Na végre, sikerült, újra itt. Remélem még lesz kedvetek velem tartani, mert ma egy igazán jó fejezettel készültem, és remélem ti ugyan úgy fogjátok élvezni mint én az írását. Bocsánatot szeretnék kérni, amiért ennyit késett, de nem sok ihletem volt és össze csapni sem akartam, de ma végre meg csapott az a villám és íme lás csodát. Na, hagylak is olvasni. :D

Harry a hétvégén az animágiát tanulta a barátaival a nap nagy részében, és Remussal egy kis oclumenciát, majd később Hermione jóvoltából tanulássál töltötték a nap hátralévő idejét. Este viszont Harry míg a többiek aludtak ő a patrónus bűbájt gyakorolta. De eddig még csak annyit ért el, hogy egy apró fénycsóvát hozott létre. Vasárnap este is, mikor épp gyakorolt lépteket halott a folyosóról, majd a szemközti ajtó nyitódását. Tudta, hogy Piton érkezett vissza. És örült, hogy végre vissza érkezett és, hogy holnap újra együtt gyakorolhatnak. Úgy gondolta jobb ha el megy lefeküdni, hogy holnap kipihenten állhasson elé. De az sajnos nem ment olyan gyorsan, mint tervezte. Sokáig forgolódott álmatlanul a másnapon gondolkodva, és mire el tudott aludni, már javában hajnalodott.

Fáradtan ballagott le Ron nyomában a lépcsőn a konyha felé. Nem sokat tudott aludni és tudta, hogy látszik is rajta. De igyekezett össze szedni magát. A konyhában már mindenki ott ült. Mrs. Weasley a reggeliket készítette, Sirius és az ikrek összedugott fejjel mesterkedtek valamiben, a szülei és Mr. Weasleyvel beszélgetek, valami mugli dologról. Hermione és Ginny Miával játszottak, ami inkább egy kisebb kajacsatának tűnt. Remus Pitonal beszélgetett valószínűleg a hétvégéről, gondolta Harry. Ő és Ron velük szemben ültek le és előttük a Roxorti manókat megszégyenítő gyorsasággal ott termet egy jól meg rakott tányér a reggelijükkel. Ron neki is látott el pusztítani az ételt, viszont Harry többnyire csak piszkálta azt. Fáradt és ideges is volt az edzés miatt.

- Ha végeztél, akkor akár mehetünk is. - szólt oda neki egy kis idő után Piton, mikor az észre vette, hogy Harry nem igen fog enni. Azzal fel is állt és el indult a könyvtár felé.

- Nem kel ugranod egyből ha mond valamit. Nem a suliban vagyunk, most nyugodtan késhetsz ha még eszel. - mondta neki Ron és dühösen méregette az ajtót.

- Nem, jól vagyok, amúgy sem igazán vagyok éhes. - felelte Harry és már ment is tanára után.

Piton a terem közepén állva várat a fiút, aki nem is késlekedett egy-kettő utána ment.

- Mintha már említettem volna egyszer, hogy aludj eleget ha edzésed lesz. De legyen ez egy jó lecke, nem fogom vissza magam. - intette maga után Harryt a terem végébe.

Harry nem értette mért mennek ilyen mesze, de nem szólt semmit csak elő vette a pálcáját és követte tanárát.

Egymással szembe álltak meg, Piton meg sem várva a fiút, hogy az fel készüljön neki is fogott az átkok dobálásának. Nagyjából fél óra után a szem sarkából észrevette, hogy barátai,a z ikrek és Ginny akiket követet az apja, Sirius és Remus is csatlakozott. Most már értette miért jöttek ilyen távol az ajtótól. Bizonyára Remusal már megbeszélte Piton, hogy szeretnének tovább gyakorolni a többiekkel. Valamiért ez fel bosszantotta Harryt és szándékén kívül erősebb bűbájokat küldött tanára felé, amit ahogy el hárított az egyből szét is robbantotta a mögötte lévő fal egy részét. Piton látszólag nem törődött vele, de észre vette, hogy a kölyök mérges és még segített is neki le vezetni ezt. Ugyan olyan erőtejesen támadott vissza, aminek az lett az eredménye, hogy alig párperc alatt már alig tudtak mozogni a törmelékek miatt, de egyikük sem törődött vele. A végére már egészen jó szórakoztak, de már kezdtek fáradni.

- Mintha lassabb lennél Potter. - szúrta oda Piton.

- Nekem úgy tűnik maga lassult le egy kicsit. - vágott vissza Harry egy elégedett vigyorral, de az egyből el is tűnt az arcáról, mikor ép csak ki tudta kerülni a következő átkot. Teljesen meg feledkezett mindenről és már csak azon volt, hogy el érje ő kerüljön ki győztesként. Ami igen csak nehéz volt. Mivel ara is alig volt ideje, hogy hárítsa a varázslatokat nem, hogy gondolkodjon.

Úgy újabb párperc után, már azt fontolgatta, hogy fel adja és mintha csak a fejébe láttak volna Piton ismét megszólalt.

- Na, fel adod végre? - kérdezte egy gonosz mosollyal a szája szélén.

- Igen. - mondta Harry még ha nem is tetszett neki a vég kimenetel, de legalább le nyugodott és jobban is érezte magát most, hogy ki adta magából az egészet. Csak azután vette észre milyen pusztítást is végezte röpke pár perc alatt. A falakon hatalmas lyukak tátongtak, alattuk mindenhol por és törmelékek feküdtek. Aztán eszébe jutott, hogy közönségük is volt, és oda kapta a fejét. A barátai döbbenten nézték a csatát és őt is, mellettük az George ép valami zacskót adott át ikerbátyának, valószínűleg fogadtak. Az apja és Sirius kivont pálcával álltak, hogy ha el szabadult volna egy átok akkor ki védjék azt. Remus az szótlanul kapta hogy az egyikre, hol a másikjukra a tekintetét. Piton közben neki fogott, hogy rendbe tegye a termet, majd mikor végzett azzal rá szólt Harryre, hogy ne bámészkodjon, hanem folytassák az edzést. Azt követően, már nyugodtabban folytak a párbajok, és a többiek is nyugodtabban tudtak gyakorolni. De mégis fél szemmel Harryéket figyelték, főleg James.

Később az oclumenciát, már kettesben végezték, ami most meglepően jobban ment Harrynek mint szokott, bár a feje attól még hasogatott. könnyebben ki tudta zárni Piton is a fejéből, de még mindig nem tökéletes. Egy óra gyakorlás után Piton abba hagyta a gyakorlást és kutatón figyelte a fiatal griffendélest.

- Mi volt az oka, hogy nem aludtál? - kérdezte meg végül.

- Nem tudom. - mondta Harry, de nem nézet rá a professzora.

- Nekem ne hazudj, mert úgyis kiszedem belőled, ha akarod ha nem. - mordult fel Piton és közben le ült Harryvel szemben. - Hallgatlak.

- Én... - kezdte el Harry de meg akadt és nem tudta mivel kezdje vagy, hogy mit mondhat el és mit nem. - Csak túl sok mindenen agyalok és nem tudok aludni. Nem vészes. - tette hozzá, hogy minél előbb szabadulhasson ettől a szituációtól.

- De igen az. És jobban teszed, ha el is mondod min. - nem hagyta, hogy a kölyök csak úgy ejtse a témát, mert látta rajta, hogy emészti magát valami miatt.

- Elegem van. - fakadt ki Harry egy kis hallgatás után, amivel meg lepte professzorát. - Elegem van, hogy mindig másnak néznek, mint aki vagyok. Elegem van abból, hogy mások döntenek a sorsom felet, hogy nem élhetek nyugodtan, és ez miatt nem csak nekem de a családomnak és a barátaimnak is gondolt okozok. Elegem van abból, hogy egy hülye jóslat miatt kel most itt lennem és ezt csinálnom. Elegem van a titkokból és, hogy nekem is titkolóznom kel. És mellesleg az is, hogy van egy emlékem ami valójában nem is valós. De legfőképp utalom magam. Utálom, hogy folyton csalódást kel okoznom mindenkinek. Nem vagyok képes haladni az oclumenciában, az edzésben, és még egy nyamvadt patrónust sem tudok elő hozni magamból. Emelet az aggaszt a legjobban, hogy nem tudom veled hányadán is állok. - hallgatott el Harry és ismét el fordította a tekintetét, mert félt hogy a másik meg láthatja a könnyeket amik már-már marták a szemét, de nem engedte szabadon őket. Hosszú csend követte szavait és egyikük sem szólalt meg. Végül ismét Harry törte meg a csendet. - Megyek, mert ....

- Nem mész még sehova. - vágott a szavába Piton. De hangja nem volt fenyegető egyszerűen csak rá szólt.

Újabb hosszú hallgatás következett, és Harry már azt hitte, hogy ez így is mard még egy ideig és már ismét meg szólalt volna, de Piton megint csak elébe vágott.

- Meg értem, hogy azt hiszed mások döntenek helyetted, de azt is be kel látnod, hogy ezt nem szívesen teszik, főleg a szüleid. És meg lehet ha a jóslat nem is létezne, akkor is bele keveredtél volna ebbe az egészbe, igaz, lehet nem ennyi idősen. Az emlékkel pedig nem kel törődnöd, majd ha készen állsz emlékezni fogsz. És senkinek sem okozol csalódást, már így is túl tejesíted a korod bélieket. Az oclumenciát nem könnyű el sajátítani, de nem is lehetetlen, ahogy az edzés ez is csak gyakorlás és kitartás kérdése, hogy haladj, de ahhoz nyugodt és tiszta elme kel. Már most sokkal többet tudsz mint az iskolában bárki más az átkokról és védekezésekről. A patrónus bűbáj pedig egy igen nehéz varázslat. Mutasd meddig sikerült el jutnod. - mondta Harrynek, aki elő is vette a pálcáját és meg mutatta, hogy milyen jelentéktelen kis foszlányra képes csak. - Mire gondolsz, mikor ki mondod a varázs igét?

- Anyáékra, a barátaimra... és rád. - mondta, de a végét csak ép, hogy halhatón, de a másik még így is tökéletesen értette.

- Hát ezek szerint nem okoznak nagy örömet ezek az emlékek. Mit gondolsz miért? - kérdezte aztán meg Piton. - Tele vagy kétségekkel és ez tudat alatt el nyomja a boldog pillanatokat. Vegyük a szüleidet, boldog vagy mellettük, de mivel kételkedsz magadban és azt hiszed csalódtak benned már másképp világítja meg a dolgokat. A barátaid esetében, nem tudsz olyan fel szabadult lenni mint rég, mert titkolnod kel előttük egykét dolgot. De ha képes vagy úgy rájuk gondolni, hogy nem hagyod, hogy a rossz érzések mellé keveredjenek akkor képes leszel el végezni a patrónus bűbájt. - mondta ás intett Harrynek, hogy próbálja meg még egyszer.

Harry pedig meg is próbálta, ki zárta a rossz emlékeket és csak a boldog emlékeket hagyta meg. Most kimondottan örült neki, hogy oclumenciát tanul, mer annak segítségével már képes volt külön zárni a kettőt. És annak is örült, hogy Piton el magyarázta neki azt hol is rontotta el eddig, magától biztos nem sikerült volna rá jönnie. Ki mondta a varázs igét, de pár pillanatig nem történt semmi sem, majd halványan el kezdet derengeni a pálca végén egy ezüstösen ragyogó gömb. Harry meg lepetésében ki eset a koncentrációból és a gömb is szerte foszlott. Még mindig kissé kábultan nézte azt a helyet ahol az előbb még ott volta gömb, de egy hang fel rázta őt a kábulatból.

