Felnőtt tartalom!

TW: * hogy szemléltessem* KURVA szókimondó tartalom

***

3.

AKKOR

Két évvel ezelőtt

Kifulladva, fájó lábbal zuhanok le a bár kanapéjára. A tűsarkúm elviselhetetlenül irritál, de Anja a szájával azonnal elfeledteti velem. Nyelve a szájpadlásomra tapad, erőtlenül hátrahúzza a hajam, miközben a dübörgő zenétől az összes porcikám rezonál. Kótyagosan nyitom ki a szemem; homály borul rám. Elnyel a szerelem és az alkohol két frontról támadó hadereje.

Félhomályban a kromatikus fények Anja bőrére ereszkednek. Fogalmam sincs, mit kevert a pultos, de azonnal hatott. A körülöttünk lengő alkohol és a megannyi kölni szaga az orromba tódulva hányingert ébreszt bennem.

A kivágott piros toppomból kikandikáló mellemre simítja a kezét és megmarkolja. Pihegve nyögök fel, adok-kapok játékunkban a combjára terelem a kezem, majd egészen az ágyékáig. Jobban és kicsit fájdalmasabban húzza a hajam. Elégedetten morog. Nyelve elköszön a számtól, ráérős tempóban a nyakamat veszi kegyetlen uralma alá. Langyos levegője a fülemet csiklandozza. A csuklójára kulcsolom az ujjaimat. Pulzusa közel sem a nyugodt állapotról ad jelet.

– Kiszívhatom? – érinti meg a hüvelykujjával a nyakam.

Elmosolyodok. Tekintetem az övébe fúrom, őzszeme most nem az elejtett prédaként, hanem éhező fenevadként csillog.

Ravaszul megemelem az orrom.

– Nem.

– De ne már! Akarom, hogy mindenki lássa, az enyém vagy – bújik a nyakamba.

– Akkor dugj meg úgy, hogy holnap is érezzem.

Az ölébe húz. A farmersortom alá vezeti a tenyerét, és belecsíp a húsomba. Felszisszenek. Büszkén könyvelem el, ennek holnap nyoma marad.

Hosszú körmeimmel az inge alá masírozok, és gyengéden a hasára karmolok. A szemében őrült vágy tombol, a vágy pusztító erejét nem tudja megakadályozni. A finomkodó énjét szabadságolja.

– Megkeféllek úgy, Ollie, hogy azt sem fogod tudni, mi a keresztneved, de utána ne szenvedj látványosan.

– Kihívás elfogadva – döntöm hátra a fejem.

Lecsap a nyakamra. Lassan fedezi fel, próbálja nem átlépni a határokat. Sosem teszi. Most azonban nem érdeklik a határok. A nyakamat szívja, néha fogai karcolják a bőrt. A plafonon táncikáló fénygömböket nézem.

Megkeményedett mellbimbóm az alig takaró top szövetének feszül. Vágyik rá, hogy Anja a fogai közé véve szívja őket.

– Keressünk egy mosdót – kéri a csókok között.

– Szarnod kell? – heccelem.

– Szemtelen! – gyötri tovább a fenekem. – Szeretkezni akarok.

– Egy mosdóban? – háborodok fel. – Ápolóként te tudod a legjobban, mennyi baci van ott.

– Mióta lettél hipochonder?

– Mióta lettél kanos?

– A szempillaspirálod nem sokáig fog a szempilláidon maradni, kicsi szívem – figyelmeztet.

Megrántom a vállam, és előre dőlök. Hadd lássa csak Anja a mellem.

– Vízálló. Mélytorkos közben is fennmarad. De tesztelheted, ha szeretnéd.

– Márpedig szeretném. A NYX tesztbizottságába is beválogathatnának. – Eltekint a vállam felett, a mosoly az arcán lehervad, valami egészen más költözik a szemébe. Vágy.

Hátrafordulok. Tutira állítom, ugyanez történik az én tekintetemmel is. Az a rendőr áll a bárpultnál, akivel összefutottunk a meccsen, ahol Declan majdnem megint megmurdált.

Tökéletesen ívelt arccsontja most tompább, a fáradtság megcsúfítja, borostás arcát a bal kezére döntve majdnem elalszik. Széles válla megrogyott.

Sosem volt ellenemre, ha Anja mást néz meg. Mármint, ha fiút néz meg. A lányokért harapok!

