Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

4. Fejezet

Egy csendesebb kávézót választottam, ahol Natel nyugodtan tudok beszélgetni. Meglepő mennyire ellentmondásos lett saját magával szembe, bár a makacsság terén mit sem változott. Láttam azt a féltékeny tekintetet a stúdióban, bármennyire is próbálta titkolni. Mikor pedig eltűnt, tényleg azt hittem, hogy lelépett, ezért kissé megnyugodtam, mikor a mosdóban megtaláltam, annak ellenére is, hogy szétzúzta a lábujjaim. 

Belépve a kávézóba helyet foglalunk és mindketten leadjuk a rendeléseinket, majd nem sokkal később meg is érkezik és neki látunk az ebédnek. 

- Már azt hittem, hogy kilyukad a gyomrom.- mondja, miközben csak úgy habzsolja az ételt. 

- Te aztán gusztusosan eszel..- fintorodók el, ajkaim azonban mosolyra húzódnak. 

- Fogd be!- förmed rám szúrós tekintetével, majd egy halk kuncogást ejtek és folytatjuk tovább az étkezést. 

- Ott van egy kis kaja maradék.- mutatok az arca bal oldala felé. 

- Hol? Itt?- törli meg a másik oldalt. 

- Nem, a másik oldalt.

- Itt?- most meg felette. Komolyan, hogy lehet valaki ilyen béna? 

- Az istenit..- hajolok át az asztalon, majd közel hajolva az arcához, egy szalvétával a kezemben letörlöm az étel foltot selymes és hófehér arcáról. Vagyis...simán az arcáról. 

Szemei majd kiesnek, szeplős arcát pedig enyhe pír lepi el. 

- Csak nem zavarban vagy?- kérdezem mélyebb hangon, közben még közelebb hajolok arcához. Ám meglepetésemre kezét a mellette lévő pohár vízre csúsztatja és egy jól irányzott mozdulattal telibe önti vele az arcom. 

- Hűtsd le magad.- mondja semleges arckifejezéssel, én pedig próbáltam az ingemből kihalászni a beleeső jégkockát. 

- Ezt most miért kellett?- csattanok fel, közben igyekszem letörölni magam. 

- Mert megint játszód a hormontúltengésest!- fonja össze maga előtt karjait. 

- Na, persze.- forgatom meg szemeim.-Engem legalább nem öl meg a féltékenység..

- Miről beszélsz?- kérdezi felvont szemöldökkel. 

- Ó, ugyan már. Azt hiszed nem vettem észre, hogy majd megölt a féltékenység?- na most megfogtam. Az arca megint csak vörös árnyalatot vesz fel és félre csapja zölden izzó tekintetét. 

- Megint csak képzelődsz..

- Valóban? Akkor gondolom máskor sem fog zavarni, ha hozzá érek más modellekhez. Bár ez mind a munkám része.- rándítom meg vállam, mire újból felém csapja fejét, majd egy hirtelen mozdulatnál fogva feláll és megragadja karom. Egyenesen a mosdó felé ráncigál, majd gondosan bezárja az ajtót. 

- Miért szórakozol velem?- lök neki a falnak, kezét pedig fejem mellé támasztja. 

- Ezt én is kérdezhetném tőled..- ráncolom össze homlok.- Tudtom szerint te voltál az, aki hét évvel ezelőtt elcsábított, nem pedig én. 

- Még mindig itt tartasz? Nőj már fel, Jesse!- emeli fel hangját.- Igen, én voltam az. Beismerem. Most boldog vagy? Tudom, hogy szarul esett, mikor elmentem, de mit tehettem volna? Fontos volt nekem ez a suli és te is biztattál benne. Akkor most miért érzem azt, hogy folytonos szemrehányásokat teszel?- tör ki magából, szemeiben pedig könnyek gyűlnek. 

- Hé, nyugodj meg..- fognám meg két oldalt vállát, de egy erős mozdulattal elcsapja kezem. 