- Ha gyakorolsz és sikerül fen tartanod a koncentrációt is akkor ettől sokkal erősebb lesz. - mondta Piton. - Már ennyi volt a gyakorlásból, menyünk enni. - állt fel és a griffendélest is maga előtt terelgette. De az, az ajtóban meg állt. - Mozdulj Potter....

- És velünk mi van? - vágott a szavába és közben meg fordult, hogy tanára szemébe nézzen.

- Velünk nincs semmi sem. - válaszolt amaz kurtán.

- De igen van. És szándékosan kerülöd a témát ahelyett, hogy meg hallgatnál és meg beszélnénk ezt. - most már el kezdte és nem hagyja, hogy a másik meg futamodjon ettől. Szüksége volt arra, hogy ezt tisztázzák.

- Már meg beszéltük, és úgy gondoltam tisztán és érthetőn fogalmaztam akkor. - morogta Piton kezdve el veszteni a türelmét.

- Nem TE döntöttél és engem nem is kérdeztél. El döntötted, hogy nem lenne helyes. - mondta Harry nem hátrálva meg, pedig látta tanárán, hogy az kezd ideges lenni.

- Hogy lehet valaki ennyire csökönyös? - morogta Piton. - Fogd már fel, hogy ez kettőnk között soha nem működne, arról nem is beszélve, hogy még gyerek vagy. - ép csak vissza tudta tartani, hogy ne kiabáljon a másikkal.

- Már mondtam, hogy engem az egy cseppet sem érdekel mások mit gondolnak. Neked az mért nem elég, hogy szeretlek és melletted akarok lenni. Meddig kel még bizonyítanom az igazam, hogy végre el hidd, hogy komolyan gondolom az egészet. Mennyiszer kel ki mondanom, hogy szeretlek? - szinte már kiabálta az utolsó szót, de valahogy nem izgatta, hogy ki hallja meg, csak azt akarta, hogy az előtte álló hallja meg végre és fogja is fel azt. - Ha te egy kicsit sem kedvelsz engem, akkor mért csókoltál vissza? - tette fel a kérdést amire, már azóta nagyon kíváncsi volt.

- Az egy hiba volt, és most már látom is, hogy mekkora. - vetette oda nyersen és remélte, hogy a kölyök fel is fogja végre, hogy ez így nem mehet tovább. De reményei csúfos kudarcot vallottak.

- Ez nem válasz a kérdésre. - makacsolta meg magát Harry, még ha fájt is hallania mindezt, de míg az igazat nem hallja addig nem hagyja, hogy tanára el menjen. És úgy látszik meg érte az erő feszítés, mert Piton végleg el vesztette a türelmét. Piton oda hajolt hozzá, hogy nyomatékot tanúsítson a mondandójának.

- Mit vársz mit mondjak, hogy azért mert kedvelek, mert ezt nem fogom mondani. És ha így is lenne akkor, sem változtat semmin. Te továbbra is gyerek maradsz ráadásul a diákom is. - már-már szinte üvöltött a végére. - Makacs kölyök. - tette hozzá a végén halkan, és le hajolva szájon csókolta az említett kölyköt.

