Bora pov.:
Óvatosan nyitogattam pilláimat. Mikor oldalra fordultam egy kócos hajú Sunghoont pillantottam meg. Egy csapásra bevillant minden, ami tegnap történt. Akaratlanul is mosolyra húzódtak ajkaim. Ha már ajkak... Sunghoonnak édesen szétnyíltak... Szemem nem tudtam le venni róla. Hirtelen felindulásból egy puha puszit nyomtam rá.

- Jó reggelt Jagi - mosolygott a fiú.

- T-te fent vagy? - kérdeztem zavarban.

- Mostmár igen... - nyitotta ki szemeit - Többször is kelthetnél így. - húzta fél oldalas mosolyra száját.

- Ne pimaszkodj már Sunghoon! - bújtam hozzá - szerintem - pipacs vörös arccal.

- Jó még reggel van - kezdett el hajammal játsszani - Majd később. - kuncogta el magát.

- Jajj Te! - csaptam finoman mellkasára - Amúgy készülődni kéne...

- Hát akkor kisasszony szállj ki az ágyból! - mondta majd a hátára fordult.

- Na és Te? - ültem fel.

- Én maradok... - hunyta le szemeit mosolyogva - Ma egyedül kell menned.

- Hát jó. Akkor megyek! - szálltam ki az ágyból.

- Mi? - nyitotta ki szemeit - Várj meg Bora! - futott utánam.

A konyhába leérve egyből a kávé géppel babráltam. Hátulról két kar fonódott körém majd egy kócos haj korona és fej is társult hozzá.

- Ott hagytál - motyogta fülembe.

- Mert nem jöttél - mondtam nevetve.

- Én is kapok? - utalt a kávéra.

- Ha csinálsz magadnak - húztam az agyát.

- Naaa - nyavajgott.

- Oké, oké - nevettem fel.

Sunghoonnal a "hátamon" készítettem el mindkettőnk reggeli ébresztőjét. Majd egymással társalogva fogyasztottuk el azt. Meg tudnám szokni ezt az életet. Csak ketten. Szülők nélkül. Jézusom mi lenne ha ki derülne. Apa biztos ellenezné. Eleve hogy gondoltam ezt? Amíg el nem költözünk titkolózunk?

- Mi az Kedvesem? - kérdezte Sunghoon, poharát a mosogatógép elé téve - Min gondolkozol ennyire?

- Hogy lesz a kapcsolatunk folytatása? - tértem a lényegre - Titkolózni fogunk? Csak szólok hogy nagyon rossz vagyok benne. Meg nem is szeretném. Ez akkora baromság--

- Yaah! Kwon Bora! - tette mutató ujját számra - Nyugodj meg! Meg fogom oldani - eresztett el egy mosolyt, amitől megnyugodtam és képes voltam bízni abban hogy tényleg képes lesz kézben tartani a dolgokat.

Táskánkat összepakolva még utoljára lecsekkoltuk a lakást majd a bejárati ajtót bezárva készültünk elhagyni az otthonunkat. A ház előtt egy taxi parkolt le. Chaewon és apa szállt ki belőle. Nem is tűnt fel hogy nincsenek itt... Sokkal frissebbnek tűntek... Ha ilyenek lesznek este is talán tudunk velük beszélni.

- Sziasztok! - köszönt nekik Sunghoon, amit viszonoztak.

Kis beszélgetés után arra hivatkozva hogy elkésünk hamar el tudtunk szabadulni. Gyorsan beugrottunk a kávézóba, vettünk reggelit és már mentünk is az iskolába. Egész úton egymás kezét fogtuk... Ami újabb pillangókat varázsolt hasamba. Az intézmény közelébe érve kezdtem pánikolni az emberek véleménye miatt. Sosem voltam se népszerű se kirekesztett... Viszont Sunghoon... Az iskola leghelyesebb, legsportosabb, legtehetségesebb egyszóval az egyik legtökéletesebb fiúja... Ha mellette vagyok észrevehető leszek. SŐT! Még pletyi témává is válhatok.

