Ez most egy rövidebb rész lett. De csak mert az izgis részt külön akarom írni. De remélem ez is tetszeni fog. Jó szórakozást.  

Az el következő három napban nem sok minden történt. Harry az edzéseken a várttal ellentétben sokkal jobban haladt. De sajnos az oclumencia annál kevésbé. Ép ezért Piton a mai edzésre meg kérte Remust, hogy segítsen nekik. Harry csodálkozott, mikor Remus be ment a könyvtárba. De még mielőtt bármit is kérdezhetett volna Piton már meg is előzte.

- Meg kértem Lupint, hogy a mai órán ő is vegyen részt. Háromra kezdem is. - mondta Piton és már emelte is a pálcáját. Harry pedig semmit sem értve felkészült a támadása. Nem értette ehhez mért kel Remus segítsége. - Egy... kettő... három... - ép csak be fejezte a szót Harry már érezte is, hogy az elméjébe hatoltak. Eleinte csak jelentéktelen minden napi dolgok jelentek meg az elméjében, de igyekezet vissza verni a támadást. Aztán jöttek a borzalmasabb vagy a kínosabb emlékek. De ezek szinte azonnal el is tűntek, és Harrynek a a gyanúja támad, hogy Piton talán keres valamit. Aztán ez a jelenség egyszer csak meg állt és ott találta magát Piton karjaiban. Először azt hitte, hogy a valóságban történt meg, de aztán jobban meg figyelte és rá jött, hogy ez csak az emléke. De ezzel együtt azt is érezte, hogy Piton ki lép az elméjéből. - Most Lupin.

Harry pedig le fagyot, nehezen a valóságra fókuszálva látta, hogy Remus rá emeli a pálcát. És Harrynek leeset mit is kereshetett az előbb Piton. De még ha Remus tud is a dologról ezt akkor sem akarta neki meg mutatni, de sehogy sem bírt másra gondolni. Mindig ugyan az a jelenet játszódót le benne. Meg rémült, mert ezt nem akarta, hogy más is lássa.

- Legilimens - hangzott el Remustól a nem kívánt varázslat. De nem történt semmi. Harry először azt hitte, hogy Remus nem is hajtotta végre a varázslatot, de aztán meg érezte, hogy valami ott motoszkál az elméje szélén. Érezte, hogy ez a valami be akar jutni, de ő csak azért sem engedte. Remust könnyebb volt vissza tartania, mint Pitont. Egy kis idő után aztán Remus fel adta és le engedte a pálcáját meg szakítva ezzel a varázslatot is.

- Nos? - kérdezte egyből Piton.

- Nem tudtam be lépni az elméjébe. - mondta Remus.

- Értem. - válaszolta Piton. - Értékelem a segítségedet Lupin.

- Szívesen. - válaszolta. - De mit is akartál el érni ezzel?

- Igen erre én is nagyon kíváncsi vagyok. - mondta Harry. Mérges volt Pitonra amiért az nem szólt előre, hogy Remus is az elméjébe fog hatolni. Plusz eddig annyira ellene volt a dolog, hogy még vele sem beszélt róla erre csak így meg mutatta volna Remusnak.

- Mivel nem mutattál nagy ellen állást a korábbi órákon. Gondoltam, ha egy olyan személy akar az elmédbe lépni akit nem akarsz ott tudni, akkor képes leszel valami ellen állást tanúsítani. - válaszolta Piton nyugodtan.

- De ehhez mért kellet ezt az emléket elő hoznod? - kérdezte Harry elégé mérgesen és nem figyelt oda arra sem, hogyan is beszél. - Ha el mondtad volna mit tervezel pontosan akkor egyszerűen csak nem engedtem volna be Remust.

- Az nem elég, ha csak próbálkozol, akarnod is kell. Ehhez pedig egy olyan emlék kellet amit nem akartál másoknak is meg mutatni. Engem túl könnyen be engedsz és nem próbálsz meg teljes erődből kilökni, ezért nem haladsz szinte semmit. - mondta Piton. Majd a mosolygó Remushoz fordult. - A következő feladunk az lesz, hogy egyszerre fogunk támadni. És csak közlöm Potter ha engem be engedsz akkor Lupint is. Szóval igyekezz végre teljes erődből kint tartani.

- Mi? - akadt ki Harry. - Ez nem tudom meg csinálni.

- Ne aggódj Harry, menni fog. - veregette meg a vállát bíztatón Remus, majd oda ált Piton mellé.

- Egyszerre csináljuk. Neked nem kel semmit sem csinálnod csak engem követned. Menni fog? - kérdezte Piton.

- Igen. - felette Remus.

- Háromra kezdjük. - mondta Piton, de észre vette, hogy Harry nagyon is ideges. - Potter a feladatra koncentrálj.

- Azt csinálom. - felelte. És vet pár nagy levegőt. Érezte, hogy ez most nehezebb lesz az eddigieknél.

- Egy.... kettő....három. Legilimens.

- Legilimens

Hangzott el egyszerre a két varázslat. Pontosan az történt ami az előbb is. Piton először a hétköznapi dolgokat kezdte el sorra venni. De Harry tudta, hogy ez után a kevésbé nyilvános emlékek következnek, és igyekezett még idő előtt megállítani. De ez nehezebb volt, mit azt először gondolta. Piton valószínűleg meg unhatta a gyenge kísérleteket mert máris a személyes emlékekre tért rá. Harry pedig kezdet kétségbe esni és erősebben koncentrált. Most legalább sikerült neki egy két másodpercre vissza vernie a támadásokat. De Piton minden egyes alkalommal erősebben kezdet el támadni nem hagyva pihenési időt. Egy órán keresztül folytatták aztán Piton végre el engedte Harryt.

- Legalább most már komolyabban veted. - mondta Piton. - Holnap folytatjuk.

Harry boldogabb volt ezt halva, hisz ez Pitontól fel ért egy apró dicséretnek. És el ment, hogy vacsora előtt le zuhanyozzon.

- Egyébként mért engem kértél meg, hogy segítsek. Tudod, hogy ehhez James jobban ért. - fordult Remus Pitohoz mikor Harry kiment a szobából.

- Meg lehet. De te már tudsz a dologról és nem lett volna előnyös ha az-az agyalágyult rá jött volna, ha Potter nem képes le zárni az elméjét. - felelete Piton egyszerűen.

- Ohh... Így már értem. - mosolyodott el Remus.

- Csodálkozom, hogy te még nem küldtél el melegebb éghajlatra. - mondta Piton.

- Meg bízom Harry döntésébe. - mondta Remus.

Piton pedig csak el húzta a száját ezt halva. És ő is ment a saját dolgára.

Harry végezve a zuhannyal már indult is le a többiekhez. A folyosón viszont neki ment valakinek, de ki sem kellet nyitnia szemét, hogy tudja ki az. Vett egy mély lélegzetet beszívva ezzel az illető illatát is. És csak utána tett egy fél lépést hátra. És bele nézet az őt mindig rabul ejtő fekete szemekbe.

- Ma sem vacsorázol velünk igaz? - kérdezte meg Harry reménykedve. Bár tudta, hogy csak feszült lenne a légkör az apja miatt. Mégis örült volna neki,ha ezen alkalmak egy kicsit meg olvasztaná a jéghegyet a két férfi között.

- Nem. El kel mennem és pont ezért jöttem, hogy szóljak holnap el marad az edzés. - közölte vele Piton.

- Ő hívott? - kérdezte meg Harry.

- Igen. - volt az egyszerű válasz. Harry pedig sóhajtva hajtotta le a fejét. Utálta ezt, minden egyes alkalommal attól retteg, hogy már nem fogja többé látni őt. Nehezen össze szedte magát és ismét fel nézett Piton arcára.

- Életben gyere vissza. - mondta és azzal meg kerülve őt ment le a többiekhez. Nem ezt akarta volna neki mondani, de tudta ha most gyerekesen kezd el viselkedni azzal csak jobban el taszítja magától.

- Perselus ma sem jön le vacsorázni? - kérdezte meg anyja, mikor észre vett, hogy már megint ott van az üres teríték a számára.

- Magához hívatta. - mondta Harry. És ezzel el érte, hogy párpillanat alatt meg fagyjon a levegő a szobában, és csak akkor eset le neki, hogy mit is mondott. Hát igen, hogy Piton halálfaló és, hogy kémkedik a rendnek nem egy könnyű téma. Vegyesek az érzelmek a rendnél ezzel kapcsolatban. Az egyik fele azt hiszi, hogy Piton ugyan azt csinálja mint régen Pettigrew. A másik fel csak simán nem bízik meg benne, mivel halálfalónak állt, még ha később a rendnek kémkedett akkor is el ítélik korábbi tetteiért. És Harry gyanítja,hogy rajta kívül csak az igazgató bízik meg Piotnban.

- Honnan tudod? - kérdezte meg James alig leplezett undorral a hangjában.

- Mielőtt lejöttem akkor szólt, hogy megy le és holnap nem lesz edzés. - válaszolta nyugodtan Harry és, hogy még inkább kifejezze, hogy őt nem zavarja a dolog evett tovább.

- Nem értem Dumbledore mért engedi ezt meg. És ha el árul minket. - fortyogott Sirius is. - Egy halálfaló nem változik, szerintem még élvezi is a helyezett. Biztos, hogy.... - nem tudta folytatni, mert egy szék csapódott a padlónak, amikor Harry hirtelen fel állt.

- Elég. - mondta halkan Harry. De Remuson kívül, aki ott ült mellette, senki nem hallotta. Mérges volta az apjára és Siriusra amiért ilyen elutasítón viselkednek. De tudta, ha most szóvá teszi ezt akkor csak még inkább ellenszenvesebbek lesznek. Ezért inkább meg fogta széket és vissza tette a helyére. - Nem érzem túl jól magam, inkább megyek le fekszem. - azzal sarkon fordult és ott hagyta a társaságot.

- Valami rosszat mondtam? - kérdezte egy kis idő után Sirius.

- Nem igazán. Csak kissé túlzásba estél. És meg lehet Harry nem ért egyet veled, miszerint Piton nem tartozik a rendhez. - fellelte Remus. Próbálta úgy kimagyarázni a helyzettett, hogy az ne legyen gyanús.

- De hát, hogy tudna egy ilyen alakba meg bízni? - értetlenkedett James is.

- Bizonyára az együtt töltött idő alatt jobban meg ismerte és úgy gondolja meg bízhat benne. - felelte Remus helyet Lily. - És szerintem is tévesen és gyerekesen ítélkeztek Perselusról. - azzal ő is fel állt. - Megyek meg nézem,hogy van. Elég levertnek tűnt.

- Megyek én is. - állt fel Remus is.

Ketten mikor fel értek Harry szobájához, halkan be kopogtak, de Harry nem válaszolt.

- Harry? Jól vagy?- kérdezte Lily. De még ekkor sem érkezett válasz. Próbáltak be nyitni, de az ajtó zárva volt.

- Nincs itt a pálcám. Neked itt van? - kérdezte Remus, de csak nem leges választ kapott. - Sietek vissza. - azzal el ment, hogy fel hozza a sajátját. De a lépcső alján ott álldogált James és Surius, valószínűleg ők is Harryhez igyekeztek. - Van valamelyikőtöknél pálca?

- Igen. Miért? - felelte James és már vette is elő az említett tárgyat.

- Harry nem válaszol és nem nyitja ki az ajtót sem. - ép csak be fejezte James már kerülte is meg és sietett, hogy ki nyissa az ajtót.