beszélhetnél vele, de érezted, hogy szeretné lazítani a feszültséget.

Viszont valamit el akartál neki mondani csak nem tudtad hogyan tedd ezt meg.

- Chuuya

- Igen?

- É... Én szeretném megköszönni, hogy vigyázol Ryuu-ra.

- [Név]?

- Az hogy szinte minden este épségben tér haza az nekem rengeteget jelent és tudom, hogy ti gyakran dolgoztok együtt. Vagyis-

- Ugyan [Név] nem kell emiatt hálálkodnod. Akuval egy csapat vagyunk. Vigyázunk egymásra. De te is tudod mennyire erős.

- Igen tudom. Sosem féltettem csak el akartam mondani, hogy köszönöm, hogy a barátja vagy.

- Én pedig azt, hogy megtaláltad őt.

- E-ezt hogy érted? – lepődtél meg a válaszán.

- Sosem volt még Akutagawa ennyire élő. Nagyon sokat segítettél rajta [Név].

- É-én nem is tettem semmit...

- De nagyon is sokat tettél. Megmutattad neki, milyen egy normális ember élete.

- Chuuya san...

- A magunkfajtának nem adatik meg erre a lehetősége. De te elfogadtad Akut olyannak amilyen. Ezzel már sokkal többet tették, mint bárki, aki eddig találkozott vele a maffián kívül.

- K-komolyan?

- Igen. És még szereted is. Tényleg olyat adtál neki ezzel, amit nem sokunk kaphat meg.

Ha tudtál még inkább belepirultál. Sosem gondoltál bele abba milyen ritka kincs vagy a számára. De most már kezdted megérteni. Nagyon kevés olyan van, akit a fény így elfogadott, mint ahogyan te elfogadtad Akutagawa-t.

- Ezért mondom, hogy Köszönöm [Név]. Köszönöm, hogy szereted Akutagawa-t.

- Ez után is szeretni fogom! Nem is tudnék mást szeretni.

(...)

Mivel Aku megígértette Chuuya sannal, hogy nem adja tovább a létezésed infóját ezért biztonságban volt a kapcsolatotok. Megbeszélte veled is hogy ameddig csak lehet, elrejt a maffia szeme elől. Nem tudja meddig tart ez az állapot. De semmi esetre sem szeretné, hogy valami bajod essen, azért mert egy maffiózó a szerelmed.

Viszont Chuuyán kívül egy valakinek még el akarta mondani, hogy a kedvese vagy. Ez pedig a húga volt Gin. Amióta odaköltözött hozzád mesélt róla pár alkalommal. És először nagyon meglepett, hogy van testvére. Méghozzá egy lány. Valahogy nem nézted volna ki belőle. Mondjuk, erről semmiképpen sem tehet. De valahogy mégis egykének gondoltad.

Az utána meg inkább meglepett, hogy fiatalabb testvér lévén is maffiózó akár a bátyja. Ha te lenné ilyen helyzetben te nem engedted volna a kistestvérednek, hogy beálljon egy ilyen veszélyes szervezetbe. Viszont tudtad, hogy biztosan nyomos okuk volt erre.

Hiszen ők árvák. Akkor nagy eséllyel azért állt be Gin is a maffiába, hogy valahogyan életben maradjanak. Megértetted ezt és nem is jegyeztél meg semmit Ryuunak abból, amit gondoltál erről. Mert láttad, hogy a gyerekkoruk és a maffiába való belepésük érzékeny téma volt nekik. De azt is észrevetted, hogy milyen büszkeséggel beszél Gin-ről.

Akutagawa valóban nagyon büszke volt a testvérére. Bár nem sokan tudtak, hogy rokonok. De az, hogy külön-külön mindketten ilyen magasra jutottak a maffia ranglétráján elismerést sugárzott. Aku büszke volt arra, hogy Gin tagja a hüllőknek. És tudta azt is, hogy bár veszélyes feladatai vannak. Két olyan erős személlyel van egy csapatban, akik mindenképpen megvédik, ha valami baj történne. De azt is tudta, hogy nagy átlagban a testvérének nincs szüksége védelemre. Gin erős. Egy vérből származnak. És attól, hogy nem áldott még nagyon erős harcos. Ezt még Dazai san is kijelentette egyszer.

Éppen amiatt, hogy így beszelt a testvéréről kicsit izgultál, mikor kijelentette, hogy holnap bemutat neki. Hirtelen jött a pillanat, mert nehezen találtak olyan napot, amikor mind a hármatoknak szabad napja volt és így összejöhetett a találkozó.

Izgultál, ahogy egyre teltek a percek a kávéházban ülve Ryuu mellett. Tördelted a kezedet. Egészen addig amíg Ryuu meg nem fogta

- Semmi baj kicsim. Gin nem fog megenni. Hidd, el tetszeni fogsz neki

- Úgy gondolod?

- Igen. Nem kell félned kedvesem.

- De... ő mégis csak a testvéred... n-nem tudom ho-hogyan viselkedjek vele... é-én még nem voltam ilyen helyzetben. I-ilyen bemutatáson m-még nem vettem részt. Én-

- [Név]... nyugodj meg. Ne gondold túl. Csak legyél természetes. Kedves, mint ahogy velem is voltál, mikor találkoztunk. Hidd el nekem, ha engem olyan hamar megnyertél, akkor vele, sokkal könnyebb dolgod lesz.

- Ryuu...

- Hiszel nemek kicsim?

- I-igen... hiszek neked Ryuu

- Helyes. O- nézd itt is van.

Az ajtó felé nézett, és ahogy te is odafordultál egyből észrevetted. Először leesett az állad mennyire szép teremtés lépet be a ajtón. Majd megjegyezted magadban hogy Az Akutagawa család tagjai gyönyörűek. (és nem mellesleg remélted, hogy ha gyermeked születik majd egyszer Ryuu-tól akkor a kicsi is ilyen szép lesz.)

Akunak igaza volt. Gin nagyon hamar megkedvelt téged és már Nee-san-ként szólított a találkozó végére. Ezzel bevett a családba. Aminek nagyon örültél. Ahogyan annak is hogy szinte egyből áldását adta a kapcsolatotokra. Örült annak, hogy Ryuu téged megtalált.

Remélte, hogy annak ellenére, hogy ilyen érdekes munkakörülményeik vannak, még tudtok majd találkozni. Akár kettesben is, amikor jól kibeszélhetitek a bátyja kis régi titkait. Ginnek sem nagyon vannak olyan női ismerősei akikkel „csajos napot" tarthatott. Szerette volna az ilyen igényeit rajtad kiélni. De mondtad neki, hogy állsz a szolgálatára. Neked nagyobb eséllyel lesz olyan szabadnapod, ami neki is megfelelő így csak rajta múlik majd a következő találkozó.

(...)

Akutagawa sikeresen bemutatott azoknak, akiknek akart. Egyedül még talán majd Dazai sannak akart még talán. De nem volt biztos abban, hogy ez olyan egyszerűen megtörténhetett volna. Ezért igazából nem is sürgette a dolgot.

És hogy te miként mutattad be őt a családodnak?

Nos... Hát fogalmazzunk úgy, hogy nem rajtad múlott a dolog.

Egyik reggel ... kora.... jó, rendben délben történt a dolog. Végre volt egy közös hétvégétek Ryuuval de a péntek estét annyira egymással elfoglalva töltöttétek a késői hazatérése ellenére hogy másnap fel sem ébredtetek egészen addig, amíg anyukád be nem nyitott az ajtón, hogy:

- Ki az ágyból lustaság!

Mind a ketten felriadtatok. De neked amint rádöbbentél, hogy anyukád ott áll az ajtóban másról is kellett gondoskodnod.

- Ne öld meg!

Simogattad Ryuu arcát. Mert Rashomon már anyud nyakától csak centikre járt. Nem szabad megijeszteni egy alvó sárkányt. Mert a végen így jár az ember. Ryuu rád nézett, mert addig csak az idegen behatolót vizsgálta és védelmezett téged. De ahogy simogattad visszavett egy kicsit.

- [Név]?

- Semmi baj. Ő az anyukám. Elfelejtettem mondani, hogy van kulcsa a lakáshoz és néha hívatlanul is megjelenik. Gomenne! Ne haragudj. De kérlek, szépen hívd vissza Rashomon-t.

