Richie szemszöge:

Ma mint meglepetés átmegyek Eddiehez de valami olyan fogadott amire nem számítottam,...az édesapja autója. Hogy így bele gondolok utoljára öt éve láttam azt az autót, abban a hónapban viszont Eddieről senki sem tudott, csak elméletek terjedtek a suliban, hogy az apja veri vagy igazából nem is az anyja Mrs Kaspbark ami természetesen nem igaz, bár azt én magam sem tudom mért nem volt akkor suliban csak azt hogy az apja veszélyes alak.

Csöngettem, és már egy pár perce várok a kapuban miközben néha néha a biciklimre nézek, hogy megvan-e még hisz ez nem a legjobb környék, de lassan egy ideges férfi nyitott ajtót.

-Mit akarsz?!-kérdezte indulatosan ami kicsit a szüleimre emlékeztetett.

-Eddiehez jöttem, a tanár adott egy házi feladatot és mivel Eddie a legjobb barátom amit a tanár úr is tud ezért egy csapatba osztott minket.-mondtam egy kegyes hazugságot hisz tényleg van ilyen feladatunk de nem voltunk olyan szerencsések, hogy egymást kaptunk és nem vagyunk legjobb barátok már egy ideje hanem egy pár, de azt mégsem mondhatom, hogy uram kurvára nem bízok meg magában és Eddievel össze szeretném kötni az életem tehát ne merjen a közelébe se menni, köszi.

-Eddie húzd ide a beledet!-üvölt be a férfi a házba és rá nemsokra egy sántikáló fiú jön le az emeletről akin látszik, hogy azonnal kórházba kell menni.

-Eds mi történt?-kérdeztem aggódva, bár nem vagyok hülye tudom, hogy ez az apja volt de abban is hogy játszanom kell és valahogy kiszabadítani ettől az őrülttől egy kórházba majd haza, hozzánk.

-S~semmi csak leestem a biciklimről aztán este meg legurultam a lépcsőn...-mondta egy kis rémült hangszínben.

-Úram át jöhet hozzánk Eds? Mert ott kezdtük el a projektet.-mondtam miközben Eddienek jeleztem, hogy ne is próbáljon ellenkezni mert akkor én fogok behúzni neki és nem az apja.

-Oh tényleg már el is felejtettem a projektet Rich, remélem még időben elkészülnünk vele mert a kémia tanár már így is be van rágva ránk!-mondta.

Az apja nem válaszolt csak kilökte a fiát és becsukta az ajtót.

-Gyere menjünk Eds...-mondtam miközben finoman megfogtam a kezét.
-Feltudsz hátra szállni?-kérdeztem a biciklimre nézve hisz a hátsó része megvan hosszabbítva ami ilyenkor jólt tud jönni de nem mondott semmit csak bólintott és felszált miközben tartottam neki majd elindultunk hozzám ahol ruhát váltott, még az volt a szerencséje, hogy itt már vagy egy fél ruhatára van, sőt szerintem több ruhája van itt mint ami a sajátom.

Mikor már levette a pólóját és a nadrágját akkor láttam csak meg, hogy mennyire súlyos is a helyzet...tele volt a teste égési sérülésekkel, vágásokkal, hegekkel, zúzódásokkal, a sebek száma meg mármár végtelennek tűnt.

-Mikor csinálta ezt...?-kérdeztem döbbenten.

-Tegnap jött haza...-mondta már majdnem sírva amit meg is értek.

-Amint át öltöztél azonnal beviszlek a kórházba!-mondtam majd amit az meg is volt megfogtam a kezét és elindultunk. Szerencsémre a kocsikulcs az asztalon volt így gyorsan zsebre tettem és az ajtóból üvöltve közöltem, hogy elszándékozom vinni a kocsit így olyan gyorsan amennyire csak tudtam siettem mert a nővérem ezért legszívesebben megölne.

509 szó

Mint mostanában ez a történet is max 10 fejezet lesz viszont ennél is majd lehet lesz folytatás ha lesz rá igény.