– Kapd le – fordulok vissza hozzá.

Anja pislog, mire felfogja. Démoni mosoly ráng a szája szélén, majd ahogy az én mosolyom kiszélesedik, az övé is.

– Ha nem pofozol fel, simán megteszem.

– Gyerünk, Anja! – szállok le róla, a lehető legvonzóbban – már amennyire részegen lehetek – keresztbe vetett lábbal, a kanapé karfáján elterített kezekkel engedem szabadon. Kellemes bizsergés futkározik bennem. Mással láthatom smárolni. Jó érzés, na. Tiszta hülye vagyok.

– Biztos, nem bukik rám – húzza el a száját, és a kétkedése ellenére a bárpulthoz sétál.

Imádom a feszes fenekét!

Megfogja a férfi vállát, majd levezeti az kezét a csípőjére. Az idegen kérdőn néz rá, szeme Anja ajkán állapodik meg. Anja szájáról csak egy bocsánatot olvasok le, és már a férfiére fekteti a száját. Először azt hiszem, eltaszítja, mivel a kezét felemeli, de csak azért, hogy Anja tarkójára vezesse.

Hát ez kurva szexi.

Csókolózik a palim egy másik palival. Huh.

Beharapott ajakkal nézem őket. A férfi bátortalanul bevezeti Anja szájába a nyelvét. Elképzeltem, milyen érzés lehet, ahogy nyelvével végigsimogatja a szám.

Hevesebb lesz a csók, két puzzledarabként simulnak össze. Közelebbről akarom őket nézni.  Faszom. Felizgultam arra, hogy a pasim egy másik pasival csókolózik.

Hány defekt van az agyamban? Csoda, hogy működök.

Felpattanok a kanapéról és dülöngélve elstartolok hozzájuk.

– Helló! – toppanok meg előttük.

A férfi Anja szájába mosolyog, majd felém fordult.

– Kicsi a világ – mér végig.

Esküszöm, „gyere, ülj a farkamra" hangja van.

– Az! – Átölelem Anját, ő csókot illeszt az ajkamra.

– Dalton – mutatkozik be, és két puszit ad az arcomra.

Hol marad az én csókom?

– Olivia – mondom. Anja mellkasára döntöm a tenyerem. –  Anja.

– Tudom. Végigkísértem a Josh elleni tárgyalásokat.

Újból hányingerem van. A hasamhoz kell feszíteni az öklömet. Daltonban van valami furcsaság: a szeme teljesen úgy áll, mint Josh-nak. Az a különböző színű szempár azonban a béke ponyvájával fedik el a nyugtalanságom.

– Az a csók nagyon intenzívre sikeredett – ismerem el.

Dalton a fülem mögé vezeti a kezét. Anjára néz, aki vigyorogva bólint.

– Átélnéd te is? – Ezt már az ajkamtól pár milliméterre suttogja.

– Talán.

Nem is habozik: szája bilincsbe fogja az enyém. Elmélyült csókjába aranyosan beleszuszog. Kapaszkodik a fenekembe. Ő nem marja, hanem simogatja, és ez pont elég, hogy a két combom közötti szervem szex-üzemmódba kapcsoljon. Ráharap az ajkamra.

Futunk a végzet nevű kis szemét dolog felé.

Ha ő nem szakítja meg a csókot, én a halálom után is csókolnám. Bocs, Anja, de ez kurva jó.

Sosem lesz elég – gondolom magamban, miközben a szívem rigóként verdes az összetört szárnyával. Azt hittem, élek. De Dalton rávilágít, nem élek, csak létezem. Próbálgatom a megcsonkított, tollatlan szárnyamat. Mintha ezernyi keze lenne: simogatja a nyakam, a hátam, a fenekem, a szívem. Tökéletes. Ez baj. Nem szabadna annak lenni. Anja a szerelmem.

– Baszki, ez jó! – suttogom.

– Mocskos a szád – lihegi.

Az alkohol és a kókusz ízét átveszi a szám.

Még egy ajkat megérzek a nyakamon. Anjáé. Felrobbanok. Hátulról átölelve a mellemet masszírozza. Közre fognak a testükkel. A szívem boldogan táncol, életében először hálás nekem.

Megtanult repülni.

– Kimossuk? – neveti Anja.

A földre akarok ájulni. Ez túl szép, hogy igaz legyen.

Élek, bassza meg!

Á, szent, hogy valaki bedrogozott, és képzelgek.

– Megdughatlak... légyszi? – Anjára néz. – Meg téged is.

Anja a fülemhez hajol.

– Hazavisszük?

– Gondolod, itt hagyom a többi kurvának?

Felnevet, a vállamon áthajolva lesmárolja Daltont.

Totál el vagyok cseszve. Jobban élvezem a tényt, hogy Dalton kefélni fog Anjával, mint azt, hogy velem fog.

– Hazajössz velünk? – kérdezem Daltont.

Egy pillanatra gondolkodik el, míg a bal középsőujján lévő fehér gyűrűre néz. Sóhajtva válaszol. 

– Beadom a derekam. – Elveszi a koktélját a pultról, és meghúzza.

Követ minket kifelé.

Nyár van, fakó éjszaka. És Detroitban vagyunk, ami éjjel veszélyes. A közelben üvegszilánkok csörömpölő hangja a dobhártyámat felsérti.

A csillagokra meredek, apró foltoknak tűnnek a néhol sápadtabb égbolton. Fonalgombolyoggá csavarodik a gyomrom. Dalton mindenségében egy jelentéktelen csillag vagyok. Lesz egy egyéjszakás kalandom. Semmi nem vagyok ennek az embernek csak egy játék, amit eldobhat, ha akar. Mégis belemegyek. Hajt a kíváncsiság.

Lemaradok Anjáéktól, Anja visszafordul, de széles mosollyal nyugtatom meg. Megállok. Levetem a magassarkúm, és a kezembe fogom. Képtelen vagyok ebben hazamenni. Nem arra találták ki, hogy részegen flangáljak benne.

Dalton is hátratekint. Megfogva Anja kezét megáll.

– Fáj a lábad? – kérdezi.

Tényleg érdekli. Még a csípőmön is végigsimítja a kezét.

– Aha – sietek el előtte.

– Vigyelek? – ajánlja fel.

– Ti férfiak azt hiszitek, a gyengébbik nemnek mindig szüksége van rátok, igaz?

– Nem azért kérdeztem. Már úriember sem lehet az ember? – morogja.

– Egy rendőr ne úriember legyen! – tárom szét a kezem.

Anja és Dalton egyszerre nevet fel. Szimfóniájukat a szívem kottába foglalja. Ez lesz a dal, ami felvidít, ha rossz napom van.

A bérházban felcsattogok a harmadik emeletre, és kinyitom az ajtót. Az egész testemben szétterjed a didergető érzés. Sosem fáztam ennyire. Milyen érzelemhez kapcsolódik ez a reakció? Ilyenkor mindig megkérdeztem Anját, de most nem lehet. Dalton fix hülyének nézne.

Miért érdekel, hogy az egyéjszakás kalandom milyen véleményen van rólam?

Megtámaszkodom a fehérre vakolt falnál.

– Jó kis kecó – állapítja meg Dalton, majd hozzáteszi: – Mondjuk, nem a lakásban akarok gyönyörködni. – Ezzel Anját a falnak támasztva megcsókolja. A köztük lévő felforrósodott levegő akarok lenni. Nyelvük koszorúként fonódik össze, hadakozva egymással, beljebb merészkedve a másik szájába.

Helló, én is itt vagyok! – akarom mondani, de a szám nem nyitódik. A szívem kosárlabdaként pattan a bordaívemhez. Dalton gombolni – minél inkább szaggatni – kezdi Anja ingjét.

– Cseszd meg, Dalton, leveszem, de szét ne szakítsd – neveti. – Anyóstól kaptam, cápák közé vet, ha szétbarmolom.

Dalton ad egy csókot Anja szájára, aztán felém perdül.

– Ja, jól látod, én is itt vagyok – fortyanok fel.

Dalton megcsóválja a fejét egyetlen lépésből elém áll, és az ölébe kap.

Huh, repülök!

– Bocs, Liv. Nem szakadhatok ketté, de hidd el, te is nagyon érdekelsz.

Liv. Sosem szólítanak így, Dalton szájából szonettként hangzik. 

– Hölgyeké az elsőbbség – dühöngök tovább.

Anja a hátam mögé jön, és megfogja a fenekemet Dalton keze mellett. Leguggol, és feltűri a topom. Az összes csigolyámat végigcsókolja.

Dalton tekintetébe fúrom az enyém. Fura az a különböző szem. Porcelánbőrére esik a fény, aranyba burkolja a azt. A kezemet az arccsontjára, majd az erőteljes állkapcsára vezetem. A szemöldöke felett fut egy heg. Szikrázik a fényben, mintha a bőrébe egy kibaszott Edward Cullen bújt volna el. Megcsókolom a heget. Izmai összeszorulnak, száján a grimasz félreérthetetlen stigmája jelenik meg. Némán haladok le a járomcsontja vonalán a szájára, ami új, de nem utolsó vendégként vár (remélem). A szénfekete hajába kapaszkodva smárolom le. A fogaink két kontinensként csattannak össze, eggyé váltunk. Sosem akarok elszakadni tőle, legfeljebb akkor, ha Anját csókolom. Az ínyfékemen végighúzza a nyelvét, beleőrülök.

– Elmegyek a fürdőbe – szólalok meg, ezzel Dalton nyelve kicsúszik a számból.

– Szar ötlet – búgja a nyakamba. – Maradj.

– Visszajövök – vigyorgok. Leugrok Daltonról, egy csókot Anjának is adok, és a fürdőbe megyek.

Egy óra múlva még mindig nem érzem magam késznek. Van bennem egy gát. Alex miatt. Nyilván volt olyan seggfej, hogy azon felül, hogy megerőszakolt, egy lyuk nem volt neki elég.

Meleg köntösbe öltözve szemezek magammal a párás tükörben. A tenyeremmel letörlöm a vízgőzt, és a néhol elmosódott képemre vicsorgok. Nem szeretek mosolyogni. Hamisnak tűnik. Ha röhögök, az ínyem kivillan. Utálom. A testem sem akarja, hogy érzelmeket fejezzek ki.

Anja behúzza maga után az ajtót. A hátam mögé jőve gyengéden megölel.

– Jól vagy? – kérdezi.

– Miért ne lennék? – Szédülve kérdezek vissza.

– Egy órája itt vagy. Elküldhetjük Daltont.

Felsóhajtotok.

– Ha valamit nem akarok, megmondom a szemedbe. Olyan buli lesz! – Viszonylag igaz mosoly bújik elő a szám széléről.

– Biztos, hogy szeretnéd? Alex...

– Ne keverjük bele, kösz – vágok közbe sürgősen, előtte meglendítve a kezem, hogy a levegőbe csüngő mondat igen gyorsan eltűnjön. – Nem fogok félelemben élni csak ezért, hogy megadjam neki, amit el akart érni. Öt éve történt. – A hajam lófarokba fogom.

Dalton a konyhát és a nappalit elválasztó pultnál ül. Álmos.

A pultra ülve elé csúszok. Premierplánban lát. Lábamat a combjára rakom, előrehajolok. Kezét a vádlimra simítja, felemelve a lábam apró csókokat ad rá. Tenyere a combomra csúszik., majd végigcsókolja.

Kikötöm a köntösömet, lassan lecsúsztatom a vállamról. Dalton nagyot nyel, mocorog a széken. Hirtelen mozdulattal rántom le magamról a nehéz anyagot, megvillantva előtte a fedetlen testem. Az ölembe hullott köntöst elhajítja a padlóra.

A két csuklómat megfogva előre húz.

– Nem vagy szégyenlős – konstatálja. – Tetszik.

– Be vagyok baszva, mit vártál? – terpesztem ki a két lábam, megvillantva a szeméremtestemet.

Dalton mutatóujjával megérinti a csiklóm. Mutató-és középsőujja közé csípi a csiklóm, és dörzsölni kezdi. A pult peremébe markolva, hátravetett fejjel szuszogok.

Szemében lobban a láng, kiszárítja az óceánt, felperzseli az erdőt. A másik kezével erőteljesen a mellemre markol, a mellbimbómat morzsolja. Feláll a székről, kiszáradt ajkával rátapad a mellemre. Szívja és nyalja. Kifűzöm az övét. A farkára simítanám a kezem, de Anja megelőz: egyik kezével a hajamat simogatja, miközben csókol, a másikkal Dalton farkán a bőrt húzgálja. Egy kézzel kiügyeskedem Anja nadrágjának gombját a lyukból, és a farmer alá nyúlok. Dalton megelégedve a némaságom, a hüvelyembe vezeti két ujját. Összeszorítom a szemem.

Dalton felnyög, Anja nevét súgja. Játékosan elütöm Anja kezét az útból, és a merevedésre fogok.

Anyámék büszkék lehetnek rám – ironizálok magamban. Két fasz van a kezemben, és nem tudom, melyiket akarom jobban a számba venni.

Nem vagyok normális, hogy belementem.

Dalton ujjai kisiklanak belőlem, a hüvelyujjával kifeszíti a szám, a másik két ujját a számba nyomja. Egészen a torkomig lenyomja. Bekönnyezik a szemem.

– Rohadj meg! – nyögöm.

Dalton felmordul. Az ölébe vesz, de csak annyi időre, hogy talpra állítson, aztán lenyomjon a padló felé. Le kell térdelnem elé. Fintorgok, mégis a vágyam győz. A számba akarom tudni a farkát.

Lomhán vezeti a számba. Nem hagyja, hogy a ritmusomban haladjunk; feszült tempóban teszi magáévá. A torkomon a hegye, a könnyeim az arcomat tartó ujjbegyeire folynak. Kezemmel megtalálom Anja férfiasságát, arra figyelek, nem Daltonra. Anja és Dalton megint egymásra talál: hevesen csókolják a másikat. Dalton előrébb nyomja a fejem. Ha azt akarja, hogy a farkára hányjak, igen közel állok hozzá. Igyekszem kiszabadítani a fejem a keze fogságából, de erősen tart.

Felnevet.

Mégis mit képzel magáról?

Az a szög egyre jobban kibújik a zsákból. Felhasítja a tökéletesen megszőtt álcáját. Fennhéjazott és gőgös. Őszintén? Szívem közepéből és legmélyéről utálom. Arcon köpném. Csak ezért nem pofozom fel, mert Anja jól érzi magát vele. Hánynom kell. A torkomba Dalton előváladékán kívül a sav is felkapaszkodik, szétmar, fájdalmat okoz. Felnyögök magamban, amikor újra ránézek. Nem szimpatikus. Egyre nagyobb tekegolyó nő a mellkasomban. A föld felé húz, megalázva érzem magam. Megalázva. Új érzelem. Azért kösz, Dalton, hogy új érzelmet lehelsz belém.

Kicsúszott a számból.

Remegő lábakkal állok fel. Anja felemel, és a hálószoba felé cipel. Őt jó csókolni, hazatértem egy rémálomba illő utazás után. A bársonyos ágyneműre fektet. Sírni akarok. Nem volt jó ötlet, hogy Daltont felhozzuk. Átlépett egy határt. Megalázott. Vagy csak túlreagálom. Ilyet nem szabad mondani. Declan mindig azt mondja, ha valamit nem érzek helyesnek, nem én reagálom túl, hanem az tényleg nem helyes.

Anja ujja az ánuszomhoz ér. Mélyen szívom be az illatát, próbálom kizárni Daltont.  Egyik ujját a fenekembe nyomja, nem fáj, de kitöltött. Tényleg komolyan gondoltam ezt? Felülök az ágyon. A szívemhez szorítom a tenyerem. Úgy ver, mintha üldöznék.

– Ollie!? – Anja aggódó hangja zökkent ki a tömény pánikból. Elém térdel, a két kezébe fogja a forró arcom. Eddig nem is vettem észre, hogy az egész testem reszket.

– Megvagyok! – bizonygatom. – Jól vagyok. Csak a pia.

– Reszketsz! – A mellkasára húz. Átkarolva lendítem át a lábam a combján.

– A vágytól! – ellenkezek.

– Szart attól! – A lófarkamba visszadugdossa az elszabadult tincseimet.

– Nem kell mindent túlgondolni, mert megerőszakoltak! – fakadok ki.

Néma csend.

Az óra kattog. Tik-tak. Vagy tak-tik. A takaró zizeg. Kint egy autó fékez. Megfagy a levegő. A szívem dörömbölése a fülemben kong. Dum-dum-dum.

– Megerőszakoltak? – Dalton élettelen hangja távolról csendül. Az ágyra ül.

– Öt éve – pakolom ki. Azt nem mondom, hogy Alex. Rendőr. Képes összekapcsolni Alex bénulását az én megerőszakolásommal.

– Jézusom, Liv! – A paplanra hanyatlik, és egy párnát a fejébe nyom. – Szólhattál volna! – A párna által tompított hangja lágyan hat.

– Mer' szerinted olyan könnyű róla beszéni, pöcsfej?

Elveszi a párnát a fejéből. Fénytelen szemében csupa félelem gyűlik.

– Hazamegyek – jelenti be.

– Mész te tudod, hova! – dohogom.

Az a félelem a szemében esélyt ad, hogy megpróbáljam újra.

A meztelen testére mászok, kidolgozott hasizmán végigkaristolom a körmeimet.

– Liv...

Betapasztom a száját.

– Fogd be – mérem végig sejtelmesen.

Áthajolok az éjjeliszekrényhez, kiveszek belőle két óvszert. Az egyiket hátradobom Anjának, a másikat Daltonra húzom. Megakad a szemem egy újabb hegen a csípőjén. Golyónyom lehet, tekintve a szabályos kör alakú forradást.

– Sokszor voltál rossz helyen – ráncolom a homlokom, és újra megérintem a szemöldöke alatt elfekvő vékony heget.

Gyengén elrámolja a kezem onnan, és a mellkasára teszi. Ujjbegyeim átveszik a szívének ütemét. Nagyon fürgén ver. Biztos ennyire kellene?

– Üdvözöllek egy nyomozó életében – szalutál fojtottan nevetve. Nem őszinte a vigyora.

A csuklóját megragadva a párnába nyomom, és a farkába ülök. Könnyedén fogadom magamba, mintha ismerőst üdvözölnék. Lassan mozgok, hagyja, a ritmusom domináljon. Kezét felvezeti a karomra, cirógatta. Fura, nem rendelkezik akkora taggal, mint Anja. Szabadabb vagyok, nem kötött gúzsba a fájdalom, ha jobban ránehezedek.

– Annyira szép a szemed – súgom.

Felhúzza a száját.

– Utálom.

– Hogy lehet a heterokróm szemet utálni? – fűzi közbe Anja.

– Nem segít a beépüléseimen. A kontaktlencsét nem bírja a szemem.

Anja keze a sárkány tetoválásomra simul a combomon. Besüllyed az ágy, ahogy mögém térdel, és Dalton lábait közre fogja a sajátjával. Hideg gél csorog a fenekemre, Anja két ujja erőlködés nélkül hatolnak be az izomgyűrűk közé. Nyöszörögve billentem hátra a fejem. Tarkómat Anja meztelen mellkasának szorítom, a csípőmet megfogva irányít Daltonon.

– Olyan gyönyörű vagy – suttogja a fülembe.

A harmadik ujja is könnyedén átfurakodik a húsok között. Vagy Anja nagyon jól végzi a dolgát, azért nem fájt, vagy totál leittam magam, és a fájdalomküszöböm megkétszereződött. Lehet akármi, még az sem elviselhetetlen fájdalom, amikor Anja belém tolja a farkát.

Előrehajolok megcsókolva Daltont.

A fülembe duruzsol:

– Megmaradsz?

– Borzasztó, mennyire semmilyen – grimaszolom. – Nem érzek semmit.

– Majd fogsz holnap. – Gonoszul, de valamiért még bájosan is nevet.

– Szemét vagy! – nevetem.

– Csak figyelmeztetlek... – Elakad a lélegzete. – Nézz rám – emeli fel az állam.

Szeme a legnagyobb titkokat rejtve az enyémbe törnek, a lelkem legmélyebb szentélyéig. Egyszerűen van ebben a szemben valami új és ismeretlen, amit meg akarok fejteni. Olyan sötét enigmákat tart magában, hogy vétek lenne egyedül cipelni azokat.

Felegyenesedek, a fejem oldalra fordítom így adva Anjának csókot, aki egyre mélyebben pumpál. A gyomromra szorítja a kezét, mélyebbre hasítva bennem. Szét akarok szakadni, mint egy jelentéktelen rongy. Cafatokra hullanék, ha ez azt jelenti, hogy Anjának és Daltonnak örömet okozok.

– Jól érzed magad? – kérdezi Dalton.

– Aha. Te?

Felnevet.

– Bennem nincs két farok, szóval teljesen jól vagyok.

Megharapom az ajkát.

– Ne csináld – neveti újra. – Tudod te, mennyire vágyok rátok?

– Mutasd meg.

– Ne kísérts.

Kezd az alkohol kimenni belőlem, erőteljesnek érzem Anja lökéseit. Nem fáj, de kellemetlen. Gyengéden harapdálom az ajkát, miközben Dalton a mellemen játszik az ujjaival. Olyan közel vannak hozzám. Nem tudom eldönteni, kinek a szemébe nézzek. Mind a kettő magában tart valamit belőlem. Anjáéban van az a felem, ami valóban én vagyok, Daltonéban az, amit még nem ismerek, ami lehetnék, de sosem lesz rá lehetőségem.

Anja a nyelvével végigszánt a csigolyáimon. Megborzongok, amikor a levegőjét a nedves felületre fújva a hideg légáramlat belemar a vágytól lázas bőrömbe.

Felnyögök, Dalton hasába vájom a körmöm.

Összeszorított szemmel húz le magára.

– Látnod kellene magadat – tapad a szája az enyémre. Ízlelem, igyekszem elraktározni, hátha ez lesz az utolsó alkalom, amikor érinthetem. A lelke íze ez. Olyan akár a tengervízé: ihatsz belőle bármennyit, egyre szomjasabb leszel; többre vágysz.

– Ennyire iszonyatos a látvány? – firtatom.

– Ellenkezőleg. – Tekintetét az ajkam és szemem között kapkodja. – Meseszép vagy, Liv! – A párnába meríti a tarkóját.

Mi lett azzal a Daltonnal, aki előbb megalázott? Talán az agya átkapcsolt, amikor megtudta, hogy megerőszakoltak. Már nem akar alfa lenni, elég neki a béta szerep.

Brillként ragyognak az arcán a verejtékcseppek, fényesebbé téve az íriszét.

Ceruzavékony karommal átfogom a nyakát, érzem bőrének felhevült kisüléseit, miközben a mellemet az arcához préselem. A fenekem gyúrja, szelíden csókolja a mellem.

Nem figyelek magamra, Anja és Dalton jobban érdekel, így észre sem veszem, hogy közel járok. Dalton füléhez emelkedek, és a fülébe nyögök, annyi vágyat és érzelmet beletéve, hogy sose bánja meg a mai estét. Az egész testem beleremeg, ahogy az orgazmus hullámokban elér.

Lihegve, remegő tagokkal kigurolok Anja és Dalton közül. Az ágyon könyökölve vigyorgva néztem a felháborodott arcukat.

– Azt mondtad, őt is megdugod. – Daltonra nézek és Anjára mutatok.

Széles vigyorától félő, hogy eltörik az erőteljes állkapcsa. Dalton mozdul, de Anja megelőzi: Dalton felé ágaskodik, és óvatosan Daltonba juttatja magát.

Biztos vagyok benne, ameddig én a fürdőben voltam a kétségeimmel, addig ők ketten már jóval tovább eljutottak, mint egy csók. Hogy is lenne másként, amikor Dalton fájdalom nélkül tűri Anját magában?

Fáradt vagyok, nem vagyok bevonható állapotban. Nézem őket, és sokkal nagyobb örömmel telít el, hogy láthatom őket egymás szemébe nézni. Néha adok egy csókot kettőjüknek, de ennél többet a fáradtságtól nem teszek. Jó Anját mással is látni, nem csak velem.

A nyögéseikre, az ágy nyikorgására és a matrac rezzenéseire alszok el.

Hajnalban, amikor felkelek, mind a ketten engem ölelve alszanak. Mosolyogva csókolok először Anja, majd Dalton hajába. Utóbbi megmoccan, közelebb von magához. Ez a mozzanat felér nálam egy bocsánatkéréssel. Hülye volt, én sem szóltam, hogy nem jó, amit csinál. Sokkal többet kaptam vissza, mint vett el.

***

Sziasztok!

Ebben az évben már nem kerül publikálásra több Érzelmek rész, jövőre újult erővel folytatódik tovább. Remélem, velem tartotok.

Ha még mindig oda meg vissza vagytok Decorért, akkor a profilomon található novelláskötetben találtok hozzá Hozzám tartozol néven egy novellát!

Szép Napot Nektek! Egyetek sokat! <3