Távoli a Menny, csillagok közé bújt,
Ne esmerjék meg a reményteli ifjút.
Közeli a Pokol, emberekben éledezik,
Angyali szárnyak járják az egeket,
Keresve az egykori becsületet.

Tükröt fognak kezükben, úgy szállnak,
Látótávban végre ébredésre várnak.
Időt hoznak, mert az döntheti majd el
Világ sorsát, mely markunkban pihen,
S átadásra kerül angyalok keblében.