Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

14. rész

- Én benne vagyok! - pattant fel a helyéről Sunoo.

- De mit csináljunk? - kérdezte Jake.

- Egy biztos... Én unatkozom - nyúlt el a kanapén a japán gyerek.

Telefon csörgésre kaptuk fel a fejünket. Sunghoon a zsebébe nyúlt a rezgő készülékért majd füléhez emelve beszélni kezdett. Egy női hangot hallottam a vonal túlsó végén... Ismerős volt. Sunghoon mosolyogva tette le a telefont.

- Hát srácok! Jó hírem van! - mosolygott még mindig.

- El is mondod vagy még várjunk egy kicsit? - forgatta meg a szemét Sunoo.

- El mondom nyugi! - nevetett Hoon - Szóval a szüleink üzleti úton vannak... Nem jönnek haza... Aki akar ma este itt maradhat - tette karba kezeit.

- Ez tényleg jó hír! - mosolyodtam el én is. - Szóval... Ki marad?

- Én biztos hogy nem... - válaszolt komoran Heeseung.

- Hát... Jó. Ahogy szeretnéd - mosolyodtam el halványan... Ám a fiú ezt nem viszonozta...

- Én tuti hogy maradok! - mosolygott Sunoo.

- Van mentás-csoki fagyi a fagyasztóba - kacsintottam a fiúra.

- Nem költözhetek ide? - nézett Sunghoonra.

- Hehehe - játszotta el hogy nevet - Nem. - váltott komoly arcra Hoon.

Sunoo lebigyesztette ajkait s a földet kezdte el szugerálni.

- Szerintem Én is maradok - mosolyodott el... Riki?

- Ha Ő marad Nekem is maradnom kell mert nem bírnátok ezzel a gyerekkel. - sóhajtott gondterhelten Jay.

- Nekem mindenféleképpen haza kell mennem. - húzta el a száját Jungwon - a múltkor el használtam ezt az ott alvós kártyát Jake-nél.

- Kár - préseltem össze a szám.

- Én sem maradhatok... - közölte Jake. - Segítenem kell pakolni.

- Oké! Nincs gond Akkor Sunoo, Niki és Jay marad? - összegezte Sunghoon.

- Igen - helyeseltem.

- Akkor 3 embert kell elszállásolnunk. - mosolyodott el Sunghoon.

- Nekem mennem kell. - állt fel Heeseung.

- Menjünk együtt! - követte Jungwon.

- Jövök Én is! - ment a két fiú után Jake.

Az elő szobába kikísértük őket. Gyorsan vissza léptem a nappaliba leellenőrizni hogy mindent el vittek-e. De Heeseung sapija még ott volt a kanapén. Fel kaptam és egyből oda vittem a fiúnak.

- Heeseung itt a sapkád! - kiáltottam utána majd oda nyújtottam Neki az említett ruha darabot.

- Ja... Kösz. - mondta rám sem nézve majd egy köszönés után a három fiú elhagyta a házat.

Nem tudom hogy reagáljak erre... Mintha nem kedvelne... De persze... Nem kedvelhetünk mindenkit... Csak akkor is... Szeretnék jóba lenni Hoon barátaival. Ezen gondolkodva követtem a nálunk maradt vendégeket be a nappaliba.

- Hogy ne haljunk éhen, csinálok valami vacsorát! - indult el a konyhába Jay.

- Jó ötlet! - állt fel Sunoo a kanapéról.

- Jövök én is! - követte őket Nishimura. - Ti nem jöttök? - nézett vissza ránk.

- De megyünk! - mosolyogtam.

- Oké - küldött egy félmosolyt Riki.

Elindultam... Volna ha Sunghoon nem fogott volna a karomra. Magával szembe fordított és mélyen a szemembe nézett.

- Ugye nincs semmi gond? Ha szeretnéd haza küldhetek mindenkit... - simított ki egy kósza hajtincset arcomból.

- Ne! - tiltakoztam - Nincs gond... Csak kicsit azt érzem hogy Heeseung nem kedvel...

Halkan nevetve le hajtotta a fejét. Nem értettem reakcióját... Ezen mi olyan vicces? Arcomat látva, rá jött hogy magyarázatra van szükségem.

- Mikor legelőször találkoztam Heeseung hyunggal Én is ugyan ezt éreztem. Nehezen bízik meg másokban... De nyugodj meg - simított vállamra - Fokozatosan fel fog oldódni. Csak idő kell - küldött egy bíztató mosolyt.

- Köszi Sunghoon - mosolyogtam én is.

- Gerle pár! Nem akartok segíteni? - kiabált ki a konyhából Jay.

A megnevezésre egyből elpirultam... Mi ketten? Egy pár?

Persze egyből mentünk a konyhába. Riki egy sejtelmes mosollyal ajkain nézegetett minket... Ami valljuk be nem nagyon segített megnyugodni. Sunoo maga mellé intett és miután leültem mellé egy kanalat nyomott a kezembe.

- Tényleg van mentás csoki fagyid? - nézett rám lebiggyesztett ajkakkal.

- Igen, van - mosolyodtam el majd a fagyasztóhoz lépve kivettem a dobozos mentás csokis csodát.

A fiú szeme felragyogott és hatalmas mosoly terült el az arcán. A kanállal a kezében úgy nézett ki, mint egy aranyos kisfiú. Vissza ültem mellé és felbontottuk a dobozt. Mosolyogva kanalazta a fagyos finomságot s közben elaléltan magyarázkodott az új szerelméről... Azaz a fagyiról. Nekem sem kellett könyörögni hogy egyek. Már vagy a doboz felét megettük mikor is Rikinek muszáj volt beszólni.

- Sajnálom hogy zavarok... De ez milyen segítség? - kérdezte nevetve.

- Tárhelyet szabadítunk fel - vágta rá Sunoo teli szájjal.

- Áhh értjük - nevetett Hoonie is.

- De most komolyan kéne a segítség - szólt Jay miközben a vízzel teli edényt a tűzhelyre rakta. - Sunoo segíts Nikinek zöldségeket kihozni a kamrából. Bora Te meg kérlek, ami zöldség itt van segíts Sunghoonnak megmosni és felvágni.

Szó nélkül tettük,amit Jay kért. Én oda álltam a csaphoz és elkezdtem mosni a ... zöldségeket.

*Eközben a SunKi páros* ( ehhez a jelenethez ajánlom a fenti videót. Csak azért hogy miközben olvassátok visszhangozzon füleitekben Sunoo kiáltása 😌)

- Yah... Nikiyah... Hol a kamra? - kérdezte Sunoo unottan, Rikit miközben a telefonját nyomogatta.

- Ha felnéznél egy kicsit a telefonból látnád hogy itt az ajtó - forgatta meg a szemeit a fiatalabbik.

- Yah - nézett szúrós szemekkel Sunoo - Nem áll jól a szemtelenkedés.

- Szerintem pedig, de - nevetett Nishimura.

Sunoo csak egy ikonikus szemforgatás kíséretében hagyta abba a "veszekedést" s neki állt a zöldségeket keresni. Magasság szempontjából Sunoonak logikusabb volt lent, míg Rikinek fent keresni az ételt. Sunoo leggugolt és úgy kereste az adott dolgot. Mivel villanyt nem kapcsoltak ezért csak a nyitott ajtón beszűrődő fény világította meg a kisebb helyiséget. A sötétség miatt Riki nem vette észre a földön terpeszkedő Sunoot ezért megbotlott benne. Hogy ne legyen akkor baj meg kapaszkodott.... Vagyis próbált megkapaszkodni a szekrénybe, de ez nem jött össze... Cserébe magával rántotta a rízslisztet, ami kiborult.

- Yaaaah! Te Gyerek! - kiáltozott Sunoo. - nézd meg mit tettél!!

- Ja látom - vett a markába egy adag lisztet a japán fiú. - Oh nézd! - fújta ki kezei közül a lisztet egyenesen Sunoora.

- Yaaah! Neeeeeeee! - sikoltott Sunoo nevetve.

De Nikinek nem volt szándékába abbahagyni... Sőt! Még több lisztet dobált az idősebbre. Ám Sunoo sem hagyta annyiba. Már amennyire tudta viszonozta a "támadást"... Miközben hangosan kiáltozott.

Bora pov.:

Sunghoonnak egy idő után elfogyott a darabolni való ezért inkább nekem adogatta a zöldségeket. Csendben voltunk... Ami kezdett kicsit kellemetlen lenni. Hirtelen sikolyokra kaptuk fel a fejünket... Azaz Sunghoon és én .... Jay meg sem rezzent.

- Ez... Ez meg mi volt? - kérdeztem.

- Ja... Ez csak Niki és Sunoo - rántott vállat Jay.

- De mi van hogyha bajuk esett? Nem kéne megnéznünk? - aggodalmaskodtam.

- Neeem.... Nem hi--- Hoon mondatát egy újabb sikoly szakította félbe.

A csapot elzártam és a kamra felé vettem az irányt a két fiúval a nyomomban. Mikor oda értünk a nyitott ajtón belátva megpillantottuk a két jó madarat... Akik a kis helységben fetrengve dobálták egymást a liszttel. Karba tett kézzel, mosolyogva figyeltem őket... Mint két kisgyerek.

- Khm... Khm... - köszörülte meg a torkát Jay. - Ez nem segítség... Ez hátráltatás...

A Sunki páros ijedten kapta felénk a fejét.

- Öhm... Jay hyung... Ez nem az aminek látszik - kezdett bele a magyarázkodásba Riki - Miközben a zöldségeket kerestük véletlenül meglöktem a polcot és leesett a liszt...

- Ahham... Majd el is hisszük - bólogatott Sunghoon.

- Hát... Megpróbáltad - állt fel Sunoo. - Bora! - jött oda hozzám - Tényleg nagyon sajnálom hogy kupis lett a kamra... Miattunk.

- Jajj Sunoo! Nincs semmi baj! - simogattam a haját.

- Na... Riki, Sunoo neki lehet állni takarítani - szerzett seprűt Jay.

- Jó... - mondták szomorúan egyszerre.

- Sunghoon, Bora... Ti meg légyszi segítsetek nekem a főzésbe - kért meg minket szépen Jay.

- Bezzeg nekik mondod a "légyszi" szót... - puffogott Riki.

- Drága Japán Riki! Kérlek takarítsd a retkes kamrát Sunooval mert nagyon csúnyán össze csesztétek. - mosolygott az idősebb.

- Hát... Nem így gondoltam... De ezzel is megelégszem. - mosolyodott el Niki.

-----------------------------------------------------------------

Sziasztok!!
Itt egy új friss és ropogós részecske!😌 Remélem tetszett és kérlek most az egyszer tekintsetek el a helyesírási hibáktól... 🥲❤

Legyen szép napotok/estétek! 😁❤❤

Ui: (Ha van) Kinek mi a kedvenc ENHYPEN shipje? 🤔❤

Sungmi🧡

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro