Bora pov:

A konyhába pakolásztam és egy egyszerű receptet használva főzőcskéztem. Sunghoon a nappaliba rendezkedett bár mondjuk egy ideje csend van.

- Kicsim - ölelt át hátulról, miközben fejét nyakamba fúrta - Biztos most akarod elmondani Nekik?

- Igen! - mondtam magabiztosan.

- Rendben! Akkor legyen így - fordított magával szembe majd egy finom puszit nyomott ajkaimra.

Kellemesen kirázott a hideg. Ehhez még hozzá kell szoknom. Észhez térve vissza fordultam és folytattam a főzöcskézést. Sunghoon vissza ment paoklászni. Én ismar kész lettem. Párommal együtt megterítettünk és vártuk hogy a szülők is be fussanak. Nem kellett sokat ücsörögni. Az elő szobában Sunghoon illedelmesen segített levenni az anyukája kabátját, majd fel is akasztottak ruhát. Egy gyors kézmosás után már az asztalnál ültünk vacsorára készen. Csendben telt az első 5 perc. Féltem, de mégis izgatott voltam. Reménykedve ültem ott... Reménykedtem abban hogy elfogadják a döntésünket. Sunghoon észre vette hogy nagyon elmerengtem. Kezét combomra csúsztatta és bíztatóan rám mosolygott.

- Hogy telt a napotok fiatalok? - kérdezte Chaewon.

- Semmi különös, sokat voltunk együtt - beszélt helyettem párom.

- Na ennek örülök - mosolygott az anyuka.

Zavartan felnevettem és közben levertem a kanalam.

- Felveszem - mondtuk egyszerre Sunghoonnal.

Egyszerre hajoltunk le és egy hajszál választott el az összefejeléstől. A szalvétát közösen szorongatva " keltünk" fel a földről. Egymás szemét fürkészve mosolyogtunk.

- Jaj, de cukik lennétek együtt! - mondta Chaewon.

- Fúj... Inkább undorító - szólalt meg apa a vacsora során először.

Lelkesedésem a kapcsolatunk fel vállalása iránt csökkent... Mondjuk úgy hogy el is tűnt. Kétségbeesetten néztem Sunghoonra.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Hoon apát.

- Hát most gondolj bele! Ha megkérdezik tőlem hogy ki az a fiú a lányod mellett? - beszélt beleéléssel- Akkor majd azt mondom hogy jaa tudod ő az új feleségem fia, aki igazából a lányom mostohatestvére és egyben a barátja is? Nem már! - nevetett fel - Nagyon kellemetlen lenne.

- Igaz, tényleg baromság... - motyogtam.

- Nem nem az! - fogta meg kezemet Sunghoon.

Míg Chaewon érdeklődően tekintgetett félénk... Addig apa csak mérgesen meredt maga elé.

- Ezt hogy kell értelmeznünk? - kérdezte Apa idegesen.

- Úgy hogy együtt vagyunk. - mondta ki Hoon kerek-perec.

- ANNYIRA TUDTAM! - mosolyodott el Chaewon.

- Ez undorító! Nem engedélyezem! - csapta le evőeszközeit dühösen apa az asztalra - Hol volt az eszetek mikor meg hoztátok ezt a döntést?!

- Az érzéseinknek nem lehet parancsolni! - néztem rá a beszélgetés során először.

- Nem, de a józan eszednek igen! - "vágott vissza".

- Taemoo... Nyugodj meg! Ez egy remek hír! - fogta meg Chae, apa karját.

- Remek?! A családom vérfertőzőkből és shiperekből áll! - állt fel az asztaltól és kiviharzott a konyhából, de miután becsapódott a bejárati ajtó megbizonyosodtam róla hogy a házat is elhagyta.

Valahol, legbelül számítottam erre... De a remények sikeresen elnyomták bennem a realitás szilárdságát. Túl naiv voltam.

Éreztem hogy szemeimet könnyek mardossák... Nem tudtam mi tevő legyek.

- Yah Jagiya! - fordított magával szembe Sunghoon - Nincs semmi baj! - mosolygott majd egy puszit nyomott ajkaimra.

- Tényleg! Ne aggódj! - nyúlt át az asztalon Chaewon majd megfogta kezemet - Csak egy kis idő kell neki... Hogy elfogadja. Vagy nem tudom melyik szó illik ide. - nevetett fel zavartan - Szerintem aranyosak vagytok együtt! - mosolygott.

- Köszönjük! - szipogtam - Felmegyünk? - kérdeztem Hoonietól.

- Persze! - állt fel barátom - Szólj ha kellünk anya. - mondta Chaewonnak.

- Rendben, menjetek csak - küldött egy lágy mosolyt.

Igazán jól esett Chaewon viselkedése. Ha már apa nem is... Legalább Chae elfogadja.

Sunghoonnal a nyomomba mentünk fel a szobánkba. A közös ágyra nézve egyből görcsbe rándult a gyomrom... Eddig is aludtunk már együtt. De akkor nem úgy, mint egy pár.

- Nos? - helyezte derekamra kezeit - Miért álltunk meg? - kérdezte.

- Ma... Ma alszunk először ÚGY együtt - fordultam Vele szembe.

- Hát úgy, mint egy pár... Úgy igen, ha úgy vesszük. - bólogatott.

- Nem izgulsz? - kérdeztem bele simulva ölelésébe.

- Nem. Mert szeretlek - "szorongatott" meg.

- Na, jó ki megy fürdeni? - kérdeztem zavarban.

Jól esik hogy ki mondja az "sz" betűs szót... Sokat jelent.

- Hölgyeké az elsőbbség - mutatott a fürdő felé.

- Oh köszke - kuncogtam el magam - Három perc alatt végzek.

Feldobtam a vállamra a pizsim és fehér neműt is vittem magammal a fürdőbe. A törölközőm eleve bent volt. Azzal nem foglalkoztam. Beálltam a zuhanykabinba és engedtem hogy a meleg víz végig járja testem.

A mai események pörögtek a szemem előtt. De leginkább a mostani vacsora képkockái... Remélem tényleg lehiggad apa... Ha nem is tetszik majd neki... Azért abban reménykedek hogy elfogadja. Vagy mi van hogyha emiatt szét megy Chaewonnal? Vagy elmegy mondván hogy nem akar többé a családunk része maradni?

- Jagiya! Élsz még? - kopogott a zárt fürdőszoba ajtón Hoon.

- Igeen! Megyek egy pillanat - a tüsfürdővel megfürödtem majd a vizet elzárva mondtam búcsút a jóleső zuhanytól.

Megtörölköztem, felöltöztem és beengedtem Sunghoont.

- Már azt hittem baj van - ölelt magához - A 3 percből 34 lett... - nevette el magát halkan.

- Kicsit elragadtak a gondolataim. - beszéltem zavarba.

- Hmm értem - puszilt hajamba - kijövök és megbeszéljük.

- Rendben - bólintottam.

Hoonie a cuccaival együtt bement a fürdőbe.

Az ágyba szinte beesve dőltem hanyatt hogy szemezzek a fehér plafonnal. Fogaskerekeim ezerrel pörögtek. Ha nem beszélem ki magamból nem fogok tudni aludni. Hála az égnek nyílt a fürdő ajtó és szerelmem lépett ki rajta. Gyorsan fel ültem és vártam hogy mellém huppanjon.

- Na mondd mi bánt Jagiya! - simított finoman combomra.

- Hát - borzongtam meg egy pillanatra érintése miatt - Félek hogy nem lehetek VELED. - hangsúlyoztam ki az utolsó szót.

- Szerintem nem kell ettől félned - nézte kezeimet - Mert legrosszabb esetben is mit tehet? Eltilt tőlem? Gyerekes megoldás. Nem nézem ki apukádból - kapta rám tekintetét.

- Igaz... Apa ennél komolyabb - bólintottam.

- És ne is aggódj! Itt vagyok! Együtt megoldjuk, bármi is lesz - adott egy gyors puszit ajkaimra - Most viszont feküdj le mert holnap zombiként fogsz a suliba lófrálni - húzott magával így együtt dőltünk el a puha matracon.

- Jó jó - kuncogtam fel - Aludjunk!

Egymást ölelve egy kicsit vastagabb takaróval betakarva pihentünk az ágyban. Szeretem Sunghoon-t és nem szeretném hogy a kapcsolatunknak vége legyen csak azért mert valakinek nem tetszik.

Heloo ~

... Hát már nem is mondok semmit az eltűnésemet illetően. Egyszerűen nincs mentség, de ha perelni akartok írjatok privibe és megadom a sulim adatait XD

Viccet félre téve, hamarosan vége. Az iskolának is... És úgy érzem hogy ez a könyv is a vége felé közeledik. Egy, maximum két részt tervezek még.

Remélem azért még itt van valaki és várja a végét! 🥹🩷

Vigyázzatok magatokra!! 💕

SungMi 🧡