Kiengedte a feszülten bent tartott levegőjét és a démon is visszabujt a takarótok alá. Ryuu a válladra borította a fejét, amíg megnyugodott. Te simogattad őt tovább, de közben kicsit megemelted a takarótokat.

- Te mikor vetted vissza a boxeredet?

- Miután elaludtál az este. Miért?

- Csak kíváncsi voltam ez alkalommal miből idézted meg Rashomon-t. Ezek szerint bármilyen ruhaneműből megy.

- Nos, igen. De minél nagyobb annál messzebbre érek vele.

- Á... értem. Bámulatos képesség. Mindig meglepsz vele.

Ahogy így elbeszélgettetek lassan anyukádba is visszatért az élet. Mert a pillanatokkal korábban még a torkánál érzett éles penge eléggé lesokkolta ahhoz, hogy ne tudjon se megszólalni, se megmozdulni jó pár percig. Mikor végre sikerült visszaszereznie rémült teste felett az uralmat akkor viszont kiakadt.

- Itt meg mi a jó fészkes fene folyik?

Ekkor kezdtetek el foglalkozni megint a harmadik személlyel. Mindketten kicsit felültetek az ágyban, de te azért ügyeltél, hogy a mellkasod előtt maradjon a takaró. Nem mintha anyud nem látott volna még meztelenül, de Ryuu elmesélte milyen volt mikor Chuuya meglátta a fotót. Ebből és a második éjjeletekből is rájöttél Ryuu ki szeretné sajátítani ezt a látványt magának. Még a tulajdon szüleidtől is.

- [Név] ki ez?

- Akutagawa.

Nem akartál hazudni és most nem is tudtatok volna kitérést adni. Le sem tudtatok volna tagadni, hogy szeretkeztetek az éjjel. És nem is szégyellitek. Ahogyan azt sem hogy meglátszik, hogy egy ideje már együtt vagytok.

Anyukádat elérte a második sokk, amikor azonosította a nevet, amit a szádból már nem először hall.

- A-azthiszem a nappaliban megvárom, míg felöltözöl...

Ezzel szakadozott mozgással, ugyan de becsukta az ajtót és kiment a szobádból.

Nem erre a reakcióra számítottál, így Ryuura néztél és egy kis nevetés kíséretében nekidöntötted a homlokod a mellkasának.

- [Név]?

- Gomenn... csak... nem hittem, hogy így fogják megtudni....

- Nos, én sem...

- Még egyszer ne haragudj, hogy nem mondtam a hirtelen látogatásaikat. Nem gyakran teszik, de megfeledkeztem róla... visszakérem tőlük a kulcsot.

- Ha mostantól szólnak előre az érkezésükről, akkor felőlem megtarthatják.

- Ahhoz előbb el kell fogadniuk, hogy a tied vagyok...

- [Név]?

- Félek Ryuu... nem akartam még ezt. Nem tudom, mit mondjak nekik. Nem akarom, hogy ellenezzék a kapcsolatunkat. De már azelőtt is ezt tették, hogy megtaláltalak. Nem mertem elmondani, hogy megtaláltalak. Féltem és félek most is. Nem akarlak elveszíteni Ryuu.

- Semmi baj kicsi. Nem fogsz elveszíteni. Mert én csak a tiéd vagyok. És szeretlek. Nem hagyom, hogy szétválasszanak minket.

- Ryuu... mond, mit tegyek? Mit mondjak nekik?

- Az igazat. Hogy szeretjük egymást. Én is ezt fogom tenni. Akarom az áldásukat. De ha nem adják, meg akkor sem engedlek el. Szeretlek! Nem tudok más lányt szeretni!

- Ryuu... - ölelted át - Arigatou!

- Itt vagyok kedvesem. Ezt a csatát együtt vívjuk meg! Nem veszítünk, ígérem.

- Hiszek neked Ryuu tudom, hogy nem választhat el tőled semmi és senki!

- Menni fog [Név]! Végig fogom a kezedet. Itt vagyok.

- Köszönöm Ryuu!

(...)

Felöltöztetek és kimentetek a nappaliba. Anyukád karba tett kézzel fel alá járkált a bejárati ajtó és a teraszod ablaka között. Ideges volt. És nem nyugodott meg attól, hogy nem egyedül jöttél ki. Ryuu tényleg fogta a kezedet és egy pillanatra sem tervezte elengedni.

- [Név]... nem lehetne, hogy-

- Nem. Bármit is akarsz mondani Ryuu is hallani fogja.

- Ryuu?

- Jól hallottad... szeretném rendesen is bemutatni. Akutagawa Ryunosuke-t. A férfit, aki akkor megmentette az életemet. És aki most már a kedvesem.

- [Név]?

- Szeretem őt anya! Mindennél jobban szeretem!

- [Név] csak egyszer találkoztatok azt sem tudod ki ő valójában.

- Ami azt illeti, tudom.

- Micsoda?

- Nahát... - hallottatok egy új hangot a bejárati ajtó felől.

Apukád, miután végre talált parkolóhelyet a közelben, beérte anyudat és megérkezett hozzád. Nem kis meglepetést okozott neki is, hogy nem csak ketten vagytok a lakásban. Végigmérte Akut, ahogy fogja a kezedet és egyértelműen védelmez. Látta rajta, hogy bárkivel szembeszállna, azért hogy téged megvédjen. Így az első benyomása egész pozitív volt. Anyudéval ellentétben, aki ugye az ágyban kapott rajta titeket. Egy szál takaróban.

- Miről maradtam le?

- [Név] összejött-

- Akutagawa-val!

Fejezted be a mondatot, mielőtt anyud hisztériás rohama kitört volna és a pillanatnyi elismerés, amit apukád arcán láttál végigsiklani eltűnik. Tudtad, hogy apud oldaláról kell megnyerned a csatát. De ha anyudon múlik, ezt nem fogja hagyni.

- Azzal az Akutagawa-val?

- Igen. Néhány hónappal ezelőtt találkoztam vele ismét. És azóta megismertük egymást. Szeretjük egymást.

- [Név] nem tartom jó döntésnek ezt hiszen-

- Te vagy az, aki semmit sem tud róla!

- [Név]...

Akut meghatotta, hogy mennyire védelmezed őt a szüleiddel szemben. És csak még jobban beléd szeretett emiatt.

- Ismerem Ryuut. Hiszen sok időt töltünk együtt. Már hónapok óta itt lakik.

- Micsoda?

- Nem mertem elmondani nektek, mert tudtam, hogy így fogsz reagálni. Igen Ryuu egy ismeretlen volt számomra. De már nem az. Ti sem ismeritek egymást a születésetektől fogva. Egy kávéházban találkoztatok először. Ez miért több mint az, hogy ő megmentette az életemet?

- Kicsim én nem azt mondom, hogy ez-

- Tudom mi a problémád. Az hogy áldott, és hogy valakit megölt azzal egy időben, hogy engem megmentett. De ez volt a munkája.

- Micsoda?

- Ha már itt tartunk, hogy miért nem fogadod el, akkor írd fel azt is a negatívumok köze, hogy a Port Maffia végrehajtója!

Megfagyott a levegő. Ryuu sem sejtette, hogy ennyire ki fogsz akadni és így fogod elmondani nekik a foglalkozását. Szorítottad a kezét. Tudatni akartad vele, hogy bíznia kell benned. Így nyerhettek a legnagyobb eséllyel. Ryuu pedig bízott benned. És várt a pillanatra, amikor bizonyíthat, hogy ennek a sok negatívumnak az ellenére is megérdemel téged.

A hosszúra nyúlt szünetet anyukád törte meg azzal, hogy elismételte a szavaidat.

- A port maffia végrehajtója?

Apukát kinyújtotta a kezét anyud elé jelezve neki, hogy most ne beszéljen többet. Ezt már neki kell elintéznie méghozzá Akuval.

- Mond Akutagawa.

- Igen uram?

- Miért engedjem át neked a lányomat?

- Szeretem! Ő az első lány, akit ennyire szeretek és nem akarok másikat! Védelmezem amióta először találkoztam vele! Ahogyan védelmezni fogom az életem végéig.

- Ryuu...