- Sunghoon, Bora! - kiáltott oda Jungwon mire mindenki ránk kapta tekintetét.

Ijedtembe gyorsan elengedtem Hoon kezét. Furcsa pillantások sorozata ért, de megpróbáltam figyelmen kívül hagyni.

- Már azt hittük sosem értek ide. - forgatta meg szemeit Riki.

- Valaki bal lábbal kelt fel - köszörülte meg a torkát Sunoo.

- Na menjünk be - kezdett el minket be terelni Jay az épületbe.

Körülbelül tíz perccel becsengetés előtt már a helyünkön ültünk Hoonnal. Telefonozott. Nem is figyelt rám.

- Sunghoon - szólítottam meg.

- Mi? Ja hozzám szóltál? - kérdezte - Óvatosan nehogy valaki meglássa hogy egy olyannal beszélsz mint én! - fordult vissza a telefonja felé.

- Haragszol amiatt hogy elengedtem a kezed? - kérdeztem halkan.

- Nem haragszom! Csak mérges vagyok! Miért szégyellsz ENGEM? - emelte ki az "engem" szócskát.

- Nem szégyellek! - vágtam rá azonnal - Csak félek.

- Mitől? - nézett szemeimbe.

- Attól hogy mit gondolnak majd az emberek...

- Ha komolyan ilyenek miatt aggódsz... Akkor gondolkozz el azon hogy tényleg meg akarod-e tartani ezt a kapcsolatot.

A csengő hangja szakította meg első komoly vitánkat. Szavai szinte sokkoltak... Azért ez nem olyan komoly dolog... Vagy mégis?

*Time skip*

Negyedik óra után jár az idő... Azóta nem beszéltem Hoonnal, ami feltűnt a srácoknak is... Főleg Solinak. Az udvarra tartottunk mikoris barátnőm félre húzott majd egészen a mosdóig ráncigált.

- Mi történt? - kérdezte röviden.

- Semmi - sütöttem le szemeimet.

- Bora... Adok két percet. - mondta karba tett kézzel.

- Összejöttünk és megbántottam. - böktem ki gyorsan.

- Mi van? - vágott értetlen képet.

- Mikor Jungwon odaszólt a suli előtt gyorsan elengedtem a kezét és azt hiszi szégyellem Őt és a kapcsolatunkat. - fejtettem ki jobban.

- Uh Bora... Ez azért elég durva... Mármint ha ezt érzi - csóválta fejét Soli.

- Nem tudom mit tegyek... Azt mondta gondolkozzak el a kapcsolatunkon... - könnyeztem be.

- Yaah! Még semmi sincs veszve. Annyi a lényeg hogy higgadtan és okosan cselekedj és beszélj vele - ölelt meg.

- Oké - vettem mély levegőt.

Lenyugodva mentünk ki az udvarra, de amint megláttam Sunghoont... Felment bennem a pumpa. Sophia egyik talpnyalója beszélgetett vele. Végig néztem ahogy finoman végig simít Sunghoon fel karján majd elkezd nevetni valamin. A féltékenység sárga szemű szörnye diktálta minden tettem. Oda mentem és páromat pulcsijánál fogva húztam arrébb.

- Ez mi volt? - kérdeztem idegesen.

- Micsoda? - mosolyodott el - Jaa! Youngseora gondolsz? Ja vele csak beszélgettem. Netalán tán zavar?

- Igen! Nagyon is! - bólintottam.

- Miért is? - hajolt közelebb.

Szívem kihagyott egy ütemet. Lehelletét ajkaimon éreztem és tudtam hogy az a csaj, akivel az előbb beszélgetett figyel minket. Nagyon hülye ötletem támadt...

- Azért mert velem vagy együtt! - mondtam hangosan és puha puszit nyomtam ajkaira.

Sunghoon ezt nem megelégelve húzott vissza egy hosszabb, elmélyített csókra.

