Hja megint rég volt rész. Ezer bocsánatot kérek. És örülök, hogy még maradtatok és olvassátok ezt a csiga lassú könyvet. Meg említeném, hogy volt egy kis részlet a Bevezetőben ahol azt írtam Dumbledore el mondta Harry szüleinek az, hogy egy kis darabkája meg található Harryben Voldemortból. Nos Dumbledore nem mondta el, hogy arra gyanakszik Harry egy Horclux, hanem, hogy a gyilkos átok okozta seb egy olyan kapcsolatot hozott létre ami akarva akaratlanul át veszi a másik tulajdonságait. Szóval Harry szülei nem tudnak a Horcluxokról csak Perselus tud róla. Mivel az előző fejezetben azt írtam, hogy Perselus tud csak a Harry és Voldemort közti valódi kapcsolatról. Csak gondoltam ezt egy kicsit jobban kifejte, hogy ne legyen később keveredés. Na, de most már hagylak titeket olvasni. Fejezet végén vár egy kis meg lepi. ;)

Harry másnap egy igen csak furcsa jelenetnek lehetett szemtanúja. Mivel még elég ramatyul érezte magát a tegnapi történtek után csak később jött le reggelizni. De a étkezőbbe lépve egy elég szokatlan kép tárult a szeme elé. Az igazgató az asztalnál ült és épp Miat szórakoztatta azzal, hogy apró madarakat varázsolt a szalvétákból és reptette azokat. De nem ez volt ami meg lepte. Leginkább az a jelenet sokkolta őt, hogy apja, Remus és Piton egymás mellet ülve elmélyülten beszélgettek valamiről. De ami még inkább furcsa volt, hogy teljesen kulturált módon folytatták azt. A meglepetéstől gyökereket eresztett az ajtóban és nem tudott onnan mozdulni. És csak figyelte a hármast, ahogy a megkönnyebbülés és az öröm át járja őt. Egy kéz érzett a vállára simulni és egyenesen anyja zöld szemibe nézett.

- Jóbban érzed magad? - kérdezte Lily.

- Igen már jobban. - és most tényleg igazat mondott. Az, hogy biztonságban és viszonylag épségben láthatta Pitont, már önmagában is elég ahhoz, hogy jobban érezze magát.

- Gyere enni. - és anyja, már ment is, hogy hozzon neki valami reggelit.

- Jó reggelt Igazgató úr. - ült az idős varázslóval szemközti székre.

- Jó reggelt Harry. - felelte az Igazgató. - Remélem már jobban érzed magadat? - kérdezte Dumbledore és Harry nem hallotta a hangjában a számonkérést csak az őszinte aggodalmat. És sajnos ez rosszabb volt, mintha le szidta volna. Tudta, hogy csalódást okozott a többieknek.

- Igen jobban. - válaszolta ezt lehajtott fejel és neki kezdett inkább enni. De nem sokk étvágy volt hozzá. Csak késve tűnt fel neki, hogy Sirius az nincs is a szobában. - Sirius az hol?

- Biztos nem sokára ide ér. - mondta neki anyja, de Harry figyelmét nem kerülte el, hogy konkrét választ nem kapott és tudta is, hogy nem is fog. És ahogy az anyja meg mondta Sirius alig pár perc után már be is toppant. És egyenesen oda ment Dumbledorhoz, hogy mondjon neki valamit. Majd oda ült Harry mellé.

- Harry. Bizonyára gyanítod, hogy nem ok nélkül vagyok itt. - szólalt meg Dmunbledore és szavaira mindenki be fejezte azt amit ép csinált. Harry sejtette, hogy a tegnap estéről van szó. - Nos amiért ma itt vagyok az-az, hogy közöljek veled egy fontos dolgot. Fontos, hogy tud és tisztában legyél a helyzettel. Minden jel arra mutat, hogy van egy hamis emléked. - mondta Dumbledore.

- Hogy? Hamis emlékek? - lepődött meg. Egyáltalán nem erre számított. - Egyáltalán ilyesmi lehetséges?

- Igen lehetséges. Gyanúnk szerint valaki ki törölte a valós emlékedet és helyettesítette egy másikkal. - mondta Dmumbledore, és meg várta míg Harry fel fogja a szavait.

