Jungkook nagyon fázott. Szárnyaival próbált valami meleget tartani maga körül, de lélegzete forró füstként szállt a levegőben. Remélte, hogy Jimin nemsokára megjelenik, mert már nem bírta sokáig elviselni, ezeket az embertelen körülményeket. Épp elbóbiskolt volna, mikor zajokat hallott, és meglátott egy sötét alakot. Szívét boldogság járta át. Remélte, hogy Jimin lesz az, de ahogy a férfi előbb lépett, és az utcalámpa fénye megvilágította, kénytelen volt csalódni. Ugyanis nemcsak, hogy nem Jimin volt, hanem Rafael állt a környék egyetlen fényforrása alatt. Az arkangyal idegesen pillantott körbe. Nyilván a démont kereste szemével. Ekkor egy halvány, csillámló zöldfény lebegett lassan lefelé. Rafael kinyújtva kezét, elkapta az aprócska pislákoló fénygömböt. Markában tartva maga felé fordította, és feszülten nézte. Pár pillanat múlva a fény eltűnt. Az angyal meglepődve nézett körbe.

- Jungkook. - kiáltotta el magát, amitől a fiatal démon ereiben megfagyott a vér. - Tudom, hogy itt vagy. Nem sokára Gabriel és Mihály is itt lesznek. Átkutatjuk a környéket, és akkor megfogunk találni. - kis szünetet tartott. Jungkook agya közben pörgött. Mit tehetne? Hogy tűnhetne el? Képtelenségnek tartotta, hogy Jimin elárulta őt. - Neked is jobb, ha önként mászol elő, bánva bűneidet. - Akadt meg szeme az elhagyatott raktárépületen. Majd határozottan elindult pontosan abba az irányba, ahol Kook meghúzta magát. Így elengedve az álomképet Jiminről, kénytelen volt szembesülni az árulás kegyetlen valóságával. Keresni kezdett egy kijáratot, hogy meg tudjon menekülni. Elindult a hátsóablak felé, majd kitörve azt, kilépett rajta. Hatalmas fekete szárnyait széttárta, és lendületet véve elrugaszkodott az ablakpárkányról. Ahogy a levegő végig süvített tollai között, elmúlt minden félelme. Kizárt, hogy eltudják kapni őt. Olyan gyorsan, és olyan magasan repült, ahogy csak bírt. Fentről, minden aprónak látszott, és veszélytelennek. A horizonton halvány fénnyel kezdett felemelkedni a Nap, jelezve, hogy lassan újabb reggel indul. Jungkook leereszkedett egy óriási épület tetejére. Ahogy csupasz lábai a földhöz értek, egy fáradt sóhaj hagyta el az ajkát. Mérges volt Jiminre, azt hitte, hogy egy olyan tiszta teremtményben, mint ő, megbízhat, de tévedett. Csak magában bízhatott.

- Jungkook. – hallotta a halkan suttogott hívást. Körbenézett, de sehol nem látott senkit. – Jungkook. – szólalt meg az ismeretlen megint. Most az égre emelte tekintetét, és egy vörösen fénylő gömböcske közelített felé lassan. A szél néha-néha belekapott, ide oda dobálva. Mint Rafaelnél látta, ő is kinyúlt, és elkapta. Ahogy markában tartotta, mintha a fejében szólt volna a hang. – Jungkook. Lucifer vagyok. Nincs több időd. Vágd le a szárnyaid, és vegyülj el. Indulj oda, ahová mondtam. Ott pillanatok alatt szövetségesre találsz. – ahogy végig hallgatta az üzenetet, a piros fény semmivé foszlott. Sóhajtott egyet, és szemével a környéket kezdte pásztázni. Volt egy sikátor szembe vele. Gyorsan elrugaszkodott, és ott meghúzta magát egy konténer mögött. Figyelte, ahogy a napfény egyre jobban betölti az utcát, ezzel fokozatosan felmelegítve a levegőt. Átfagyott testének jól esett ez a hőmérsékletváltozás. Az emberek egyre többen jelentek meg, és lassan az utca csendjét felváltotta a hömpölygő tömeg. Aztán végre meglátta, amit keresett. Egy ballonkabátos férfi jelent meg a sikátor egyik szélében. Jungkook szeme kéken villant meg, és az idő lelassult körülötte. Előbújt, és hatalmasat vágott az ismeretlen férfi fejére, majd magával hurcolta őt rejtekébe. Szemeiből kialudt a kék fény, az idő pedig, ismét normális ütembe váltott. Legombolta a férfiről a kabátot, majd szárnyait összehúzta, és magára terítette azt. Végig nézett az eszméletlen alakon. A cipőitől is megszabadította, és felvette azokat, majd zsebeit végig kutatta. Pénztárcájából az okmányokat kiszedte, és leellenőrizte, hogy mennyi pénzt sikerült szereznie. Az első két emberi bűnt, már el is követte. Halvány mosoly jelent meg az arcán. Igazából eléggé élvezte, hogy végre ő lehet a bűnös, és nem csak a bűnre csábító. Gondolataiba merülve sétált az emberek között. Mivel végig kísérte jó pár ember lelkének bukását Szöulban, tökéletesen ismerte a várost. Így elindult a legközelebbi gyógyszertárba, hogy fertőtlenítőt, ködszert és fájdalom csillapítót szerezzen.

Eközben Jimin idegesen szorította a márvány asztalt, és szinte pislogás nélkül nézte őt, a fekete folyadékban. Nagyon kellett koncentrálnia, hogy fent tudja tartani a kapcsolatot. Nézte a férfi erős, izmos alakját, ahogy szállt a levegőben. Még mindig lenyűgözte a démon. Amikor leütötte azt az ártatlan embert, mérges és csalódott volt. Most pedig aggódott, hogy mire készül társa.

- Na, van valami hír? – tette valaki a vállára kezét. Az ismeretlen mély hang irányába fordult, és egy ismeretlen zöldfényű démonnal találta szembe magát. Kérdően nézett az alakra, aki ennek hatására elkezdett kacagni. – Ne haragudj, elfelejtettem, hogy nem ismersz. Kook annyit mesélt rólad, hogy már szinte barátomnak tartalak. Taehyung vagyok, annak a nyuszinak a társa. – mutatott a nagyon messze integető Hoseokre.

- Jimin. – válaszolta mogorván a szőke angyal, és visszafordult a folyadékban lebegő Jungkookhoz.

- Asztaa... te tényleg nem vagy az a tipikus angyal. Ebben sem túlzott Kook, na meg a szépséged is páratlan. – mosolygott perverzen a démon.

- Ne rabold az időm, ha akarsz valamit, mondd. – pillantott rá fagyosan, majd már ismét társát figyelte.

- Tudod, Hoseok, azért nem mer közelebb jönni, nehogy elcsábuljon tőlem. Aranyos, nem? El se tudom képzelni, mi lenne velem, ha el kéne hagynom. Valószínű minden pillanatban azt akarnám, hogy utánam jöjjön. – kezdett bele hangját lehalkítva. – Ne haragudj, de rohadtul bosszantó, hogy azt a fekete folyadékot bámulod, és rám se nézel. – morogta a márvány asztalnak dőlve.

- Jungkookot nézem. – majd szemei kitágultak. – Te nem látod őt? – kérdezte meglepetten.

- Uhh, aszta micsoda meleg, sötét barna szemeid vannak... - nyögte Tae, és kezét Jimin derekára tette.

- Vedd le rólam a mocskos kezed, démon! – sziszegte neki az angyal, miközben szemeiben a harag megvillant.

- Huh. – kapta el a kezét Tae. – Bassza meg! Te biztos, hogy angyal vagy? Inkább mennél el démonnak... - lépett egyet hátra.

- Mond csak Tae, te is bíztattad? Azt mondtad neki, hogy menjen, igaz? És most megakarsz győzni, hogy menjek utána. Tudod, mire készül? Tudod, mit fog tenni?

- Abba nem avatott be. – rázta a fejét mosolyogva Tae.

- Nos, képzeld okoskám. Leakarja vágni a szárnyait. Látsz engem? Úgy nézek ki, mint egy angyal? Vagy úgy, mint egy ember? Mindent, amit tesz, rám is hatással van. Ha miattatok elveszítem a szárnyam, én lemegyek a pokolba, és a földdel teszem egyenlővé az egész szarkupacot! – kiabálta Jimin. Szemei sárgán világítottak, szárnyai fenyegetően szétnyíltak, és minden kedves vonása fenyegetően hideggé vált.

- Nem mehetsz le, az bűn lenne. – válaszolta higgadtan Tae. Őt nem hatotta meg a másik viselkedése. A pokolba a démonok között, szokásos volt az ilyen, és ehhez hasonló viselkedés. – Mi is mind szárnyak nélkül élünk. Te is megszokod. – rántotta meg a vállát, majd elindult az őket figyelő Hoseok irányába. Jimin visszafordult, és ijedten nézte, ahogy Jungkook, épp az amputáláshoz szükséges eszközök utolsó darabját szerzi be. Ökölbe szorult a keze, és gondolkodás nélkül indult Yoongihoz. A tárgyalóból nyílt egy lépcső, mely a pokolba vezetett. Ha eltereli Yoongi figyelmét, akkor talán... Gondolatai megszakadtak, amikor a mélyen alvó őrzővel találta szembe magát. Nagyon halk léptekkel kikerülte őt, és a tárgyaló felé vette az irányt. Máris a lépcsősor tetején állt, még egyszer utoljára vett egy mély levegőt, majd gyors léptekkel elindult lefelé. Beszélnie kellett Luciferrel. Látta, hogy ő üzenetet tudott küldeni neki. Talán, ha megtudja, hogy rá is hatással vannak a tettei, nem teszi meg. Ahogy egyre lejjebb ért, egyre melegebb lett. Ez eddig ismeretlen volt számára. Izzadás, fázás ezek emberi reakciók, ahogy a fájdalom is. El se tudta képzelni, mekkora fájdalmat fog átélni, ha nem tudja társát időben megállítani. Ahogy elhagyta az utolsó lépcsőfokot is, megdermedt az elé táruló látványtól. Hatalmas, izzó kőfalak, fekete márvány padló és fekete bútorzat. A pokol ijesztő és sötét volt, a mennyhez képest. Nem volt sok ideje, így megpróbált minél előbb találni egy lelket, akit követhet Luciferig. Fogalma se volt, már mióta bolyongott a forró, sötét folyosókon, amikor egy démont meglátott, aki pórázon vezetett egy lelket. Csendben utánuk eredt, és tervei be is váltak. Egy hosszú sort pillantott meg, aminek az elején, egy hatalmas trónon ott ült Ő, egy hozzá hasonló szilárd alak. Szárnyait meglendítve, átszállt a tömeg feje felett. Látta, hogy Lucifer már messziről kiszúrta őt, és meglepetten állt fel trónjáról. Jimin, elé ereszkedett, majd közel lépve hozzá, a szemébe nézett.

- Beszélnünk kell! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

- Ej, nem gondoltam, hogy idedugod a képed! – mondta hamis mosollyal Lucifer, majd intett egyet, és hatalmas kőfalak emelkedtek ki a földből. Ezek körbevették őket, elzárva a kíváncsi tekintetek elöl párosukat. – Nem elég, hogy hívatlanul betörsz hozzám. Még fitogtatod is a szárnyaidat, majd parancsolgatsz. Nem vagy te egy kicsit szemtelen? – ült vissza a trónra, kíváncsi tekintettel méregetve az előtte álló angyalt. Izmos testére rátapadtak az izzadságtól átnedvesedett ruhák. Sötét szemeiben égett, a határozottság és a düh. Arca kipirult a melegtől, és formás ajkai elnyíltak, minden levegő vételnél. Nagyon kívánatos látványt nyújtott. Lucifer el kellett ismerje, oka volt, hogy Jungkook, így ragaszkodott az angyalhoz.

- Nem. Azok után, hogy képes voltál behálózni a társam, az a legkevesebb, hogy megkereslek. – mondta mérgesen sziszegve a szavakat. – Még is, hogy képzelted? El se tudom képzelni, mikkel tömted a fejét, hogy idáig jutott. Képes volt mindent felrúgni és eltűnni. Itt hagyni a sorsát...

- Úgy érted itt hagyni téged. Valld csak be, hiszen őszintének kell lenned, nem? Az zavar a legjobban, hogy itt hagyott téged.

- NEM! – hazudta rezzenéstelenül Jimin. Persze feleslegesen, Lucifer pontosan tudta, hogy ki mikor esett bűnbe. – És, most, most arra készül, hogy levágja a szárnyait. Nézz rám! Szilárd lettem, amikor ő is! Ha levágja a szárnyait, én is érezni fogom, én is elveszítem!

- Tudom, Namjoon már tájékoztatott erről. – kacagta gonoszan. – Szóval illetlen, hazug és önző is vagy. Döbbenet. Biztos, hogy angyal vagy? – kérdezte felállva, és lassan ragadozó módjára megközelítve őt. – Vajon él benned a kéjvágy? – csillant meg a szemében valami ijesztő fény, de Jimin rezzenéstelenül tűrte a tekintetet. Lucifer nagyon közel állt meg előtte. Ujjai vörösen izzottak, és kezét végig futtatta a fehér tollakon. Ez nem olyan érintés volt, mint amikor Jungkook szárnyát érintette, mert ebben szexualitás és bűnre csábítás vágya volt. Jimin testében végig futott az élvezet, ajkait pedig, egy halk nyögés hagyta el. – Ez elképesztő... - suttogta Lucifer. – Ennyire bűnös angyalt még soha nem láttam. – rázta a fejét. Elgondolkodott, majd ajkain elkezdett felbukkanni, egy sejtelmes mosoly. – Mit akarsz kedvesem? – kérdezte a sötét szemekbe nézve. – Bármire vágysz, megadom. – szólt negédesen.

- Láttam, hogy üzentél neki. – keményedett meg Jimin tekintete. – Azt akarom, üzenj újra. Mondd meg neki, hogy amit ő érez, azt én is. Ami vele történik, az velem is. És ha elveszítem a szárnyam, soha nem bocsájtok meg neki. – az angyal hangja szinte hasította a levegőt. Lucifer csettintett, és egy kis vörös gömb jelent meg markában, majd felfelé szállva eltűnt Jimin szemei elöl.

- Remek, akkor most én jövök. Azt akarom, hogy maradj itt velem. Légy az én kis kedvencem. – simogatta meg Jimin szép arcán a bőrt. – Minden bűnös vágyad teljesíteni tudom, csak maradj velem. – suttogta egész közel Jimin ajkaihoz, de az angyal elfordult tőle.

- Semmi pénzért nem maradnék veled! – rántotta ki magát az ördög kezei közül. És szárnyait meglendítve igyekezett, hogy minél előbb visszatérjen a mennyországba. A kijárathoz érve szinte futva tette meg a lépcsőfokokat. Ám Yoongi már várt rá. Tekintete fáradt, és csalódott volt.

- Jimin, kedvesem... - szólalt meg halkan. – Miért mentél el oda?

- Megmutatom! – kiáltotta, majd az egyik fekete folyadékos tálcához lépett, és nagyon koncentrált Jungkookra. Épp időben jelent meg a démon alakja, ahhoz, hogy lássa társát, ahogy megkapja az üzenetet.

Jungkook épp készült neki állni a műveletnek. Eleget várt, a fájdalomcsillapítótól kellemesen bizsergett a háta, ám ekkor megérkezett Lucifer újabb üzenete.

- Jimin eljött hozzám. Azt kérte, üzenjem meg neked, hogy ő is mindent érez, amit te. Minden megtörténik vele, ami veled is. Ha elveszíti a szárnyait, soha többé nem bocsájt meg neked. – ért véget az üzenet. – Ó, és lát téged. – tette még hozzá, majd a vörös fény kialudt. Jungkook gondterhelten sóhajtott egyet.

- Sajnálom Jimin. Nincs választásom. – suttogta maga elé, majd egyik kezébe fogva a hatalmas, csontvágó kést, és másik kezével kifeszítve szárnyát, megkezdte a brutális műveletet. Jimin könnyes szemekkel nézte, ahogy társa egy pillanatig se hezitál. Zokogva rogyott a földre, és csak várt. Várta, hogy mikor következik ő. Yoongi azonban nem mozdult. Csak nézte tovább a démon cselekedeteit.

- Jimin... én nem tudom mit mondjak...

- Csak szólj, ha végzett. – mondta hisztérikusan rázkódó vállakkal, miközben szorosan ölelte hófehér szárnyait. Yoongi bólintott, habár sejtette, hogy a másik ebből semmit nem lát. Hosszú percek teltek el így, majd végül halkan megszólalt.

- Végzett. Most fertőtlenít, és beköti a sebet. – nézett a földön kuporgó, megtört Jiminre. Csend telepedett rájuk. Vártak arra, hogy mikor fog bekövetkezni az elkerülhetetlen. Aztán egyszer csak Jimin felüvöltött, és előre rogyva megtámaszkodott kezein. Szárnyai végüktől elkezdtek halványodni. Az eddig megtört, csendes angyal hangja, most bezengte a mennyet. Talán még a pokolban is hallották fájdalmas sikítását. A szárnya tollról tollra halványodott el, óráknak tűnő percek alatt. Mikor az utolsó tolla is eltűnt, már hang nélkül szenvedett. Szemei a semmibe révedtek. Aznap nem csak a szárnyai tűntek el, hanem meghalt benne minden angyali. Lelke sötétbe borult.