Szeretetben élni. Ez az, ami megtanít élni. Hol a melankólia egy hívatlan vendég, mely emberi kapcsolatokat tör szét. De a boldogság ott egy burok alatt, melyet felszakít az, ki a szívedben matat. 

Puha párnák közt ébredni, miközben lágy, meleg kezek cirógatják a bőröm. Hihetetlenül megnyugtató és kellemes érzés. Mindig is erre vágytam. Ez volt az álmom és most valóra vált. 

Itt fekszem karjai között, miközben Ő még mélyen bele van merülve az álmok tengerébe, s talán most az először gondolom azt, hogy nem ott a legboldogabb. Lassan nyitja ki szemeit és bámul rám igéző kék íriszeivel, melytől azonnal megnyugszom, s tudatosul bennem, hogy most nem a képzeletem játszik velem. Valóban itt van mellettem. 

Torkából mély morgás szakad fel, mire akaratlanul is elmosolyodom, ahogy még erősebben von ölelésébe és csókol fekete tincseim közzé. 

- Jó reggelt!- emelem fel fejem, s egy apró puszit nyomok homlokára. 

- Neked is jó reggelt, Kiscsillag!- válaszolja álmos hangon, majd egy lágy csókot lehel ajkaimra.- Tudod, még így reggel is lélegzetelállító vagy..- simít végig arcomon, én pedig teljesen belesimulok érintésébe. 

- Ilyen vonzó vagyok?- kuncogok fel halkan.

- Is. Meg közbe kipréseled belőlem a levegőt.- mutat végig magán, mire hangosan felnevetek, hisz csak most veszem észre, hogy a teljesen testemmel rajta pihenek és hát, én se vagyok már pehely súlyú. 

- A te hibád, hogy ilyen kényelmes vagy.- húzom fel orrom sértődötten és mellé gördülök. 

- Hát, már a kezdetektől szerettél matracnak használni, emlékszel?- nevet fel, majd ismét ölelésébe von. 

- Még szép, hogy emlékszem rá. Sokkal kényelmesebb voltál, mint a földre helyezett, nekem szánt matrac.- boxolok bele vállába. 

- A harciasságod mit sem változott azóta.

- Mondja ezt az, akinek az egojánál csak a makacssága nagyobb.- forgatom meg szemeim. 

- Ez a szexepilem.- húzódik egy büszke mosoly arcára, mire elhúzódok tőle és egy párnát csapok az arcába.- Ezt most miért kaptam?- biggyeszti le ajkait szomorúságot színlelve. 

- Mert egy beképzelt barom vagy.- sziszegem fogaim közül. 

- Mégis szereted ezt a képzelt barmot, nem igaz?- vonja fel szemöldökét minden tudóan, arcára pedig egy sejtelmes mosoly kúszik. 

Csak megforgatom szemeim, majd hátralököm vissza a párnák közzé és fölé mászok. Ajkait kezdem ostromolni, ezzel belé fojtva a szót, majd egy határozott mozdulattal fordít a helyzetünkön, s most én kerülök a piha-puha ágynemű közzé. Mélyen néz bele zöld szemeimbe, miközben ujjaival hol nyakamat, hol arcomat cirógatja. Érzem, ahogy pulzusom egyre inkább növekszik, a vérem ismét kezd felpezsdülni. A testem ordítja magából a vágyat miszerint; még többet akarok belőle. 

Próbálnám újból birtokba venni ajkait, azonban elhúzódik tőlem, csak két csuklómat ragadja meg és nyomja fejem fölé erősen, mégis elkerülve, hogy bármiféle fájdalmat okozzon nekem. 

- Nem válaszoltál a kérdésemre...- suttogja mély hangján ajkaimra, mire az egész testem bele remeg, s egy hideg érzet fut végig gerincem mentén. 

- Ahhoz, hogy megkaphasd a válaszom, először egy valamire őszintén kell választ adnod nekem.- harapom be ajkaim sejtelmesen, mire egy kissé rémülten bámul rám, ám esze ágában sincs megfutamodni és beleegyezően bólint egyet. 

****

Rózsaszín párnácskáit idegesen kezdte harapdálni, mint aki fél feltenni a kérdést, amit az előbb még oly elszántan pórbált megfogalmazni. Érthető, hogy fél, hiszen túl sok minden történt köztünk az elmúlt hónapokban és most, hogy végre itt vagyunk egymásnak, nem akarjuk elveszíteni a másik, hol mi ostoba vagy épp óvatlan kérdés miatt. Mégis, bármi is legyen abban az eszelős fejében, sosem tudnám őt elhagyni semmi miatt sem. Szemei oda-vissza mozognak, hol a kéken világító falra, hol pedig az én tengerkék íriszeimre. Olyan csábosan csinálja mindezt, hogy ha hamar nem ad ki hangot a száján, akkor én általam fognak a hangszálai működni egyéb tevékenység közben és az nem beszélgetés lesz. Egy mély levegőt szív be tüdejébe, majd egy pillanatra lehunyja szemeit, s végül hangot ad gondolatainak. 

