Sunghoon pov.:

Idegesen kaptam hátamra Borát. Egyik férfi után jön a másik! Ez hihetetlen! Jó nem... Nem az... Hiszen Ő okos, kedves, megértő, szép és ---

- Hoonie! Nekünk itt az öltözőnk! - zökkentett ki Bora gondolatmenetemből.

Megálltam hogy Bora le tudjon szállni azonban Ő nem csinált semmit csak egy zavart nevetést hallatott.

- Mi olyan vicces Bora? - kérdeztem mosolyogva.

- Tudod... -kezdett bele halkan - Pi-picit lejjebb tudsz ereszkedni? Nincsenek olyan hosszú lábaim, mint neked. - nevetett fel. Szinte biztos voltam benne hogy zavarban van.

- Ja persze - nevettem hangosan majd féltérdre ereszkedtem Ő pedig leszállt rólam.

Arca pipacs vörös volt. Iszonyatosan aranyos volt. Elmotyogott egy "köszönöm"-öt majd a barátnője betépkedte az öltözőbe.

Hihetetlen hogy zavarba tudom hozni. Önelégült mosollyal az arcomon mentem be az öltözőbe majd át öltözve ki is jöttem. A portán vártam a lányokat. Pont rá láttam az öltözőjükre... Ez, de pedón hangzott... Na mindegy.

- Sunghoon haver - szólított meg valaki hátulról.

- Nem vagyunk haverok. Plusz nem vagyok rád kíváncsi. - mondtam hátra sem nézve.

Nem kellett megfordulnom ahhoz hogy tudjam ki van mögöttem... Csakis Haruto lehet az.

- Bora jól van? - kérdezte halkan.

Idegesen tettem egy 180°-os fordulatot és a japán fiú felé fordultam.

- Bora jól van... - kezdtem bele rezzenéstelen arccal - De csakis azért mert már végre nem vagy a képbe. Szóval szerintem hagyd békén.

- Rendben - hajtotta le a fejét majd elment.

Nem fog meghatni ez a kis színjáték. Átlátok a szitán. Nem engedem hogy mégegyszer bántani merje Borát.

- Sunghoon-ah! - szólított meg valaki hátulról.

- Igen? - furdultam meg (ismét) azonban most Bora állt előttem.

- Mi lenne hogyha én inkább el mennék Solival a kávézóba? - nézett rám édesen.

- Nem. Nem azért mert azzal a Tehénnel mennél hanem azért mert tanultam a múltkori esetből. - mosolyodtam el.

- De... Most előbb haza jönnék! - nézett rám boci szemekkel.

- Inkább szólj mikor haza akarsz indulni. Akkor elmegyek érted és együtt haza megyünk. Így el mehetsz. - néztem le a kis csöppségre.

- Jóóó! - ragyogott fel a szeme. - Köszi Hoon! - mondta majd gyorsan meg ölelt és ment is a barátnőjéhez.

Bora Pov.:

Lángoló arccal futottam Solihoz, aki jót nevetett zavaromon.

- Na mi az? - kérdezte nevetve.

- Mi lenne? - vontam fel egyik szemöldököm.

- Jajj ne már! - nézett rám "mindent tudó" fejjel - Egy lángoló paprikánál is pirosabb vagy! - nevetett fel - Csaknem tetszik neked a fiú? - szemezgetett velem.

- Mi? Neeeeem! Dehogy is! Hiszen Ő a testvérem - hajtottam le a fejem majd realizáltam hogy már a kávézó utcájában vagyunk.

- Végülis ha úgy nézzük - gondolkodott barátnőm - Ő csak féltestó... Szóval nem is a testvéred! - csettintett.

- De akkor is... Olyan furcsa lenne hogyha együtt lennénk... - tűrtem hátra a hajam.

- Na tessék! Ha nem tetszene nem gondolkoznál ilyeneken! - terült el egy győztes mosoly ajkain.

- Hjaj Te lány! - forgattam meg mosolyogva szemeimet - hanyagoljuk ezt a témát...

- Hát legyen ahogy akarod - rántotta meg a vállait.

A kávézó ajtaját kinyitva azonnal meg csapott a meleg levegő. A kis csengő az üveg ajtó felett megszólalt ezzel jelezve hogy új vendégek jöttek... Most éppen mi.

Le ültünk egy asztalhoz és azonnal jött is egy ott dolgozó felvenni a rendelésünket.

- Szia Jagi! - adott egy gyors szájra puszit Solinak.

Állam hangtalanul koppant a padlón. A döbbenetet pár perccel később a boldogság vette át.

- Hyunjun... - pirult el barátnőm - Ő itt a legjobb barátnőm Kang Bora. Bora Ő itt --

- A barátja vagyok Lee Hyunjun - hajolt meg jobban, amit ~ már amennyire az asztal engedte ~ viszonoztam. - Örülök hogy találkoztunk - mosolygott.

- Hasonlóképp... - bólintottam fa arccal.

- Ohh egy pillanat és jövök! - indult el barátnőm a mosdóba. - Oppa én a szokásosat kérem - fordult vissza egy pillanatra majd tényleg elment.

Gallérjánál fogva rántottam közel magamhoz a fiút s barátságos tanácsot súgtam fülébe.

- Ha meg mered bántani a lábadnál fogva lógatlak bele a Han folyóba - fejeztem be majd elengedtem s eleresztettem egy halvány mosolyt.

- Soli mondta hogy valahogy így fogsz reagálni. - kuncogott egyet - De ne aggódj! Jobban vigyázok rá, mint a saját életemre.

- Ajánlom is. - bólintottam.

Én leadtam a rendelésem, Ő pedig elment elkészíteni. Barátnőm jött ki a mosdóból... Kisminkelve!?

- Hát Te? - kérdeztem mosolyogva.

- Mi? Én semmi... - hajtotta le zavartan a fejét.

- Áh inkább hagyjuk! Most fáradt vagyok piszkálni téged. - legyintettem.

- Hát rendben, köszönöm - forgatta meg szemeit - Neked viszont holnap után itt a szülinapod!

- Wow! Most megjegyezted - ajándékoztam meg pár szúrós pillantással, de hamar el nevettem magam.

- Az csak egyszeri alkalom volt! - mentegetőzött. - És most már az ajándékod is megvan. - huzógatta szemöldökét.

- Kezdjek félni? - nevettem hangosan.

- Nem kell - kacagott jóízűen Ő is.

Igazából innentől kezdve már csak beszélgettünk. Úgymond bepótoltuk az elmúlt két hetet. Ő eltervezte hogy hogyan öli meg Harutót én pedig vázoltam neki hogy mi lesz a sorsa a barátjának hogyha meg meri bántani. Viszont sötétedni kezdett és múltkori esetből tanulva el kezdtünk pakolni és én pedig hívtam Sunghoon-t hogy jöjjön értem. Az ajtó előtt állva el köszöntem Soli-tól, aki barátja kezét szorongatva elindult haza. Vártam majd a távolban kirajzolódott egy férfi alak. Mikor közelebb jött láttam hogy ki az. Szőke haja miatt eltéveszthetetlen volt. Ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódtak. Lehet tényleg szeretem Őt? Ki tudja... A hülye érzéseimet nem lehet megérteni.

- Szia Bora! - köszönt mosolyogva.

- Szio Hoonie - vigyorogtam, mint a tejbe tök.

- Hideg van menjünk haza. - mondta majd óvatosan kezemre fogott s azt össze kulcsolva a zsebébe süllyesztette.

Arcom lángra lobbant így próbáltam minél jobban a sálamba bújni hogy elrejtsem a zavarom.

- Viszont... - kezdett bele - amíg Te barátnőztél... Én át hívtam a fiúkat... - nevetett zavartan. - Nem hiszem hogy azóta elmentek.

- Nincs ezzel semmi baj! Legalább én is megismerkedem a barátaiddal. - mosolyodtam el lágyan.

- Mondhattad volna előbb is. Akkor már rég bemutattam volna őket - hagyta el ajkait egy férfias kuncogás.

- Most itt a lehetőség - mosolyogtam.

Szapora léptekkel követtem a fiút. Míg Ő egy nagyot lépett én kettő kicsit... De nem szóltam. Nem azzal voltam el foglalva hogy mennyire le vagyok maradva... Hanem azzal, amit Soli mondott... Sokadjára teszem fel a kérdést... Tényleg szeretem Sunghoont?

- Yah Kang Bora! - integetett arcom előtt az előbb említett.

- Igen? - kérdezte vissza térve a Földre.

- Itt vagyunk! - mosolygott, majd ajtót nyitott.

Tényleg az ajtónk előtt álltam. Zavartan nevetve bementem majd egyből vetkőzni kezdtem.

- Sunghoon hyung - jött oda egy ismeretlen fiú. - Ohh szia! Te biztos Bora vagy! Sunghoon folyton rólad beszél! Az én nevem Kim Sunoo és imádom a mentás csokis fagyit! - hajolt meg mosolyogva.

- Szia! Igen én vagyok az Kang Bora és én is szeretem a mentás csokis fagyit! - hajoltam meg én is.

- Végre valaki - forgatta meg mosolyogva a szemét majd vissza fordult és a nappaliba kiabált - FIÚK!!! MEGJÖTTEK! GYERTEK IDE!

- GYERTEK BE TI! - kiabált vissza valaki.

- Nishimura! Figyelj a szádra! - dorgálta meg egy másik valaki... Jó lenne ha tudnám a neveket.

Lassan bementünk a nappaliba, ahol kicsit több fiú volt, mint amire számítottam... Pontosabban 6 új arc... Vagyis 5 mert Sunoo-nak már tudom a nevét.

- Hello! A nevem Kang Bora... - hajoltam meg.

Ez nagyon kellemetlen... Síri csend telepedett a szobára. Sunghoon elnevette magát.

- Ne-ne haragudjatok! - fogta hasát a nevetéstől - Csak mindegyikőtök úgy megszeppent! - térdelt le majd ott nevetett tovább.

Felismerve a helyzetet én is meg mosolyogtam úgy, mint a többiek is a szobába.

- Az én nevem Yang Jungwon! - mosolyodott el az enyhén vöröses hajú fiú.

- Nishimura - bólintott a fekete hajú... Látszólag nem koreai fiú.

- Mutatkozz be rendesen! - szólt rá egy barna hajú srác.

- Nishimura Riki vagyok! - mosolyodott el - Japán. Nem koreai.

- Valahogy éreztem - kuncogtam el magam.

Bólintott egyet majd tekintetem tovább vándorolt a következő személyre.

- Park Jongseong, Jay. A csapat anyukája - mutatkozott be a barna hajú fiú, aki az előbb leszidta Rikit.

- Az egyetlen Koreai-Ausztrál tag a csipet csapatban! - mosolygott egy szőkés barna hajú - Jake vagyok.

- Lee Heeseung - bólintott a fekete hajú, magas srác.

- Most hogy bemutatkoztatok szerintem csináljunk valamit közösen. - mosolygott Sunghoon.

Sziasztok!
Meghoztam az új részt!! Kicsit unalmasnak érzem... De azért remélem hogy tetszett! ☺

Legyen szép napotok/estétek! ❤

SungMi🧡