A nagy boldog takarításom közepette megszólalt a telefonom. Anya hívott én meg nagy boldogsággal vettem fel. Végre háziasszonynak érzem magam, ami nagyon jó dolog. Már a kaja megfőtt és csak az én édes öcsémre vár, aki biztos siet haza az iskolából.

> Szia anya mit szeretnél?

< Kicsim Erin kórházba került. Megverték és több helyen megszúrták. Késelés történt és nem csak őt késelték meg. Volt akit lelőttek glockkal és robbantás is történt a sulitokban!

Azt hittem ott hűlök el. Hogy ott halok meg. Az öcsi.. a srácok... mégis miét pont ma, miért most? Miért, miért, miért? Mindig nekem lehet csak rossz. Ha nem lennék boldog akkor talán nem történt volna ez..

< Kicsim ne mozdulj sehova és várd meg apád hamarosan ott lesz! Nyugodj meg túléli. Semmi komoly baja nem esett hál' istennek! Na, de leteszem, mert itt az orvos. Szia kincsem!

Anya lerakta. A telefonos kezem a földre hullott, mint a testem. A lábaimon ültem a karjaim az ölemben a könnyeim meg vízesésként száguldottak lefelé sorban. Ekkor ajtó nyitódást hallottam, majd egy ölelés éreztem kis idő múlva.

- Drágám semmi baj. Az öcséd jól van. Gyere fürödj meg. Jót fog tenni a meleg víz. Utána meg elmegyünk meglátogatni jó?

Nem válaszoltam apámnak, csak azon gondolkodtam, hogy miért nem én sérültem meg és miért pont ő? A barátaink is jól vannak? Miért akarná valaki felrobbantani az iskolát? Persze viccelődtünk mindig avval milyen jó lenne, ha felrobbanna a suli, de nem így... nem erre gondoltunk. Ez kicsit sem vicces. Ijesztő és aggodalom generáló.

Mikor felnéztem apám karjaiban voltam és éppen bevitt a fürdőszobába. Letett a mosdókagyló mellé a szekrényre, majd megengedte a meleg vizet, felém fordult és levetkőztetett. Teljesen elpirultam, mert anya még oké, de apa.. ő már fura.. fura, hogy lát.. Hirtelen megfogott és a hátamra fektetett, hogy lássa a fenekem.

- Miért ilyen ragadós ez a tapasz?! Bocsáss meg, de fájni fog Leion.

Hirtelen lerántotta rólam, amitől elbőgtem magam egy sikítás kíséretében. Majd megfogott és felhúzott.

- Shh semmi baj. Sajnálom, de ennél lágyabban nem tudtam megtenni. Sokkal kisebb a fájdalom, ha gyors lerántom. Na de gyere fürdünk egy jót.

Apa levetkőzött előttem én meg a kezeimmel eltakartam az arcom. Nagyon kínos volt. Utoljára négy éves koromban fürödtem együtt vele, most meg már 17 leszek. Ha ezt valaki kívülről nézné azt mondaná anyáék betegek, pedig csak törődnek velünk.

Megfogott és bele rakott a nagy habfürdőbe, majd mögém ült. Éreztem a fenekemnél apa férfiasságát, ami valjuk be nagyon elpirított. El sem hiszem, hogy apával ülök meztelenül a kádban. Ez nagyon beteg!

- Apa én nem érzem jól magam..

- Nyugodj meg és próbálj relaxálni. Most meg kell nyugodnod. Anyád szólni fog, ha a műtétje befejeződött az öcsédnek addig meg nyugodj meg.

- Mü-műtét?! Mégis milyen műtét? Minek kell neki a műtét?! Apa én erről miért nem tudok?!

Elsírtam magam, mire apa átkarolt és csitítgatott. Végül felé fordultam és a mellkasába fúrtam a fejem.

- Na végre lenyugodtál. Sajnálom, hogy megijesztettelek..

- Seh-semmi baj.

Mikor teljesen megnyugodtam leesett, hogy ülök apa ölében és vörös lettem, majd fel is izgultam megbökve apát, aki meglepődött, majd egy hangosat nevetett. Persze ekkor még vörösebb lett az arcom színe.

- Ez nem vicces!

- De az! Viszont ezzel kezdeni kell valamit. - Nézett meredező tagomra.

- Ez igaz, de... apa te mégis csak az apám vagy!

- És az ikred? Nem lefeküdni akarok veled, csak könnyíteni szeretnélek. - Erre megfogta apám a tagomat és az övét hozzá nyomva kezdte el húzgálni rajtuk a bőrt. Amitől egyből nyögtem egy kicsit.

Két kezemmel apa izmaiba kapaszkodtam. Nagyon jó érzés volt, annyira fura, de nem undorító. Sőt kellemes volt. Teljesen átadtam magam neki, de mikor lecsuktam a szemem az öcsit láttam, ahogy ő kényeztet engem. Ahogy az ujjai simogatják tagom, ahogy a másik keze gerincemen siklik végig föl s alá. Teljesen begerjedtem, majd éreztem, hogy nincs tovább nem bírom. Hirtelen megremegtem, majd az ölünkbe élveztem Erin nevét kiabálva, majd apa is elélvezett. Szapora légvétellel vettem a levegőt és apa mellkasának dőltem. Ő is gyorsan vette, de azaz emelkedő és süllyedő mozgás teljesen elbódított, majd már el is sötétült minden.

Mikor felkeltem az ágyban feküdtem apám karjai között ő is aludt, de mikor elkezdtem mocorogni felébredt és jobban magához húzott és a fejembe fúrta a fejét, majd kinyitott szemekkel lenézett rám mikor lazított az ölelésén.

- Mi a baj? Nagyon ledermedtél.

- Jelenleg csak.. azon gondolkodom miért bújtunk össze, mint a szerelmesek..

- Egy bétának kell a törődés és az öcséd egy ideig nem fog hozzád érni. Illetve anyáddal nem akarjuk, hogy depressziós legyél.

- Miért lennék?

- Leion.. Erin kómába esett..

Mi?! Kóma? Nem.. az nem lehet.. Erin nem eshetett kómába! Miért.. apa ezt az egészet azért csinálta, hogy ne figyeljek a legfontosabbra Erinre.. De miért? Nekem Erin a legfontosabb, ha nem találkozhatok vele, akkor inkább..

- Ne gondolj hülyeségekre, ha akarod elmehetünk hozzá, de ne félj ez nem olyan kóma. Csak a vérveszteség miatt kómába esett, de gyorsan felszoktak belőle épülni az emberek.

Csak hallgattam apát és megnyugodtam picit, de elsírtam magam. Nem akartam látni a sérült testét, azt hogy gyenge. Attól csak még jobban össze törnék. De muszáj látni akarom. Sírtam és sírtam, míg a csengő hangja nem zengte be a házat, amire mind a ketten felfigyeltünk.