Loki magában zsörtölődve tért vissza a lakosztályába. Egy sértett kamasz is megirigyelhette volna ahogy becsapta maga után az ajtót. Tulajdonképpen ő maga sem tudta mi történt, mi húzta fel ennyire. Leült az ágya szélére és az ablakon tekintett ki. Tekintete a távolba révedt, észre sem vette ahogy kinyílt az ajtaja és Bruce lépett be.
-Loki?-a zseni megkockáztatta a lehetetlent és a herceg vállára tette a kezét
-Mivan?
Dühe a korábbihoz képest teljesen lecsökkent, már csak a vágyakozás sütött minden porcikájából.
-El kell mondanod nekik, tudniuk kell róla.
-Miről? Ugyan kinek is miről?-noha próbálta eljátszani az értetlen Loki nagyon is jól tudta mire gondolt Bruce.
Nevezetesen arra, hogy már most szerelemmel szereti Allegriát.
Beszívta a levegőt, aztán elfordult a dokitól és lassan kifújta:
-Talán igazad van, de mit tudnék tenni? Allegria egy gyermek.
-Te is tudod Laufeyson, hogy nem csak egy egyszerű midgardi gyermek. Tehát beszélned kell a szülőkkel.
Jotün vörös szemekkel fordult vissza a herceg:
-Mégis mit mondjak?-kezdett bele a tombolásba- Helló Stark szülők! A lányotok lesz a majdani szerelmem és királyném. Mit szóltok hozzá?
-Micsoda? Mi van Allegriával?-csapódott ki az ajtó és Tony állt ott
-Semmi, mi lenne?-adta az értetlent Bruce, de a vak is láthatta, hogy hazudik. Homloka az izzadtságtól gyöngyözni kezdett. Sűrűn pislogott az ajtó fele. Menekülőutat keresett miközben Tony és Loki a támadás legkisebb jele nélkül vizslatták egymást.
-Bruce, jobban teszed ha most ki mész, beszélni akarok Lokival.
-Nem hiszem, hogy arra szükség lesz Anthony, mert nincs miről.
-Nem e? Beleszerettél a lányomba, szerinted ez normális? Még épphogy kikerült az anyjából.
Tony megindult Loki felé. Mihelyst elhagyta az ajtót Bruce egy gepárt sebességével hagyta el a szobát. Nem akart semmi olyanban részt venni ami ezután fog történni.
-Nem vagyok szerelmes Allegriába!
-Ne tagadd Loki! Most legyél őszinte. Én az leszek. Ha ránézel, hozzáérsz vagy csak a lányomra gondolsz akkoe meghalsz. Örömmel foglak szétlőni.
Az istenség szokásával ellentétben meghátrált. Lehajtott fejjel lépegetett hátra míg háta az üveghez nem ért.
Tony szavai úgy hasogatták a szívét mintha egy tőrt döfött volna belé. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer még képes lesz érezni.
Ahogy a hátához ért az üvegajtó nagy lépésre szánta el magát: kiugrik. De ezúttal nem fog mágiát alkalmazni, csak hagyja, hogy megtörténjen az ami Allegria nélkül várna rá.
Hirtelen felemelte a fejét, Tonyra nézett és a könyökét belevágta az ajtóba. A széttört szilánkok ezernyi apró tűként fúródtak a bőrébe. Hátat fordított a zseninek, méltóságteljes léptekkel a teraszra lépett. Felállt a korlátra és utoljára Tonyhoz fordult:
-Viseljétek gondját!-színpadiasan intett és a mélybe vetette magát..
Eközben a laborban
Jessy túl volt már az első szoptatáson mikor zajt hallott a lakó szintről. Nem kerülte el a figyelmét, hogy hites ura és Loki veszekszik. Letette a babyt a kiságyba és a fürdő felé indult amikor Bruce rontott be a laborba. Tekintetük összetalálkozott:
-Nem megmondtam, hogy nélkülünk ne állj fel? Jessy, most szültél és már sétálgatsz?
-Amint látod. De most én kérdezek: miért veszekszik a két kakas fent?
-Huhh, ez nehéz sztori lesz.
-Van idő Doki, Ria úgyis most evett.-közben Jessy visszaült az ágyra. Ha nem mozogna egy lajhár sebességével senki emberfia meg nem mondaná, hogy alig pár órája szült. Hála a gyors regenerálódásnak
-Szóval Loki..-vette le a szemüvegét Bruce és megdörzsölte a homlokát
-Mond már kérlek! Miért kell minden szót harapófogóval kiszedni belőled?
-Az a helyzet, hogy Loki beleszeretett Allegriába.
-Tudom Bruce, tudom. Láttam hogy nézett rá.
-És ez téged nem zavar Jessy?
-Zavar, de mit tudnék tenni? Semmit. Nem mondhatom meg másoknak, hogy ki iránt és mit érezzenek.
A társalgást és az újszülött vizsgálatát Tony ordítása zavarta meg:
-Lokiii!!!
Bruce felkapta a fejét és az ablakból csak annyit látott, hogy egy test zuhan a szédítő mélység felé. Épp csak annyi ideje maradt, hogy üzenjen a két szuperkatonának:
-Steve, Bucky ! Gond van, Loki lezuhant a lakó szintről.
Jarvis nem jelentette, hogy a két férfi vette az üzenetet. Bruce csak remélni tudta, hogy nem az fog bekövetkezni amire ő számít. Mivel Jessy hallott mindent most őt kellett megfékezni. A lány izzó tenyérrel indult meg oda ahol Tonyt sejtette:
-Megölöm! Ez már túlment minden határon.
Az ajtónál távolabb ő sem jutott. A doki egy nagy adag nyugtatót adott be neki és vissza fektette az ágyra.
-Ne haragudj Rám. Ezt nem engedhetem.
Hangos kiáltozások és szentségelések közepette érkeztek be a laborba a múlt szökevényei. Steve tartotta a karjaiban Lokit, Bucky pedig biztosította számukra az akadálymentes haladást.
Testét óvatosan egy szabad ágyra fektették. A zseni a tőle telhető gyorsasággal elvégezte a szükséges vizsgálatokat. Amíg ő sürgött-forgott Loki porhüvelye felett addig Tony is megjelent a laborban:
-Na végre. Mi ez a műsor?
-Tony ugye nem te lökted ki az ablakon? És miért nem használt mágiát?-vonta össze a szemöldökét a Kapitány
-Dehogy én, magától ugrott ki. Én csak figyelmeztettem.
-Mire?
-Szerelmes Allegriába. Én csak távol akartam tőle tartani. Erre meg eljátsza a hattyúk halálát.
-Tony fejezd be!-vörösödött el Bruce feje-Ez még tőled is sok. Takarodj ki a laborból! Imádkozz, hogy túlélje az esést Loki. Amire vajmi kevés az esély. Ép csontja nem maradt, a koponyája súlyosan sérült. Ha nem jotün lenne csak egy hétköznapi ember akkor maximum egy gyufás skatulyába tudnánk összekaparni.
Tony Allegria születését úgy ünnepelte meg egyszemélyben, hogy a legdrágább piáját kezdte el vedelni. Az alkohol párája Bruce kiborulására kezdett el oszladozni az elméjéről. Leroskadt egy székbe, ránézett alvó feleségére, édesen szundikáló lányára és Lokira:
-Istenem, mit tettem?