- Úgy érti Tom, tett ilyet? - kérdezte Harry az egyetlen személyre gyanakodva aki most szóba jöhetett.

- Igen rá gyanakszunk.

- És mégis mikor csinált volna ilyet? - meg ijedt , hogy talán Tom tud a köztük lévő elme kapcsolatról és azon keresztül cselekedet. De ő nem emlékezet rá, hogy bármikor is történt volna változás az emlékeiben. De ép, hogy ezt végig gondolta eset csak le neki, hogy nem is emlékezhetne rá, hisz nem tudja melyik is a hamis emléke. - Melyik az? Melyik a hamis emlék?

- Elég könnyen fel lehet ismerni. - válaszolt a kérdésére Piton. - Bizonyára észre vetted az oclumencia órákon, hogy a temetőben történtek egy bizonyos része mintha homályos lenne. Elmosódott és fakó. Mint mikor leveszed a szemüveged, ami közvetlen közel van a szemedhez az tisztán látod, de ami már távolabb van az elmosódott. Ebből lehet tudni, hogy ezek hamis emlékek.

- De azok persze, hogy olyanok, mintha homályosak volnának, hisz köd volt. - mondta Harry. És szavait halva az Igazgató és Piton is egy kis időre el hallgatott. - Mondtam valami rosszat?

- Nem semmi ilyesmi. - mondta Dumbledore. És látta, hogy nem mindenki érti mit is jelentenek Harry szavai. Így hát folytatta. - Harry elméje a homályos részeket ködkénét látja, ami csak azt bizonyítja, hogy az ő elméje próbálja el rejteni a valós emlékeket. Harry nem említettem, mert úgy hitük Voldemort áll az egész mögött. De van egy másik módja is annak, hogy létre jöjjenek a hamis emlékek. Még pedig úgy, hogy az elme saját maga zárja el a valós emlékeket és helyettesíti azokat egy másikkal. Ez leginkább olyankor fordul elő, hogy ha személyt egy érzelmi trauma érint és az elme így próbálja védeni magát tőle.

Harry nem tudta, hogy mit is mondhatna. Valahogy ez kevésbé tetszet neki mint az előző eshetőség. Mert,h az igazgató igazat mond és tényleg így történt akkor nem tudja és nem is akarja tudni, hogy mi is történhetett pontosan ami ennyire kiakaszthatta, hogy aztán el felejtse az egészet. Már a mostani emléke is borzalmasak és sejtette ettől csak rosszabb történhetett akkor. És azt inkább nem szerette volna látni.

- De ezt vissza lehet fordítani. - folytatta Dumbledore. - Ha szeretnéd újra a felszínre hozhatjuk....

- Nem! - mondta Harry az Igazgató szavába vágva. Sejtette, hogy valami ilyesmit fog, majd kérni tőle az igazgató, de most az egyszer nem hajlandó ebbe bele menni. Fel állt és el indult, hogy vissza menyjen a szobájába.

A szobájába érve magára csukta az ajtót és hanyatt dőlt az ágyon. Egy ideig csak a plafont bámulta és próbált le higgadni egy kicsit és valami egészen másra gondolni nem az imént történtekre. Hiányoztak neki a barátai. Kíváncsi volt ők mit csinálhatnak. Eltudta képzelni, hogy Hermione egy könyvet olvasgat, miközben Ron valamit eszik, és sakkozik az egyik testvérével. Az ikrek meg bizonyára valami új találmányon törik a fejük. Hasonló gondolatok közepette lassan el nyomta őt az állom.

- Jobb is ha nem bolygatjuk fel a elméjét. - mondta Dumbledore, miután Harry el hagyta a helységet. Nem szívesen ismeri be, hogy eleinte rá akarta volna kényszeríteni ezt a fiúra, de látta annak riadalmát. És tudja, hogy ha ezt most meg teszik annak rossz következményei is lehetnek. - Ha nem lenne gond estére össze hívnám a Rendet. Köszönöm teát Lily. Perselus csatlakoznál, van egy-két dolog amit meg kel beszélnünk. Este találkozunk. - azzal ő is távozott nyomában Pitonal.

