.· 27 ·.

Az ágy szélén üldögélek, és a lábamat lóbálva várom, hogy Matteo is végezzen a fürdőszobában. Miután én kijöttem onnan a pólójában és egy bugyiban, rám se nézve bevonult mellettem, miközben felém szólt, hogy „ő is megy, és büntetésül sokat fog kellenem várni rá".

Ennek ellenére alig telik el öt perc, már nem hallom a víz csobogását. Pár pillanat, és kattan a zár, majd az ajtóban feltűnik magas alakja egy szürke melegítőnadrágban, amit jó mélyen a csípőjére tol. Lefogadom, hogy szándékosan, mert vigyorogva pillant felém, miközben kisétál a helyiségből, és a kanapéhoz lépve rádobja a támlára a törülközőt.

– Nagyon nézel – jegyzi meg pimasz mosollyal az arcán, miközben ő sem rest engem fürkészni.

– Nem téged – ellenkezem gyorsan –, hanem a tetoválást a válladon. Még mindig nagyon tetszik.

– Még jó hogy, a te szád van ott – vágja rá azonnal.

A hajába túr, a mozdulattól pedig kidagadnak az izmok a karján. Önkéntelenül is felsóhajtok, ő pedig továbbra sem veszi le rólam a szemét.

– Tudod – kezdi, és a hanglejtéséből szinte biztos vagyok benne, hogy valami nagyon piszkosat készül mondani –, lefogadom, hogy akkor is harapdálsz, ha basznak.

Érzem, ahogyan pírba borul az egész arcom, de nem hagyom magam kizökkenteni.

– Lehet... talán ki kellene próbálnod.

Elsötétül a tekintete, ahogyan közelebb lép, tekintete minden gátlás és önuralom nélkül siklik végig a testemen.

– Én meg lefogadom 100 dollárban – folytatom incselkedve, mert rajtam van a sor, és mert imádom húzni az agyát–, hogy most igencsak be vagy indulva.

Felmordul, és a tárcájából előhúzva öt húszdollárost, a földre dobja a bankjegyeket.

Nevetve ingatom a fejem, de belém fagy a kacaj, amikor a nyakamat megragadva dönt hanyatt az ágyon, és a számra hajol. Erősen csókol, durván és kíméletlenül, de ez számomra több mint tökéletes. Most az utolsó dolog, amire vágyom az az, hogy óvatosan bánjon velem. Jelenleg csak a szenvedélyes, vágytól túlfűtött énjét akarom.

Kapkodva bújtat ki a pólójából, szinte letépi rólam, majd amikor már csak egy bugyiban fekszem alatta, a lélegzetét visszafojtva néz végig rajtam.

– Gyönyörű vagy. Annyira nagyon gyönyörű – ingatja a fejét, és ismét a számra hajol. Hosszan csókol, a nyelvével gyengéden simít végig az enyémen, majd kissé elhúzódik. Az ajka lefelé vándorol a nyakamon, apró puszikat hint rá, néhol meg is szívja a bőrömet.

Hátradöntöm a fejem, és igyekszem nem hangosan zihálni, mert nemcsak a szájával kényeztet, a keze is bebarangolja a testemet. Végigsimít a mellemen, majd rászorít, és elégedett mosollyal nyugtázza a nyögést, ami előtör belőlem. Nem tudom magam kontrollálni, teljesen szétesve fekszem alatta, annyira az uralma alá veszi a testemet pusztán a kezével. A hajába túrok, és a tincseire markolok, amikor a szája elhagyja a nyakamat, és lejjebb halad, lassú csókokkal jelezve az utat. Végighalad a két mellem között, elidőzik a hasamon, végül megáll a bugyim szélénél. Az arcomat figyeli, miközben ujjai lassan becsúsznak az anyag alá. Megfeszítem a hátam, és hangos zihálás tör fel belőlem, amikor az egyik ujját lassan belém helyezi, és óvatosan mozgatni kezdi.

– Matteo – nyöszörgök, és a hangom egy sóhajba fullad, amikor gyorsabb tempóra kapcsol. Fél karjával mellettem támaszkodik az ágyamon, a tekintetével az enyémet tartja, ahogyan egyre inkább vadul be. Úgy érzem, szétrobbanok belül, amikor megtalálja azt a bizonyos pontot, és simogatni kezdi. Ezernyi apró darabkára zuhanok, a testem forró lávává válik, ami mindenemet felégeti, a pulzusom az egekben van, és lüktet minden porcikám.

