Bementem a terembe és leültem a helyemre. Kinéztem a folyosóra nyíló ablakon. A tanár pont pont akkor pofozta fel Sunghoont.

Bűntudatom volt... Még hozzá nagyon nagy. Hajánál fogva rángatta el az igazgatói felé. Nem tudtam az órai munkákkal foglalkozni... Folyton Sunghoon járt a fejembe.

Miért védett meg? Miért vállalt magára mindent? Nem értem....

Kicsengettek. Hoonie sehol. Megnéztem az udvaron a büfében az igazgatóiban a szertárba, de még a fiú WC-be is benéztem, de nem találtam meg.

Szomorúan ballagtam vissza a terembe. Leültem és vártam. Lehet hogy haza küldték? Biztos nem! Hiszen csak puskázott. Észre sem vettem hogy belépett a tanárnő. Elkezdte az órát, amit kis idő múlva kopogás szakított meg. Sunghoon volt az. Elnézést kérve leült a helyére az az mellém. Gyorsan elő vette a cuccait majd, sietősen elkezdte lemásolni a táblára írt dolgokat. Füzetemből kitéptem egy lapot és egy kis üzenetet írtam rá.

"Mi történt? "
- állt a papíron.

" Csak egy kicsit
Megszidtak ; ) "
- válaszolta.

" Sajnálom! Ez
Miattam volt! "

" A tesómért igenis
Megéri! <3 "

Bűntudatom nem múlt el. Sőt! Inkább erősödött. Ő már most a testvéreként tekint rám... Én meg annyira szégyellem magam a tegnapi miatt. Felém fordult fejével és el eresztett egy halvány mosolyt. Viszonoztam tettét.

- Bora! Ahogy látom az anyagra figyelsz... Akkor.... Mi Newton III. törvénye? - nézett rám egy győztes mosollyal.

Fejem oda kaptam és egyből válaszoltam.

- A hatás-ellenhatás - mondtam fa arccal.

- Szerencséd - mormogta maga elé.

∆Time skip∆

Egyedül indultam haza mivel Hooniet bent tartották mondván: "Hogy tanulj az esetből ma bent maradsz 6-ig és segítesz takarítani! "

Lassan haladtam ,mikor is arra figyelmes hogy valaki a nevemet ordibálja. Hátra kaptam fejemet és megláttam a barátnőmet.

- Huh azt hittem már sosem hallasz meg! - kapkodta a levegőt.

- Bocsi -mosolyodtam el zavartan.

- Nem baj! Induljunk el hozzád! - Karolt belém

Francba... öhm ...most mit csináljak? Nem mondhatom el neki hisz Sunghoon megkért rá. Találj ki valamit Bora!

- Öhm bocsi Soli tanulnom kell holnapra... - mondtam el életem legrosszabb hazugságát.

- Hát tanuljunk együtt! - mondta boldogan.

- Oké... - hát ez nem jött be.

Telefonomat elővéve gyorsan ráírtam Hooniera hogy azért számítson a dologra.

20 perccel később >>>

Nemhogy válaszolt volna, de még el sem olvasta. Pedig láttam hogy online van.

- Kivel írogatsz ilyen bőszen? - kérdezte barátnőm.

- Senkivel!!! - vágtam rá azonnal.

- Nyaaaaaa~ Tudod hogy nekem elmondhatod. - szugerált hülye boci szemeivel.

- Elmondanám ha lenne valami - füllentettem egy picit.

Bólintott jelezve hogy leáll a nyaggatásommal. Lassacskán haza értünk.

Time skip 3 órával későbbre >>>

Már sokadjára néztem meg a telefonom hátha reagál Sunghoon az üzeneteimre, de semmi. Soli a fürdőbe volt én pedig a nappaliba. Kinyílt a bejárati ajtó.

- Szia Ap--- -köszöntem volna apának -Sunghoon? - lepődtem meg - Mit keresel itt? - kérdeztem suttogva.

- Vége lett a büntinek a suliba és haza jöttem ? -kérdezte hangosan....ismétlem HANGOSAN nevetve.

Kezemmel befogtam száját. Eléggé meglepődött.

- Minek van neked telefonod ha nem is nézed? - akadtam ki, de persze csak is suttogva.

Elővette telefonját és elolvasta az üzenetet.

- Basszus - nézett fel a készülékből.

- Bora? Lent vagy? - kérdezte Soli.

- Gyere bújj el! - mondtam Hoonienak. - Igen, de mindjárt megyek fel! - kiabáltam a lánynak.

- Nem kell ! Le megyek én !- kiabált vissza.

- Fenébe már Soli! - mérgelődtem - Te meg gyere már! - tépkedtem ide-oda szegény fiút. - Oda! A kanapé mögé! - elbújt, de a lába kilógott ezért belerúgtam.

- ÁU! - nézett rám csúnyán.

- Bora? - keresett barátnőm.

- Itt vagyok! - mentem ki a nappaliból.

- Mi a baj? - kérdezte amint meglátott.

- Semmi! - vágtam rá szinte azonnal - Csak... Szomjas vagyok... Hozol valamit inni?

- Milyen házigazda vagy te? A vendéget csicskáztatni? Chh - mérgelődött magába.

Megvártam míg el nem tűnik teljesen a konyhába.

- Nyomás! - mondtam Sunghoonak.

- De! Mi? Hova? - kérdezősködött.

- Oda a szekrénybe - mutattam rá a poros pici szekrényre.

Kinyitottam... Volna az ajtót ha az nem ragadt volna be.

-Nem megyünk inkább a közeli kávézóba? - hallottam meg Soli hangját a folyosóról.

- Francba! - kiáltottam fel halkan...

Majd véletlenül kilöktem Hooniet az ablakon...

Szerencse hogy a földszinten vagyunk.

- ÁááÁÁáÁáááÁ! - sikított férfiasan.

- Mi volt ez? - Kérdezte Soli.

- Mi? - néztem rá - Szerintem csak egy macska... Na megyünk a kávézóba? - csaptam össze a tenyerem.

-Ahham persze! - mondta majd összeszedtük magunkat és elindultunk.

*Time skip*

A kávézóba belépve köszöntünk, amit viszonoztak a bent lévők. Kevesen voltak, aminek kifejezetten örültem. Le ültünk egy ablakhoz közeli két személyes asztalhoz. Egy aranyos, fiatal fiú jött hogy felvegye a rendelésünk.

- Sziasztok! - köszönt - Mit hozhatok?

- Szia! -köszönt barátnőm fülig pirulva.

Tuti van valami.

Miután elmondtuk mit szeretnénk a srác elment.

- Van valami köztetek? Vagy tetszik? - húzogattam a szemöldököm.

- Mi? Dehogy is! Nem egyáltalán nem tetszik....

- Pedig elég aranyos - mosolyogtam.

- Ugye?! Olyan cuki és kedves é--

- És neked nem tetszik? Ugye? - szakítottam félbe.

- Jó, de talán... - mosolygott zavartan.

- Na! Tudtam. - dőltem hátra a székben.

- Meghoztam a Latte-t a szép lánynak és a barátnőjének pedig egy Espresso-t -tartott szünetet - sajnos elvitelre - biggyesztette le ajkait.

- Majd legközelebb is el jövünk - vágta rá barátnőm.

- Itt leszek - mosolyodott el a fiú.

- Oké... Mi megyünk. - karoltam bele Soliba.

- Szia! - intett Soli transzba esve.

- Szia! - köszönt el a fiú is.

Karjánál fogva rángattam ki barátnőmet az épületből.

- Úgy érzem magam, mint aki a fellegekben egy unikornis hátán lovagol!

- Ez elég... Érdekes hangulat... - néztem furcsán.

- Ez lenne a szerelem? Óhh imádok szerelmes lenni! - ámuldozott tovább.

- Oké! - fordítottam szembe magammal - Föld hívja Solit! Hahó! Föld hívja Solit!

- Ki az a Soli? - kérdezte.

- Jézusom! - suttogtam magam elé - Volt valami a kávédba? - kérdeztem nevetve.

- Semmi! - nevetett ő is - Deabak! - kiáltott fel. - Nézd! - mutatott a kávés poharára - Az a telefonszáma! Istenem de jó! - kezdett el ugrálni.

- Ez tényleg jó! -öleltem meg.

- Akkor én most haza megyek! - ölelt vissza - Szia! - köszönt el majd elfutott.

- Szia?

- Szióka! - köszönt nekem egy alak a sötét sikátorból. - Te vagy Kang Bora. Igaz?

- Nem! - indultam volna el, de hajamnál fogva visszarántott.

Sajnos... Még rajtam volt az iskolai egyenruha... Amin ugye ott a névtáblám....
Amit ez a barom ki is szúrt.

- Hát nekem pedig úgy néz ki! Gyere csak Bora! - kezdett el a sikátorba húzni.

Neki cseszett a falnak ahonnan hangtalanul a földre csúsztam. Próbáltam felállni, de mindig vissza löktek.

- Ya! A francba már! - vergődtem a földön - Hagyjatok már békén!

Pár percig furcsán néztek rám majd az egyik arcon vágott. Mindenki csak nevetett. Fejem oldalra bicsaklott s szemim könnyekkel teltek meg...

- Jaajj neee a kicsi Bora sír! - szólalt meg a fiúk mögül valahonnan Sophia.

- Chh... Mindent értek - álltam fel - Rám úszítottad a csicskáidat mert te nem tudsz verekedni... Vagy csak félsz tőlem. - mosolyodtam el.

- Te rib.nc! - kiabált - De most már nagyon elegem van belőled! - nyávogott tovább. - Csak Én Te és Myungdae marad. Többiek spuri!

Király... Az egyik legerősebb fiú marad itt... Ezt jól elintéztem magamnak.

- Szóval... Bora. Emlékszel arra mit mondtam a suliba? - nézett rám Sophia.

- Nem - forgattam meg szemeimet.

A lány intett egyet és Myungdae gyomron rúgott. A fájdalmas ponthoz kaptam kezemet és térdre rogytam.

- Állj fel ribi! - kiabált a csaj.

A falba kapaszkodva csináltam, amit mondd. Lehet hogy akkor hamarabb vége.

- Szóval. Mivel ahogy látom igen sz.r a memóriád ezért elmondom. Ugye nagyon rá másztál az én Hooniemra és hát mondtam... Vagy le szállsz vagy leszedlek én, de az fájni fog... Láttam hogy órán leveleztek... Ezért most cselekedek... Ha már a szavak nem érnek semmit. - mondta végig a szemembe nézve.

Ismét intett egyet. Ugyan az történt. A földön térdelve próbáltam magamnál maradni. Tompán hallottam a fülem sípolt és szemeimből úgy folytak a könnyek, mint a Niagara. Arra lettem figyelmes hogy Sophia sikongatva fut el míg a fiút már nem láttam. Két kart éreztem magam körül. Az illatáról felismertem... Sunghoon volt az.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_

Sziasztok! Sajnálom hogy egy ideje nem volt rész, de legyengített a betegség a gyógyszerekkel is csak elviselhető volt a fájdalom meg ugye lemaradtam a tanulni valókkal és pótolnom kellett. De most az a lényeg hogy itt az új és kicsit hosszabb rész! Remélem tetszett és meg bocsájtjátok nekem a nagyobb kihagyást és a helyesírási hibákat.

Legyen szép napotok/estétek!

SungMi 🧡