-A fanok világszerte be vannak zsongva hiszen végre színházi előadásra viszik az Attack on Titán harmadik kötetét. Még mindig nagy köd rejti, hogy a főszerepet betöltő Eren Jaeger és Rivaille Ackerman kapcsolata miért olyan fagyos. Bár az alakításuk csodálatos és hibátlan. A mellettük dolgozó sminkesek, mellék szereplők nem egyszer számoltak be arról, hogy a két művész a színpadon kívűl nem szólnak egymáshoz. Még köszönés színjén sem. Én Carol Fost voltam a Star tv-től.

-Carol ez csodás volt! Már csak ki kellene harcolni azt az interjút a két sztártól.

-Georg akár hogy próbalom esélytelen. Mi csináljak törjek be hozzájuk és kényszerítsem őket?-vontam fel a szemöldököm.

-Ha adsz egy ütős sztorit meg kapod a külön csatornát itt az aláírt papír.-tolta a képembe a szerződést.

-Meglesz főnök!

Körbe telefonáltam mind két srác asszisztensét és egyik sem akar hallani a dologról. Éljen a protekció. A bátyám színházában játszanak. Az öltözőbe bevágódva láttam a két színészt akiket éppen sminkeltek. Ezek tényleg ennyire utálják egymást?

-Koizumi, Nobuku kimennétek amíg beszélek a művész urakkal?

-Természetesen Miss Fost.

-Tch maga a levakarhatatlan újságíró. Mégis, hogy francba jutott be?!-nézett gyilkos tekintettel Rivaille.

-A bátyám színházába vagyunk. Nem használnám ki a protekcióm ha a méltatott volna bármelyikük akár egyetlen szóra is.

-Kisasszony érte meg mi nem fogunk egyetlen egyszer sem közös interjút adni.-szólt finomabban hozzám Eren.

Ahogy elnéztem őket akár egy elbaszott Shakespear páros. Meg is nevettem.

-Tch mégis mi olyan vicces?!-állt fel Rivaille.

-Csupán annyi, hogy sajnálom hogy nem esett még le hiszen annyira nyilvánvaló lett volna. Maguk szeretők voltak.-mutattam rájuk, majd megtöröltem a szemeim.

Eren elvörösödött a zavartól, míg Rivaille a haragtól.

-Csodálom, hogy a színjátszásba nem zavart még eddig bele.-nevettem mire erősen elrántott a karomnál fogva és a székbe vágott, lefogva.

-Nem voltunk szeretők! Nem is keféltünk. Egyszerűen ez a fiatal hülye gyerek demiszexuális!-járt egyet a helységben.-Ez lesz az egyetlen közös interjúnk.-nézett Eren-re aki belegyezően bólintott.

-Csodás, holnap reggel kilenc a Star tv-nél.-menekültem volna, de Rivaille erősen az asztalra szorított,Eren pedig elhagyta a helységet.

-Ha ennyire kell az interjú akkor fizethet természetben. Nehéz lehet önerőből feltörni.

A tükörben néztünk egymás tekintetét.

-Kell.- súgtam és megpróbáltam elengedni magam.

-Szed bogyót?-kérdezte keményen.

-Injekciót használok.-elhalt a végére a hangom.

A kezeim a fejem mellé tette, lehúzta a bugyimat majd sliccét és hozzám dörgölte magát amíg nem lett teljesen merev. Be haraptam az ajkam, nem akarok hangokat adni. Szégyen a testem használni, hogy elérjek valamit. Éreztem ahogy utat találnak a könnyeim.

-Ne harapja be a száját! Hallani akarom ahogy élvezz nekem Carol, ha szót fogad nagy örömét leli bennem.

Engedelmesen ráhagytam a száj harapásra. A kezeim a fejem fölött fogta össze és betette. A torkomból előtörő hangos sikolyt elfojtotta a szájával. Kicsit sem kímélt..,szinte fájt ahogy szántott belülről. Egyetlen hangosabb szipogásra észlelésénél leállt és gyengédebben kezdett mozogni. Kellemes érzés volt, halkan sóhajtoztam. Az állam alá nyúlt az arcom a tükörképem felé fordítva, hogy találkozzon a tekintettünk. Láttam a tekintetében, hogy mit gondol. "Törekvő...olcsó...lotyó." Láttam a kéjes élvezéstől grimaszoló tükörképem. Rajtam lihegett még kicsit majd amikor újra erőre kaptunk, rendeztük a külsőnk. A szemeimből megállíthatatlanul folytak a könnyeim.

-Ott leszünk.-gyújtott rá én pedig elindultam bőgve haza.

Elmerültem a kádba és csak bőgtem és bőgtem amíg meg nem szólalt a csengő. Eren Jaeger állt ott egy csokor liliommal.

-Miss Fost, én nagyon sajnálom.-adta át a virágot, lágyan mosolyogtam.

-Gondolom te is egy "Törekvő lotyónak" tartasz. Nem is áll messze az igazságtól.

-Be mehetek?-elfehéredtem a kérésre. -Nem kívánom magára erőltetni magam Miss Fost. Én nem erőltettek semmit sem.

-Csak tessék. -arébb álltam míg bejött, bár fáj minden mozdulat. -Szabad tudnom miért jött?

-Rég voltam bárkivel, márt mint szexuálisan. Rivaille pedig igazat mondott azzal ami vagyok. Demiszexuális. A nőket szeretem, de őt mégis kívánom férfi létére...Hagy töröljem el az Ö érintését a testéről, a testemről.

Kínos nevetésbe törtem ki. Bele néztem a smaragd szempárba ami nem lenézést mutatott felém hanem együttérzést. Könnyek szöktek a szemeimbe. Finoman ölelt át, lágyan csókolt, minden érintése kedves volt. Mint valami régi szerelemmé. Reggel egymagam ébredtem. Felvettem a vörös ruhám, magassarkúm, Carol-os smink. Ahogy beértem a stúdióba mint két férfi várt már. Még nem kezdődött az adás a főnök jött oda.

-Carol gratulálok! Megcsináltad! A tied az új csatorna minden szerkesztési joga!-ölelt meg, én pedig lágyan mosolyogtam.

Az acélkék szempár gúnyosan csillogott, míg a smaragd minden biztatást és nyugalmat megadott. A sikeres interjú után még mindenki ott volt a terembe. Eren pedig mosollyal nézett rám.

-Carol ahogy megígérted ma te leszel az én vendégem ugye?-nem kicsit hozott zavarba, Rivaille fintorgott egyet mintha nem számított volna erre.

-Igen...értem jössz?-totál kipirultam.

-Természetesen.-szélesen mosolygott.

A nap végén a kocsimnál várt valaki. Aki minden megvetését felém irányította.

-Mit tehetek érted Rivaille?-kérdeztem miközben félelemtől remegtem, csak gúnyosan mosolygott.

-Megérdemlitek egymást! A lotyó és a hímringyó.-fogta magát és elment.

Eren ahogy megígérte értem jött, szenvedélyes kapcsolatot ígért. Sok békát csókol meg az ember míg rá nem talál a hercegre.