𝐌𝐚𝐱 𝐕𝐞𝐫𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧

-Még csak most indul a gépem. Argh. Két óra minimum mire odaérek. Viszont szóltam, hogy mész, tehát tudnak az érkezésedről, ennek ellenére csak a kedvencünk van otthon.-jelentette ki cinikusságtól túlfűtött hangon Dilara.

-Alexandra?-döbbentem le teljesen miközben leszálltam a gépről.

-Ő hát. Két óra minimum még odaérek, könyörgöm ne tépjétek szét egymást. Mondjuk igazából de! Én akkor járnék a legjobban.-jelentette ki diadalittasan.

-Jól fogok viselkedni ne aggódj. Mikor is? Négy éve láttam utoljára, azóta csak megváltozott.-néztem magam elé fintorogva az előtörő emlékeke hatására.

-Oh változott is bizony, de belsőre ugyanolyan gáz, szóval ne tévesszen meg a külcsín. És egy ilyen kezébe van a Swarovski örökség, hihetetlen.-fújtatott a lány.

-Nos, majd meglátjuk ugyanis itt vagyok a házuk előtt, úgyhogy leraklak.-jelentettem ki körbenézve.

-Csak ügyesen. Aztán sietek és leápollak.-duruzsolta én pedig reakció nélkül hagyva leraktam, majd elindultam a villa bejárati ajtaja felé miközben telefonomat a farzsebembe mélyesztve haladtam az ajtó felé és nyomtam meg a csengőt.

-Jó napot kívánok.-nyitott ajtót egy középkorú nő. –Max Verstappen, igaz?-nézett rám kérdőn.

-Igen.-válaszoltam, és magamban azért hozzátettem, hogy melyik bolygó lakója, amiért nem ismert fel, csak a nevem alapján próbált beazonosítani.

-Dilara vendégszobája mellett lesz az öné.-kezdett bele a hölgy. –A csomagját itt leteheti és majd később felviheti.-mutatott egy kis asztalra, bár tény, hogy nem volt nálam semmilyen csomag, de, mint házvezetőnőnek gondolom kötelessége volt ezeket elsorolni. -Gyanítom köszönni akar Alexandrának.-nézett rám miközben a válaszomat várta én pedig csak egy mély bólintással jeleztem, hogy igen. –A medencénél van, a nappalin át, de kikísérem.-mosolygott kedvesen a hölgy miközben elindultunk.

Egy fekete comközépig érő zsák volt volt rajta. Bár az anyag lenge volt domborulatait tökéletesen engedte körvonalazódni. Nekem háttal sétált a medence szélén hosszú lábain. Karamell szőke haja pedig nyaka alján volt apró kontyba összefogva.

-Sid?-nézett rám döbbenten mikor befordult a medence velem szemben lévő oldalára. Három ember hívott így. Ő volt az egyikük.

-Személyesen.-tártam szét kezeimet.

-Mit keresel itt?-indult el felém a lány döbbenten.

-Nem hozzád jöttem, ne aggódj.-mértem végig rajta ahogy felém közeledett.

-Öröm és ujjongás részemről.-forgatta meg kék szemeit.

Dilarának igaza volt, a négy évvel ezelőtti tizenhat éves énjének már nyoma sem volt. Kész nő lett, méghozzá a veszélyesen vadító fajtából akikkel vigyázni kell, mert ők ártanak a legtöbbet.

-Mennyibe került ez a zsák?-vezettem végig tekintetem rajta ismét, tetőtől talpig.

-Tessék?-nézett rám döbbenten. –Négy év Verstappen, ennyi telt el és te semmit sem változtál. Ugyanolyan bunkó vagy, mint voltál, sőt megmerem kockáztatni, hogy még bunkóbb is.-fonta karba kezeit a lány.

-Te sem változtál sokat.-kúszott egy félmosoly ajkaimra ahogy rám törtek az emlékek, miszerint a lány ahányszor eljött Dilaraval a futamaimra folyton cseszegetős megjegyzésektől túlfűtött beszélgetést folytatott velem, mert bizony kölcsönösen oda-vissza játék keretein belül szanaszét oltottuk egymást mindig. –Szóval mennyi volt ez a gyászmenet szett?-néztem végig újra a fekete zsák ruháján.

-Potom áron jutottam hozzá, öt euróért, ha jól emlékszem. Miért? Te is szeretnél egyet?-húzta fel egyik szemöldökét kérdőn.

-Isten ments.-tiltakoztam azonnal. -De lenne egy ajánlatom.-néztem rá zsebre dugott kézzel miközben életem egyik legmeredekebb döntését készültem meghozni.

-Marta.-lépett oda a házvezetőnőhöz. –Hozna egy kis sósat és sört?-mosolygott kedvesen, úgy ahogy rám sosem tudott.

-Sört?-néztem rá kérdőn mosolyogva.

-Hűha, egyszer mesélte Dilara, hogy mennyire egymásnak vagytok teremtve, mert imádod a német sört és a német nőket. Úgyhogy igen sör, méghozzá német, a legjobb fajtából.-indult el a kerti székek felé.

-És nem félsz, hogy német személyedet is elcsábítom?-néztem rá csábosan.

-Nem.-nevetett fel. –Tegyük fel rajtunk, kettőnkön múlik a Föld sorsa, csak mi ketten maradtunk ezen a bolygón és az emberiség, illetve a jövő a mi kezünkben van. Te például mit tennél?-tárta szét kezét miközben keresztbe tette hosszú lábait és nekem erre a tettre tényleg el kellett ismernem, hogy gyönyörű nő lett abból a lányból akit én ismertem.

-Nem egyértelmű? Addig döngetnélek amíg ide nem szülsz.-néztem rá értetlenül.

-Na igen.-forgatta meg szemeit beszólásomra. –Én viszont inkább kinyírnám magam, mint hogy egy ujjal is hozzád érjek Verstappen. Szóval kérdésedre a válasz, miszerint félek-e a csábításod erejétől? Nem, egyáltalán nem, és megmerem kockáztatni, hogy nem is sűrűn rendelkezel ilyen mondhatni kéoességgel.-mondta miközben elvette Martatól a tálcát és lerakta az asztalra nekem pedig akaratlanul is a zsák ruhájának nyaka felé vándorolt a szemem ahol mellei, majd kibuggyantak a melltartójából. Konkrétan a saját nyálamat félrenyelve kezdtem el köhögni. -Jézusom, ne most halj meg! A végén még rám kenik, hogy én öltelek meg.-nyújtotta felém a sörrel teli korsót. Végülis majdnem miatta haltam meg.

-Oké.-tettem le a poharat miután a tartalmának felét megittam. –Házasodnom kell.-mondtam ki nemes egyszerűséggel, mert valahol el kellett kezdenem.

-Gratulálok. Ki a szerencsétlen?-nézett rám unottan.

-Te.-jelentettem ki széttárt kezekkel.

-Dilarát mondtam volna.-gondolkodott el hangosan. –És az előbb mondtam, hogy veled, illetve tőled soha semmit Verstappen.-tárta szét kezeit elegánsan, maga a megtestesült kifinomultság és elegancia volt.

-Én is úgy jöttem ide, hogy ő viszont rájöttem, hogy szükségünk van egymásra.-gondolkodtam el. –Hidd el miután meghallgattál készakarva és ami még fontosabb magadtól fogod azt mondani, hogy jobbkor nem is jöhettem volna ezzel a házassági ajánlattal.-jelentettem ki magabiztosan.

-Megint álmodik a nyomor?-nézett rám lesajnálóan.

-Vagy éppen most készüllek megmenteni téged, a családodat, illetve az örökséged.-néztem magam elé, és fejben lepacsiztam az okos énemmel amiért kitalálta ezt a zseniális ötletet.

-Miről beszélsz?-zavarodott össze teljesen.

-Hány hét múlva töltöd a húszat?-tettem fel a kérdést ami amúgy mindennek az alapja volt.

-Három. Miért?-nézett rám továbbra is értetlenül.

-Mert Dilara türelmetlenül várja már, hogy leteljen az a három hét.-kulcsoltam össze ujjaimat, majd térdeimen megtámasztottam és úgy néztem a lányra aki próbálta értelmezni a hallottakat.

-Tényleg nem értem.-tárta szét kezeit tekintete pedig zavarodottságtól túlfűtötten méregetett engem.

-Paulina és Victoria tizenhat éves korodban szülinapodra rád ruházták a jogot, miszerint tiéd az egész Swarovski örökség.-kezdtem bele a mesébe amit még anno Dilara regélt el nekem, és aminek ezt a részét a velem szemben ülő lány sokkal jobban tud. –Viszont a nővéreid egy csavart, vagy nevezzük inkább buktatónak ezt az apróbetűs részt, is tettek a dologba. Ha húsz éves korodig nem sikerül házasságot kötnöd senkivel, az örökséged Dilarára és családjára száll, ugyanez van akkor is, ha Dilara házasodik hamarabb.-néztem a lányra aki elképedve nézett vissza rám.

-Ez csak vicc.-nevetett fel kínosan. –Ugye csak az?-nézett rám kétségbeesetten.

-Bár az lenne.-néztem a medencére. Mert vicc volt az egész mai nap, mint egy szürreálisan rossz álom. –Dilara minden álma, hogy három hét múlva ügyvédi papírokkal a kezében sétáljon be ide és miközben hozzád vágja a tényt, miszerint elbuktál kipenderít innen téged és a családodat.-vázoltam Dil terveit amiket még a kapcsolatunk alatt osztott meg velem.

-Ez lehetetlen, erről tudnék.-jelentette kimagabiztosan.

-Nem feltétlenül. A nővéreid azt akarták, hogy szerelemből házasodj ne pedig erőszakra.-néztem rá együttérzően, mert bár a lánnyal ritka rossz kapcsolatunk volt, még én sem akarhattam neki ennyire ártani és ennyire rosszat neki, mert ma nekem is volt szerencsém egy ilyen árnyoldalt megismerni. A Swarovski név és vagyon hozzátartozik, kész.

-Tehát azt mondod, hogy te inkább engem választasz, mint Dilarat?-nevetett fel, mint aki egy szavamat sem hiszi el.

-Tálcán kínálom a megoldást neked amivel megmenthetlek. Nem viccelek. Szükséged van rám és azt hiszem jobbkor nem is jöhettem volna.-támasztottam meg államat összekulcsolt ujjaimon miközben kétségbeesett kék szemeit fürkésztem.

-Neked miért kell házasodnod?-nézett rám témát váltva.

-Vagy keresek egy tiszta múltú lányt és elveszem vagy oda a munkám, azt hiszem te vagy a tökéletes személy e szerepre. Egy elit háttérrel rendelkező, botrányoktól mentes család sarja, aki fiatal és jól nevelt.-döntöttem oldalra a fejem ahogy soroltam a jelzőket, mert tudtam a lehető legjobb döntést hoztam az imént amikor úgy döntöttem Dilara helyett neki teszek S. O. S házassági ajánlatot.

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .

Kívánok mindenkinek egy csodásabb évet, mely örömkben és egészségben gazdag.
Gyere ránk 2021!🥺💖