- Nem. Elegem van. Miért nem tudtalak elfelejteni hét év alatt?! Miért?!- törli meg szemeit kezével.- Tudod te milyen nehezemre esett ott hagyni téged? Még akkor is, ha a kapcsolatunk csak a sexről szólt. Én..én..- mondatát be sem fejezve, magához ránt és egy csókot nyom az ajkaimra, amit viszonzok és szorosan átölelem derekát, ezzel is még közelebb tudva magamhoz. 

A szavai, s a mondatai teljesen ledöbbentettek. Azt hittem, hogy csak is én nem tudtam őt elfelejteni, de ezek szerint tévedtem. Ám sok minden történt az elmúlt években és vannak dolgok, amiket még ő sem tud. 

Lassan elválunk egymás ajkától és lágyan belesimítok fekete tincsibe, pont mint régen. 

- Figyelj, Nate. Sajnálom. Nem akartam, hogy ezt érezd, de tudod vannak dolgok, amiket még te sem tudsz és nagyon szeretném elmondani, de félek, hogy akkor újból elveszítelek majd..- tolom el magamtól, ujjaimat pedig végig szántom hosszú tincseim közt. 

- Nem fogok lemondani rólad, Jesse. Nem érdekel hányszor fogsz, majd visszautasítani, hányszor próbálsz, majd ellökni magadtól. Ezt jól vésd az eszedbe.- az eddig megtört tekintete, teljesen átvált valami másra. Zöld szemei most úgy csillognak, mint még soha és árad belőlük az elszántság.- Újból elfogom csavarni a fejed, csak figyelj.- nyalja meg ajkait, majd hátat fordítva kilép az ajtón, ott hagyva engem a döbbenetemmel és a bonyolult gondolataimmal. 

Most, akkor kezdhetek félni?..

** ** **

Jesse naivsága most igazán jól jött. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is akarok és sikerült is rájönnöm. 

Őt akarom. Bármi áron. 

Na jó, kezd olyan lenni, mintha a megszállottja lennék vagy minimum a zaklatója, de ilyenről szó nincs. Egyszerűen csak... érzek valamit iránta. 

Amiket a mosdóban mondtam neki, az mind igaz volt. Persze, hogy fájt az, ahogy mást lányt fogdosott még, ha a munkája is. Bár, lehet kicsit túlzásba vittem a könnyekkel..hm..na mindegy. Talán színésznek kellett volna menjek. Mindenesetre tudom, hogy most minden lehetséges dolgot átgondol és nem fogja egy könnyen adni magát. 

Visszaülök az asztalunkhoz, majd várom, hogy ő is visszajöjjön. Kissé nyúzott tekintettel foglal helyet velem szembe, majd mit sem foglalkozva az előbb történtekkel mindketten fejezzük az étkezést és fizetünk. Az inge még mindig csurom vizes a ráborított vizemtől, így elégedetten vizsgálom tekintettemmel felső testét. Tökéletes, de fogom én ezt még ing nélkül is látni.

Állok fel a helyemről, majd kifelé veszem az irányt kocsijához és egy szó nélkül helyet foglalok az anyós ülésen. 

- Na feljössz hozzám vagy még kéreted magad továbbra is?- kérdezem felvont szemöldökkel és diadalittas mosollyal. 

- Nem megyek fel hozzád és ne nézz így rám..- morogja, majd beül ő is és elindítja a motort. 

Akkor hát, játszunk Jesse. Lássuk, kiveszít a végén. 

________________________________________________________________________________

Na, végre elkészültem az új résszel is. Tudom, múlthéten csak egy részt hoztam, de vizsgáztam, ami szerencsére sikerült is (yay~), ezért úgy döntöttem, hogy a héten mindenből kaptok plusz egy részt. Remélem megfelel.😂

Ja és gratulálok azoknak, akik ballagtak vagy épp szintúgy vizsgáztak!❤ High five!🌈✋

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro