.· 28 ·.

– Úristen, ezt nem mondod komolyan! – sikít fel Ellie, amikor közlöm vele a hírt.

Matteónál aludtam, de másnap hazavitettem magam, mondván, „egész hétvégén nem voltam a legjobb barátnőmmel, és el kell mennünk pletykálni". Ezért ülünk most a mekiben az egyik sarokban, előttünk a tálcákon egy halom kaja, és beavatjuk egymást az újdonságokba. Vagyis csak én, mivel Ellie-vel nem történt semmi eget rengető dolog – Deannel volt, mint ahogyan a szabadideje nagy részében.

Nevetve bólintok, felszabadult és vidám vagyok a reakciójától. Tudom, mennyire szurkolt nekünk, és örülök neki, hogy a hónapokig tartó rossz hangulat után (ami főleg miattam volt) valami kellemessel tudok szolgálni.

– Azt hiszem, hivatalosan is együtt vagyunk – közlöm vele ünnepélyesen, és bár hangosan kimondva egy kicsit engem is megrémítenek a szavak, emlékeztetem magam, hogy nincs okom kételkedni benne. Nem tehet arról, ami Rowannel történt közöttünk.

– Annyira örülök nektek! – Melegen rám mosolyog, és az asztalon átnyúlva megszorítja a kezem. – Mostantól járhatunk dupla randira – villanyozódik fel, amikor eszébe jut ennek a lehetősége.

Egy krumplit kezdek el rágcsálni, amikor kissé idegesen mered rám.

– Mi az?

– Mesélj. Mindent tudni akarok.

– Hát – kezdem titokzatosan –, volt csók. Meg egy kicsivel több is.

– Mi? – Ellie a szája elé kapja a kezét ámulatában. – Ilyen gyorsan?

– Jó, lehet, hogy túl hamar történt – húzom el a számat, mert ennek a gondolata már bennem is felmerült. Miután Matteo hazavitt, otthon egyedül, a szobám mélyén önkéntelenül is előjött az agyam mélyéről, hogy biztos jó volt-e az, amit csináltunk. Hogy nem kellett volna várnunk, együtt lennünk huzamosabb ideig, mielőtt ekkora lépést teszünk a kapcsolatunkban. És most, hogy Ellie-nek is ez volt az első dolog, amit szóvá tett, még inkább eluralkodik bennem az érzés, hogy máshogy kellett volna csinálnunk. Lassabban, nem ennyire kapkodva.

– Mel. – Ellie kissé bűnbánóan keresi a tekintetem. – Ne haragudj, nem úgy értettem. Ez a ti döntésetek volt, és biztos vagyok benne, hogy azért csináltátok, mert a pillanat tökéletes volt.

– Nem is, csak az van, hogy ez már nekem is eszembe jutott – vallom be, és az üdítőm szívószálával játszom. – Minél többet gondolkozom rajta, annál inkább úgy érzem, mégsem kellett volna...

– Amelia – szól rám erélyesen, mire elhallgatok. – Ne folytasd. Ne is törd a fejed ilyenen! – Szigorúan pillant rám, és annyira tekintélyt parancsolóan néz, hogy befogom a szám. Ilyenkor jobb nem ellenkezni vele. – Ami történt, megtörtént. És ne kezdd ezt a „lehet, jobb lett volna, ha mégsem" kezdetű monológot, mert nem vezet sehova. Inkább azt mondd el, milyen volt.

– Hát – sütöm le a szemem, és érzem, hogy elpirulok. – Jó. Annyira jó. Szenvedélyes. Olyan... igazi.

Halvány mosollyal az arcán hallgat, és bólint. Elrévülök, gondolatban ismét visszatérek a tegnap estéhez, az esti csillagnézéshez, a csókhoz, melynek még mindig a hatása alatt vagyok, és amibe beleremeg a gyomrom, valahányszor csak rá gondolok. Eszembe jut Matteo keze, ahogyan a topom alatt barangolt, a tekintete, ami elsötétült, amikor az ajkaimra nézett, a szája, ami miután megtalálta az enyémet, nem akarta elereszteni. A momentumok, amikor beszólt a harapdálással kapcsolatban, és amire én visszavágtam – ennek következményeként pedig megtörtént mindaz, amire bár többször gondoltam, sokkal másmilyenebben zajlott, mint a képzeletemben. Sokkal érzelmesebb volt. Vággyal teli. Szenvedélyes. Benne volt az eddigi elfojtott feszültség kettőnk között, minden ki nem mondott dolog és minden meg nem tett lépés a másik felé. Minden egyes mozzanata az elmúlt hónapoknak azokban a percekben csúcsosodott ki. Az ágyban, Matteo alatt feküdve, eggyé forrva vele. Akkor éreztem mindent és semmit, kiürült az agyam és megszabadultam az összes addigi kételytől, és megtelt a szívem érzelmekkel, melyeket addig elfojtottam magamban. Bennem volt a gondolat, hogy mennyire tökéletes minden, és hogy nem lehet valami ilyen tökéletes. Hogy szükségem van erre, rá, és hogy nem érdemlem meg mindazt, amit nekem adni készül.

Ellentétek. Érzelmek.

Ellentétes érzelmek kavarogtak bennem, és mégis én voltam a legnyugodtabb ember a világon. Úgy éreztem, minden rendben van, és most már így is lesz.

Őmiatta éreztem ezt.

✧

Amelia
mit csinálsz?
hiányzol
nem megyünk el valahova?

Ellie nemrég rakott ki otthon, de most valahogy nincs kedvem egyedül lenni, ezért is írok rá Matteóra. A barátnőmmel jó pár órát töltöttem a kedvenc gyorséttermünk eldugott sarkában, és a töménytelen mennyiségű kaját elfogyasztva beszéltük át az életünket. Ellie, bár igyekezett alaposan kifaggatni az előző éjszakáról, nem hagytam magam, és csak nagyvonalakban számoltam be neki a történésekről – azért nem akartam minden apróságot az orrára kötni. Így is eléggé zavarban voltam, amiért ilyen bensőséges dolgokat kellett megvitatnom vele, de ő nem engedett addig, amíg nem meséltem el neki pár dolgot. Hiába, ő már csak ilyen „mindenbe beleütöm az orrom" típus, de én pont így szeretem.

Annyira elszaladnak a gondolataim, hogy összerezzenek, amikor a telefonom megpittyen, ezzel kiszakítva az agyamból, vissza a valóságba. Matteo válaszolt.

Matteo
semmi érdekeset
és látni akarlak
érted megyek
tíz perc

Amelia
:))
mit fogunk csinálni?

Matteo
mit szeretnél?

Amelia
tudod, mit?

Matteo
nem, de mindjárt megtudom

Amelia
kimehetnénk a partra
tök jó az idő
és fürödhetnénk a naplementében
na?

Matteo
tudod, hogy nekem bármi jó, amit te mondasz
azonnal indulok

Boldog mosollyal az arcomon teszem le a telefonomat, és gyorsan magamra kapok egy fehér bikinit, fölé pedig farmer sortot és egy túlméretezett, ejtett vállú pólót. A hajamat kontyba kötöm össze, és egy strandtáskába pakolom össze a cuccaimat. A telefonomat a kezembe fogom, és bezárva magam mögött a lakást, kisétálok az utcára. Leülök a járdára, ami kellemesen meleg a délutáni napfénytől, és körbe-körbenézelődve várom Matteót.

– Ez csak hat perc volt – állok fel, amikor az autója bekanyarodik az utcánkba, és lehúzódva megáll.

Matteo kiszáll, és a napszemüvege lencséje mögül fürkészi az arcom. Óvatos mosolyra húzza a száját, miközben végigmér, majd felém lép, és a karjaiba von.

– Siettem. Hozzád. – A számra hajol, és lágyan megcsókol. Ujjai a hajamba túrnak, nyelve megsimítja az enyémet.

– Miért nem a motorral jöttél? – vonom kérdőre, amikor percekkel később elválik az ajka az enyémtől.

– Lehet, hogy fel akarom avatni azt a sokat emlegetett hátsó ülést – válaszol pajzán vigyorral az arcán, mire nevetve meglököm a mellkasát.

– Csak erre az egy dologra tudsz gondolni, mi?

– Nem, az ágyamban is sokszor elképzellek.

– Jaj, már – fojtom el a mosolyom a szememet forgatva.

– Jól van, befogom. Egyelőre – könyörül meg rajtam, és a nyakamat átkarolva húz magához közelebb. – Gyere, elviszlek a tengerpartra.

✧

Egy viszonylag kihalt szakaszhoz megyünk, ahol csak a sirályok rikácsolása, na meg a hullámok zaja töri meg a kora nyári csendet. A forró homok szinte égeti a talpamat, ahogyan minél gyorsabban igyekszem a vízbe érni. A ruháinkat Matteo autójában hagytunk, és a kezét szorongatva húzom őt magam után a habok közé.

– Jaj, ez annyira jó – sóhajtok fel elégedetten, egyre mélyebbre haladva a vízben. – És nézd – mutatok előre, oda, ahol az ég összeér a vízzel, és a színek beleolvadnak a tengerbe –, milyen gyönyörű.

Teljesen megbabonázva meredek előre, és a tájat csodálom, a narancs és bíbor színekre festett eget, a nap vízbe merülő korongját, a hullámokon megtörő halovány fényt.

Matteo mögöttem áll, keze a csípőmön nyugszik, és a hüvelykujjával a csupasz bőrömet simogatja.

– Nem nézed a naplementét – fordulok felé, mert érzékelem, hogy engem figyel. Magamon érzem a pillantását.

Csak biccent, mire kérdőre vonom.

– Pedig szereted.

Óvatos mosolyba húzódnak a vonásai, miközben gyengéden válaszol.

– Téged jobban szeretlek.

_________________________

to be continued
06/07

•

kedves olvasóim!
utolsó előtti előtti rész.
még két fejezet (plusz epilógus), és vége a könyvnek.

szeretném megköszönni rendíthetetlen támogatásotokat és azt, hogy bármikor számíthatok rátok.
nagyon-nagyon hálás vagyok értetek 🤍

következő (utolsó előtti) fejezet pénteken!

további platformok
instagram: ddorciiwrites
tiktok: ddorciiwrites

sok puszi <3