Bora pov.:

Már furcsán kezdődött a szülinapom. Először is későn keltem... Mondjuk ez lehet azért volt mert mindig kinyomtam az ébresztőm.

- Boraaa~ - lengette kezeit szemem előtt Sunoo. - Itt vagy? - kérdezte mosolyogva.

- Testben igen - feleltem - De fejben nem itt járok.

- Na min gondolkozol? - kérdezte Jay.

Na min is gondolkodtam?... Hát... Sunghoon? Általában Ő jár a gondolataimban...

- Csak a dolgozaton gondolkodtam. - mondtam a kitalált gondolataimat.

- Áh értem... - mondta Sunoo egy sejtelmes mosollyal.

- De ma nem is íru--- - kezdett bele Niki, de Jay félbeszakította.

- Egyél - tömött egy adag puffasztott rizst a legfiatalabb szájába Jay.

A reggelit gyorsan befejeztem, de nem álltam fel az asztaltól amíg a többi fiú be nem fejezte a reggeli evészetet. Gyorsan elmosogattunk a fiúk elkészültek és indultunk is volna... De a bejárati ajtó nyitódására kaptuk fel a fejünket.

- Bora! - hallottam meg apám hangját az előszobából.

- Baszki - ijedtem meg... Nem láthat meg ennyi fiúval... - Jay! - néztem a fiú szemeibe - Menjetek ki az udvarra és ott alacsony a kerítés másszatok át rajta és tünés!!! Apám nem láthat meg titeket! - daráltam le gyorsan.

- Indulás - terelte ki a fiúkat a konyhából még épp időben.

- Hát ti? - kérdeztem eltakarva a sok tányért - Nem tart még az üzleti út?

- Yaaah! Hát nem is örülsz az apádnak? - ölelt meg apa... Ami igazán jól esett. - Boldog születésnapot Bora!! Tessék itt az ajándékod! Ezt tőlem és Chaewontól kapod - nyújtott át egy közepes méretű fekete dobozt.

- Nem kellett volna! - mondtam rá nézve.

Óvatosan kinyitottam és megláttam egy csilli-villi, inkább pink smink palettát... Ezt biztos nekem vette?

- Ugyan már a lányom vagy! Hát biztos hogy nem felejtelek el! - legyintett.

- Köszi... Szépen! - mondtam miközben próbáltam minél hihetőbben mosolyogni.

- Jaj ne köszönd! - intett ismét.

- Sajnos nekem mennem kell a suliba... Szóval Sziasztok! - mentem ki gyorsan a házból.

A fiúk már nem voltak itt... Szerintem elindultak az iskola felé. Így is késésben voltam... Ezért inkább én is afféle vettem az irányt. Sunghoont közben vagy ezerszer hívtam hogy szóljak neki a reggeli "balesetről"... De egyszer sem vette fel.

- Itt ismét Bora - beszéltem a hangrögzítőbe - Nem tudom hogy mit csinálsz, de ha esetleg lesz időd - be nézve a kávézó ablakán megláttam őt... Egy... Egy lánnyal? És ő nem is akárki... Hanem Soli... - Mindegy.... Már mindegy - nyomtam ki a hangrögzítőt.

Idegesen fordultam el. Komolyan?! Miután elmondtam Solinak hogy tetszik nekem Sunghoon... RANDIZIK VELE? Milyen barát az ilyen? Hát semmilyen! Amint beérnek lesz egy beszélgetésem velük.

Mérges léptekkel indultam meg az iskola felé. Ahogy egyre közelebb értem dühös csillapodott és helyére a végtelen szomorúság költözött... Nem hittem hogy ezt az érzést az a két ember fogja kiváltani belőlem, akiket a legjobban szeretek.

- Hellooo Bora! - integetett Jake.

- Hello! - intettem vissza egy hamiskás mosollyal.

- Mi a baj? Látszik rajtad ne tagadd - Jött oda Jungwon is.

- De tagadom - nevettem el magam.

- Hihetetlen egy nőszemély vagy! - mondta miközben megcsóválta fejét.

- Sunghoon? - kérdeztem a beérkező csipet-csapatot.

- Most írt a csoportba - kapcsolt először Riki - Ma nem jön suliba.

- Oh hát - kezdtem el beszélni, de egy pittyegés félbe szakított.

Pittyegés a telefonomról jött... És Soli üzent hogy Ő sem jön iskolába. Ez még rosszabbul esett... Vagy nem is tudom... Feldühít és elkeserít a tény hogy Sunghoon a legjobb barátnőmmel randizik... De most akkor Soli megcsalja Hyunjunt? Vagy szakítottak? Olyan rossz ez a bizonytalanság...

- Boraaaa! - integetett eszeveszettül Sunoo a fejem előtt - Élsz még? Hol járnak a gondolataid? - kérdezte.

- Van valami baj? - aggodalmaskodott Jay - Egész reggel olyan csendes voltál.

- Nem tudom... Mármint... Nem nincs baj - erőltettem egy mosolyt arcomra... De szemeimben meg bújtak a könnyek.

- Ahham... Azért sírod el mindjárt magad - tette karba kezeit Jungwon.

- Mindjárt becsengetnek! - indultam be.

- Nem menekülhetsz! - kiáltott utánam Riki.

Intettem egyet majd eltűntem a szemük elől. Gyorsan le pakoltam a terembe majd kimentem a mosdóba hogy kicsit megmossam az arcom.

- Ő csak egy fiú - suttogtam miközben a tükör képemet bámultam.

Egy papír darabot letépve meg töröltem a kezem majd kifele vettem az irányt.

- Bora! - szólított meg valaki - Állj meg!

Hátra fordultam és igazán meglepődtem...

- Heeseung? - kérdeztem csodálkozva.

- Mi a baj? - nézett szemeimbe hátha abba válaszra lel.

- Nincs baj. - tartottam magam és ismét a terem felé indultam... De Heeseung nem hülye, át látott a szitán... Úgy mint a többiek.

- Yah! - kapott karom után - Nem fogok sokat erőlködni. De ha van valami baj szeretném ha tudnád hogy nekem is elmondhatod. Ha Sunghoon-nal van baj még segíteni is tudok. - tartotta a fa arcot.

- Hát - könnyeim ismét marni kezdték szemeimet - Sunghoon ma egy másik lánnyal randizott reggel! - fakadtam sírva - Engem pedig lerázott... És a legjobb barátnőm miatt! Aki tudta hogy nekem tetszik Hoon! - beszéltem sírva.

Heeseung mosolyogva átölelt... Én pedig ismét sokkoltan álltam... Mi a fasz történik ma? Sírásom abba maradt... A döbbenet nagyobb volt. Egyik nap utál másik nap meg már meg is ölel? Mi baja van ma a fiúknak?!

- Szóval tetszik neked Sunghoon. - vált el tőlem egy mosoly kíséretében.

- Szóval most már végképp nem értem mi van veled... Azt hittem utálsz - szipogtam - Most meg... Ölelgetsz.

- Meg akartam bizonyosodni arról hogy jó ember lesz-e Sunghoon felesége - bólogatott.

- Mi? Ne már - pirultam el - Még együtt sem vagyunk.

- MÉG! - hangsúlyozta ki azt az egy szót.

- Na sikerült kiszedned hogy mi a baja? - tette fel a kérdést Riki miközben megérkezett a többi fiúval.

- Igen! - mondta büszkén Hee. - De nem mondom el! Ez bizalmas - mondta egy huncut mosollyal ajkain.

- De ez nem ér - biggyesztette le száját Sunoo. - Azt hittem a mint choco erő miatt majd mi leszünk a legbizalmasabbak!

- Velem bizalmaskodhatsz! - karolta át Niki az idősebb vállát.

Sunoo csak egy szemforgatás kíséretében fejtette le magáról a japán fiú kezét. A csengetést meghallva egyből elindultunk a terembe. Amint be értünk gyorsan helyet foglaltunk és kezdődhetett a matek... Huh de, jó...

Sunghoon pov.:

Izgatottan hagytam el a kávézót. Solival azonnal haza mentünk és neki álltunk megvalósítani a tervet. Először is beszéltem a fiúkkal hogy tartsák távol a háztól Borat sötétedésig... Jungwon azt írta elintézik... Szóval nem aggódtam. Vagyis amiatt nem. A terv szinte tökéletes volt! Csak ugye meg kell valósítani. Először is be kellett vásárolni mert nem hittem hogy van otthon piros színű, szíves posztit vagy lufi vagy valami hasonló...

Bora pov.:

Az egész nap baromi lassan telt. Hiányzott Sunghoon... De belül még mindig haragudtam. Mikor végre kicsengettek az utolsó óráról megkönnyebbülten sóhajtottam fel és a - már összepakolt - táskámat vállamra kapva indultam haza.

- Bora! - kiáltott utánam valaki... De lusta voltam megfordulni így figyelmen kívül hagyva mentem tovább - BORAAAAA! - ordította tovább a nevem... Jungwon?

- Igen? - fordultam meg.

- Nincs kedved eljönni velünk a közeli kávézóba? - kérdezte.

- Ez hülye kérdés volt - jött oda Hee majd sorra a többiek is megjelentek - Persze hogy jön.

- Hát... Tudjátok nagyon fáradt vagyok... Lehet jobb lenne---

- Eljönni velünk megünnepelni a szülinapod? - vágott közbe Riki.

- Na indulás! - lódult meg Jay mi pedig mint, a kis kacsák követtük.

Hamar ott voltunk az otthonos, kis, kávézóban. Jake és Sunoo foglaltak asztalt mi pedig - tudva mit szeretnének - elindultunk megrendelni a dolgokat. Tárcámat elő vettem hogy én is bele adjak... De Jay "lefogta" a kezemet.

- Szülinapod van. Mi álljuk - mondta majd elküldött Jakehez és Sunoohoz.

Beültem középre és a fiúk is megjöttek... Miközben mindenki a helyét kereste Jungwon "véletlenül" Jay ölébe huppant de, az idősebb kihessegette a fiatalabb fiút onnan, aki csak "puffogva" ült le vele szembe. Miután végre mindenki leült a felszolgáló fiúcska is megjött... A hatalmas fagyi kehellyel a kezében?!

- Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! - kezdtek el énekelni a körülöttem lévő fiúk - Boldog szülinapot Boraa! Boldog szülinapot! - fejezték be az éneklést majd hatalmas tapsviharba torkollt a "produkció".

- Köszönöm szépen! - mondtam enyhén könnyes szemekkel.

Mosolyogva neki álltunk enni... Habár egy valami... Inkább valaki hiánya folyamatosan elkeserített... Szerettem volna Vele ünnepelni.

Sok témát érintettünk, de főleg a tanárokat beszéltük ki. Mire észbe kaptam már elmúlt este hét óra. Már jó lenne haza menni.

- Én lehet elindulok haza - motyogta Jungwon.

- Haza vigyelek? - kérdezte Jay.

- Azt megköszönném - mondta egy hálás mosollyal.

- Engem is vigyetek!! - kiáltott fel Jake - Nincs kedvem még 40 percet sétálni - torzult fájdalmas grimaszba arca.

- Na gyere! - intett egyet Jay - Valaki még szeretne jönni? - nézett körbe.

- Hát ha még be férek - mondta halkan Sunoo.

- Gyere még így is van egy hely - mondta Jay - Heeseung? Te nem jössz?

- Haza kísérem Borat - kezdett el készülődni - Sunghoon a lelkemre kötötte.

- Értem meg jönnek a szülők - dőlt hátra Ni-ki mosolyogva.

Mindenkit biztonságba tudva indultam el Heeseunggal haza. Az út csendben telt. Lehűlt már a levegő így össze húztam a cipzáram. Hee maga elé bámult egy szót sem szólva.

- Baj van? - tettem fel azt a kérdést, ami először eszembe jutott.

- Nem! - vágta rá gyorsan. Szemeimet össze szűkítettem és úgy bámultam - Csak nem akarok beszélni... Nehogy elszóljam magam - eresztett el egy sejtelmes mosolyt.

- Tessék? - vágtam értetlen fejet.

- Megjöttünk! - állt meg az ajtó előtt - Én a helyedbe hamar bemennék - intett fejével a bejárati ajtó felé.

- Köszönök... Mindent! - hajoltam meg egy kicsit - Jó éjt!

- Jó éjt! - intett majd elment.

Kisebb gyomorgörccsel fogtam a kilincsre. Nem tudtam mi fog bent várni... De azért izgatott voltam. Lenyomtam és kinyitottam az ajtót!! Beléptem!

De... Szinte semmi változást nem láttam. Az egész házat sötétség borította. Egyedül az udvarról beszűrődő halovány fény világított be. De biztos csak az utca lámpa.

Csalódottan kapcsoltam fel az előszoba villanyát... Levettem a cipőm, felakasztottam a kabátom... De eközben leesett egy kis boríték. Kinyitottam és elolvastam.

"Várlak az udvaron | PSH. "

Lassan indultam el kifelé. Szívem a torkomban éreztem. Nehezen, de kinyílt a hátsó ajtó. Amit abban a pillanatban láttam szinte teljesen lesokkolt.

Az udvar tele volt pici, piros, szív alakú gyertyákkal... És mint, a romantikus filmekben is... Szintén piros rózsa szirmok hevertek a fűben. A nagyobb hinta ágy koré meleg fényű LED fényfüzér volt feltekerve. Csodálatos volt. Oda sétáltam a hinta ágyhoz és megérintettem az azon lévő vörös és fehér szirmokat.

- Tetszik? - kérdezte valaki a hátam mögül mire kicsit megugrottam... De tudtam hogy ki van mögöttem.

- Hogy tetszik-e? - kérdeztem vissza - Az nem kifejezés - fordultam vele szembe - De mi ez az egész?

- Mikor ide költöztünk sokat voltam itt kint. Mindig a csillagokat néztem. Örülök hogy megoszthatom azzal a személlyel, aki igazán fontos nekem - nézett szemeimbe - Ideje oda adnom az ajándékod...

Mosolyogva leültetett majd Ő is helyet foglalt... Jó közel hozzám. Folyton hibátlan arcát fürkésztem miközben vagy ezerszer elvesztem szemeibe. Finoman végig simított arcomon majd államon maradt keze. Sejtettem mi fog történni.

Óráknak tűnő percekig szemeztünk. Majd végre megtörtént, amire már oly' sokszor gondoltam. Puha ajkait finoman érintette hozzá enyémhez, amitől szívem hevesen kezdett verni. Szemeit le sütve vált el tőlem.

- Ez az ajándékom... Csak ez - beszélt a földet pásztázva.

- Még sosem kaptam ennél jobb ajándékot... - suttogtam pár perccel később mire Sunghoon meglepett tekintettel fordult felém - Csak kár hogy ilyen rövid ideig tartott... - suttogtam elpirulva.

- Milyen kis, telhetetlen valaki - motyogta egy pimasz vigyorral majd ismét ajkaimra hajolt ezúttal elmélyítve a csókot - Bora - nézett szemeimbe ma már nem tudom hányadjára - Szeretlek!

Szívem hatalmasat dobbant. Majd' felrobbantam annyira örültem az előbb hallott szó miatt. Egy édes mosollyal próbálta takargatni zavarát.

- Én is Szeretlek Sunghoon - ejtettem ki a "varázs" szavakat.

Felállt majd finoman kezemre fogva, felhúzott magához és át ölelt. A pillangók a hasamban ismét táncra keltek ezzel egy perc nyugtot sem hagytak.

Mancsomnál fogva húzott be a házba, ahol letusoltunk, átöltöztünk - persze külön-külön - és végül egymás karjaiban hajtottuk álomra fejünket.

«────── « ⋅ʚ♡ɞ⋅ » ──────»

Sziasztok! 🥹
Bevallom ég az arcom rendesen... Itt beszélek arról hogy gyakrabban hozok részeket... Aztán tessék 😅 De, ne tudjátok meg milyen nehéz volt össze szenvedni ezt a részt 😂 Tegyük hozzá hogy a Wattpad drága sem működött közre 😒 De kész van 🥰 És remélem hogy tetszett! 💞

Vigyázzatok magatokra!! ❤

SungMi🧡

[1887 szó]