Sunghoon pov.:

Gyors léptekkel hagytam el a jelenleg közös szobánkat. Féltem hogy felébresztettem. A nappaliban beérve egyből Nishimura és Sunoo hangját hallottam meg.

- Ijesztő éjszakán történt - kezdett bele Riki miközben arcát a telefonjával világította meg.

- Az is elég ijesztő hogy táborozni akarsz Sunghoon nappalijában - forgatta meg szemeit Sunoo.

Jay és én hallhatóan kinevettük Ni-kit, aki karba tett kézzel durcizott be.

- Csak próbáltam izgalmasabbá tenni az estét - magyarázkodott Nishimura - Csak ti túl öregek vagytok már ehhez - mosolyodott el diadalittasan.

- Yah! Ni-ki! - kiáltott rá Jay.

- Shh - csitítottam el - Bora már alszik.

- Mármint a barátnőd? - pimaszkodott Sunoo.

- Sajnos nem az - eresztettem el egy szomorú mosolyt.

- Jó én ezt már nem bírom! - állt fel Sunoo idegesen a kanapéról.

- Mit? - kérdeztem full össze zavarodva.

- Azt hogy ennyire hülyék vagytok! - Gesztikulált kezeivel Sunoo.

- Most már tényleg nem értem! - adtam fel a gondolkodást.

- Na tessék pont erről beszélt - mutatott Riki, Sunoora.

- Arról beszél Sunoo - kezdett bele Jay - Hogy már fájdalmas azt nézni hogy mennyire nem veszitek észre ezeket a hülye szerelmes jeleket, amiket egymásnak küldtök.

- Szerelmes jel? - vontam össze szemöldökeimet.

- Hjaj... - sóhajtott Jay - A pillantások - rebegtette meg szempilláit - Vagy hogy amikor közel kerültök egymáshoz... Bora elpirul.

- Elpirul? - kérdeztem csodálkozva.

- Igen! Úgy mint Jungwon amikor Jay-jel van - magyarázott Sunoo.

- Csitt legyen! - dobott oda izomból egy plüssöt Jay - Ez nem igaz - nézett rám mentegetőzve Jay.

- Persze persze! - kacsintottam. - De... Most akkor szerintetek léphetek a következő szintre? - kérdeztem tanácstalanul.

- Persze - vágta rá Ni-ki - Oh, de ugye... Van terved is? - nézett rám.

- Persze - küldtem egy elégedett mosolyt.

- Ahw! Aranyos! - mosolygott Sunoo. - És biztos romantikus!

- Mi? Annak kell lennie? - estem pánikba.

- Te annyira reménytelen vagy... - temette kezeibe arcát Sunoo.

- Tudom! - vágódtam hanyatt a földön.

- Ne add fel! - fordult el a másik irányba Nishimura.

- Yah... Te most alszol? - kérdezte Sunoo a fiatalabbat.

- Követem Jay példáját! - mutatott Jay-re, aki már az igazak álmát aludta.

- Jay alszol? - kérdezte Sunoo, de választ nem kapott.

- Jay? Kajak alszol? - böktem meg a lábát... De nekem sem adott semmi reakciót.

- Szóval igen... - feküdt be Nishimura mellé Sunoo. - Hát... Akkor jó éjt!

- Jó éjszakát! - húztam nyakig a takaróm.

- Jaja - motyogott Riki.

Csend és sötét volt... Na meg hideg... És egyedül voltam... Bora nélkül nem is jó aludni.

- Ni-Ki-yah! - morgott Sunoo - a vesémbe van a térded!

- Az jó... - fordult át a másik oldalára a japán fiú.

- Biztos nem kényelmetlen? - kérdeztem.

- Nem! Nem! Így tökéletes! - vágta rá Sunoo.

- Kelts fel ha van valami! - ásítottam egy nagyot.

- Ühüm... - motyogott Sunoo.

Most már tényleg az oldalamra fordulva próbáltam minél többet aludni... Bár ez nagyon nehéz volt Bora nélkül.

*másnap reggel*

Ijedten tértem magamhoz. Ma van Bora születésnapja... És nemhogy ajándékom nincs a számára... Még a tervem sem tökéletes. Hajamat tépve ültem fel a matracomon... Kitől kérjek segítséget?!

- Ma én is rosszul keltem... De Te még rosszabban festesz, mint én - nézett csodálkozva Sunoo.

- Ennyire szarul csak nem nézek ki! - idegeskedtem amiatt is.

- Nem! Nem! Úgy értem... Hogy... Van valami baj? - kérdezte.

- Ezt... Komolyan... Komolyan kérdezed? - néztem rá idegesen.

- Nem. Persze. Én... Nem... - fordult el hogy ne kelljen velem farkas szemet néznie - J-jay hyung! Hívtál? Megyek is! - rohant ki a konyhába.

Miután Riki-t óvatosan felkeltettem a japán fiúval nyomomban elindultam a konyhába. Csodálkozva néztem körbe... Mert Bora még mindig nem volt lent.

- Bora? - kérdeztem Jay-re nézve.

- Neked is jó reggelt drága Sunghoon! - küldött felém pár "kedves" pillantást - A házigazda jelenleg még durmol. - válaszolta miközben vissza fordult a serpenyő felé.

- Az a jó! Mit tegyek? - kérdeztem kétségbe esetten - Van egy tervem, de nem tudom hogy Bora-nak tetszene-e...

- Hát... Mi még nem ismerjük annyira nem hiszem hogy tudnánk segíteni - ellenőrizte le haját Sunoo a telefonja segítségével.

- De!~ - kezdett bele Jay - A legjobb barátnője lehet tudja mit kéne csinálnod!

- Igazad van! - derültem fel egy pillanat alatt - Fel hívom.

Gyorsan befutottam a nappaliba a telefonomért majd gyorsan vissza a konyhába. Egyből ki kerestem a nevét a kontaktok között és már hívtam is. Negyedjére sikerült is fel vennie...

- Hmm? - hümmögött bele álmosan a telefonba - Mit akarsz?

- Jó reggelt Neked is - köszöntem gyorsan - Kéne a segítséged!

- Nocsak, nocsak... A tehén segítséget kér tőlem? - kezdett el piszkálni.

- Igen - hagytam rá a dolgot... Mert tényleg kellett a segítség - Boráról lenne szó - ejtettem ki a "varázs mondatot".

- Hallgatlak - komolyodott el egy pillanat alatt.

- Ugye ma van Bora születésnapja - kezdtem bele - Különleges dolgot szeretnék adni neki... Mert Ő egy különleges lány és --

- Ahww~ Nem hittem hogy a tehén éneden kívül van egy ilyen romantikus oldalad is - hallattszódott gúnyos hangja.

- Most akkor segítesz vagy sem? - kérdeztem unottan.

- Mivel reménytelen vagy persze - biztos voltam benne hogy mosolyog... De irritáló.

- Kösz... Akkor ma reggel találkozunk a hozzánk közeli kávézóba? - kérdeztem - Mármint megbeszélni a dolgokat.

- Rendben ott találkozunk - ment bele majd köszönés nélkül le raktuk a telefont.

Boldogan fordultam a fiúk felé egy hatalmas mosollyal az arcomon.

- Ez közelít a beteg mosolyhoz... Ez jót jelent? - kérdezte Sunoo.

- De még milyen jót! - mosolyogtam még mindig.

- Jay nagyon jól megoldottad a problémát! - bólogatott elismerően Sunoo.

- Jungwon hyungnak tuti tetszett volna - szivatta Riki, Jay-t.

- Riki nem kap reggelit - mosolygott a legfiatalabbra Jay.

- Tudom hogy úgy is adsz! - legyintett a japán fiú - Ugye? - esett kétségbe.

- Na de, mit beszéltetek meg? - kérdezte Jay.

- Ja... Majd hamarosan találkozunk a kávézóba szóval nem itthon eszek. - mondtam a kajára nézve.

- Hát jó ez úgy sem nektek készül! - magyarázott Jay.

- Hanem kinek? - lepődött meg Sunoo.

- A szülinaposnak! - nézett a konyha bejáratához, ahol már felöltözve ott állt Bora.

- Boldog Születésnapot! - mondtuk szinte egyszerre.

- Köszönöm! - eresztett el egy zavart mosolyt.

- Hogy aludtál? - kérdeztem.

- Jól köszönöm... - mosolygott - Hallom hogy mész a kávézóba. Mehetek veled? - kérdezte csillogó szemekkel.

Jaj ne! Nem szeretném pont a szülinapján megbántani....

- Tudod... Találkozom valakivel... Kettesben... - válaszoltam akadozva.

- Ja... Értem. - mondta miközben próbálta tartani a mosolyát... De látszott hogy nem esett neki jól a nemleges válasz.

- Én viszont megyek - léptem le a kellemetlen szituáció elől - Suliba találkozunk!

- Szia! - köszöntek hangosan a többiek majd neki álltak a reggelinek.

Miután felvettem a pulcsim és a vékony kabátom elindultam a kávézóba. Egész hamar oda értem. Pont előttem ért be Soli. Észre vett és egy reggeli mosolyt küldött felém... Már most érzem hogy ez a beszélgetés nagyon idegesítő lesz...

Sziasztoook!~

Eltüntem egy picit? ... Maybeee.

De itt vagyok egy kicsit hosszabb résszel! Igyekszem a következővel, de remélem ez is elnyerte a tetszéseteket! 🥰❤

Így mellékesen megjegyezném hogy sikeresen túl éltem a vérvételt! 🥹 Plusz pont hogy nem értem be az első órára... Ami matek volt... Ééés tesiznem sem kellett. 😂

Legyetek jók! ❤

SungMi 🧡