Jessica

Lehajtott fejjel ültem a kihallgatóban. Becslésem szerint már több óra is eltelhetett, de nem nézett rám senki, vagy legalábbis ebbe a helységbe nem jött be se Stark se az általa emlegetett másik pasi.

A hólyagom már kezdett fájóan feszülni és a gyomrom is jelezte, hogy valamit enni kéne. Már két napja nem ettem rendes ételt.

-Tony!-hangom panaszos volt és most ez egyszer nem játszottam meg. Sejtettem, hogy figyel vagy hallótávolságon belül tartózkodik mert alig telt el pár perc már bent is volt. Okulva az előző eseményekből most még nagyobb távolságot tartott tőlem

-Igen madárkám?

A menyét képénél már csak a beszédstílusa irritált jobban. Ha nem szólítana a szükség akkor megtorolnám a sérelmeimet.

-Először is: Jessica a nevem. Másodjára pedig ki kell mennem a mosdóba és éhes is vagyok.

-Hujjuj.. Női dolog vagy csak ürítened kell?-kínosan vakarászta a tarkóját. Ha nem lenne sürgős a dolog akkor még nevetnék is a zavarán

-Csak ürítés, de már nagyon kell. Kérlek..

-Nocsak, tudsz kedves is lenni, ez új. Na gyere!

Minden ellenérzését legyőzve odajött hozzám és a bilincseimet a széktől leválasztotta, de a kezeimről nem vette le őket. Úgy vezetett maga előtt mint valami kutyát akit egészségügyi sétára visznek.

Pár perc gyaloglás után egy jellegtelen ajtó elé értünk.

-Csak figyelmeztetlek: ablak nincs a helységben és a kézmosás lehetősége is úgy van kialakítva, hogy kárt nem tudsz magadban tenni.

Tony monológját már a wc-n ülve hallgattam végig, most még az sem zavar, hogy az ajtó előtt állva szövegel. A szökés lehetőségét jelen helyzetemben elnapolom, akár még a javamra is fordíthatom, hogy a Bosszúállók hadiszállásán tartózkodok.

A ruhámba törölgettem a kezem amikor kiléptem a mosdóból, engedelmesen megálltam Tony előtt és nyújtottam a pórázomat.

-Kérek szépen enni, két napja nem ettem.

-Figyelj Jessy. Leveszem a láncodat, csak hogy lásd nem vagyunk mi vadállatok. De ha a szökésnek csak a jelét látjuk mehetsz egy magánzárkába.

-Neked csak Jessica, és köpök a véleményedre Stark. Ha nem lennék nagyon éhes már rég megöltelek volna.

Stark furcsa fintorra húzta az orrát és száját majd ismét maga elé engedve indultunk a lakószint felé. Útközben csak az utasításait intézte felém és tőle szokatlan módon még a gúnyos megjegyzéseit sem intézte felém.

Utunk a konyhába vezetett ahol nagy zsongásra számítottam vagy legalább is nagyobb fényűzésre. Ehelyett mindenhol letisztult, egyszerű formák és meglepetésemre sehol sem volt egy bárpulton táncoló prosti. Az ilyen férfiakból még ezt is kinézném.

Tony a konyhaasztalhoz tessékelt majd tőle szokatlan módon normálisan mosolygott rám:

-Mivel nem erősségem a főzés ezért csak egy ételt kaphatsz, az pedig a tojás rántotta. Ezt tudom csak elkészíteni úgy, hogy ne ételmérgezés legyen belőle.

-Vagyok olyan éhes, hogy bármit megegyek.

Stark gyorsan végzett a kajával. Azzal a lendülettel ahogy a tányérra szedte már rakta is elém, én pedig kutyamódra fogyasztottam el.

-Basszus, ennél még Tarzan is szebben eszik pedig ő sem a mértékletes étkezésről híres.

-Kussolsz Stark!-böktem felé a villával ami már izzott is hála az indulataimnak-Na ez szép, most miattad megolvasztottam a villát.

-Persze, én vagyok a hibás.

-Miért Stark, ki lenne az ?

Elkövette azt a hibát, hogy hátat fordított nekem, bennem így feltámadt a kisördög. Mögé lopóztam és elkaptam a nyakát. Karjaim bilincsében semmi meggondolatlan mozdulatot nem mert tenni, szerettem volna azt hinni. Kirúgtam a lábait alóla ő pedig elterült a földön mint egy zsák krumpli.

Motoszkált az agyamban, hogy eddig túl könnyű volt a menekülés de abban a pillanatban nem foglalkoztam vele, csak ki akartam jutni, hogy megkereshessem Moyrát.

A meglepetés erejéből épp csak éledező Tony riaszthatta a társait mert a bejárat felől ordítozást és dobogást hallottam. Ijedten körbe néztem és akkor észrevettem, hogy a konyhának van egy másik kijárata.

Villámgyorsan futottam felé amikor a lábaim irányából egy rántást éreztem majd én is úgy terültem el mint az imént Tony.

 Bokáim körül egy vörös ködszerűség lebegett, tőlem pár méterre pedig maga Skarlát Boszorkány állt. Egy nagy gorilla szerű férfi felkapott a vállára és a nemrégiben bejárt útvonalon vitt vissza a kihallgatóba. A kis szobába érve ledobott a székre és két pislogásnyi idő alatt visszakaptam a karpereceimet.

Dolga végeztével bárgyún vigyorgott rám, közben ő is elkövette azt a hibát mint Tony: túl közel volt hozzám. Mivel a lábam nem volt lekötve ezért elegánsan felrántottam, pont a férfiak legérzékenyebb pontján eltalálva a szőke gorillát. A fájdalomtól először összegörnyedt, az arcán még pár könnycseppet is látni véltem. Miután kicsit rendbe szedte magát szinte tyúklépésben oldalgott ki, szemeit végig rajtam tartva.

-Köszönni meg én fogok!-szóltam utána megjátszott vidámsággal

Thor

-Fivérem!-szólította meg a szőke testvérét, aki cseppet sem próbálta leplezni jókedvét-Ez a nőszemély elintézett, ráadásul egy midgardi nő.

-Thor, édes bátyám, sajnos ilyen az élet.

-Nem tudnál legalább egy kicsit is együtt érezni velem Loki?

-Kellene? Nem tudok. Engem a nők nem bántanak hanem imádnak. Tudod mit? Nekem rokonszenves a csaj, nemrégiben Starkot is elintézte.

A két isten még a kihallgató előtt ült. Thor-on látszott, hogy nem jókedvéből tette, főleg az imént történtek miatt.