Te jó Isten. De rég tettem ki fejezetet. Sajnálom, de végre nekem  is lesz szünetem és be hozom az elmaradásomat. remélem még akad valaki aki olvassa , majd a történetemet. Jó szórakozást.  ( a képen, ami a fejezet tetején látható egy Graphorn található. Gondoltam meg mutatom, hogy ne keljen külön rá keresnetek.)

Harryt szörnyű álmok gyötörték. Ha épp nem a Voldemort által látott szörnyűségek okozzák álmatlanságát, akkor a múltja kísérti álmában. Izzadtan és erősen ziláltan ébredt fel, az ablakon beszűrődő halvány fény el árulta neki, hogy még csak most kezdett hajnalodni. Ismételten a temetőbben történtek nem hagyták aludni, és ha ez így megy tovább teljesen össze fog omlani. De nem beszélt ezekről senkivel, pedig tudta ha magába folytja, akkor annak csak rossz vége lesz. Szülei már így is aggódnak érte. Tudja, hogy amikor azt hiszik nem figyel akkor meggyötört és aggódó a tekintetük. Nem szólnak pedig sokszor próbáltak, de Harry mindig terelt. A nyár első felében alig beszélt a szüleivel, magába zárkózott. És kénytelen volt teljesen magába fojtani az érzelmeit, hogy végre a szülei szemébe nézhessen úgy, hogy közben ne gyötörje őt a szégyen. Ugyanis ő úgy érezte, hogy csalódást okozott a szüleinek és mindenki másnak is. Lassan összeszedte magát és el ment lezuhanyozni és , hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy korán kelt az első kezébe kerülő könyvet kezdte el lapozgatni, hogy üsse az időt. Amint úgy érezte, hogy képes tettetni a jókedvét a reggeli alatt le ment ő is. Ahogy ki lépet a folyosóra már hallotta, hogy apja és Siriusék már nagyban ökörködtek, ami egy apró mosolyt csalt az arcára de szinte azonnal el is tűnt. Ahogy be lépet a konyhába anyja már sürgölődött is körülötte és le rakott elé egy adag reggelit, amit Harry csak nehezen de elkezdet enni. Nem sokkal utána Piton is belépet a helységbe és mielőtt leült volna, rá pillantott Harryre, de azonnal meg is állt a mozdulat közben.

- Potter! - mordult egyet olyan hangsúllyal, hogy Harry kitalálta, hogy neki címezte. Azonban apja nem, és értetlenül nézet rá.

- Mit akarsz Piton? - kérdezte James megpróbálva utánozni a hangsúlyt. De az még csak rá sem nézet és folytatta a mondandóját Harryhez.

- Ha nem csal az emlékezetem akkor tegnap meg mondtam, hogy aludd ki magad! Akkor el árulnád mégis miért nézel ki úgy, mint aki nem aludt az éjjel? - folytatta és közben már mindenki őket nézte. Lily és Remus aggódva figyelte Harry arcát viszont James és Sirius Pitont méregette gyilkos szemekkel, amiért az így beszélt Harryvel. Harry pedig csak a tányérját szuggerálta, de aztán egyenesen Piton szemébe nézet.

- Mit gondol miért? - kérdezte vissza egy kicsit mérgesebben mint akarta volna, de már nem tudta vissza szívni.

- Harry!- szólt rá anyja egyből. - Ne beszélj így. És mellesleg Perselusnak igaza van, karikásak a szemeid. Már megint a rémalmok? - ült oda fia mellé és megsimogatta annak arcát.

- Nem, semmi ilyesmi. - hazudta Harry könnyedén. - Csak rosszul aludtam, már hozzá szoktam a Roxfortos ágyakhoz. - nyugtatta meg anyját. Aki úgy látszik hitt neki mert kissé nyugodtabb arccal nézet rá.

- Meg tudhatnám, mi bajod van neked a fiammal Piton? - állt fel James is és oda lépet Piton mellé. - Mert ha...

- Meg nyugtatlak Potter, semmi bajom a fiaddal. Veled, már annál inkább. - felette nyugodtan Piton, ami már a mellet állóról nem-igen lehetett el mondani. - Ha végeztél, egyenest a könyvtárban gyere. - mondta oda Harrynek, azzal sarkon fordult és már ott sem volt. Hátra hagyva a fortyogó Jamest.

- Hát ezt nem hiszem el. Hogy merészel így beszélni Harryvel és még parancsolgat is. - morgolódott James.

- Hagyd csak apa, Piton mindig ilyen mindenkivel. - mondta Harry és már állt is fel, hogy kövese professzorát.

- Már nem eszel? - kérdezte anyja Harry tányérjára nézve amiből ép csak hiányzott pár falat.

- Nem. Jobb ha nem eszem magam nagyon tele. - mondta Harry és már ment is ki a szobából, mert nem akarta halni az apja szidalmait és már szeretett volna Pitonnal kettesbe lenni. A folyosón a tükör előtt meg állt egy pillanatra, hogy meg figyelje az arcát. De ép csak, hogy lehetett látni, hogy nem aludt. Piton mégis észre vette, és remélte ez azt jelenti, hogy Piton oda figyel rá. De nem akarta álltatni magát. Sóhajtva ment tovább a könyvtár felé.

Mikor oda ért a könyvtár elé és benyitott, teljesen más fogadta mint azt várta. A szoba vagy négyszer nagyobb volt mint eredeti állapotában. A mennyezetig érő könyves polcok mind egytől egyig eltűntek a többi bútorzattal együtt. Csak az egyik sarokban állt egy asztal két székkel. Harry el sem tudta képzelni mikor és, hogyan csinálta ezt meg Piton.

- Ne itt bámészkodj. - hangzott Piton hangja közvetlen mögötte, aminek hatására Harry szíve erősen megdobbant. De sikerül beljebb moccannia. - Először is meg mutatod mit tudsz és azt fogjuk tovább fejleszteni. Kezdhetnénk az alapoktól de gyorsabb ha mindjárt a közepén kezdjük. A napokban a délelőtt és a délután nagy részét átkok, védőbűbájok és egyéb varázslatok gyakorlására fogjuk helyezni a hangsúlyt. Aztán a nap hátra lévő részében az oclumenciát. Lesznek napok mikor nem leszek minidig itt, olyankor örülnék, ha a tanulmányaiddal foglalkoznál. Az igazgató megígértette velem, hogy oda figyeljek erre is, mert nem szeretné, ha ez miatt a jegyeid romolnának. - mondta Piton és lerítt róla, hogy azt gondolja nincs is min rontani, tekintve a bájitaltan jegyeit. - Itt a gyakorló és egyben tartalék pálcád. Tizenkét hüvelyk, mandulafa, Graphorn szőre. - adta át a fiúnk a pálcát. A pálca színe a karamellhez hasonlított, a tapintása pedig könnyednek és puhának hatott azonban mégis teljesen merev volt a pálca. - Először próbáj ki egy két alap varázsigét, hogy lássuk menyire tudod majd használni a pálcát.

Harry pedig pá egyszerűbb varázsigét alkalmazva remekelt az új pálcával. Szinte semmi változás nem volt a régi és az új használata között. Csak annyi, hogy a mandulafa pálca használata közben nem érezte ugyanazt a bizsergést mint a főnix pálcájánál. Piton pedig érdeklődve figyelte, hogyan alkalmazkodik a pálcához Harry. És döbbenten vette észre, hogy tökéletes illik a fiúhoz.

- Nos? - kérdezte aztán Piton. - Fogod tudni használni?

- Igen, tökéletesen. Csak egy kicsit más mint a főnixtoll pálcám, most nem éreztem azt a bizsergést mint amikor azt fogtam a kezemben először. - vallotta be Harry.

- Te tényleg nem figyelsz oda semmire Potter? - morgott Piton. - Olivander bizonyára említette neked mikor jártál nála, hogy nem a varázsló választja a pálcát, hanem a pálca őt. És mivel még nem érezted, ahogy te fogalmaztál, azt a bizsergést, az csak annyit jelent, hogy a pálca még nem fogadott el mint tulajdonosát. De mivel ilyen jó tudod használni már most, nem lesz problémád vele.

- Értem. - mondta Harry egy kis csodálkozással a hangjában és közben a pálcát vagyis a pálcáját figyelte.

- Akkor kezdjünk is neki. Először felszeretném mérni menyit tudsz. Én védekezni fogok te pedig támadni. És most nem csak egyszerűen meg kel tanulnod a varázsigét, mint SVK órán, hanem tényleg támadnod kel minden erőddel. - utasította Piton. - remélem elsőre fel fogtad. Most nem a tanárod leszek hanem az ellenfeled.

- És mi lesz, ha megsérülsz? - kérdezte Harry, de későn kapcsolt neki, hogy letegezte Pitont és bárki meghalhatta azt.

- Nem hallanak. Némító bűbáj van az ajtón. - mondta Piton észrevéve a fiú el szólását és ijedségét az arcán. Még jó, hogy gondolt előre arra, hogy a kölyök újra közvetlenül fog vele beszélni. Amit csak akkor engedett meg neki, mikor különórán voltak. - És nem kel az miatt aggódnod, hogy megsérülhetek. Sokkal tapasztaltabb vagyok mint te. Így még egyenlőre esélytelen, hogy árts nekem.

- Rendben. - mondta Harry, de azért inkább vissza fogja magát.

- Nem hiszem. De úgyis rá veszlek, hogy teljesen komolyan vedd. - morogta Piton és közben felvette a védekező állást. - Kezdjük.

Harry pedig elkezdte dobálni az ártásokat, eleinte csak a kisebb és jelentéktelenebb varázsigéket szórta. És csak fokozatosan mondta a egyre veszélyesebb átkokat. De még mindig csak kimondta őket, amiknek így nem sok erejük volt. És Piton ezt elég hamar meg is elégelte.

- Ha nem használod rendesen a varázsigéket akkor, még egy elsőst sem fogsz tudni legyőzni. - mondta Piton szemrehányón. - Vagy komolyan veszed ezt az egészet vagy itt és most befejezzük. Ha megtámadnak és csak ilyen hitvány módon fogod dobálni az átkokat, akkor ne számíts semmi jóra, egykető elkapnak. Most pedig még egyszer. És még nem érünk a végére kitartóan fogd dobálni az átkokat egymás után még azt nem mondom, hogy állj. De ha meg látom, hogy lazsálsz, sóbálvánnyá változtatlak és itt hagylak. - figyelmeztette Harryt, akinek semmi kétsége nem volt ez ügyben. - Kezdjük.

Harry pedig most már komolyabban véve egymás után dobálta az átkokat nagyobb erő bedobással mint az előbb, de még most sem mert teljesen bele adni mindent. Nagyjából félórán keresztül hagyta Piton, hogy Harry gyakoroljon. Elkellet ismernie, hogy a kölyök jól bírja és elég ügyesen bánik a pálcával.

- Állj! - szólt aztán. - Most pedig átlépünk a védekezésre. Folyamatosan védekezned kel és nem hagyhatod, hogy eltaláljalak. Először is a Protegoval fogsz védekezni és pedig folyamatosan gyorsabban és gyorsabban fogom dobálni az átkokat. Ezzel a reflexedet és a kitartásodat fogjuk erősíteni. Amint eltalállak meg állunk és ellőről kezdjük. Érthető voltam? - kérdezte Piton

- Igen.

És már kezdték is, Harrynek az elején ment a dolog de amikor már szinte alig egy levegő vételnyi idő volt a két ártás között már nem bírt olyan gyorsan reagálni. De még így is jobban teljesített mint azt Piton elsőre várta. Ezt egész délig gyakorolták, és Piton végre meg engedte, hogy Harry szünetet tartson és megpihenjen. Harry oda vánszorgott az egyik székhez és leetette magát rá.

- Te még a lebegőt sem veszed gyorsabban, én meg majd meg halok. - panaszkodott, mikor Piton le ült vele szembe.

- Mondtam, hogy sokkal nagyobb a tapasztalatom, mint neked. Ennél nekem sokkal több kel, hogy akár csak egy kicsit is gyorsabban vegyem a levegőt. - mondta és ezt nem felvágásból, hanem, hogy a kölyök lássa milyen nagy a különbség közte és az ellensége között.

- Mi lesz a következő feladat? - kérdezte Harry, megértve a ki nem mondott szavakat. Bele sem mert gondolni, hogyha Piton ettől még csak meg sem rezzen, akkor Tom menyivel erősebb lehet. És óriási szerencséje volt, hogy eddig túl élte a találkozásaikat.

- Most jöhet egy kis tanulás. Jó lenen ha naponta legalább három varázs igét meg tanulnál. És a nonverbális varázslást is gyakorolni fogjuk. Most nem vesztegethetjük az időt. Az iskolába vissza térve, hetente csak egyszer fogunk tudni találkozni. - mondta Piton. - És sokkal kevesebb ideig is. Remélhetőleg sikerül a legfontosabbakat még itt megtanulnod, hogy... - már nem tudta folytatni mert ép kopogtattak. - Szabad.

Lily lépet be a helységbe egy tálcát, két tányérral és pohárral megpakolva, lebegtet maga előtt.

