Az éppen lebukó napot kémleltem az égen. Lábaim a vízbe lógtak le a stégről ahol ültem, kezeim pedig a fán támaszkodtak, ezzel is tartva az egyensúlyomat.

-Olvastál híreket?-szólt oda Max a kanapéról miközben telefonját kezében tartva valamit nagyon nézett.

-Ma lesz itt az első éjszakánk, és egy szabad percem sem volt arra, hogy a telefont bújjam.-néztem rá értetlenül, mivel pontosan kellett volna tudnia, hogy nem értem rá. Körbe utaztuk a kis szigetet, napoztunk és Gucci könyvét olvastam, míg ő aludt, kajcsiztunk és áztattuk magunkat a vízben.

-Minden velünk van tele.-fordította felém a telefonját, de nem láttam olyan távolra, hogy erről megbizonyosodjak.

-De hát sehol nem osztottuk meg, hogy frigyre léptünk.-néztem rá döbbenten.

-De én igen.-húzta el ajkait kínosan.

-Istenem te gyász!-sikantottam fel miközben álló pozícióba tornáztam fel magam. –Mit tettél?-pattantam oda mellé.

-Jobb, ha tőlem tudják meg, mint mástól, illetve előbb vagy utóbb úgyis kiderült volna.-tárta szét kezeit miközben amúgy teljesen jogos és ésszerű érveket sorakoztatott fel.

-Mit raktál ki? Nem is követlek.-vágtattam be a házba telefonom felkutatásának érdekében. -Wifey meg egy gyűrű emoji? Rém kreatív Verstappen mit ne mondjak.-dobtam ölébe a telefonomat, majd a kis lépcső felé indultam ami egyenes úton vitt a vízbe.

-Mit csinálsz?-szólt hozzám döbbenten a kanapéról.

-A wifeyd most csobbani fog.-jelentettem ki. –Vagy már azt sem szabad?-tettem csípőre kezemet miközben teljes testtel felé fordultam és számonkérően néztem rá válaszát várva.

-Nélkülem biztos nem.-pattant fel, majd mögöttem tolongva várta, hogy a vízbe érjünk. –Hova-hova Dru?-kapott el a derekamnál fogva miközben én egyre beljebb tartottam, annyira, hogy a lábam már nem érezte a talajt maga alatt.

-Tőled minél távolabb.-próbáltam elúszni szorításából.

-Hogyne.-rántott közelebb magához, én pedig nekiütköztem kemény, kidolgozott mellkasának, melyen ott díszelegtek a vízcseppek. Tökéletesen szálkás, kidolgozott teste, illetve a vízcseppek találkozása Max Verstappennel magával szerintem még egy apácát is bűnös gondolatok fogságába ejtett volna.

-Elengednél?-néztem magam elé tehetetlenül. Csodás volt a látvány. A kietlenség, a végeláthatatlan tenger képe, mely elénk tárult, ritka páratlan volt és mindezt nem Max közelében akartam átélni és érezni, mert a férfi közelségének hála nyilván nem a leírhatatlan látványra koncentráltam volna, mármint ami a tájat illetti.

-Kívánlak.-susogta fülembe. Vizes bőrömön susogása mély borzongást indított el bennem. És egész testemben remegni kezdtem.

-Nem játszunk ilyet.-nevettem fel továbbra is háttal neki.

-Halál komolyan mondom.-susogott ismét érces hangján fülembe, nekem pedig újabb borzongás futott végig a gerincem tájékán.

-Max Emilian Verstappen!-szólaltam meg halkan. –Most azonnal engedj el, ha életed hártalevő részében nem csak keresztapa akarsz lenni.-jelentettem ki fenyegetően.

-Dehogyis.-húzott magához még közelebb miközben elkezdett kihátrálni a vízből.

-Kell a telefonom.-léptem oda a kanapéhoz.

-Minek?-kérdezett vissza értetlenül. –Ahhoz amit mi fogunk csinálni csak te meg én kellek textil nélkül, természetesen.-húzta kaján vigyorra ajkait.

-Hülye vagy Verstappen.-forgattam meg szemgolyóimat. –Eszem ágában sincs ágyba bújni veled.-léptem be a szobába.

-Nekem viszont nagyon durván tervben van.-tette két kezét derekamra, majd hátulról felemelve az ágy felé indult meg.

-Mit művelsz?-döbbentem le teljesen.

-Ágyba bújok az újdonsült feleségemmel. Tudod, azt a nászéjszakát is el kell hálni.-tett le az ágyra miközben maga alá gyűrt.

-Ezt erőszaknak hívják, és büntetik is.-húztam el ajkaimat kínosan.

-Drágám.-szólalt meg érces repedtfazék hangján. –Ha mindketten akarjuk akkor az minden csak nem erőszak. De ezt már megbeszéltük egy párszor.-húzta önelégült mosolyra ajkait.

-Menj a francba Verstappen.-csaptam a mellkasára.

-Dru.-hajolt a fülemhez. –Már mondtam Drágám, én beléd mennék.-hintett apró puszit a fülemre.

Reagálás nélkül hagytam beszólását és a villogó telefonjára kaptam a tekintetem.

-Nem veszed fel?-ráncoltam a homlokomat miközben megpróbáltam kicsit eltolni magamtól.

-Most fontosabb dolgom van.-húzta félmosolyra ajkait. –Rajtad.-egészítette ki. –És látod? Nem is olyan fontos, mert az illető már le is tette.-nézett fapofával az imént még villogó telefonja felé.

-Én meg úgy gondolom elég fontos lehet.-nyúltam csörgő telefonom felé amin egy ismeretlen szám szerepelt. –Halo.-szóltam bele a készülékbe zavartan.

-Alexandra?-hallottam meg Lance Stroll kétségbeesett hangját.

-Igen? Baj van?-döbbentem le teljesen.

-Tudom, hogy nászúton vagytok és nagyon sajnálom, hogy megzavarom, de úgy éreztem jobb, ha tőlem tudod, tudjátok, mint holnap reggel a hírekből értesülj.-kezdett bele megtörten.

-Mi történt?-kérdeztem miközben Max kék íriszeibe fúrtam enyéimet valami nagyon rosszat sejtve.

-Daisy meghalt.-jelentette ki megtörten. Nekem pedig könnyek gyűltek szemeimbe, majd szabadon kezdtek el távozni, mert semmi nem állt az útjukba. Nem próbáltam megvisszafojtani, vagy éppen visszatartani a kikívánkozó könnyeimet.

-Máris indulunk.-mondtam ki hallkan suttogva, megtörten. –És Lance, fogadd őszinte részvétem.-gördült le mégy egy könnycsepp, melyet Max apró csókjaival szemem alatt itatta fel. Nem kérdeztem, hogyan, miként vagy miért? Csak minél hamarabb repülőre akartam szállni és hazamenni a csajszimajszikhoz, akikben tudtam, hogy most hasonlóan óriási űr tátong. Osztozni akartam valakikkel érzéseimen, olyanokkal akikről tudtam, hogy hasonló nagy fájdalom költözött most a szívükbe.

-Lexi te is. Tudom, hogy nagyon közel álltatok egymáshoz.-mondta, majd elköszönve tőle ejtettem ki kezeim közé a telefont és zokogásban törtem ki miközben Max szoros karjai védőn és erősen zártak közre, ajkai közül pedig apró semmiségek susogása simogatta fülemet és nyugtatta szívemet. Tomboltam belül, ezt pedig ő sem tudta megakadályozni, bármennyire is próbálta.

Daisy, mint szőke ciklon volt jelen a forma 1-ben. Ahol megjelent ott mindenki mosolygott, mert fantasztikus kisugárzás vette őt körül és csoda jellem volt. Egy hónapja kapta meg álmai munkáját, mégpedig, hogy a futamok után ő fagassa ki a versenyzőket, annyira nagyon nagy álma volt ez és végül sikerült neki, tudom, mert nagyon sokszor mesélte. Lance, - akit mindenki apuci milliárdos fiának tart - pedig ő volt az a nő aki kinyitotta a szívét. Lance sokkal többet mosolygott, nevetett és egyre jobban szeretett interjúkat adni. Nem is volt kérdés, hogy Daisy nélkül ma ismét szegényebb lett a föld egy csodás lány nélkül, aki mától fogva őrangyalként vigyáz ránk és figyel minket az utunkon.

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .

Sziasztok!💖

Péntek környékén szoktam kirakni az adott részt, de úristen, az év első futamát láthattuk, szóval tényleg annyira evidens volt, hogy ma rakom ki a könyveimben a részt.

Én egyszerűen oda meg vissza voltam az egészért. Nem vagyok Sid fan, aki egy kicsit is figyelemmel követ az tudja, ám, én ritka nagy büszkeséget érzek most irányába. Dzsemi Milka gyakorlatilag büntetlenül szétcsalta a versenyt Sid pedig tett egy olyan kijelentést, hogy nem akar csalva nyerni. 23 évesen azt hiszem itt van az a pont amikor megértél a világbajnoki címre egy hétszeres világbajnokkal szemben. Amikor tisztességesen és sportszerűen tudsz játszani, illetve ''kikapni". Szerintem ma ő volt az abszolút nyertes, Dzsemi pedig egyre inkább süllyed a szememben, csak csóró már nem tud hova...

Nektek mi volt a véleményetek? Juj nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy akinek van kedve az írja le.

U.I.: Rengeteg értesítésre nem válaszoltam, de mindig azonnal elszoktam őket olvasni és jobbhíján sírok a rengeteg kedves szótól, aztán valahogy mindig elfelejtek válaszolni, de ezt holnapig pótlom természetesen.🥺💖

További szép estét kívánok nektek és vigyázzatok magatokra!💖