Miután Jay kiosztotta a feladatokat mindenki ment a dolgára. Mi Sunghoon - nal a konyhába... Ja igen... Sunghoon-nal és Jay-jel a konyhába.

Mivel már egy csomó zöldséget megmostam inkább segítettem Sunghoon-nak fel vágni.

- Elmegyek megnézem a másik két gyereket - tette le a fa kanalat Jay - Túl nagy a csend... Ez gyanús. Addig ne tegyetek kárt magatokba! - mondta majd el is ment.

- Oké - néztem oda Rá - Au!! - kiáltottam fel...

- Bora! - dobta el a kis hámozóját Hoon. - Mi történt?

- Megvágtam az ujjam, de semmi komoly... - vettem számba ujjamat.

- Gyere leápolom. - fogta meg a nem sérült kezemet és felvitt a fürdőbe.

A csap alá rakta a kezem míg én csak ott ültem a nagyobb fellépőn.

- Keresek egy elsősegély dobozt - mondta majd a felső polcon kezdett el keresgélni.

Pólója feljebb csúszott és kicsit ki villant az izmos hasa. Nem mondom hogy megbámultam.... De valahogy vonzotta a tekintetem.

- Itt is van! - vette le a polcról a kis dobozt. - Elállt a vérzés szóval nincs nagy baj - nézte meg ujjamat.

Óvatosan megtörölgette az ujjam majd egy sebtapasszal leragasztotta.

- Nincs is semmi baj! - mosolygott.

- Ez most fájni fog pár napig. - biggyesztettem le ajkaimat.

- Ez talán segít - mondta majd egy lehellet finom puszit adott az ujjamra.

Arcom ismét piros volt, amin Sunghoon jót mosolygott. Hihetetlen hogy ennyitől is zavarba jövök... Még mindig nem hiszem el hogy ilyen reakciókat vált ki belőlem...

- Gyere Pipacs... Menjünk vissza Jayhez. - mosolygott majd kezemet fogva elindultunk a konyhába.

Pipacs? ... Ennyire látszott hogy elpirultam? Ne! Basszus....

Le értünk a konyhába, ahol már ide-oda sürgött-forgott Jay. Amint észre vett minket elmosolyodott.

- Végre visszatért a gerle pár! - mosolygott - Együtt vagytok már? - kérdezte.

- Mi?! Dehogy is! - tiltakoztam hevesen - Mi nem leszünk együtt.

- Áh... Öhm... Értem - fordult vissza Jay a konyha pulthoz.

Kínos csend telepedett a szobára. Azon gondolkodtam miképp tudom oldani a hangulatot... De nem jutott eszembe semmi. De aztán mégis! Épp szólásra nyitottam a számat mikor a Sunki páros kacarászva visszatért.

- Na végre - szólalt meg Jay - Már azt hittem el nyelt titeket a kamra szörny.

- Csak majdnem - magyarázkodott Riki.

Mindenki fel nevetett a szobába... Kivétel Sunghoon. Esetleg megbántottam volna?

- Öhm... Bora... Hol vannak a terítékek? - kérdezte Sunoo.

- Gyere megmutatom - eresztettem el egy halvány mosolyt.

A polcról levettük a tányérokat, a fiókból meg elő vettük az evő eszközöket. Gyorsan megterítettünk és szóltunk a többieknek hogy jöhetnek.

- Oh Riki - szólítottam meg a fiút - A lenti dolgozó szobából tudsz hozni egy széket? A mosdó mellett van.

- Persze - bólintott majd csoszogva megindult.

Nem kellett sokat várni hamar vissza is jött. Riki mellett Sunoo, Sunoo mellett Sunghoon, Sunghoon mellett Jay, Jay mellett pedig én ültem. Furcsa volt hogy nem Hoonie mellett ültem... De most biztos a barátaival akar lenni.

Jót beszélgettünk... De Sunghoon nagyon csendes volt. Néha azért Ő is hozzá szólt az adott témához... De inkább csak csendben evett.

Rosszul éreztem magam... Kezdem azt érezni hogy megbántottam... Remélem csak fáradt.

Befejeztük a vacsorát és megbeszéltük hogy Sunoo meg én mosogatunk mert leginkább Jay főzött és Riki meg Sunghoon.... Ők... Ők meg csak voltak.

Sunoo kivételével mindegyik fiú a nappaliba ment. Megnyitottam a csapot, a szivacsra mosogatószert tettem és neki álltam el mosni a piszkos tányérokat. Ki kell szednem Sunooból tud-e bármit Sunghoon kedvéről.

- Szóval... Mióta ismered Sunghoont? - tettem fel az alap kérdést.

- Harmadik óta - adta a rövid választ.

- Akkor Ti már nagyon jó barátok vagytok! - mosolyodtam el.

- Hát igen - túrt bele hajába mosolyogva - De Heeseung hyunggal van a legjobb kapcsolata. Ők már régebben is nagyon jóba voltak.

- Ez aranyos - mosolyodtam el lágyan.

- Most én kérdezek - húzta egy aranyos félmosolyra ajkait.

- Csak rajta! - néztem rá egy pillanatra.

- Neked tetszik Sunghoon? - csapott bele a közepébe.

- Hát... Ez... Ez mi? Mármint ez milyen kérdés? - éreztem hogy arcom lángba borul.

