05.
Arra kelek hogy valaki bökdös... Tuti megölöm.
- Bora.... Kelj fel suli van... - keltegetett Hoonie.
- Csak öt percet.... Légyszi - motyogtam.
- Jó kapsz még 5 percet... Addig legalább én is visszafekszek.
∆ 3 órával később ∆
Kellemesen sütött a nap az arcomba. Kellett pislognom párat hogy a szemem hozzá szokjon a nagy fényhez. Lassan felültem majd nyújtózkodtam egy nagyot. Rá pillantottam az órámra, ami 9:30-at mutatott.
- Sunghoon KELJ FEL! - ordítottam - EL FOGUNK KÉSNI! - kaptam fel az egyenruhám amíg ő ébredezett. - SŐT MÁR ELKÉSTÜNK AZ ELSŐ KÉT ÓRÁRÓL! - fésültem meg a hajamat.
- B.zzeg! - tépkedte fel magára a nadrágját.
Miután kész voltunk, felvettük a cipőnket és rohanni kezdtünk a suli felé. Elég hamar oda értünk. Az iskola előtt Sunghoon át nyújtott nekem egy kis papírt.
- Mi ez? - kérdeztem értetlenül.
- Igazolás - mondta lazán.
- De honn ---
- Shhh - tette mutató ujját számra ezzel elhallgattatott. - Csak fogadd el.... Az nem számít hogy honnan vagy hogy kitől van. - kacsintott rám.
- Remélem azért embert nem öltél érte - nevettem fel halkan.
- Ki tudja? - kérdezte vállat vonva.
- Kösz Hoon... - mondtam majd elindultam befelé.
"Jézusom! Már hangosan is becézgetem! "
Gyorsan sétálva beértem a harmadik óra végére. Épp kopogtam volna mikor is valaki a kezemre fogott.
- Nem várjuk meg az óra végét? - kérdezte boci szemekkel Sunghoon.
- Végül is... Kb. 10 perc maradt az órából. - egyeztem bele.
- Akkor... - ült le - Csüccs - mutatott maga mellé a földre.
Fejét vállamra hajtotta s úgy beszélt hozzám tovább.
- Még fáj az orrod? - kérdezte.
- Tessék? Te emlékszel rá? - csodálkoztam.
- Valami olyasmi rémlett hogy magadba beszélsz hogy eltörtem az orrod meg ilyenek.
- Hát felültél és lefejeltél....
- Hogyan fejelhettelek meg ha én a matracon voltam te pedig az ágyadban aludtál? - nézett rám.
- Hát... Öhm...
Hála az égnek megszólalt a csengő.
- Ohh be mehetünk - indultam meg.
Táskámnál fogva rántott vissza majd magával szembe fordított.
- Nem bújhatsz ki a válasz alól - mosolygott.
- Khm... Khm! - köhögött a tanár - Mivel tudják megmagyarázni azt hogy késtek?
- Hát tudja az úgy volt.... - Kezdtem volna bele a mentegetőzésbe.
- Temetésen voltunk - rendezte le egyszerűen Hoon.
- Ohh részvétem - paskolta meg a fiú vállát.
- Wow - néztem ámultan Sunghoonra.
Csak vállat rántott és elsétált. Utána léptem be a terembe hogy ne keltsek gyanút. Biztos nem örülne neki ha kiderülne hogy közöm van hozzá.
Barátnőm mögé ültem le azaz a helyem..... Vagyis a helyünkre. Soli furcsán nézegetett.
- Szia Soli! - köszöntem neki.
- Hello! Mi az hogy együtt késtek el Sunghoonnal? - nézett rám egy sejtelmes mosollyal.
- Semmi külö ---
- Bora... - mosolygott. - nekem ezt nem adod be. Nyugodtan mondd el.
- Jó igazad van.... Van valami.
- Tudtam! - kiáltott fel.
- De az a valami olyan titkos hogy nem mondhatom el itt.
- Óhh... Akkor sajnos ma át kéne mennem hozzád egy csajos csevejre.- tárta szét karjait Soli.
- Hát lehet tényleg kéne egy. Már úgy is rég volt.
- Akkor ma suli után? - nézett rám.
- Oké! - egyeztem bele.
∆ 4 órával később ∆
Az utolsó óra előtt barátnőm elküldött a büfébe mondván : " Jaaaj Bora tudod én úgy szerizlek! Nem mennél el egy kis kajáért a büfébe? Köszi! "
Szóval megszerzem a kedvenc csokiját. Ilyenkor általában kevesen állnak ott. Most sem volt másképp. Beálltam a sorba.
- Bora? - kérdezte egy sajnos nagyon ismerős hang.
- Én? - mutattam magamra.
- Te vagy Bora nem? - nevetett fel Sunghoon.
- De! - bólintottam.
- Gyere állj ide - mutatott maga mellé.
- Nem, Nem! Jó nekem itt. - tiltakoztam.
- Hát jó! - rántott vállat.
Kb. 10 perc múlva már boldogan sétáltam a terem felé. A folyosón kinyílt a szertár ajtó és mikor odaértem, valaki berántott. Kisebb sikoly hagyta el a számat, de amikor felkapcsolódott a villany megnyugodtam. Sunghoon állt előttem.
- Bocsi - szívta be élesen a levegőt - Nem akartalak megijeszteni.
- Hát akkor legközelebb ne tépkedj be egy sötét szertárba! Jó? -nevettem fel erőltetetten. -De miért jöttünk ide?
- Öhm ezt ne vedd sértésnek de... Mi lenne, ha nem mondanánk el senkinek ezt a tesós dolgot?