- Köszönöm Jagi! - mondta egy lágy mosollyal - Bár mondjuk nem hittem, hogy, ahhoz, hogy ezt elérjem féltékennyé kell tegyelek - kezdett el pimaszkodni.

- Nem kellett volna... Ha mondjuk adsz egy kis időt - mondtam mosolyogva.

- Már mindegy - nevetett majd kezeinket összekulcsolva ment vissza a fiúkhoz kik hangosan ujjongva "ünnepelték" kapcsolatunkat.

Sunghoon helyet foglalt majd az ölébe rántott, ami jó néhány "uuu"-zást és fél mosolyt váltott ki a többiekből.

- Nem tudjátok mióta várok már arra hogy láthassam ezt! - dőlt hátra egy nagy sóhaj kíséretében Jay.

- Azért csak óvatosan! Ne veszekedjetek sokat! - mosolygott Hee.

- Sok boldogságoot! - kiáltotta el magát Jake.

- Köszi - mondtam zavarba.

Ez az egész olyan furcsa volt. Úgy IGAZÁN rendes párkapcsolatban még sosem volt részem. Harutóval teljesen más volt. De nem az a jó más... Hanem az a furi más. Ott alig mertünk egymáshoz érni... Csók is maximum kétszer volt. Most meg... Hát igen. Nem kell ragoznom.

- Gyerkek olyan jól néztek ki együtt! - mondta Jungwon teljes extázisba.

- Tudjuk! - vágta rá Sunghoon, fejét vállamra hajtva.

A csengő megszólalt ezzel jelezve hogy haladni kéne az utolsó órára. Bent a terembe kellemetlen volt... Sophia tekintete szinte lyukat égetett belém. Hoon észre véve visszafogottságomat biztatóan kezemre fogott majd arcomra egy puszit nyomott. Mintha tudta volna mi fog történni egyből Sophiára nézett, aki megsértődve és idegesen trappolva hagyta el a termet. Megmosolyogtuk reakcióját majd, amint belépett a tanár minden figyelmünket rá irányítottuk. Vagyis... Próbálkoztunk.

Miután végre kicsengettek gyorsan össze pakolva a cuccunkat elhagytuk a termet. A suli előtt még kicsit beszélgettünk a többiekkel.

- Nincs kedvetek karaokezni? - dobta be az ötletet Jake.

- Perszeee! Menjünk! - ment bele Sunoo.

- Mi is benne vagyunk - karolta át Jay, Jungwont.

- Mivel megy Sunoo hyung megyek. - mondta óvatosan mosolyogva Ni-ki.

- Na és Ti? - nézett ránk az Aussie boi.

- Nem tudunk menni - vágtam rá azonnal - Dolgunk van.

- Ahhaam - húzódtak fél oldalas mosolyra Heeseung ajkai.

- Akkor jó mulatást! - intett Sunghoon majd megfogva kezemet elindultunk haza.

- Csak óvatosan! Nem akarok keresztanya lenni már most! - kiabált utánunk Soli.

Fülig vörösödve hagytam rájuk a dolgot. Sokkal inkább lekötött az, amit most délután kell tennünk.

- Szóval miért is nem akartunk menni? - kérdezte Sunghoon - Roszalkodni akarsz? - nézett rám be harapott ajkakkal.

- Ha Neked rosszalkodásnak számít az hogy előkészítjük a szülőknek a terepet akkor igen. - álltam meg a piros lámpánál.

- Öhm... Ezt légyszi fejtsd ki - nézett rám furcsán.

- Elő kell készülnünk hogy a ma este tökéletes legyen. El szeretném mondani hogy együtt vagyunk és hogy nagyon szeretjük egymást - fordítottam el a fejem.

- Ahw! Olyan kis cuki vagy mikor elpirulsz - simogatta meg arcomat.

- Na menj már! Zöld a lámpa - húztam kezénél fogva.

Csendben, egymás mancsát szorongatva sétáltunk haza. Otthon pedig egy kis lustizás után neki is álltunk a dolgoknak.

SungMi 🧡