Torony

Ismét kora reggelre ébredt a társaság. Az ébresztő most nem volt kellemes. Tony ébresztette a csapatot, ami normál esetben nem volt szokása. Sőt! Általában ő ébredt az utolsók közt. Őt már csak Thor tudta kenterbe verni. Az isten mindig átaludta a napot ha Midgardon tartózkodott.

Az átvirrasztott éjszakák fejfájását most az öröm vette át: a zseninek ugyanis sikerült bejefezni a keresőt ami már eredményre is jutott. A keresett mutáns tartózkodási helye nagyon közel esett a Stark Toronyhoz. Az ő életjele mellett egy másikat is mutatott a szerkentyű.

-Nem mondtad, hogy kettő van.-akadékoskodott Nat

-Azért mert mi is csak egyről tudtunk.-vágott közbe Steve

-Mit lazsálunk még mindig itt? Induljunk mutáns vadászatra.-Tony kezdte el hajtani a csapatot.

Cyrus lányok

Bár csütörtök van de mégsem dolgozok. Moyra beteg lett és kértem a főnökömtől egy pár szabadnapot. Ő a helyzetre való tekintettel mondta, hogy nyugodtan maradjak itthon a kicsivel. Úgysincs most sok meló.

Már ébredéskor bújkált bennem valami rossz érzés. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi. Ez az a fajta rossz ami kaparászik az agyad hátsó részében és amikor benne vagy a helyzetben akkor jössz rá, hogy erre számítottál már ébredéskor is.

Ma én nem kakaóztam csak a testvérem. Kihagytam a reggeli itókámat, most semmi sem megy le a torkomon. Csak figyeltem Moyrát ahogy békésen dudorászva iszogatja a habos kakaót. A megmagyarázhatatlan rossz érzés még mindig bennem bújkált.

A lépcsőház felől enyhe neszezést hallottam. Mire a nappaliba érzem a testvéremhez addigra két fegyveres férfi kapta el a kis karjait és az ajtó felé vonszolták. Valamit beadhattak neki mert teljes kábulatban volt.

Gyorsan elkezdtem gondolkodni: vagy megmentem a hugomat és kockáztatom a lebukás veszélyét vagy hagyom. Természetesen az első lehetőséget választottam. Pillanatnyi tétovázásomat az egyik férfi kihasználta mert mire feleszméltem addigra egy nyugtató lövedék állt ki a nyakamból és eszméletemet vesztettem....

Mikor felébredtem nem tudtam, hogy merre is vagyok. Amíg tartott a kábulat csak reménykedtem, hogy az egész csak egy álom volt. De amikor kitisztult a látásom már tudtam, hogy mindaz amit átéltem az megtörtént.

Egy széken ülve ébredtem fel, kezeim és lábaim külön-külön leláncolva, menekülésnek még esélyét sem láttam. A karomat elkezdtem hevíteni mintha csak izzó vasdarabok lennének, de rabláncaim ellen még ez is hatástalan volt.

-Engedjenek el !

Kiáltásomra a helységbe egy alacsony, barna hajú férfi lépett be. Ismerős volt a pofája, de most túl ködös volt ahhoz az agyam, hogy a kiléte után kutassak.

Tisztes távolba egy széket fordított felém és lovagló ülésbe ráült. A támlára tette a kezét, fejét ökleire hajtotta és csak bámult. Tekintete nem tükrözött se haragot se más érzelmet. Hamar megelégeltem ezt a játékot és újból kifakadtam:

-El is engedhetne ahelyett, hogy bámulna ! Meg kell keresnem a húgomat.

-Beszélgessünk előbb egy kicsit szépségem.

Úgy tettem mintha érdekelne a mondanivalója így csöndben maradtam. Valójában csak a nyálat gyűjtögettem a számban és amikor a velem szemben ülő férfi kissé közelebb hajol akkor leköptem.

A jelen esetben még büszke is voltam arra amit tettem hiszen a rabláncaim megakadályozták, hogy szétégessem az önelégült fejét.

-Na drágaság, ez nem volt szép *arctörlés* ne akard, hogy beküldjem a másik pasit. Hidd el ő nem bánna veled ilyen kesztyűs kézzel.

Amíg a férfi beszélt addig felállt a székről. Köpéstávolságon kívül sétálgatott körülöttem. A zsákmányállat is így érezheti magát amikor a ragadozó játszik vele.

Lehajtottam a fejem és próbáltam némi megbánást tanúsítani:

-Sajnálom, én csak a testvéremet szeretném visszakapni. Két fegyveres férfi rabolta el a lakásunkból.

-Ácsi ácsi! Hol hagytam a jómodoromat ? Még be sem mutatkoztam. Anthony Edward Stark vagyok. Zseni, playboy, milliárdos és emberbarát vagyok.

-Én Jessica Cyrus és szarok a jómodorra. Adják vissza a testvéremet mert ha innen elszabadulok akkor szénné égetem az egész épületet és az embereket. A saját anyja sem fog magára ismerni.

-Az anyám már régóta nem él. Cicus, ha te innen elszabadulsz akkor megeszem a páncéljaimat.

És akkor bevillant. Mit bevillant, kiégette az agyamat a felismerés: a körülöttem ólálkodó férfi maga Vasember.

-Nos Jessy cica. Nem mi hoztuk el a testvéredet, azt se tudtuk, hogy ő létezik.

-Mit tudnak rólam ? Úgy látszik nem sokat ha még Moyra létezéséről sem tudtak. Ja és a cicázást abbahagyhatja. Minden egyes cukkolással növeli annak esélyét, hogy leégetem a pofáját.

-Annyit tudunk, hogy egy félresiklott kísérlet eredménye vagy, de azt nem, hogy másolat is készült.

-Moyra nem másolat.

Újból köptem, ezúttal sajnos nem találtam el a görény pofáját.

-Szóval annyit tudunk, hogy egy génkisérlet eredménye vagy és a szüleidet felrobbantották.

-Na most akkor mondjon valami olyat amit én sem tudok maga görényfejű.

-Jessica, itt nem megy semmire sértegetéssel, csak a Kapitányt hozzá zavarba.

-Amit elmondott azt eddig is tudtam.

-De gondolom azt nem, hogy egy oldalon állunk. A szülei nekem, illetve az édesapámnak, Howard Starknak dolgoztak. Egy Hydra támadás során rabolták el őket és estek fogságba. A húgodról meg meg voltunk győződve, hogy csak egy ártatlan civil. A két férfi akit megöltél ők is a mi ügynökeink voltak.

Nem tudtuk, hogy a Hydra téged is befolyásolt e vagy nem ezért potenciális célpontként kezeltünk.

-Hát kösz. Megvédem magam és már rögtön közveszélyes gyilkos vagyok.

-Van egy ajánlatom: csatlakozz a Bosszúállókhoz, a te erőddel verhetetlenek lennénk. Ígyis azok vagyunk mondjuk de ez még jobban ráerősítene az imázsunkra.

-Stark, tudja mit ?

Győzött a kíváncsiság és ez a menyétképű pasas közelebb lépet, hogy meg tudja mit akarok. Amikor elég közel volt lefejeltem. Az ütést követően hátra tántorodott majd nekem hátat fordítva kisietett a „cellámból".

Búcsúzóul még utána szóltam:

-Majd ha piros hó esik és én meg szent leszek.

Tony

Stark a kihallgatóból az arcát törölgetve lépett ki.

-Kemény a csaj.

-Háhh, meggyűlik vele a bajod Anthony.-nevetgélt kárörvendően Loki-Csak kétszer köpött le és lefejelt. Érzem, hogy nem lesztek jóbarátok.

-Kuss Loki! Nincs jobb dolgod ?-torkollta le Natasha a kihallgatóban csücsülő Jessyt vizslatva

-Cöhh...

-Ez sem tudja mikor kell abbahagyni. Apropó Nat, nincs véletlen valami fejfájáscsillapító nálad?

-Nem Tony, neked nem gyógyszer kell hanem kellő távolság a nőktől. Fele ennyi bajod nem lenne.

-Nat, menj inkább a saját dolgodra, majd én figyelem a madárkát.

-Köszi, akkor lemegyek edzeni.

-Csak két óra múlva Clintet küld fel meg Wilsont.

A zseni ott maradt még a kihallgató előtt. Az üvegen keresztül bámulta a zokogó Jessicát. Elképzelni sem tudta, hogy a lány most mit élhet át. A keménynek tűnő külső alól is felsejlik az a rettegés amit a testvére elrablása okán érez.

Amíg Natasha és Tony kihallgatták volna a lányt addig a csapat többi tagja sem tétlenkedett. Bruce átnézte az elmúlt évek nyomozási anyagait és érdekel információkra bukkant. A Cyrus házaspár még annak idején Howardnak dolgozott. Már akkor is a géntechika volt a szakterületük. Kutatásaikkal először a rákot és egyéb hasonlatos betegségeket akartak likvidálni. De a kíváncsiság mint gyarlóság tévútra vitte őket..

Rátaláltak a mutációkért felelős génekre és az egyik ilyen kísérlet eredménye Jessica volt. A cégnél abban az időszakban egy tégla is dolgozott, Stark titkárnője volt a ludas. A nő valójában a Hydra egyik beépített embere volt. Mivel eléggé bizalmi pozícióban dolgozott ezért első kézből szállította megbízóinak az információkat.