- Gondoltam éhesek lesztek. - rakta le eléjük az ételt. - Ha végeztettek vele csak koppintsatok rá pálcával s eltűnik. Ne erőltesd túl magad. - simogatta meg Harry haját.

- Nem fogom. - mosolygott rá anyjára Harry.

- Köszönjük az ebédet Lily. - nézet a nőre Piton.

- Szívesen. - mosolygott rá Pitonra. - Na megyek, mert Mia is éhes lesz lassan. Csak ügyesen. - nézet még rá fiára és már ment is ki a szobából.

Harry figyelmét nem kerülte el, hogy Piton mennyivel normálisabban viselkedik anyjával, mint bárki mással. Irigyelte anyját ez miatt, de ép hogy csak megfogalmazódott benne ez a gondolat el is szégyellte magát. Kíváncsi volt miért ilyen normális anyjával Piton, mikor az apjával majd meg ölik egymást. Muszáj lesz beszélnie anyjával erről, addig úgysem hagyja őt nyugodni a dolog. Gyorsan megebédeltek és már mentek is vissza tovább gyakorolni. Harrynek igyekeznie kellet nonverbálisan varázsolni, ami elég nehezen ment neki, de egy óra után már sikerült neki a kisebb varázsigéket nonverbálisan el végeznie. Viszont az új varázsigéket egy-két próbálkozás után már tökéletesen el tudta végezete. Épp, mikor Piton egy hátráltató ártást küldött rá, akkor nyitottak be a terembe és oda kapta a fejét, és már nem tudott reagálni a felé közeledő varázslatra, ami telibe találta. Úgy két métert repülhetett mielőtt a hátán landolt volna.

- Harry! - hallotta meg apja nem kicsit aggódó hangját és a hang mellé, már csatlakozott is az apja aggódó arca. - Piton te teljesen meg vesztél? Én előre meg mondtam, hogy ez lesz. Harry... jól vagy? Megsérültél valahol? - kezdte azonnal James.

- Jó... jól vagyok. Csak kicsit beütöttem a hátam. - próbálta apját megnyugtatni és meg is próbált fel ülni. Ami fájt neki, de szerencsére annyira nem, hogy ne tudna mozogni.

- Biztos? De jobb lenne ha nem mozognál lehet, hogy komolyabban is megsérültél. - próbálta meg akadályozni, hogy Harry fel álljon.

- Jó vagyok. Nem estem akkorát, hogy komoly bajom legyen. - mondta Harry. - Tényleg jól vagyok. - tette hozzá mikor látta apja kétkedő hangját.

- Rendben. - bólintott egy kis idő után James, aztán mérgesen Pitonhoz fordult. - Ezt akartad? Komolyabban is megsérülhetett volna, de nem neked hátba kellet támadnod!

- Nem támadtam hátba. És ez nem történik meg ha önfejű módon nem rontasz be ide, és azzal el terelve a figyelmét. Kopogásról még nem hallottál Potter? - kérdezte lekezelőn Piton. De közben ő is aggódott a kölyök miatt.

- Sajnálom. Nem figyeltem. - szabadkozott egyből Harry. És belátta, hogy ez most az ő figyelmetlenségének köszönhető. És csak újabb okot adott apjának, hogy bele kössön Pitonba. - Tényleg jól vagyok. - és már tényleg egyre inkább múlt el a fájdalma.

- Nem kell szabadkoznod nem a te hibád volt Harry. - mondta James. Piton pedig horkantott, hogy jelezze ebben tökéletesen egyet ért, de közben mind ketten másra gondoltak. 

- Amúgy miért jöttél? - próbálta terelni a témát Harry.

- Gondoltam megnézem, hogy haladsz és nem-e kel egy kis segítség. - mondta James, és közben gyanakodva figyelte Pitont. - De szerintem nem árt ha itt leszek. - tette még hozzá fagyosan, de inkább Pitonnak címezve mint sem Harrynek.

- Nem szükséges. Egész jól haladok, és az előbbi is csak a figyelmetlenségem miatt történt. - próbálta le beszélni a maradásról apját. De az hajthatatlan volt.

Így hát a következő néhány óra feszülten és borzasztóan lassan telt el. Ugyanis apja és Piton minid egy kisebb szóváltásba keveredtek ami nagyban nehezített, hogy haladjanak. Így hát hamarabb is végeztek mint azt Pitoin el tervezte és inkább az oclumenciát akarta gyakorolni Harryvel, hátha akkor James végre hajlandó lesz máshol zavarni a vizet. Az oclumencia órára a könyvtár vissza kapta eredeti alakját.

- Potter. Most, már igazán el mehetnél máshova rontani a levegőt. - mondta nem kissé feszülten és cseppet sem kedves hangon Piton.

- Nem. Szerintem Harry is jobban örülne neki, ha itt maradnék és segítenék. Igaz? - fordult fiához James.

- Hát, nem tudom. - nem szerette volna apját megbántani, de nem lett volna jó ha itt van. Tudta, hogy akkor kevésbé tud rendesen koncentrálni. És így sem halad valami gyorsan. - Nehezebben, tudnék koncentrálni, ha más is itt van és figyel.

- Óhh... Értem. - mondta egy kicsit csalódottan James. - Hát akkor én megyek. Csak ügyesen fiam. - mondta, eztán távozott. Harry pedig tudta, hogy James nem is nagyon bánta, hogy nem kel Pitonal több időt töltenie, csak ő miatta aggódott.

- Akkor kezdhetjük végre? - Piton nem teketóriázott, és nem is tehette. Szorította őket az idő és ha nem akarja, hogy a kölyök idő előtt megbolonduljon még inkább rá kel kapcsolnia.

- Igen. - ép csak válaszolt már pörögtek is szeme előtt az élete egy-egy apró részletei. Tudta, hogy most még inkább elvárják tőle, hogy megtanulja az oclumenciát. Így keményebben próbálta védeni az elméjét, de csak nagyon lassan tudott haladni. Annyi minden kavargott benne, hogy nehezebben ment a koncentráció. De minden erejével azon volt, hogy eredményt érjen el.

Úgy két óra folyamatos támadás után Piton jobbnak látta ha mára már befejezik az oclumenciát. Harry úgy érezte majd szét robban a feje. Még mindig nagyon megterheli őt ezek az órák. De észre vette, hogy Piton mintha egy kissé vissza fogottabban csinálta volna. Amit szóvá is tett.

- Nem kellet volna vissza fognod magad. - mondta egy kissé lihegve Harry.

- Nem fogtam vissza magam. - mondta Piton.

- Pedig gyengébbek voltak a támadások. - mondta meglepetten Harry.

- Nem. Csak úgy tűnhetett, hogy gyengébb, mivel te erősödtél.  Úgy tűnik nem volt annyira fölösleges az oktatásod. - mondta Piton, ami már egy kisebb dicsérettel is felért. 

- Hát én nem úgy érzem, hogy erősödtem volna, mert most is ugyan úgy fáj a fejem mint legelső alkalommal. - mondta kételkedve Harry.

- Igen, mert ha erővel hatolnak az elmédben az mindig fáj. És csak figyelmeztetlek, hogy amikor a Sötét Nagyúr fog majd az elmédbe lépni az még ettől is rosszabb lesz. Ezért is kel így meg tanulnod. Mert akkor a fájdalom mellet tudsz, majd arra is koncentrálni, hogy azt meg akadályozd. Ha a megszokott módon tanulnád akkor váratlanul érne a fájdalom és nem tudnál koncentrálni. - magyarázta Piton.

- Én meg már azt hittem, azért csináltad, hogy fájdalmat okoz. - vágta rá egyből Harry, de meg bánta. amikor meg látta Piton kissé mérges arcát. - Sajnálom. Nem úgy gondoltam.

- Látszik nagyon hatott rád az apád gondolkodás módja, hogy azt képzeled rólam szándékosan bántanék egy gyereket. - felette épesen Piton.

- Mind ketten tudjuk mit képzelek igazából rólad. Mert ezt biztos nem. - nézett professzora szemébe egyenesen. Kegyetlenül bánta, hogy kicsúsztak a száján azok a szavak, de sajnos már nem tudta vissza szívni. - És az nem változott és nem is fog.

- Holnap ugyan itt. Ne kés. - mondta szándékosan figyelmen kívül hagyva a kölyök kijelentését, és faképnél hagyva távozott a szobából. De Harry tudta, hogy csak menekül a beszélgetés elől, ami egy kissé bántotta.

Harry vacsora előtt gyorsan le zuhanyozott. Aztán csatlakozott a többiekhez a konyhában. Piton viszont nem volt ott, amit nagyon sajnált. Vacsora után vállalta a mosogatást. Házi manójuk nem volt, mivel anyja ellenezte, hogy tartsanak egyet. Kereszt apjának volt egy Sipor nevű házi manója, de anyja unszolására az iskola szolgálatára adta a manót. Már a fél mosogatni valón túl volt mikor nyílt az ajtó és Harry remélte, hogy Piton jött be. De csak Remus volt az.