- Nem hagyom, hogy bántódása essen. A maffia nem tud a kapcsolatunkról. Így nem sodorhatom veszélybe. És nem is fogom! Az életem árán is védelmezni fogom [Név]-et!

- Ryuu! Baka! Ne mondj ilyeneket.

- [Név]...

- Mihez kezdek, ha elveszítelek? Nem akarok mást! Ne halj meg értem! Kérlek! Nem veszítetlek el! Szeretlek!

- Én is szeretlek [Név]. Mindennél jobban! Te vagy az életem értelme!

- Ezeket bárki mondhatja! Milyen tettekkel bizonyítanád? Gyilkossággal?

- Anya...

- [Név] ha őt választod, akkor többé ne is szólj hozzám!

- Anya!

- Mond meg neki!

- Apa kérlek! Szeretem!

- [Név]... - hosszú szünetet tartott, mert akkor hozta meg a döntését - Halhattad. Mostantól az egyik szülőd idegen lesz számodra. Anyád nem szól, hozzád, ha vele maradsz.

- De- apud felemelte a kezét, hogy félbeszakítson, mert még nem fejezte be a monológját.

- Hozzám pedig, akkor ne szólj többé, ha elhagyod.

- Apa?

- Sosem találsz másik olyat, mit ez a fiú. Aki ilyen szerelemmel néz rád. És ha az életével képes lenne védelmezni téged. Az annyi, mint amit én is megtennék.

- Apa!

A nyakába ugrottál édesapádnak. És sűrű köszönömöket suttogtál neki.

- Drágám!

- Tekints el a fiú munkájától. Nézd azt, hogy mennyire szereti a lányunkat. Látod milyen boldogok. Eddig is ilyenek voltak együtt élnek, már hónapok óta és nem is kellett az engedélyünk. Ha a lányunk szerelme kitartott 4 évig, akkor sosem alszik ki.

- De-

- Asszonyom...

Ryuu is odalepett hozzátok. Fél térdre ereszkedett anyukád előtt és meghajolt.

- Kérem! Szeretem [Név]-et. Nélküle halott lennék. Ő is megmentett engem, ahogyan én őt. Ha nem vagyok, mellette fáj a hiánya. [Név] tanított meg arra milyen szerelmesnek lenni. Nem veszíthetem el. Az olyan lenne, nekem mintha az életemet vennék el. És. Nem akarom, hogy ő sírjon! Ha könnyeket láttam az arcán azt, már akkor sem bírtam elviselni, mikor éppen csak megismertem. Képtelen vagyok őt szomorúnak látni. Azt akarom, hogy boldog legyen! Szeretem a mosolyát. És mindenét. Kérem! Adja áldását a kapcsolatunkra!

Anyukád szavait elakasztottak Ryuu mondatai. De te is ledöbbentél. Hol tanult ő ilyeneket. De aztán rájöttél. Az európai romantikus filmek, amiket együtt néztetek meg. Abban beszeltek így a férfiak, mikor a ház urától kérték meg a lány kezét. Ryuu megjegyezte és most felhasználta anyukád esetében ezeket.

És úgy látszott működött. Sosem hallott meg ilyet a valóságban és meghatotta a szívét Ryuu könyörgése. Sírva is fakadt. De bár nem tudott megszólalni még bólogatott.

Ryuu felállt. És kezet csókolt anyukádnak. (Ahogy Dazai santól tanulta) majd feléd nyújtott a kezét. Te is szipogtál miközben megfogtad. Próbáltad tartani a könnyeidet. De mikor magához húzott azt suttogva, hogy - „Szeretlek" - mégis kicsordultak.

- Én is szeretlek Ryuu!

A csókotok tette véglegessé és elismertté a kapcsolatotokat. Akutagawa kiérdemelte, hogy a szüleid neki adjanak. Hivatalosan is egy pár lettetek. Bár ebben nem kételkedtetek. De most már, hogy a szüleid is megengedték, már végleges volt. Akutagawa lesz az, aki mellett megöregedsz.

A szerelmetek nem indult zökkenőmentesen. De azok után, amikkel megküzdöttetek eddig biztosak voltatok benne. Kitartotok bármi is fog történni veletek a jövőben. Szeretitek egymást és ezen nem változtat semmi.

Vége.