- Még mindig csak mostohatesók vagyunk "extrákkal"?- fordult felém igéző zöld tekintetével, miközben egy gúnyos mosoly ült ki arcára.

- Nem. Ez már sokkal több.- öleltem magamhoz szorosan, oly annyira, hogy többé ne tudjon tőlem szabadulni.

- És biztos ezt akarod? Velem, egy sráccal akinek az egész élete el volt cseszve?- tol el magától kissé, hogy újra szemeibe nézhessen. 

- Az elcseszett életed miatt találkoztunk és hozott össze minket a sors. Néz hülyének, de én hiszek a sorsban és abban, hogy nincsenek véletlenek.- hajolok rá ajakira, s végül újból egy csókban forrunk össze, ám mielőtt még tovább mennénk a kérdésemre választ akarok.- És mi a te válaszod, Nate Bell? 

- Az én válaszom az..- hajol fülemhez és érzem, ahogy a tüdejéből kiáramló levegő csiklandozza már így is felhevült testem.- Hogy mindennél jobban szeretlek, Jesse.- suttogja végül fülembe, mire egy diadalittas mosoly kúszik mindkettőnk arcára, majd a szavakat végleg félretéve kezdünk számunkra sokkal mámorítóbb és élvezetesebb tevékenységbe. 

****

- És mond csak Kiscsillag..- támasztottam meg fejem tenyeremben, miközben kávémat kortyolgattam.- Haza jössz velem?

- Nem terveztem Párizsban maradni veled, szóval igen.- fordult felém a konyhapult felől igen szúrós tekintettel.- Csak is azért jöttem ide, hogy felejtsek, amiből végül az lett, hogy újból bele szerettem egy baromba és nem hiszem, hogy képes lennék már nélküle élni.- fordul vissza a készülő ételhez, mire egy nagyot dobban a szívem a szavai hallatán. 

- Ezt vehetem egy vallomásnak?- kérdezem cigimbe mélyet beleszívva, s egy gúnyos mosollyal arcomon. 

- Annak veszed, aminek akarod.- morogja, s látom magam előtt pirosba burkolózott arcát. 

- Mit szólnál, ha hozzám költöznél?- teszem fel a már régóta bennem tartott kérdést, mire mindent letesz kezéből és döbbent tekintettel fordul felém.

- Komolyan mondod?

- Mondanék én ilyet szerinted hülyeségből?- állok fel a székből, majd elnyomom cigim és elé állok.- Figyelj Nate. Én mindent komolyan gondolok vele és egy percet sem szeretnék többet nélküled létezni. Mindenben számíthatsz rám.- fogom kezeim közzé arcát, mire látom, hogy zöld szemeibe most könnyek gyűlnek és szorosan bújik mellkasomhoz. 

- Igen Jesse. Hozzád költözöm.- válaszolja halkan, mire szorosan ölelemem magamhoz és egy szenvedélyes csókot váltunk egymással. 

Azt hiszem ilyen az, amikor valaki tiszta szívből szeret...

****

8 hónappal később..

Szeretve lenni. Ez az, ami meghatározza a létünket. A létezésünket. Mert a magány az, ami felemészt, mint egy fekete lyuk az éterben. A semmiben, melyben elveszve lebegsz, akár egy gyermeki kéz által elengedett léggömb. A félelem, mi úrrá lesz rajtad a sötétségben, de e komor jelenség mögött ott van az, ami megvéd téged. Két védelmező kar, melyből árad a szeretet és a színtiszta érzelem. Melyhez kötődik egy test. Egy lélek, mely felemészti a bennem bujkáló kételyt, s helyet ad újnak, egy jobbnak. 

- Jaj Papa, ez nagyon szép idézet. Apa biztos nagyon boldog volt, amikor ezt elmondtad az esküvőtökön. Bár nem igazán értem még a lényeget.- vakarta meg érthetetlenül fejét. 

- Majd ha nagy leszel megérted, Adelaide.- mosolyogtam rá, miközben egy szőke tincset tűrtem füle mögé. 

- De hát, én már nagy vagyok. Elfelejtetted, hogy ma leszünk Aydennel nyolc évesek?- fonta össze maga előtt karjait és fújta fel durcásan arcát. 

- Persze, hogy nem felejtettem el.- nevetek fel, majd ölembe veszem.- Ha jól viselkedsz, a meglepetést is megkaphatod hamarosan.- ütöttem orrára egy aprót ujjammal, mire teljesen kivirult az arca és egy tündöklő mosoly terült szét arcán. 

- Akkor nagyon jól fogok viselkedni!- pattant ki ölemből és büszkén húzta ki magát, mire egy lágy mosolyra húztam ajkaim. 

- Megjöttünk!- csilingelt bele fülembe szerelmem mézédes hangja.  

- Apa!- futott oda hozzá Adelaide, s ugrott nyakába. 

- Szia tündérkém!- nevetett fel és egy lágy csókot nyomott a barna tincsek közzé.

Lassan felálltam én is a kanapéról, majd mélyen néztem ragyogó zöld szemeibe. 

- Minden rendben ment, Nate?- kérdezem tőle, miközben egy finom csókot lehelek ajkaira. 

- Persze, minden rendben van.- kacsintott egyet, majd letette kezei közül a kislányunk.- Gyere Ayden, tegyük le a szatyrokat.- nézett le a mellette álló, csendes barna hajú kisfiúra.

- Szia Papa!- nézett fel rám, mire óvatosan meg simogattam feje búbját. 

- Szia, Ayden!- kaptam fel ölembe, majd elindultam vele a konyhába és leültettem az egyik székre.- Kérsz egy kis kakaót?- fordult felé, miközben egy bögrét vettem ki a szekrényből. 

- Igen..- válaszolt alig hallhatóan, s bólintott egy aprót.

- Mikor kapjuk meg a meglepetést?- szalad oda hozzám, pólómat ráncigálva Adelaide.

- Mihelyst a nagyiék megérkeznek, úgyhogy ne légy türelmetlen.- nézett le rá szigorúan Nate, mire csak csendben bólintott egyet, majd ez a csend végleg elmúlt nála, mikor is megszólalt a csengő. 

- Itt vannak a nagyiék!- kezdett el örömében ugrálni.- Gyere Ayden, köszönjünk nekik!- ragadta meg testvére kezét, majd sietősen az ajtóhoz futottak. 

- Milyen nagyok lettetek már!- ölelték körül őket szüleim. 

Levakarhatatlan mosolyt terült szét arcomon, miközben néztem szüleim és gyerekeim beszélgetését, majd két kart éreztem meg nyakam köré fonódva hátulról. 

- Hát nem tündéri két gyerek?- hallottam meg Nate hangját, majd kezét megragadva magam mellé húztam.

- De, valóban azok.- nevettem fel halkan, majd egy csókot nyomtam szerelmem arcára.- Kissé aggódok azonban. 

- Mégis miért?- nézett rám kérdő tekintettel. 

- Ayden eléggé csendes és félénk. Aggódok, hogy mi lesz vele a jövőben.- mondtam kissé megkeményedett tekintettel. 

- Nem volt nekik könnyű, hisz eddig szülők nélkül nőttek fel. De bármilyen nehézség is legyen a jövőben, együtt megoldjuk.- néz rám határozott, mégis lágy tekintetével.

- Igazad van.- mosolyodom el, majd egy csókot lehelek puha ajkaira.

- Látom Adelaide megint az esküvői album idézetét követelte mesének.- kuncogott fel, miközben lágyan vállamra hajtotta fejét.- Mi tagadás, tényleg csodálatos az az idézet főleg, hogy nekem szántad.- nézett fel rám, mire újból egy csókot váltottunk egymással. 

- Mindig is szeretni foglak és ez sosem fog változni.- simogatom meg arcát. 

- Ezzel nem vagy egyedül.- válaszolja, ám mielőtt egy újabb csókot váltanánk egymással egy szőke tornádó csap le ránk.

- Gyertek már! Itt vannak a nagyiék és most már a meglepetést is megkapjuk!- ugrándozott örömébe, mire Nate eltessékelte az asztalhoz testvérével együtt. 

A halvány fény, mely átlengte az egész szobát, s a boldogság mely átjárt mindannyiunkat egyszerűen varászlatos volt. És tudtam, hogy bármi nehézséget is hozzon a jövő együtt képesek leszünk megoldani.

A szerelmemmel. A férjemmel, akit Nate Bellnek hívnak. 

- VÉGE -

________________________________________________________________________________

Nos, vége lett a második évadnak is. Remélem tetszett nektek és köszönöm azt a sok visszajelzést, amiket kaptam tőletek!💐

Valamint kész lett a 3.évad első része is, amit ezután a rész után egyből felrakok és megtalálhatjátok Csak egy érintés címen a könyveim között. Remélem az is elnyeri, majd a tetszéseteket!🌸

Luv ya, guys! 💕