Na végre sikerült meg alkotnom ezt is, nagyon sajnálom, hogy eddig tartott. Nem lett olyan hosszú, de következő fejezett az lesz ígérem. Jó szórakozást. 

A feszültség tapinthatóan lengte be a szobát, ahogy mindenki el merült a saját gondolatába. Harryt pedig a kezdeti izgatottság után egyre inkább a nyugtalanság kerülgette. Ritkán látta az igazgatót komolynak, de ha az volt akkor az már tényleg nagy dolog volt. Végül ő törte meg a csendet, mert már nem bírta tovább.

- Miről van szó igazgató úr? - kérdezte meg végül már ő is elég feszülten. Az igazgató rá nézet az apjára és mielőtt neki kezdett volna mondandójának néma beleegyezést kért tőle, amit meg kapott egy nagyon erőtlen bólintás formájában.

- Nos kedves fiam nem is tudom hol kezdjem pontosan. - kezdett neki. - Nem titok előtted, hogy mikor még csak egy éves voltál Voldemort meg akart ölni téged. De az indokot csak nagyon kevesen tudják. Ugyanis Voldemort azért támadott meg téged azon az estén, mert egy jóslatban, ami a bokása hírnöke volt, a tulajdonába került. - mondta Dumbledore és közben figyelte Harry reakcióját, aki még nem igazán értette mit is akar pontosan ezzel az igazgató. - A Jóslat úgy szólt, hogy születik egy gyermek aki egyenlő félként fog megküzdeni a Sötét Nagyúrral, mert nem élhet az egyik míg él a másik. De ez nem a teljes jóslat, mi is csak ennyit tudunk. És ezt is Perselusnak köszönhetjük, hogy pont ott volt mikor a jóslat el hangzott a gyűlésen. A teljes jóslatot csak azok tudják akik ép ott tartózkodtak, mikor az megszületett. És feltételezzük, hogy te vagy az aki be teljesíti azt a bizonyos jóslatot. De még ha nem is így lenne Voldemort akkor is így gondolja. - fejezte be Dumbldore és hagyott kis időd, hogy Harry felfogja és feldolgozza a hallottakat.

- Tom tudja a teljes jóslatot? - kérdezte egy kis idő után Harry. Hát igen, Harry második óta hívja Tomnak Voldemortott. Nem akart egy kitalált nevet használni, inkább hívta Tomnak hisz tudta, hogy az jobban bosszantja őt.

- Nem, ő is csak másod kézből értesült és reméljük ez így is marad. - válaszolt az igazgató. - De meg lep, hogy ezt kérdezted. Arra számítottam, hogy a jóslatban el hangzottak jobban fognak érdekelni. - válaszolta meg Harry kérdő tekintetét látva.

- Hát érdekelnek is és rengeteg kérdésem lenne. De most még inkább emészteném a hírt miszerint soha nem lesz nyugtom Tomtól. Vagyis addig biztos nem míg ő vagy én meg nem öljük a másikat. - válaszolta keserűen. Könnyű volt kitalálni mit akar az igazgató mondani neki olyan nagyon burkoltan.

- Meg értem, hogy ez most nagyon felzaklatott, de ne feled, hogy nem kel egyedül csinálnod. - próbálta nyugtatni őt az igazgató, még csak meg sem cáfolva, hogy arra kért az imént egy gyereket, hogy öljön meg valakit.

- Miért pont én? - kérdezte aztán kétségbe esetten Harry. Az apja és Siriusék is egyszerre nyögtek fel, ami miatt Harry már nem is nagyon akarta hallani a választ. És nem is kapta meg egy darabig a választ, de aztán akitől a legkevésbé várták, az válaszolt.

- Mert a jóslat megszületésével együtt születél meg te is. - válaszolta végül Piton. Harry pedig összezavarodva nézet rá. - Igaz veled együtt Nevile Longbottom is. De a Sötét Nagyúrnak volt egy oka amiért tőled jobban tartva választott téged.

- Mi volt az? - kérdezte Harry.

- Te is félvér vagy. - vágta rá egyenesen Piton.

- Csak azért, mert félvér vagyok máris meg akart ölni? - Harry nem kissé ki volt akadva. Egy ilyen jelentéktelen dolog miatt tették tönkre az életét.

- Nem kelet volna ilyen durván hozz vágnod ezt Piton. - förmed rá James.

- A fiad nem egy pelenkás, hogy pátyolgatni kel őt minden oldalról. Jobb ha most meg tudja, hogy nem valami szuper erő miatt üldözik őt. - vágott vissza Piton egy kicsit durvábban mint szerette volna, de attól még igaza volt.

- Perselus kérlek, ne most veszekedjetek. - vágta el a kialakuló vitát Dumbedore. - Tudom, hogy ez most sok volt így egyszerre Harry, de van még pár dolog amit meg kel beszélnünk. - Harry pedig erővel vissza fogva az ajtót vakaró haragját, bólintott, hogy képes még figyelni. - Mivel nem tudjuk pontosan, mikor fog bekövetkezni a végső összecsapásotok, így jobbnak láttuk, ha minél előbb neki kezdesz a harcra való felkészülésnek.

- Szóval kiképeznek mint valami élő fegyvert? - kérdezte Harry mérgesen.

- Harry kérlek több tisztelettel, és nem mint egy fegyvert, csak ha arra kerül a sor meg tud védeni magad. - válaszolt neki Remus.

- Hidd el mi sem jobban örülünk neki mint te, de csak szeretnénk biztonságban tudni. - mondta James és oda ment fia mellé. - És ahogy Albus is mondta, nem kel egyedül végig csinálnod.

- Tudom. - nézet rá apjára Harry és egy pro mosolyt erőltet magára, hogy apját és magát is megnyugtassa. - És mi lesz ez a bizonyos felkészülés? - kérdezte egy kicsit nyugodtabban.

- Egy bizonyos edzés, amit Piton professzor és néha jómagam fogunk tartani. - válaszolta Dumbledore.

- Egy pillanat, úgy volt én és Sirius fogjuk tartani. - akadt ki James.

- Igen úgy volt. - mondta az igazgató, de nem szándékozott megvitatni miért változott a döntése.

- Nem akarom, hogy Pipogyusz tanítsa harcolni Harryt. Mi Siriusal sokkal jobbak lennénk. Ő biztos, hogy kínozna a fiam. - dühöngött James, na igen James még mindig utálta Pitont és Harry ezért nem fogja neki soha el mondani, hogy szerelmes belé. Piton csak egy megvető horkantással jutalmazta a jelenetet, bár ő sem értette miért változott hirtelen Dumbledore döntése. Már így is tanítja a kölyköt oclumenciára és az sem megy valami fényesen.

- Jamesnek igaza van, nekünk kel tanítani, hisz mi jól bánnánk Harryvel. - kezdte el győzködni Sirius is az igazgatót.

- Igen tudom, és pont ez lenne most a legrosszabb. Most nem egy csapat kisiskolás ellen kel őt felkészítenünk. És ahhoz, hogy túlélje ha Halálfalók támadják meg az a legjobb, ha olyan tanítja aki a legjártasabb a fekete mágiában. - mondta az igazgató és közben bocsánat kérőn nézet Pitonra, aki semmi jelét nem mutatta, hogy zavarná őt az igazgató szavai. - Remélem neked is megfelel Harry?

- Igen. - mást amúgy sem mondhatott volna. Ő személy szerint örült a plusz időnek Pitonal. De ezt mégsem mondhatta.

- Nekem viszont nem. Ott akarok lenni az edzéseken, még ha nem is én taníthatom a fiam, akkor is ott akarok lenni. - makacsolta meg magát James.

- Rendben van. Tudom, hogy addig nem tágítasz míg nem engedek, jó gondolom? - bólintott végül rá Dumbledore. - De csak alkalmanként ha az edzés úgy kívánja, hogy ketten kellenek. És ez most nem alku tárgya. Mert ha minden alkalommal ott leszel James, akkor Harry nem fog tudni semmit tanulni. - kötötte ki Dumbledore és mikor látta, hogy James megbékél a helyzettel ismét Harryhez fordult. - Tudom, hogy szünet van de jobbnak láttam ha már holnap neki kezdetek az edzésnek. Mivel még kiskorú vagy és korlátozva van a pálca használat iskolán kívülre, ezért ideiglenesen kapsz egy másik pálcát amivel tudsz gyakorolni. És persze az oclumencia óráid is folytatódnak. Tudom ez sok lesz így az iskola mellet, de Perselus is igyekezni fog ezt észben tartani és nem túlhajszolni. - itt jelentőségteljesen ránézet az említettre aki csak kurtán bólintott. - Nos, azt hiszem ennyi volna mára. Én távoznék is, sok sikert fiam. - mosolygott Harryre és még búcsúzóul intett a többieknek, majd távozott.

Harry elgondolkodva a hallottakon csak párpillanat múlva vette észre, hogy Piton az nem ment sehová, de ez nem csak neki tűnt fel. Apja ugyanis vészesen közeledett tanára felé.

- Ha csak egy haja szála is meggörbül a fiamnak, mikor veled lesz, akkor én....- kezdte volna a fenyegetőzést, de Lily aki ekkor lépet a konyhába meg is állította.

- Akkor te nem csinálsz semmit sem. Perselus nem foglya bánta Harryt. - utasította rendre férjét. - Perselus megágyaztam neked az egyik vendég szobában. Gondoltam maradni fogsz. Ha szükséged lesz valamire csak nyugodtan szólj. - mosolygott rá a férfire. Piton pedig csak bólintott. - Harry kélek mutasd meg neki hol találja a szobát, és te is meny lassan aludni, bizonyára ki merültél. - simogatta meg fia fejét.

Harry pedig, igazat adva anyjának, ment is, Piton pedig csendben követte. Ép csak, hogy kiléptek a helységből már is lehetett hallani apja dühös morgolódását. Harry a második emelten az övével szemközti szobához vezette. Piton be lépet a szobába és már ment is volna egyenest aludni, hisz rettenetesen ki volt merülve, de ebben megakadályozta egy igézően zöld szempárhoz tartozó kölyök, aki nem akarta elhagyni a szobát.

- Igen? - nézet Harryre, várva, hogy az kinyögje mit akar még tőle.

- Nem semmi. - válaszolta és közben elfordítva a fejét. Pedig lett volna sok minden amit mondani, kérdezni vagy akár csinálni akart volna.

- Ezt el se kezd, a múltkor világosan fogalmaztam, nem igaz? - kérdezte amire csak egy erőtlen bólintás volt a válasz. - Nem változott semmi azóta és nem is fog. Mellesleg ezt nem a szüleid házában fogom veled megbeszélni. Most pedig hagy aludni és meny te is. Holnapra kelleni fog az erőd, reggeli után neki is fogunk az edzésnek. Most nem tétlenkedhetünk. - mondta, amire megint csak egy bólintás volt a válasz.

- Akkor jó éjt. - köszönt el Harry és már ment is a szobájába.

- Jó éjt. - mondta halkan Piton a zárt ajtónak.

Harry sokáig nem tudott aludni, annyi minden kavargott a fejében, és a gyenge próbálkozás is az oclumencia terén is csődöt mondott. A jóslat, az edzés és persze a Pitonal való történtek, főleg azok. És miközben ezen agyalt lassan el nyomta az állom, de azok már kevésbé voltak olyan kellemesek. 

Tudom, hogy nagyon kíváncsiak vagytok, mi is történt köztük. És ne aggódjatok el fogom árulni, de még nem a következő fejezetben. Az nagyjából két fejezettel odébb lesz. Szóval nem kel sokat várni hozzá. És szeretném ha meg írnátok, hogy nagyon részletesen egy teljes fejezetet szánjak rá vagy egy hosszabb fejezett kisebb nagyobb vissza emlékezésekkel. Amiben nem csak egy adott estét mesélnék el hanem hogy pontosan Harry, hogyan is habarodott bele Pitonba. Én személy szerint mindkettőt szeretném. És ha ti is akkor azt is írjátok le. Köszi előre is a segítséget.