Szörnyen sajnálom, hogy így el tűntem. De most itt vagyok. Na nem rabolom az időtök, szólav jó szórakozást. További szép napot/ estét. 

Harry még halotta ahogy keresztapja meg kérdi mi rosszat mondhatott. Igaz bántották a szavai, de most kevésbé volt az fájdalmas mint amit látott. Ugyan is Pitont látta egy kis pillanatra, ahogy egy átok találja el és térdre rogyott, és sejtette ez csak rosszabb lesz. Így inkább fel sietett a szobájába, hogy a szüleinek ne keljen azt látnia menyire szenved az ilyen látomások alatt. Ép csak fel bírt menni az emeletre, mikor egy újabb hullámban érkezett a fájdalom és vele együtt a szörnyű képek is. Nehezen magára zárta az ajtót és próbált el jutni az ágyáig, de már nem bírt két lépésnél többet meg tenni. Mikor is teljesen el lepte őt a Tom állttal látott borzalmak. Látta ahogy Piton sorban kapja a Cruciot és egyéb fájdalmas átkokat. Tom dühe semmi volt ahhoz a fájdalomhoz képest amit ő érzett minden egyes átok el hangzása után.

- Egyetlen dolgot kértem és még azt sem voltál képes teljesíteni. - mondta Tom az érzelmeivel ellentétben nyugodt hangon. - Crucio.

Harry nem bírta nézni, de nem tudott koncentrálni, hogy távol tartsa magától a képeket. A távolból egy tompa hangot halott, de nem bírt rá koncentrálni. Kezdte úgy érezni, hogy már nem is Tom hanem ő fogja a pálcát és szórja egymás után az átkokat. És Tom érzelmei is inkább olyanok voltak mintha ő érezne így. Érezte a dühöt, és a megmagyarázhatatlan elégedettséget is.

-...ry....arry... Harry! - nagy nehezen hallotta csak meg hogy valaki őt szólongatja. És csak pár pillanat után eset le neki, hogy újra a szobájában van és onnan hallja az ajtó túloldaláról anyja egyre kétségbe esettebb hangját. Nem akarta, hogy meg lássa őt az anyja. De már nem maradt ereje ahhoz sem, hogy meg emelje a karját. De legalább már vissza tudta tartani Tom elméjét az övétől. Viszont a fájdalom még erősebb lett és őt márt az ájulás kerülgette. - Harry! - hallotta most közelebbről anyja hangját és mellette egy kezet is érzett ami át karolta őt. Nehezen fel emelte a fejét és tekintetével meg kereste Remust.

- Megsérült. - mondta nagyon gyenge hangon és ép csak ki mondta már érezte is, hogy el nyeli őt a sötétség.

- Szólni kel azonnal Dumbledorenak. - mondta egyből meg értve Harry kire is célzott az előbb. Sirius ment is, hogy szóljon az igazgatónak.

- James, segíts fel rakni Harryt az ágyra. - mondta Lily erőtlen hangon.

James fel emelte Harryt és csak akkor érezte meg és látta, hogy az még mindig reszket, mint akit a láz gyötör.

- James, ma este itt maradok Harry mellet... - kezdte volna Lily, de férje a szavába is vágott.

- Ne aggódj Mia miatt, maradj csak nyugodtan. Megyek is meg nézem nem-e ébredt fel. - azzal ki sietett a szobából. Nem bírta így látni fiát, hogy egy olyan szemét aljas rohadék, mint Voldemort beteges tréfáinak legyen kitéve. Önmagát hibáztatta, hogy amikor Harry ép csak át lépte az egyéves kort, ő nem tudta meg védeni attól a szörnyetegtől. És most ő miatta szenved így a fia.

- Miért pont az én kicsit Harrym kellet neki?

Remus tudta, hogy Lily nem konkréten tőle kérdezte, de úgy érezte muszáj mondania valamit. - Nem tudom, de akármi is volt az, ami miatt azt gondolta Harry végezhet vele én el hiszem. Harry nagyon erős, hidd el Lily.

- Tudom. - felette és át ölelte fiát. Ezzel egy időben zajok szűrődtek fel a földszintről. - Meny csak nyugodtan, én meg leszek.

Remus bólintott és ott hagyták őket, de még az ajtóból hallotta, hogy Harry halkan meg szólal.

- Perselus. - mondata Harry erőtlen hangon. Lily pedig erősebben szorította magához a fiát.

Dumbledore már meg érkezett. És egyből a Remushoz fordul amint az be lépet a helységbe.

- Harry? - a tekintete aggódó volt.

- Már alszik. De olyan mintha lázálmok gyötörnék. - mondta halkan Remus.

- Valószínűleg még nem szűnt meg a kapcsolat teljesen, és még érzi Tom haragját. - gondolkodott hangosan Dumbledore. - Sajnos jelen helyzetben nem sokat tudunk tenni, csak várni.

Idő közben James is csatlakozott a napaliba hozzájuk. Igaz őt annyira nem izgatta Pitonnal mi lesz, de mást nem igen tudott tenni. Legszívesebben Harry mellet lett volna, de tudta csak gyötörné vele magát ha azt látná milyen állapotban van a fia. Majdnem egy teljes órán keresztül várakoztak, mikor a védővarázslattok riasztottak, miszerint valaki be lépet rajtuk. James és Sirius azonnal a pálcájuk után kaptak és el indultak a bejárati ajtóhoz. Lassan kinyitották az ajtót és látták, hogy valaki közeledik a házhoz. Az utca gyér világítása miatt nem látták rendesen ki az. És csak mikor az illető már csak pár lépnyire volt tőlük látták csak meg az arcát, ami a szokásosnál sokkal sápadtabb volt.

- Minek köszönhetem ezt a fogadtatást? - kérdezte a szokásos gúnyos hangján Piton, és közben a pálcák felé intett, amik egyenesen rá szegeződtek.

- Csak ellenőrizzük, hogy nem-e bújtattál el hozzád hasonló szemeteket a talárod ujjában. - felelte Sirius, de egy időben valaki a fejére vágott egyet.

- Elég ebből. És engedjétek be végre Perselust. - mondta Remus, és el indult vissza a napaliba. James és Sirius pedig követék.

Piton pedig nem értve mire ez a nagy felhajtás így hirtelen, de nem volt mit tenni ő is ment utánuk. Piton meglepetten látta, hogy a az igazgató is jelen van.

- Perselus, hogy érzed magad? - kérdezte Dumbledore.

- Remekül. De nem értem miért... - nem fejezte be mondatát, mert már kezdte érteni mi is történhetett. ÉS miért várja mindenki azt, hogy bármelyik pillanatban összeessen. " Ostoba kölyök" morgolódott magában. - Nincs semmi bajom. - De látta, hogy az igazgatót nem igazán tudta meg győzni.

- Hát ha tényleg jó érzed magad, akkor ha már itt vagyok el mondhatnád mi történt. - mondta végül Dumbledore.

És Piton beszámolt mindenről, hogy Voldemortnak mi nem tetszett ismételten, és mik a következő tervei.

- Meg kísérel be törni a Minisztériumba. A jóslatot akarja. - fejezte be végül Piton.

- Vajon mire kellhet neki jóslat? Hisz már nem tud ellene tenni semmit sem. - mondta James. - Hiszen az alapján amit már tudunk, ő úgy döntött Harryt tekinti első számú fenyegetésnek. - tette hozzá komoran.

- Ez igaz. - gondolkodott el Dumbledore is. - De valószínűbb, hogy valami olyasmi történhetett amire nem számított, ezért elejét akarja venni a meglepetéseknek. Ez inkább vallana Tomra.

- De mi lehetett az? - kérdezte Sirius. És Dumbledore tekintetét követve Pitonra nézett.

- Valószínű, hogy a visszatértekor történt valami. - válaszolta Dumbeldore utalva a tavaly történtekre. - Bizonyára történt valami, ami fel keltette a figyelmét valamire. - szavaiban ott volt a néma kérdés, amit Piton értett csak. Mivel ő tudott a Sötét Nagyúr és a Harry között húzódó valódi kapcsolatról. - Perselus tudom, hogy amit most kérni fogok az...

- Be sem kel fejeznie Igazgató úr, nem fogom meg tenni. - válaszolta egyenesen Piton.

- Miről van szó? - kérdezte meglepetten James. Ritkaság, ha Piton nem teljesít valamit Dumbledornak, mindig zokszó nélkül ugrik akármi is legyen az a mit kér tőle az igazgató.

- Ó, jobban járnál ha tudatlan maradnál Potter. - felelte éppesen Piton.

- Had döntsem el én, hogy mi a jó nekem. - vágott vissza James. - Igazgató úr?

Dumbledore kissé hezitált, de ép válaszolni akart volna, mikor Piton hirtelen fel állt.

- Biztos van más meg oldás, mint ez! - morogta Piton figyelmen kívül hagyva Jamest.

- Attól tartok ez nem lehetséges. - mondta Dumbledore nem kis szomorúsággal a hangjában.

- És a következmények? Nem tudhatjuk mivel járhat, ha megteszem. - érvelt továbbra is Piton.

- Míg nem tudjuk, mi ellen küzdünk nem tudhatjuk azt sem, hogyan járjunk el. De akármi is lesz ez után mi mindent meg teszünk, hogy könnyebb....

- Elég! - kiáltott fel hirtelen James elég mérges ábrázattal. - El mondja végre valaki, hogy miről is van szó.

Dumbledore és Piotn egymásra néztek, majd végül Dumbeldeore sóhajtott és el határozta, hogy mindent el mond nekik.

- Lilyt is ide kellene hívni, jobb ha ő is most hallja. - mondta végül Dumbeldore.

- Mit kell hallanom? - kérdezte az ajtóból Lily. - Halottam a hangzavart és le jöttem meg nézni, minden rendben van-e. - mondta, majd ahogy Pitonra nézett égy apró mosoly jelent meg a szája szélén. - Jó vagy? - kérdezte.

- Semmi bajom. - felelte Piotn. És nem tudott Lily szemébe nézni. Látta az arcán amint az rá nézet, hogy már ő is tudja a közte és a fia közti furcsa kapcsolatáról. És így még inkább érezte tetteinek súlyát.

- Lily kedves, foglalj helyet. Volna itt egy elég bonyolult és nyugtalanító dolog, amit azt hiszem ideje lenne meg osztanom veletek is. - kezdett neki az igazgató. - Lily, Perselustól most tudtuk meg, hogy Voldemort a jóslatot szeretné meg szerezni. De, hogy ennek mi a valódi oka, még csak találgathatunk. Viszont van egy sejtésem, mi szerint történhetett valami, amire a jóslatban keresheti a választ. Erős a gyanúm, hogy Harryhez van valami köze. Ezen felül volna itt valami, amit nem mondtunk el nektek a tavaly történtekről. - itt meg állt és a előtte ülők szemébe nézet, de a tekintetükben látott kétség és nyugtalanság csak meg nehezítette a dolgát. - Tavaly miután Harry vissza tért a temetőből, és el mesélte mi történt, én egy pár pillanatra bele néztem az elméjébe. De amit ő el mondott nekünk és amit én láttam az mind hazugság. Vagy mondhatnám tévképzetek.

- Tévképzetek? Ezt meg, hogy értsük? Hogy Harry csak kitalálta az egészet? - kérdezte értetlenül Sirius. És nem csak ő volt így vele.

- Nem. Természetesen megtörtént minden, amit mondott, de viszont vannak dolgok amiket nem mondott el nekünk. És ami valószínűbb, hogy ő maga sincs tisztábba velük. - mondta Dumbledore. - Mondjuk úgy, hogy az emlékeit meghamisították. Mikor először láttam az emlékeit a történtekkel kapcsolatban azt gondoltam, hogy csak a történtek miatt olyan kuszák a képek. De, amikor Perselus meg kezdte a oclumencia oktatását ő egyből kiszúrta, hogy azon emlékek amik a temetőhöz kapcsolhatók a nagy része nem valós emlék.

- Szóval, ha jól értem, akkor Harry emlékeit törölték és helyettesítették mással? - kérdezte Remus. És látta, hogy szavait halva Lily és James is megfeszültek. Ő is aggódott Harry miatt, de bele sem tudott gondolni, hogy ők mit érezhettek amikor ilyesmikről van szó.

- Igen valószínű. - mondta az igazgató.

- Valószínű, mért mi más lehet még? - kérdezte James nem sok híján kiabálva.

- Nagy az esély rá, hogy ő maga zárta el a valós emlékeket és gyártott hamis helyettük. Bár ezt mind tudat alatt. - mondta Dumbledore. - De csak találgathatunk. Biztosat csak akkor mondhatunk, ha a saját szemünkkel látjuk. Ha Voldemort rejtette el Harry emlékeit akkor valamit titokban szeretett volna tartani. De, ha Harry zárta el az emlékeit akkor a vissza emlékezés nagyon megviselheti. És sajnos, most egy olyan helyzetben vagyunk ahol nem hagyhatunk figyelmen kívül semmit sem ami Voldemorthoz köthető.

- Nem! - állt fel James. - Ha nem biztos benne, hogy Voldemort csinált valamit Harryvel akkor nem hagyom, hogy bolygassák az elméjét. Mert ki tudja mit élhetett át, amire végkép nem akar emlékezni.

- Sajnálom James, de ez szükségszerű. Jelen helyzetben kénytelenek vagyunk ehhez a lépéshez folyamodni. Perselus. - fordult a bájital mesterhez a az igazgató. - Már holnap neki kel kezdeni.

- Nem hallotta én ezt nem engedem.

- Nem hallotta én ezt nem csinálom. - mondta egyszerre James és Piton.

Dumbledore még örült is volna, hogy végre egyet értettek valamiben, de sajnos az időzítés nem volt alkalmas erre. Már folytatta volna a érvelését, de Sirius félbe szakította.

- És ha ki törölnénk az emlékeit? - mindenki értetlenkedve nézett rá. - Ha olyanról lesz szó, amiről jobb ha Harry tényleg nem szerez tudomást, akkor egyszerűen csak ki törüljük azt.

Szavait halva mindenki el gondolkodott. Végül a hallgatást Dumbeldore törte meg.

- Ez megoldható. És így Harryt sem fogják az emlékek kísérteni.

- Tény... tényleg nincs más lehetőség. - kérdezte akadozva a visszafogott sírástól Lily. Kegyetlenül meg viselte a mai történtek és most még ez is csak rá tett még egy lapáttal.

- Sajnálom Lily, de most nincs más út. - mondta Dmumbledore. - Perselus.....

- Csak akkor fogom meg tenni, ha ő is bele egyezik. - vágott az igazgató szavaiba.

- Igen! Ha Harry csak egy kicsit is vonakodik a dologtól nem fogja ezt csinálni. - vágta rá egyből James is.

- Rendben van. - mondta Dumbledore.

Az igazgató még meg ígérte, hogy holnap reggel vissza jön, hogy beszéljen Harryvel, aztán távozott és a többiek is lassan vissza vonultak a szobáikba. Piton is meg indult, hogy végre kipihenhesse magát, és meg igya a következő adag bájitalát. Hazudott, hogy rendben van. Csak az energia főzeteknek köszönheti, hogy még talpon van. Már el indult felfelé a lépcsőn, mikor meg hallotta Lily hangját. 

- Megyek rá nézek Harryre. - és már hallotta  is a lépteket maga mögött. És csendben haladtak egymás mellet a második emelten Harry és az ő szobája ellőt meg álltak. 

- Perselus.... én ... nem tudom, hogy mondhatnám. - kezdett neki zavartan Lily. 

- Csak mond ki egyszerűen.  - sürgette Piton, hogy minél előbb túl lehessen ezen az egészen. Tudta jól mit akar tőle Lily. 

- Jó rendben. Szereted Harryt? - hadarta el gyorsan a kérdést Lily. Piton pedig a közvetlen kérdés hallatán teljesen le döbbent. De igyekezett meg tartani a semleges álarcot. Bár tudta az Lilyvel szemben semmit sem ért. 

- Persze. Ki ne szeretné a varázsvilág meg mentőjét. - válaszolta. Nem tudta mire vélni a kérdést. A választ pedig még inkább nem tudta rá. És valahogy ebből a kellemetlen helyzetből kikeltet vágnia magát. Ezért elő vette a szarkazmusát, hogy mielőbb szabadulhasson. 

- Tudod, hogy nem így értettem. - mondta Lily. 

- Tudom. - sóhajtotta Piton. 

- Csak... csak vigyáz rá, rendben? - azzal Lily már ment is, hogy meg nézze Harryt. Magára hagyva a megdöbbent Pitont a folyosón. 

Nos ennyi lenne mára. Remélem tetszett. :D