- Ne segítsek Harry? - kérdezte, de nem kerülte el a figyelmét a fiú reménykedő arca.

- Nem kel. Már mindjárt végzek. - fordult vissza a mosogatóhoz. - Viszont kérdezhetek valamit.

- Persze nyugodtan. - és le ült Harryhez közzel. - Hallgatlak.

- Nos, arra lennék kíváncsi, hogy mi köze Pitonak anyához? - hadarta el gyorsan, mert elégé kínosan érezte magát. Úgy érezte kémkedik Piton után amitől kényelmetlenül érezte magát. De Pitontól nem merte meg kérdezni és gyanította, hogy az mégy csak nem is válaszolt volna neki. Tekintve azt a csúnya elszólását. Apja és Sirius bizonyára csak terelne és nem adnának neki megfelelő választ. Ha pedig az anyját kérdezte volna és a gyanúja szerint közel áll Pitonhoz bizonyára említené neki, hogy utána kérdezősködött, ami nem venné ki magát jól.

- Piton professzor. - javította ki Remus. - Miért kérdezed?

- Hát... Csak észre vettem, hogy anyjával sokkal normálisabb mint akárki mással. És kíváncsi vagyok mi miatt. Hisz Pitont ritkán látni normálisan viselkedni másokkal. - tette hozzá, hogy kevésbé tűnjön, vallatásnak.

- Hmm... Hol is kezdjem? Nem sokat tudok, csak annyit, hogy édes anyád és Perselus egy faluban éltek. És mivel Lily nem igen ismerte a varázsló világot Perselus mesélte el és készítette fel őt rá. Hamar barátok lettek és a suliban is mindig együtt voltak, ami sokaknak nem tetszett. A Mardekárosok Lily származása miatt kiközösítette Perselust és ennek tetejében még James is állandóan szekálta, mert Lilyvel volt. De Lily mindig kiállt mellette.  Aztán márt jött a heted év és Perselust egyre inkább csalogatták Voldemort oldalára, persze ezt Lily mindig is ellenezte. Aztán sajnos történt egy-két rossz dolog és ma már nem olyan jó a kapcsolatuk mint régebben. - fejezte be Remus. - Nos én csak ennyit tudok, erről mondani.

- Értem. - mondta Harry és egy kissé meg nyugodott, hogy csak barátok voltak. Bár, hogy mi miatt romlott meg a kapcsolatuk arra nagyon kíváncsi volt. És még mindig voltak kétségei, de megpróbált nem gondolni rájuk. Már végzet a takarítással és elindult, hogy vissza menjen a szobájába. - Köszi, hogy le mesélted. megyek lefekszem elégé el fáradtam és szerintem, holnap sem lesz könnyebb dolgom. Reggel találkozunk, jó éjt. - és már az ajtónál állt , mikor Remus még utána szólt.

- Harry. Azért legyél óvatos. - mondta Remus, elégé komoly hangon amilyet Harry csak ritka esetekben halott tőle. Meglepetten nézet rá, mert nem értette mire céloz pontosan Remus. - Tudod én tanítottam a Roxfortban és ismerem a tőled idősebb Mardekáros diákokat. És nem diákot is. - tette még hozzá, mert látta, hogy Harry nem értette mire célzott pontosan. De amit az arcán látott utána az fel ért egy gyomorszájon rúgással. Ugyanis olyan szomorúság ült ki az arcára amit még nem látott Harryn. - Harry?

- Jól vagyok. Óvatos leszek, igen. - hadarta el gyorsan és inkább ki menekült a konyhából fel egyenes a szobájába.

Egyszerretették boldoggá és kimondhatatlanul szomorúvá Remus szavai. Boldog volt, hogyRemus nem ellenezné a kapcsolatukat, de ezzel egyben az is eszébe jutott, hogymég csak nem is beszélhet igazán kapcsolatról. Szinte semmi sem történt közteés Piton között. Az ágyon fekve idézte fel magában a pillanatokat ami miattegyre inkább meg kedvelte Pitont, hogy mostanra már fülig szerelmes legyenbelé.

Harry új pálcájának adatait egy oldalról szedte, nem tudom meg bízható-e vagy menyire igaz de ott ez állt. És a későbbiekben az is világos lesz, hogy miért választottam ezt. A következő fejezett nagyrészt vissza emlékezés lesz ahogy azt már meséltem. Remélhetőleg pénteken már azt is ki tudom rakni.