Számítottam arra hogy nem akarja majd elmondani hogy én leszek a féltesója csak nem hittem hogy ennyire fájni fog. Sőt... azt hittem nem fog fájni.
- Pe-persze nem akartam elmondani senkinek -válaszoltam egy hamis mosollyal.
- Okés! Szuper! - mondta majd kiment.
Csalódott voltam holott számítottam arra hogy ez lesz. Tudtam hogy egy olyan menő srác, mint Ő... nem akarná hogy kitudódjon hogy egy olyanhoz van köze, mint amilyen én vagyok. Megfogtam az elejtett csokit és erőt véve magamon vissza mentem a terembe. Soli megkapta a csokiját szóval ő boldog volt. Leültem a helyemre elővettem a füzetet és átolvastam, hátha dolgozatot irat a tanár. Egyszer csak leült mellém Sophia... a suli kedvenc "egy éjszakás " csaja.
- Szia csajszi! - mosolygott rám aranyosan.
- Hello?
- Na figyuzz ribikém! Szállj le az én cuki-muki Sunghooniemról! Jó? - mutogatott a kezével.
- Nem mintha annyira rámásztam volna - forgattam meg szemeimet.
- Jaj ne álltass ribi! Ma együtt jöttetek be és látta az egyik barátnőm hogy bementél vele egy szertárba.
- Hú... Annyira fontos neked az a fiú hogy már kémkedsz is utánam... F.sza ! Hova süllyedünk még?
- Mindegy is. Annyi a lényeg hogyha nem szállsz le róla... leszedlek én de az fájni fog - mondta majd felállt és elment.
Becsengettek és percere pontosan... belépett a tanár.
- Oké ! Hello gyerekek! Siessünk mert le vagyunk maradva az anyaggal! Szóval! Kedvenc mondatom gyerekek! - mosolyodott el - Vegyetek elő egy tollat és egy lapot!
Mindenki egy nem tetsző sóhajt hallatott, amit a tanár nevetve könyvelt el.Lediktálta a kérdéseket és szólt hogy 10 percünk van. Még jó hogy átnéztem. Egy kis idő elteltével arra lettem figyelmes hogy Sunghoon előveszi a füzetét a padból és kinézi a válaszokat. Valamilyen szinten haragudtam rá... Lehet emiatt tettem azt, amit...
- Mit csinálsz Sunghoon? - kérdeztem suttogva.
- Nem egyértelmű? - forgatta meg szemeit.
- Puskázol? - játszottam a hülyét.
- Bora és Sunghoon! Csend legyen vagy elveszem dolgozatotokat és egyest kaptok. - szólt a tanár.
- Rendben tanár úr! - feleltük egyszerre.
A tanár visszafordult a lapjaihoz, amik az asztalon voltak.
- Szóval Sunghoonie... Rosszalkodsz? - húztam az agyát.
- Hagyj már békén! - szólt rám suttogva.
- Oké - mondtam majd véletlenül kivertem a kezéből a füzetet.
- Sunghoon! Bora! Kifelé! Mindkettőtök dolgozata egyes. A fal mellett térdeljetek le és tegyétek fel a kezeteket! Óra végéig! - ordibált velünk a tanár.
Sunghoon száját káromkodások sora hagyta el miközben szúrós pillantásaival ajándékozott meg. Rosszul éreztem magam a történtek miatt. Nem ezt szerettem volna elérni. A kezem egy idő után fáradni kezdett. Nem bírtam tovább fent tartani. Leraktam.
- Ne tedd le a kezed! - rivallt rám Hoon - Ha már ezt elintézted nekünk ne csald le!
- Sajnálom nem szerettem volna hogy ez történjen - hajtottam le a fejemet.
- Pedig ez történt! Miért kellett lebuktatnod?! Annyira fájt volna ha hagyod hogy puskázzak!? Miért csináltad?!
- Sajnálom... - suttogtam könnyekkel szemeimben.
- T-te most sírsz? - kérdezte halkan - Ne sírj nem azért mondtam - szólt kedvesen. - Bora ... sajnálom. Ne vedd magadra. - simogatta meg vállamat.
- Én tényleg nem akartam ezt...
- Túl reagáltam - mosolygott - Nincs baj - ölelt meg.
Szívem vadul kalapálni kezdett. Nem tudtam mire vélni ezt a furcsa megmagyarázhatatlan érzést. Lassan elengedett majd mosolyogva szemembe nézett és összekócolta a hajamat.
- Piros az arcod - jegyezte meg halkan.
Arcom tényleg égett, de meg mukkanni se tudtam. A tanár idegesen kirontott a teremből s vérben forgó szemeitől még én is megijedtem.
- Meg kérdezhetem hogy miért nincs fent a kezük? - kérdezte mérgesen.
- Tudja --- - kezdtem bele, de Sunghoon közbe vágott.
- Tudja tanár úr az én hibám ---
- Jó te maradsz - mutatott Sunghoonra. - Te meg menj be az órára - mutatott rám.
- De - kezdtem volna bele.
- Nem! Nincs de! Takarodj a terembe! - emelte fel a hangját.
Sziasztok! Igen este van már, de gondoltam ha már készen van kirakom. Sajnálom hogyha helyesírási hiba van benne este van már és nem nagyon fog az agyam 😅. Remélem tetszett!
Jó éjszakát nektek! ❤🧡🌙✨
Köszönöm hogy olvastok❤♥️❤: KatonaKra, this_emm_thearmy, _gumimaci_, Heeseflwr_
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro