Eren-t hajnal sugarai ébresztették újra otthonába Shinangsima-ba. A Hadnagy kb ötven méterre állt és nézte a véres csatateret. A többiek még kidőlve aludtak így oda ment hozzá.

-Hadnagy.

Mikor rá emelte fárad acél tekintetét a fiú szívére csapta kezét.

-Mindent hálásan köszönök!

Lehunyta a szemeit és egy nagyon halvány mosolyt engedett látni.

-Én is kölyök. 

Felé lépet és a mellkasára döntötte fejét.

-Eren ha tudnád mennyi olyan dologra vágyom amit nem szabadna, akkor biztosan fele ennyire sem tisztelnél.

Az ifjú titánalakváltó szíve hevesen kezdett verni amit Ő maga is megérzett. 

 -Mik lennének ezek a dolgok?

Levi felnézett a smaragd Íriszekbe, kezei közé vette az arcát és lassan lehúzta magához.

-Pl ilyen.

Ajkaival eltakarta a világ elől a másikét, először csak az ajkaival ízlelte majd végig nyalta a finom párnácskákat amik egyből bebocsátást adtak. Lassú, mély mozdulatokkal ismerkedett a fiú nyelvével aki bizonytalanul viszonozta. Vékony kis nyálcsíkkal váltak el. Eren teljes vörös ötven árnyalatában pompázott,fátyolos tekintettel. Megfogta Hadnagya kezeit és bele bújt és belefúrta tekintetét az acél szempárba.

-Levi...mond, mit teszel ha többet akarok?   

-Mennyivel akarsz többet?

Kérdezte szinte suttogva, arcán széles mosollyal ami tőle új volt.

-Sokkal.., sokkal többet.

A Hadnagy Eren háta mögé nézett, de a többiek még mindig mélyen aludtak. Kioldotta Eren köpenyét majd elfektette rajta a földön.

-Akkor megkapod, de Eren jegyezz meg valamit.

-Mégis mit? 

-Hogy hozzám tartozol.

-Mint mindig Hadnagyom.

Borultak újabb csókba végül egymásba.