- Nem értem mért nem mondhatja nekünk is el. Tudtommal egy oldalon állunk. - pufogott Sirius. - És ha már így a titokzatosságnál tartunk, ti hárman miről pusmogtatok olyan nagyon?

- Csak Harry edzés tervéről beszélgetünk. És megbeszéltem vele, hogy a hétvégén mi fogjuk tanítani őt. - felelte Remus. - Mivel lassan itt a szünet vége, és neki a tanári kötelezettségeivel is törődnie kel. Így legalább azt el intézheti mi meg át vesszük Harryt.

- Remus fogja át venni arra a két napra az oclumenciát mi meg ketten meg taníthatnánk neki a animágiát. - mondta ezt vigyorogva James. - Nem lehet tudni mikor lesz rá szüksége és ez egy olyan amit csak mi tudunk neki megtanítani.

- Király. - lelkesedet Sirius is. - Kíváncsi vagyok vajon milyen állat alakját venné fel.

- Természetesen egy szarvasét mint az apjáé is. - húzta ki magát James.

- Hjaj ne legyél bolond. Te is tudod, hogy az a ember jelemétől függ, hogy milyen alakot ölt az animágus alakja. - mondta Lily. - Szerintem Harry animágus alakja egy madáré lesz.

- Mért pont madár? - kérdezte Remus.

- Nem is tudom meg magyarázni. Ez inkább olyan anyai meg érzés. - mosolyodott el Lily.

- Még az anyám mesélte, hogy az animágus alak és a patrónus ugyan azt az alakot veszi fel. - mondta James. - És szerintem igaz is. Hisz nekem a patrónus és az animágus alakom is ugyan az. Sirius a tied is.

- Tényleg. - gondolkodott el Sirius.

- Én ilyesmit sehol sem láttam. Pedig mindkettőről olvastam és nem említettek ilyet. - kétkedett Lily ennek a valószínűségében, Remus pedig bólogatva jelezte, hogy egyet ért vele.

- A könyvekben sem lehet mindent meg találni. - vigyorodott el James. - Ha már a patrónusnál tartunk akár azt is meg taníthatnánk Harrynek.

- Jó ötlet. - mondta Sirius. - Hmm kíváncsi vagyok vajon Pipogyusznak milyen lehet az animágus alakja. - mondta ezt egy el fojtott vigyorral kísérve.

- Biztos, hogy egy denevér az. - nevetett fel James, és csatlakozott hozzá Sirius is. - És valószínűleg a patrónusa is az. Már ha képes lenne olyanra.

- Fejezzétek be mind ketten. Azt hittem már ki nőtétek ezt a gyerekes viselkedést. És csak, hogy tisztábba legyél Perselus képes a patrónusra, sőt ő tanította meg nekem is. - pirított rá a férjére és Siriusra Lily.

- Tényleg? - lepődött meg James. És egy kicsit féltékeny is volt. Tisztábba volt vele milyen közel álltak ők egymáshoz és, hogy ilyen fontos dolgokban is az a pince lakó segített Lilynek elégé zavarta a csőrét. - És milyen neki?

- Nem mondom meg. Ha érdekel kérdezd meg tőle. - felelte Lily.

James már vissza akart vágni valamivel, de zajt hallottak a nappaliból. És oda sietek meg nézni ki érkezett. A nappaliban Mr. és Mrs. Weasley porolgatták le magukról a hamut.

- Kedveskéim! Dumbledore nem rég szólt, hogy este lesz egy meg beszélés és gondoltam akkor hamarább át jövünk és össze dobok valamit estére. - ment oda hozzájuk Moly. - Meg hát már a gyereke is alig várták, hogy át jöhessenek. Már hiányzott nekik Harry.

- Moly, már vártuk mikor értek ide. Harry is bizonyára nagyon fog örülni, hogy végre megint a barátaival lehet. - ölelte át a pufók asszony Lily. - Gyere főzök egy teát.

- Ugyan hagyd csak. Te csak pihenj. Majd én készítek teát. A kis Mia hol van? - kérdezte Moly a konyha fele véve a z irányt.

- Szerintem ép most maszatolja össze magát, mivel nem vagyunk ott. Az apjától örökölte, hogy folyton a csínyeken jár az esze. - mondta mosolyogva Lily.

- Hé! - szólt utána James, de csak kuncogást kapott válaszul.

Zöld lángok jelezték, hogy ismét érkezik valaki, és Ginny kászálódott ki éppen.

- Hát a testvéreid? - kérdezte Arthur.

- Azt mondták még el intéznek valamit. - felelte Ginny. - Anyaék hol vannak?

- A konyhába mentek. - felelte Arthur és Ginny már ment is, hogy csatlakozzon hozzájuk. - Tuti mesterkednek valamiben az ikrek. Vissza megyek értük.

- Hagyjad csak Arthur. Majd megyek én te csak meny és igyál meg egy teát. - mondta Sirius és meg sem várva a választ már el is ment.

- Biztos jó ötlet volt elengedni? - kérdezte elég aggódó arcot vágva Arthur.

- Egészen biztos ki művelnek majd valamit. - mondta Remus. És azt a helyet nézte rosszallón, amin az imént Sirius távozott. Aztán el indult a konyhába Jamessel a nyomában.

- Én is attól tartok. - sóhajtotta lemondón Arthur és ő is el indult a konyha irányába. Sejtették, hogy még sokáig el lesznek. Mr. Weasley csak abban reménykedett, hogy a ház még állni fog amikor vissza térnek.

Harry arra riadt fel, hogy valaki kopogtat az ajtaján. De olyan csend volt a szobájában, hogy azt hitte csak képzelődött.

- Egy pillanat. - szólt ki, mikor megint kopogtattak. És sietett ajtót nyitni. Az ajtó túl oldalán két legjobb barátja álltak. - Hermione, Ron! - ölelte meg őket. - Azt hittem csak később jöttök.

- Úgy volt, de már mindenki jönni akart és apa is korábban haza jött. Így itt vagyunk. - mondta egy széles vigyorral a száján Ron. - Na mesélj, milyenek az edzések Pitonnal? Gondolom ugyan olyan borzalmas, mint az oclumencián.

- Nem. Egész tűrhető. És már egész sokat tanultam. - felette Harry. Még barátainak sem mondta el, hogy mit is érez valójában Piton iránt. Félt, hogy nem fogadnák el igazán a másságát. Hermione bizonyára hamar meg békélne vele, de Ron az egy kicsit más. És félt, hogy ez a barátságuk rovására menne.

- És mit csináltok leginkább? Milyen varázslatokat tanultál? - kérdezte Hermione.

Harry pedig mindent el mesélt. Barátai furcsállták, hogy ilyen kemény edzés menetet kel végig mennie. És Harrynek csak most jutott eszébe, hogy barátai még nem tudnak a jóslatról és a végső össze csapásáról Tommal.

- Még mindig nem értem miért is kel neked ez az edzés. - mondta Ron fel húzott szemöldökkel. - Főleg Pitontól, hisz ő egy Halálfaló. Csak a fekete mágiához ért.

- Hát nem érted Ron. Pont ez a lényege. - felelte Hermione.

- Mi? - kérdezte még inkább összezavarodottan Ron.

- Mivel Harryt folyamatosan a Halálfalók és Voldemort üldözi. Logikus, hogy olyantól tanul aki ismeri a módszereiket. - felelte a lány. És Harry kivételesen örült neki, hogy ilyen leleményes. És nem is tévedet olyan sokat.

- Ezt értem. De az még mindig nem világos, hogy miért kel az edzés. - mondta Ron.

- Hát, hogy ha hasonló történne, mint tavaly, meg tudjam védeni magam. Mert azért lássuk be, hogy elégé rám szálltak az utóbbi időben. - sóhajtotta Harry.

Ajtó kopogtatás szakította félbe őket. Ginny lépet be a szobába és, mint általában egy kicsit zavarban volt, ahogy rá nézett Harryre.

- Anya küldött, hogy szóljak lassan ebédelünk. - azzal ki is sietett a szobából.

- Már igazán abba hagyhatná ezt. - morogta Ron. - Tiszta ciki.

- Nem tehet róla ez egy ösztönös reakció. - oktatta ki Hermione.

- De akkor is ciki. - motyogta Ron. - Na mindegy, menyünk enni. Már majd éhen halok.

- Nem rég ettél. Hogy a fenébe fér beléd ennyi minden. - csóválta a fejét Hermione.

- Még növésben vagyok szóval ez természetes. - morogta Ron.

Harrynek már nagyon hiányoztak a barátai. Mellettük nem tudott unatkozni és meg tudott, még ha csak egy kis időre is, feledkezni a rá nehezedő elvárásokról. a konyhába érve egy igen csak furcsa hármasra lett figyelmes. Az ikrek és keresztapja is kék fejel ültek az asztalnál. Körül nézve, Harry már nem is akarta tudni mi történt a komor arcokat látva. Bár az ebéd előrehaladtával meg tudta, hogy az Odúban az ikrek egy új találmányukat akarták tesztelni, de sajnos balul sült el a dolog. Eredetileg egy fekete ködöt kelet volna képezni. Most viszont a szobájukban minden kék lett az arcukkal együtt és ott ahol érte a köd őket. És sajnos nem igazán akart le jönni róluk. A nap hátra lévő része hamar el telt és mondhatni eseménytelenül. Délután neki láttak közösen kidíszíteni karácsonyhoz a házat. Bár Harrynek nem igazán volt ünnepi hangulata, szerencsére egy,kevés mégis csak rá ragadt a többiekéből. De legbelül csak egy személy társaságát kívánta a leginkább, de azt reggel óta nem látta. Remélte, hogy holnap, még ha karácsony is lesz, edzhetnek majd egy kicsit. Most még az oclumenciának is örült volna. Vacsora után mindenki el lett zavarva az emeletre a gyűlés miatt. Így hát le telepedtek Harry szobájába. És ott mullatták el az időt. Persze az ikrek nem fértek magukkal és meg próbálták hallgatózni. De hát Dumbledore varázslataival szemben nem sok esélyük volt. Az idejük nagy részét azzal töltötték, hogy meg próbálták Fredről és Georgeről le szedni a kék festéket. De minden próbálkozásuk hiába való volt. A gyűlés befejeztével Mrs. Weasley mindenkit be parancsolt az ágyba. Az ikrek a Harry szobája melletti szobába aludtak, a lányok a harmadik emeleten Mr. és Mrs. Weasley szobájukkal szemben kaptak helyet. Ron pedig Harry szobájában maradt.

- Mond csak Harry. - szólalt meg lámpa oltás után Ron. - Mi volt veled egész nap? Észre vettem, hogy valami nem oké. Tudod, hogy mi bármikor meg hallgatunk ha kel és segítünk, amiben csak tudunk.

Harry el gondolkodott mielőtt válaszolt volna.

- Ron. Nagyon tetszik nekem valaki. De sajnos nem sok esélyem van nála. - felelte sóhajtva Harry.

- Az meg, hogy lehet. Hisz te vagy túlélő. Mindenki oda van érted. - mondta félig viccelve a dolgot Ron.

- Hát őt ez teljesen hidegen hagyja. - mondta le mondóan Harry. - És nem is akarom, hogy csak az miatt kedveljem engem.

- Mond ki a csaj és én majd el mondom neki mi minden miatt is kellene veled lennie és, hogy mit hagy ki. - mondta teljesen komolyan Ron. Harryből pedig kitört a nevetés, ahogy el képzelte a jelenetet. - Most mi van?

- Semmi. Majd lehet egyszer szavadon foglak. De akkor nem hátrálhatsz meg. - mondta még mindig mosolyogva Harry.

- Nem én. Griffendéles volnék, mi nem hátrálunk meg. - felelte Ron. És Harry már ép csak, hogy vissza tudta tartani a nevetést.

- Menyünk inkább aludni. Fárasztó egy nap volt ez. - mondta Harry miután egy kicsit meg nyugodott.

- Egyébként lehet Hermionét kellene kérdezned. Ő mégis csak lány, sokkal jobban ért az ilyen romantikus dolgokhoz. - mondta még Ron aztán ő is nyugalomba helyezte magát.

Harry még egész sokáig fent volt és egyre inkább azt fontolgatta, hogy Hermione segítségét fogja kérni.

 A meg lepi egy videó! A napokban találtam és elég vicces de közben nagyon fajínul meg lett csinálva. 

https://youtu.be/goLTfKzrQ3w