– Már csak egy kicsi – szólal meg Matteo rekedtes hangon, továbbra sem szakítva el a tekintetét az arcomról. – Gyerünk, drágaság.

Felnyúlok, és a tarkójánál megragadva húzom le őt a számra. A csókjában fürödve érem el a gyönyört.

Matteo kihúzza belőlem az ujjait, és halvány mosollyal az arcán hajol közel hozzám, míg én kimerülten nézek fel rá.

– Úristen – motyogom, teljesen elveszítve a hangom.

Elneveti magát, és puszit nyom a homlokomra.

– Készen állsz?

– Készen – bólintok még mindig levegő után kapkodva.

Elkomolyodva bólint, és lassan megcsókol. Nyugodt, nem kapkod, gyengéd és szelíd. Kisimítja a tincseimet az arcomból, és óvatosan a számra harap, majd eltol magától, hogy a szemembe nézhessen.

– Ez lesz életed legszebb élménye.

Nevetve ingatom a fejem.

– Azért ennyire ne bízd el magad.

Kihívóan néz rám, majd a számra hajolva megcsókol. Lassan, szenvedélyesen, vággyal telve. A keze végigsiklik a testemen, és megáll a bugyim szélénél.

– Emeld fel a csípőd – szól rám, én pedig egy szó nélkül engedelmeskedem, és hagyom, hogy az utolsó ruhadarabot is lehúzza rólam.

Elakad a lélegzetem, amikor a tekintete végigsiklik rajtam mindenhol, de nem hagyom, hogy az enyhe zavarom bármiben megakadályozzon. Felé nyúlok, és leráncigálom róla a nadrágot, majd a boxerére meredek, és nagyot nyelek.

– Nyisd szét jobban a combjaidat – ereszkedik a két lábam közé, és elégedetten bólint, amikor megteszem. – Úgy, jó kislány.

Ez a mondata valamit kivált bennem, felizzik bennem a tűz, és úgy érzem, képtelen vagyok tovább várni. A vállába kapaszkodva magamra húzom, és érzem a keménységet az anyagon keresztül, amikor az a testemhez ér.

– Ams – mordul fel, és a számra tapasztja az övét. Elszakad tőlem, és fölöttem átnyúlva elővesz egy óvszert az éjjeliszekrény fiókjából. A fogával eltépi a csomagolást, majd letolja az alsónadrágját, és felhúzza a gumit.

Rám hajol, a csuklóimat a fejem fölött a párnához szorítja, majd lassan belém hatol. Felszisszenek, de a fájdalom helyét pillanatokon belül átveszi a gyönyör. Enyhén mozogni kezd bennem, előre és hátra, és az ajkaimat veszi célba az övéivel. Egyre gyorsabb ütemet diktál, már-már vad, én pedig hangosan felnyögök minden egyes alkalommal, amikor mélyebbre ereszkedik bennem. Zihálok, a levegőt kapkodom, a körülöttünk lévő tér sóhajok és nyöszörgés egyvelegévé változik, végül együtt érünk el a csúcsra. Matteo ismét megcsókol, ezúttal sokkal hosszabban, majd óvatosan kihúzza magát belőlem, és mellém gördülve a karjaiba von. A fejemet a mellkasába temetem, miközben mindketten hangosan zihálunk az elmúlt percek okozta mámor hatása alatt állva. Lehunyom a szemem, és puszit nyomok a bőrére, pontosan a szíve fölé. Nem bírok még megszólalni, pusztán ezzel a gesztussal köszönöm meg neki az előbbi pillanatot. Mert tökéletes volt. Olyan tökéletes, mint ő maga.

✧

Egy örökkévalóságnak tűnik a közénk beállt csend, amelyet csak a légzésünk zaja tör meg. Matteo mellkasára hajtom a fejem, és mutatóujjammal a hasán lévő kockákat rajzolom át, miközben ő a hajamon simít végig, majd keze becsúszik a paplan alá, és a csupasz bőrömet cirógatja.

Lassan szólalok meg, és mivel nincs semmi észszerű dolog, amit mondhatnék, az hagyja el a számat, amire kíváncsi vagyok.