Az döbbenetében nem is tudta mit kezdjen, de hamar össze szedte magát és átkarolva Piton nyakát viszonozta a csókot. Harry nem is tudta, hogy is írhatnál le az egészet, de leginkább ahhoz hasonlítaná az érzést, mikor Pitonal csókolózik, mintha vattacukorból lenne mindene, ami el olvad ott ahol Piton hozzá ér. Csókjukat ismét a levegő hiánya szakította meg, de most Piton nem húzódott el egyből. Bár nem mintha el tudott volna távolodni, mivel Harry karjai még mindig szorosan karolták át a nyakát. Csak annyira húzta hátra a fejét, hogy egyenesen a zöld szemekbe tudjon nézni. Ott a színtiszta szeretetten kívül nem látott semmi mást sem, még egy aprócska kételyt sem, ami egy kissé meg ijesztette, de egyben jól esőn melengette őt belülről. Harry magán kívül volt a boldogságtól, hogy még tanára nem rázta le magáról és ezzel fel bátorodva oda hajolt, hogy még egyszer meg csókolhassa a másikat, de most nem húzta el olyan sokáig mint az előbb, majd lassan el engedte Piton nyakát és magában mosolyogva állt a fekete szemek kereszttüzében.

- Jobb, ha most már megyünk. - szólalt meg Piton és Harry lassan bólintva meg fordult, hogy kinyissa az ajtót, de meg állt a mozdulat közben. - Ne aggódj nem halott senki sem. - mondta neki Piton, mikor meg látta annak reakcióját, és örült, hogy azért mutat valami felelősség tudatott ez ügyben, még ha nagy is a szája.

- És most nem fogd azt mondani, hogy hiba volt? - kérdezte meg Harry, tartva is a választól. De tudni akarta, hogy állnak most.

- Nem, nem fogom. - mondta halkan Piton, és hallotta ahogy Harry megkönnyebbülésében kifúja a bent tartott levegőt. Bár ezt mondta, de tudta később mikor egyedül marad a gondolataival hibáztatni fogja magát. De most engedett a kísértésnek.

Ki léptek a folyosóra és el indultak a konyhába, ahogy be léptek szinte egyből néma csent lett, Harry egy pillanatra meg is ijedt, hogy talán mégis halottak mindent. Ahogy le ült Ron és Hermione közzé az ikrek aki velük szemben ültek egyből bizalmasan hajoltak oda hozzá.

- Mond Harry, mi volt az a rombolás reggel? - kérdezte George

- Mert ahogy párbajoztatok az nem volt semmi. - tette hozzá vigyorogva Fred.

Harry hirtelen azt sem tudta, hogy mire gondolnak az ikrek, de aztán leeset neki. Olyan távolinak tűntek a reggeli események az elmúlt öt perchez képest, hogy már szinte nem is emlékezett rá.

- Hát... Elég stresszes hetem volt, és valahogy ki akartam magamból adni. - vallotta be.

- Na de így? Nem félsz, hogy Piton büntető munkát ad, ha így neki rontasz? De el kel ismernem szép volt. - suttogta Ron.

- Elképesztőek voltatok. - tette hozzá Hermione is halkan.

- Köszi. - vigyorodott el Harry is és a továbbiakban vidáman telt az este. Harry néha oda-oda pillantott Pitonra aki Remusal folytatott társalgást és egyszer el is kapta annak kutató tekintettét.

Vacsora után Harryék a Ronnal közös szobájukban mentek és tovább folytatták a reggeli események kielemzését. Alig egy óra után Mrs. Weasley ágyba parancsolta őket, mondván hagyják Harryt végre pihenni.

Harry viszont nem tudott el aludni, helyette meg várta, hogy Ron el aludjon, ami hamar be következett. Elő vette a gyakorló pálcáját és maga elé tartva el mondta a varázsigét. A pálca hegyéből egy állat alakja bontakozott ki és körbe táncolt a szobában, hogy aztán az ablakon át távozzon. Harry megbabonázva figyelte az állat alakját és a helyet ahol el tűnt, majd mosolyogva végre nyugodtan el tudott aludni.

Nos remélem tetszett. :D Huncut voltam a végén és csak a következő fejezetben árulom el milyen Harry patrónusa. Bár azt még nem tudom, mikor lesz a következő fejezet. De igyekszem, ígérem.