- Yaaaah! - toporzékolt egy kicsit - Most komolyan Bora! Mit érzel iránta? - húzogatta szemöldökét.

- De senkinek sem beszélsz erről! - kis ujj esküztem le vele.

- Nem! Dehogy is! Senkinek sem beszélek róla! - akasztotta kis ujját az enyémbe. - Na de... Fejtsd ki nekem.

- Hát... Amikor vele vagyok... Kellemes boldogság és nyugodtság tölt el... - magyaráztam nagy bele éléssel.

- És mi van akkor amikor rá nézel? - kérdezte miközben az egyik tányért eltörölgette.

- Hát...

- Csak írd körül - bólintott egyet.

- Hát... Ilyen... Szív dus dus és azt érzem hogy a pillangók kieszik a gyomrom... - magyaráztam kezeimmel gesztikulálva.

- Ez szerelem! - vágta rá. - Igen furcsa érzés lehet... De ez biztos szerelem! - bólogatott elismerően.

- Igen? - kérdeztem - Nem is tudom...

- Ha tényleg azt érzed, amit elmondtál nekem... Akkor igen - bólintott - Ez szerelem.

- Hát... Az jó - válaszoltam.

Erre nem tudtam mit reagálni... Tudtam hogy lehet hogy tetszik nekem Hoonie... De még sosem gondoltam bele komolyan hogy... Hogy mi egy pár legyünk... Jó lenne?

- Nagyon elkalandoztál - szólalt meg Sunoo - Min gondolkozol? - kérdezte.

- Jó ötlet lenne? - kérdeztem kétségbe esetten.

- Mármint? - lepődött meg.

- Az hogy Sunghoonal egy pár legyünk. - aggodalmaskodtam.

- Persze hogy az! Ha bele gondolsz... Csak moatoha testvér... Szóval nem is tesó. Nem lenne gond. - mosolygott.

- Meg kell ismerned Soli-t - mondtam sokkolva.

- Kit? - kérdezte zavarba.

- Soli. A legjobb barátnőm. Ugyan. Ezt. Mondta. Amikor vele is erről beszéltem. - támaszkodtam a pultnak.

- Biztos jófej... - hajtogatta össze a konyharuhát.

- Az... Na, de akkor készen vagyunk? - néztem körbe.

- Szerintem igen - mosolyodott el.

- Köszönöm szépen Sunoo. - néztem szemeibe.

- Mit? - nevetett fel.

- Azt hogy segítettél... És hogy beszélgetsz velem... - hajtottam le szégyenlősen a fejem.

- Jajj Te! A segítség alap volt a fagyi után... Az hogy beszélgetek veled azt meg csak magadnak köszönd mert nagyon szimpatikus vagy! - ölelt meg.

Meglepődve öleltem vissza... Jól esik hogy Sunooval megtaláltuk a közös hangot... Legalább vele. A nappaliba vettük az irányt. Ismét meglepődtem mikor láttam hogy a három fiú már meg is ágyazott magának a kanapén és a felfújhatós matrac is lekerült a szobámból...

- Óh... Sunghoon-ah... Lent alszol? - kérdeztem halkan.

- Aham - mondta miközben meg igazította a párnáját.

- Hát jó... - mondtam lehnagoltan... Ennyire megbántottam volna? - Akkor jó éjt fiúk! Én fent leszek...

- Jó éjt! - köszönt mindenki kórusban.

Lassan totyogtam felfelé a lépcsőn. Nagyon rég aludtam már egyedül... Milyen lesz ismét külön? Fel értem a szobámba egy gyors fogmosás és fürdés után már pizsamában mászkáltam a szobába. Még felraktam töltőre a telefonom aztán be feküdtem a puha ágyamba. Szemeim csukódtak le ezért inkább lekapcsoltam a kis lámpát is így teljes sötétség borította a szobát. Gondolatok százai cikáztak a fejemben.

Szerelmes vagyok Sunghoonba?

Mi lenne ha nem lenne Sunghoon?

Ugyan olyan lenne az életem, mint régen?

Akarom én azt?

Mostanában miért vannak ennyi "üzleti úton" a szüleink?

Csomó kérdés, de egyre sem kapok választ.

Zajra lettem figyelmes... Valaki be nyitott a szobámba. Nem nyitottam ki a szemeimet mert tudtam hogy valamelyik fiú az. Ha akar valamit úgy is "felkelt". Halkan osont a kis sunyi. Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy egy pillanatra besüpped mellettem az ágy. Nem bírtam megállni egy pillanatra kinyitottam a szemem... Sunghoon nyúlt át felettem... Gondolom a pizsamáját akarja elvinni. Nem hiszem hogy látta hogy nézem... Ezért inkább lecsuktam szemeimet.

- Jó éjszakát Bora - suttogta majd egy finom puszit nyomott az arcomra.

Amint kiment a szobából felültem és kezemet oda kaptam a megpuszilt területre. Iszonyatosan boldogan feküdtem vissza aludni... Hiszen maga Park Sunghoon adott nekem " Jó éjt puszit".

Sziasztok!
Így nő napra hoztam ajcsiba egy részt! Ma van a mi napunk! 🥹❤

Remélem hogy legalább a TI napotok jól telt!

És ha nem is...

Legyen fantasztikus napotok/estétek! 🥰❤😌

SungMi 🧡