Kaptam pár ruhát Tonytól, hogy ne a kórházi lepelben legyek, utána visszakisért a konyhába és kaptam megint rántották tőle. Amikor megmozdultam mindig éreztem az illatát a pólóján.

Mikor felöltöztem mint minden nő így én is megnéztem magam az egész alakos tükörben. A meggyötörtség ellenére tetszett amit láttam. Egyedül csak a farmer volt kényelmetlen, hiszen Tony-val nem egy a méretünk. Kisírtam magamnak inkább egy melegítőt, abban pedig úgy néztem ki mint a sarkon látott hajléktalan.

-Ohh Istenem, hogy nektek nőknek mennyi bajotok van. Ez csak egy ruha, vedd már fel vagy pucéran fogsz járkálni és akkor semmivel nem lehet bajod.-a zseni puffogott, nyilván nem volt hozzászokva, hogy nem körülötte ugrál egy nő hanem neki kell körül ugrálni a nőstényt

-Inkább örülj neki, hogy a szent testemet érinti a te rongyod.

-Kislány, az a póló ami rajtad van azt személyesen dedikálta nekem az AC/DC még kamasz koromban.

-Csoda, hogy még nem porladt el, basszus milyen őskori leletet adtál te nekem ?

-Őskori a segged..

-Bunkó vagy Tony.

-Te is Cyrus

-Nos gyerekek! Ha befejeztétek a veszekedést akkor ideje lenne elvonulni a tárgyalóba!

Natasha állt meg mellettünk csípőre tett kézzel. A nézőpontomból úgy nézett ki mint egy édesanya aki a civakodó csemetéit szidta le. Gondolatmenetemre Tony is ráerősített amikor lefittyedt szájjal és lehajtott szemmel ment a nő után:

-Igenis, mami!

Amíg a Bosszúállók nagy része a tárgyalóban ült addig próbáltam elütni a felesleges időmet. Valami szórakozási lehetőséget kerestem de annyira idegennek éreztem magam a Toronyban, hogy nem találtam semmi érdemlegeset így kissé pityeregve dobtam le magam a nappaliba.

Feltettem a dohányzóasztalra a lábamat és a fejemet hátra hajtottam a kanapé támlájára. Olyan kényelmes volt ez a bútor, hogy szinte elolvadtam. Elálmosodtam de még annyi eszem volt, hogy felüljek és szétnézzek van e takaró kartávolságban. Takarót azt nem, de egy album szerűséget találtam a dohányzóasztal egyik polcába süllyesztve. A tulaja szándékosan tehette el ennyire szem elől, csak akkor lehetett észrevenni ha tudod, hogy mit keress.

Kivettem az albumot és egy találomra kiválasztott helyen felnyitottam. Majd mikor megláttam az első képet ami a szemem elé került akkor már tudtam, hogy ez az albumnézegetés nem volt jó ötlet. A képen Tony volt és egy szőke nő. Ő úgy tudom Tony párja. A képen épp Tony térdel a nő előtt és egy gyűrűt nyújt át. Az arcukon látszik, hogy boldogok. Több se kellett nekem, összecsaptam az albumot és visszarejtettem a helyére.

A szívem elfacsarodott, a lelkem mélyén azt hittem van esélyem Tonynál, erre kiderült, hogy maximum csak barátok lehetünk. Én nem fogok belegázolni egy kapcsolatba. Ám az agyam egy hátsó szegletében megfordult a gondolat, hogy talán a nő és Tony nincsenek együtt. A józan logikámat követve azt gondolnám, hogy ha egy pár együtt van akkor együtt is élnek vagy legalábbis sokat vannak együtt.

Folytak a könnyeim és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy összetörik a szívem. Kíváncsiságom máshogy gondolta a dolgokat mert felfedezőútra buzdított. A nadrágom derekát folyamatosan felhúzogatva elindultam a nappaliba egy kis sétára. A „túra" olyan jól sikerült, hogy körbe néztem a közös helységekben, női létnek nyomát se láttam. Maximum Natasha és Wanda cuccait, de azokról lerítt, hogy a sajátjaik. Reménykedni kezdtem, hogy az imént látott kép már a múlté.

Csak járkáltam a folyosókon mint egy szellem, figyeltem a falra kirakott képeket és egyiken sem fedeztem fel Peppert. A remény egyre csak nőtt. Addig-addig bolyongtam amíg kikerültem a lakószintről. Utána emlékezetem szerint a tárgyaló következett. Egy félreeső folyosón meg is találtam az ajtót ahonnét halk beszédet hallottam. Több se kellett nekem a fülemet azonnal az ajtóra tapasztottam. Nem hallottam valami jól de a hangokból ítélve Tony beszélt.

Tony

Amikor először bekerült Jessica már akkor láttam benne fantáziát. Szinte azonnal megfogott az egész lénye, a vadsága. Nagyon karakán csaj, nem az a simulékony cica. Beleuntam már a nők hajkurászásába, olyat szeretnék akivel a maradék életemet leélhetem és talán közös gyermekeink is lehetnének.

Sajnos vagy nem Pepperrel ez mind nem jött össze. Az okok főleg bennem keresendők. New York után eléggé mélyponton voltam. Az alkohol általi homályba menekültem, nem akartam a való világgal szembesülni. Ez a kapcsolatunkra is ráhatással volt, eléggé eltávolodtunk egymástól. Pep már gyereket is szeretett volna. Ezt pedig én nem akartam megadni neki, nem vágytam akkor még családra.

Jessica érkezése felrázott ebből a melankóliából: első látásra szerelem volt. Rég nem tapasztalt érzéseket ébresztett fel bennem. Folyton a közelében akarok lenni. Ettől még az sem tántorított el, hogy többször leköpött és szó szerint vadállatként viselkedett.

Amikor szó volt arról, hogy a Toronyban marad akkor én voltam az első aki kampányolt emellett. A többiek ezt a hirtelen lelkesedést nem tudták mire vélni. Loki azonban belenézett a fejembe és rájött a valódi okra. Tőle szokatlan módon nem pletykálta ezt el senkinek. Hálám örökké üldözni fogja !

Egy nagy kő esett le a szívemről mikor a Kapitány és Hill úgy döntöttek, hogy a kívülállósága ellenére Jessica maradhat. A megkönnyebbüléstől elfelejtkeztem magamról és ordítva felugrottam a széktől, komplett örömtáncot nyomtam le. Mindannyian úgy néztek rám mint egy háborodottra, de ez volt az utolsó dolog ami érdekelt.

Mivel a fő naprendi pontot megbeszéltük ezért az egész megbeszélésre befejezettként tekintettem. Fogtam magam, felálltam az asztaltól és elindultam a dolgomra. Kinyitottam az ajtót, a nyitott ajtón pedig egy eléggé ijedt Jessica esett be.

-Nem tán hallgatóztál?-kérdeztem tőle, noha elég egyértelmű volt a helyzet

Nem törődve a válasszal felkaptam a lányt. Megöleltem. Annyira vékony volt, attól féltem, hogy össze fog törni mint egy ropi. Szegény eléggé megijedhetett mert az ölelésemben teljesen lemerevedett.

-Ne aggódj, velünk maradhatsz. Lesz végre normális otthonod és egy fogadott családod. Kérlek maradj.

Olyan bánatos kutyaszemeket meresztettem rá, hogy egy szomorú golden retriever is megirigyelhette volna.

-Kéééérrleeeeek!

Ezért utálni fogom magam de úgy pitiztem neki tényleg min az említett golden.

-Ha szeretnéd.. De csak akkor ha a többiek is megengedik. Nem akarok senki terhére lenni.

Örömöm csak nőtt mikor a többiek mosolyogva bólintottak. A nap további részében folyamatosan követtem Jessicát. Kérdezgettem a szokásairól, a kedvenceiről. Ha nem én lennék Tony Stark akkor még talán az agyára is mentem volna. De nem mehetek mert milliárdos, zseni, playboy és nem utolsó sorban emberbarát vagyok.

Este, lefekvés után folyton az járt a fejemben, hogy ha nem is lesz köztünk semmi akkor is a közelében akarok lenni mint barát, mentor. Az álom gyorsan vette át a birtoklást testem és lelkem fölött. Az elmúlt években most először olyan mélyen és pihentetően aludtam mint egy kisgyermek.

Jessica

Röhejesnek tartottam magam. Ott álltam a tárgyaló előtt mint valami besurranó tolvaj. Hirtelen nagy csönd utána pedig egy nagy ordítás, feltehetőleg Tonytól. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem ijedtem meg. Majdnem gatyamosás lett a vége.

A szívem akkor akart kiugrani a helyéről mikor a semmiből egyszer csak kinyílt az ajtó én pedig hasra vágódtam mindenki szeme előtt. Az arcom paprikapiros lett a szégyentől.

Szerencsére ez a nap jól zárult mert maradhattam a Bosszúállókkal. Tony úgy könyörgött nekem mint egy gyerek az édességért vagy játékért. Remélem ő nem úgy tekint rám. A pozitív döntés után egész nap a nyomomban volt, ami már eléggé idegesítő volt a számomra. Ugyanakkor örültem is neki mert így legalább a közelében voltam.

Este a pizzázós-ünneplős vacsora után hatalmas vigyorral az arcomon feküdtem le. Bárcsak minden nap ilyen könnyű lenne.