– Mondj valamit, amit még nem tudok rólad.

Egy ideig nem válaszol, és már-már azt hiszem, álomba merült, amikor megszólal.

– Nem szeretem a kávét.

– Mi? – merevedik meg a kezem, és felkönyökölök az ágyban, hogy az arcára tudjak nézni. – De emlékszem, hogy amikor először értem jöttél, magadnak is vettél...

– Nem akartam, hogy kellemetlenül érezd magad, amiért csak miattad teszek kitérőt.

– De... – kezdem összezavarodva – miért nem mondtad? Megértettem volna...

– Mindegy – rázza meg a fejét. – Egyébként megittam. Nem volt jó, de érted bármit.

Érted bármit.

Közelebb hajolok hozzá, és megcsókolom.

– Akkor sem kellett volna – suttogom.

Fogalmam sem volt a dologról, és így most egy kicsit rosszul érzem magam miatta, hogy úgy vette, „belekényszerítettem" a helyzetbe.

– Drágaság – mosolyog rám, és megsimítja az arcom –, minden oké, tényleg. Nehogy magadra vedd.

– A pizzát sem szereted? – húzom össze a szemem. A szemét forgatva mosolyodik el, és megrázza a fejét.

– Látom, nem tudsz leszakadni a témáról.

Visszahajtom a fejemet a mellkasára, úgy folytatom.

– Ez azt jelenti, hogy soha többé nem fogsz elvinni a Starbucksba?

– Jaj, te kis kávéfüggő – csikizi meg az oldalamat, mire nevetve lököm el a kezét.

– Tudod – folytatom, elfojtva a mosolyomat –, ez lehet, hogy azt jelenti, nem illünk össze.

– Az ellentétek vonzzák egymást – vágja rá úgy, mintha ez a mondat lenne az egyetlen, ami tartaná benne a reményt kettőnkkel kapcsolatban.

– Jó, mondjuk, ebben van valami – értek egyet.

Puszit nyom a hajamba, keze a hátamat simogatja, hüvelykujját végighúzva a gerincemen borzongok bele az érintésébe.

– Ams – kezdi elkomolyodva –, mi van most velünk?

Nem felelek, így folytatja.

– Azt mondtad, kell még egy nap. Az viszont már eltelt. Ráadásul, ami ma történt, az mindenképp különleges volt – hangsúlyozza ki a szót, ezzel utalva a csókra és mindarra, ami azzal jött.

– Meg szeretném próbálni – mondom ki gyorsan a szavakat, mielőtt lenne időm gondolkozni, és valamilyen indok miatt meghátrálni. – Én... szeretnék veled lenni. Igazából, mindennel együtt.

Meglepheti őt, ami az elébb elhagyta a számat, mert felül az ágyban, és megfogja a kezem.

– Ezt komolyan mondod? – kérdezi, a hangja izgatott, boldog és vággyal teli.

Bólintok, és elmosolyodom.

– A legkomolyabban.

Megragadja a tarkóm, és a számra tapasztja az övét. Keze a hajamba túr, nyelvével megsimítja az alsó ajkamat, és gyengéden megharapja.

– Ams – suttogja, a homlokát az enyémnek döntve. – Köszönöm.

– Mit?

– Hogy a történtek után adsz nekem esélyt.
Tisztában vagyok vele, milyen nehéz volt neked feldolgoznod mindent, és azt akarom, hogy tudd, büszke vagyok rád.

Annyira jólesnek a szavai, hogy egy pillanatig megszólalni sem tudok. Hálával telve nézek rá, és hihetetlenül boldog vagyok, amiért így alakultak a dolgok Matteóval.

– Az a seggfej amúgy sem érdemelt meg téged – teszi hozzá óvatos vigyorral a szája sarkában, miközben tekintete melegen siklik végig az arcomon.

Nevetve ingatom a fejem, és puszit nyomok az ajkára.

– Miért, te igen?

– Nagyon remélem.

_________________________

to be continued
05/31

•

kedves olvasóim!
hát, ez is megvolt. most nem tudom, mit fűzzek hozzá, szerettem írni ezt a részt.

következő fejezet pénteken!

további platformok
instagram: ddorciiwrites
tiktok: ddorciiwrites

sok puszi <3