A falu piacterén mindent elleptek a standok és a teret körbefogó házak kávézó és étteremként üzemeltek, ahol minden vásárló megpihenhetett. Volt ott minden, amit csak egy ember – vagy éppen mágus - megkívánhat, így én is kísértésbe estem és kisgyermek módjára szaladtam egyik kirakattól a másikhoz. A cukrászdák és pékségek hihetetlen látványkonyhával büszkélkedtek és nekem már csak a kínálat puszta kinézetétől elindult a nyálelválasztódásom.
- Maoh! – kiáltottam boldogan a fiúnak, aki keresztbefont karokkal és borús ábrázattal figyelt engem. – Ezek a sütik nagyon finomnak tűnnek. Bárcsak én is tudnék sütni ilyet, akkor nem veszne kárba az a sok eper a kert hátsó végében. – nyafogtam, de Maoht ez nem nagyon hatotta meg.
- Szerintem most van fontosabb dolgunk is az epreknél. – morogta, mire duzzogva felfújtam az arcomat. – Inkább nézzünk magunknak valami ruhát, mert már nem tudlak elviselni ezekben a göncökben.
- Igazad van. – feleltem motyogva, majd követni kezdtem a fiút, aki a legközelebbi ruhaboltba tért be.
Az üzlet hatalmas volt és a próbababákon az „enyémnél" sokkal szebb ruhák voltak, amiért el is szégyelltem magam. Az üzletvezető asszony mosolyogva tért elénk, majd megkérdezte tőlünk, hogy mit parancsolunk. Maoh egyből válaszolt is, hogy ruha kell mindkettőnknek, szóval az eladó elvezetett minket először a női darabokhoz, ahol mutatott nekünk párat a választékból.
- Ezekhez mit szólna, Kisasszony? – kérdezte kedvesen a nő és felmutatott nekünk két ruhát. – Ezek a legújabbak most és szerintem igazán mennének a különleges hajszínéhez.
Az eladónő ezen mondatára csak préseltem az ajkaimat, majd kísérőmre néztem, aki megrántotta a vállait. Lehet, hogy még mindig haragudott rám az idefele jöveten történtek miatt, de őszintén szólva, nem éreztem magam hibásnak.
- Kérdezze csak a mellettem álló férfit! – mondtam ravaszul elmosolyodva, mire Maoh is felolvadt jeges állapotából és döbbenten nézett rám.
- Mi? Engem? Mégis miért? – kérdezte úgy, mintha megijedt volna, pedig semmi félelmeteset nem mondtam.
- Mert neked kell elviselned ezekben a ruhákban, szóval ki akarom kérni a véleményed. Neked melyik tetszene jobban?
- Hát ez nagyon jó, de engem nem nagyon érdekel az ilyesmi. – felelte unottan.
- Rendben, akkor szerintem megveszem mindkettőt. – fordultam az eladóhölgy felé, aki hevesen bólogatott.
- Micsoda?? Mindkettőt? Mennyibe fog nekem ez fájni?
- A... azt nem tudom. – feleltem halkan, mikor rádöbbentem, hogy igazából nem is tudom, mennyit költhetek.
- Mindegy. – sóhajtott elnézően. – Ha nem tudjuk rendesen kifizetni, út közben eladlak és lesz pénzem. – mosolygott kajánul.
- Eladsz? Mármint, valaki másnak?
- Aha, ez a tervem. Ha továbbra is neveletlen maradsz, akkor mindenképp. – mondta morcosan, amivel eléggé a szívembe gázolt és a jókedvem gyorsan alább is hagyott ettől. – Próbáld fel a ruhákat, mielőtt megveszed őket!
Maoh további szó nélkül elindult az üzlet kijárata felé. Féltem, hogy itt hagy, de butaság lett volna megállítani, bízni akartam abban, hogy nem menne el csak úgy, mert kicsit összekaptunk.
Felpróbáltam a ruhákat a próbafülkében, szerencsére mindkettőből volt a méretemben. Gyönyörűek voltak azok a szoknyák, de kicsit sem tudtam nekik örülni Maoh miatt. Lehet, hogy én is ludas vagyok a dologban, de az, hogy olyanokkal vádolta az apját ezzel együtt pedig engem is, amivel normál esetben más nem, felbosszantott.
Igazából az életkoromra sem nagyon emlékeztem, de nagyjából a 16.-17. életévemben járhattam és eszem ágában sem volt összefeküdni egy közel 50 éves hapsival, de nem csak ez volt az egyetlen akadálya. Maoh tényleg egy idióta, ha azt gondolja, hogy képes lennék ilyeneket tenni.
Miután felpróbáltam mindkét ruhát, visszavettem magamra azt, amelyik jobban tetszett és az üzlet bejáratához igyekeztem. Az ajtó mellett Maoh állt a falnak támaszkodva, és a semmibe merengett azokkal a szokatlan, gyönyörű szemeivel.
- Maoh! – kiáltottam oda neki boldogan, mire rám pillantott. – Mit mondasz?
Mikor elég közel értem hozzá, csak megperdítettem magam a tengelyem körül, a virágos ruhám valósággal olyan volt, mintha szirmokat szórt volna pörgés közben és tisztán éreztem az édes illatot magam körül.
Maoh arca megenyhült, ajkait pedig enyhén eltátotta, mikor meglátott az új ruhámban. Mondania sem kellett, hogy tetszik neki a „döntése".
- Mit szólsz? Hogy nézek ki? – kérdeztem reménykedve, de a fiú hosszú pillanatokig meg sem szólalt, csak megbabonázva bámult engem.
- Azt, hogy sokkal szebb vagy ebben, mint azokban a régi, ódivatú göncökben. – felelte megkésve. – Megyek fizetni.
Elhaladt mellettem, miközben végigsimított a mezítelen karomon és a pénztárhoz igyekezett tovább. Kicsit sem tudtam nyomon követni a viselkedését, de örültem, hogy végre ismét jobb kedve van.
- Várj! – kiáltottam utána, mire döbbenten fordult hátra, én pedig a szoknyám szélébe kaptam. – Lehet, hogy mégsem akarom ezt megvenni.
- Hanem? Mit akarsz helyette? – kérdezte morcosan.
- Lehetne, hogy inkább hosszabb legyen a szoknya? – kérleltem keservesen, mire teljes testtel felém fordult. – És szeretnék egy hosszúujjú, garbó pulóvert is hozzá.
Maoh egy ideig csak értetlenül bámult engem, majd rövidesen bólintott és megengedte, hogy tovább nézelődjek a boltban. Tudtam, hogy a kollekció, amit kiválasztok magamnak, nem sokban fog majd különbözni azoktól a ruháktól, amiket idáig hordtam, de a vastag öltözetbe éreztem jól magamat.

♥🔷♥🔷♥

- Köszönjük, hogy nálunk vásároltak! – búcsúzott tőlünk az eladó, mikor távozni készültünk. – Ha bármikor szükségük lenne valamire, nézzenek be bátran. Sok szép ruhánk van még a kedvesének! – intézte szavait ezúttal Maohnak, aki csak halványan elmosolyodott.
- É-én nem is... - kezdtem volna magyarázkodni, de kísérőm megelőzött.
- Mindenképp benézünk még! – válaszolta Maoh vigyorogva, majd hátulról átölelt és a kezét a derekamon pihentetve magához húzott. – Köszönjük!
Teljesen zavarba hozott ezzel az egésszel. És nem csak zavarba, hanem még kétségbe is ejtett. Az előbb még fújt rám, mint egy macska, most meg ölelget meg a kedvesének hív, miután azzal fenyegetőzött, hogy elad valami idegennek, ha nem viselkedem? Kezdek rá kiakadni...
- Ezt meg miért kellett most? – kérdeztem rövidesen azután, hogy távolabb kerültünk az üzlettől.
- Miért ne játszhatnánk, hogy van köztünk valami? Sokkal természetesebbnek tűnik kívülről nézve.
Amint ezeket a szavakat kimondta, a kezét a csípőmről végigcsúsztatta a hátamon, maga felé, majd összekulcsolta azt az enyémmel. Nagyon zavart, így sietve ki is bontottam az ujjainkat, de azt már nem hagyta, hogy elengedjem a kezét, szóval nem volt mese.
Csak tudnám, hogy miért csinálja, de félek megkérdezni. Elvégre az imént még azzal vádolt, hogy én meg az apja, most meg ő kezd ki velem. Lehet, hogy nem hitt nekem, mikor tagadtam, amit tagadtam, ezért most azt hiszi, hogy valami könnyűvérű nőcske vagyok. Vagy talán... csak gúnyolódik az apján, rajtam keresztül, hogy neki sikerül valami, ami az öregének nem ment?    

Sziasztok! ❤
Meghoztam a folytatást, amint látjátok 😄 Az biztos, hogy a jövőre nézve Maoh és Sachi kapcsolata nagyon érdekes lesz és remélem, tetszik eddig mindenkinek a sztori 😁