Mosakodás után ismét magamra vettem azt a viseltes pólót, ami annakidején Shiwohené volt és, amiben azóta is alszom, hiába utálom azt a ruhadarabot. Az eredeti tulajdonosára emlékeztetett, ezért nem szívesen viseltem, de ez takart belőlem a legtöbbet, így Maohval szemben tökéletes védőfelszerelésnek bizonyult.
Felballagtam az emeletre, minél gyorsabban, hiszen még mindig féltem egyedül maradni a sötét lakásban, de szerencsémre a hálószobából kellemes, meleg fény áradt ki, így hamar megtaláltam a helyes irányt és egyből a szobában tudhattam magam, miután felértem a lépcsőn. Becsuktam magunkra az ajtót, majd Maoh felé fordultam, aki csendesen, lassan vette a levegőt és háton feküdve pihentette szemeit. Úgy tűnt, elnyomta az álom, ezért közelebb merészkedtem felé, kezemben ott volt egy tálcán a kenőcs, amit a homlokára szántam, de mivel úgy tűnt, nem veszem hasznát most, letettem az éjjeliszekrényre. Maoh aludt és nem szerettem volna felébreszteni.
A kirohanása és Yuna után kissé megharagudtam rá, de szundítás közben olyan szelídnek látszott, hogy úgy éreztem, nincs okom félni tőle, így bátorkodtam az ágya szélére ülni, ahol körbeölelt engem a fiú aurájából áradó, kellemes meleg.
- Maoh... - szólítottam meg a biztonság kedvéért a fiút, hogy megbizonyosodjam arról, valóban alszik-e.
Mivel nem felelt nekem, hanem továbbra is csukva tartotta a szemeit és meg sem moccant, így nem kételkedtem tovább, hanem megeresztettem egy halvány mosolyt.
Ahogyan ott ültem mellette, hamarosan feltűnt, hogy hiába tűzmágus Maoh, akkor is szokatlanul meleg van körülötte, amit meglehetősen furcsálltam. Mintha a teste lángolt volna, én pedig minél közelebb hajoltam hozzá, annál jobban perzselte a bőröm.
Félrekotortam összetapadt, koromfekete hajtincseit a bekötözött homloka útjából, majd kezemet gyengéden ráhelyeztem a fáslival takart testrészére. Maoh képe konkrétan lángolt, olyan lázas volt, hogy még izzadt is a haja alatt.
Már épp felkeltem volna, hogy sürgősen hidegvízért induljak, amivel csillapíthatom a test hőjét - hiába utálok egyedül mászkálni a sötét, üres lakásban – mikor hirtelen megragadta a csuklómat és nem engedte, hogy felálljak mellőle. Ijedten kaptam rá vissza a tekintetem, Maoh szemei pedig addigra már nyitva voltak és mérgesen viszonozta a pillantásom.
- Hová, olyan sietősen? – kérdezte félmosolyra húzva ajkát, ami a dühös nézése mellett kissé ijesztő volt.
Nem is aludt... mindent hallott. Megijedtem, mikor vörös foltot hagyva vékony csuklómon, átlendített magán az ágy másik oldalára és szinte maga alá gyötört. Felettem feküdt és domború izmai megfeszültek, ahogyan tartotta magát, karjaival pedig közrefogott engem és elzárta menekülő utamat. Szemei élesen világítottak, dühös tekintetében mélyen elmerültem, akár egy sötét, feneketlen kútban. Összehúztam magam félelmemben, ahogyan hatalmas szellemi ereje alatt majd összeroppant a testem. Minden végtagomban éreztem a bizsergést, pillangók repkedtek a gyomromban és szabadulni akartam, a szívem ugyanakkor hevesen dobogott, reméltem, hogy nem hallja meg, bár a szoba szinte visszhangzott tőle. Kivert a víz Maoh komor arcát látván. Kezeivel még mindig a csuklóimat szorította és tartott engem mozdulatlanul a párnái között.
- Ezt most miért kell? – kérdeztem tehetetlenül felnézve rá, majd megpróbáltam mozgatni a kezem, mire gyengített a szorításon.
- Mit csináltál az előbb a fejemmel? – kérdezte kioktatóan.
- S-semmit... - igyekeztem kimagyarázni magam a szorult helyzetből, mivel Maoh egyszerre nézett rám mérgesen és vágyakozóan is, amitől szinte automatikusan minden izmom megfeszült. – Csak lázad van, azt ellenőriztem. – mondtam félrepillantva.
- Persze, higgyem is el. – nevetett fel halkan, mire ismét kitűntettem a tekintetemmel. – Nem kell nekem hazudnod, Sachi. – húzta perverz vigyorra a száját, majd enyhe nyomást gyakorolt a térdével a combjaim közé, mire ösztönösen összeszorítottam a lábaimat. – Ha félsz egyedül és velem szeretnél pihenni, csak mondanod kell. Felesleges trükkökhöz folyamodnod azért, hogy velem legyél.
- De mondtam, hogy ne... - kezdtem ismét magyarázkodásba, Maoh pedig ismét felkuncogott és forró homlokát az enyémnek nyomta, ami hatalmas döbbenettel ért.
Nem volt elég, hogy most már nyíltan beszél helyette a teste a szándékairól, olyan közel kerül hozzám, amennyire csak tudott. A szánk már így is alig volt egymástól és hiába vett körül engem az a pokoli meleg, ami belőle áradt, vacogtam a félelemtől.
Valamiért erről is az apja jutott eszembe, de hiába nem értettem, miért, képtelen voltam emlékezni. Vagy inkább... csak nem szerettem volna és eltemettem őket azokkal az emlékekkel együtt, melyek a hazámhoz kötöttek.
Maoh elengedte a kezem, de én továbbra is ott tartottam a karjaim, ahová ő erős tartásával elrendelte őket, azaz a fejem felett, mivel meg sem mertem moccanni. Még levegőt is alig tudtam venni az izgalomtól.
- Maoh... - suttogtam neki. – Beteg vagy. Nem egészséges, hogy valakinek ilyen magas láza legyen.
- Nem tudsz te semmit. – pusmogta vissza mézédes hangon, lehelete pedig csiklandozta az ajkaim. – Már kiskoromban is ilyen bajokkal küszködtem. Shiwohen szerint... ez elég gyakori a tűzmágusoknál, mivel valahogy le kell adni a felesleges hőt és ma Suou jól felhúzott. Ugyanakkor... - kezdett bele vággyal teli hangon, miközben eltávolodott tőlem egy kissé, hogy a szemeimbe tudjon nézni és forró kezével gyengéden végigsimított arcomon. – azt hiszem, égek tőled is.
Szavai megrémisztettek és a következő mozdulatai folyamán az agyam is... az érzékszerveim is kikapcsoltak és olyan erősen feszültem meg alatta, amennyire csak tudtam, mintha ezzel enyhíthetném a kínt, amit érzéki érintése okozott, amint jobb kezét lejjebb vezette rajtam egészen a hálóruhám szegélyéhez, ahol is alá merészkedett, hogy megérinthesse onnantól takaratlan combomat.
- Szeress engem, Sachi! – kérlelt bánatosan, miközben ismét csókra nyitotta a száját, ujjai pedig tovább játszottak a bőrömön. – Legalább ma este... tégy úgy, mintha szeretnél! Hogy érezzem... hogy valaki legalább...
Maoh egyre csak közeledett felém, mire végre csak sikerült valamiféle ellenállást tanúsítanom és védekezően magam elé kaptam a kezem, tenyeremmel pedig enyhe nyomást gyakoroltam a mellkasára, hogy távol tarthassam magamtól. Szemeim leszorítottam, aminek hatására kibuggyantak a sarkukból a könnyeim, melyeket eddig érleletem, fejem pedig kissé oldalra fordítottam, hogyha a csók meg is esik, legalább mellé menjen.
Kérlek, Maoh... ne légy olyan meggondolatlan, mint apád...!
Hosszú másodpercekig vártam arra, hogy Maoh forró ajkai hozzám érjenek, keze azonban egy pont után nem mozdultak tovább és a csók sem érkezett meg, hiába voltam már rá valamelyest felkészülve. Éreztem, amint a fiú erősen megmarkolja szabad kezével, amivel támasztotta magát a párnahuzatot. Bátorkodtam kinyitni a szemeim, mikor megéreztem meleg izzadságcseppjét az arcomra hullani, amit rövidest követett a többi is.
- Maoh...? – néztem fel rá ijedten, mikor szembesültem vele, hogy ugyanaz történt, mint előző este.
Rémülten kerestem az értelmet és azokat az ismerős, életjelet mutató lángokat Maoh tekintetében, de úgy éreztem, mintha egy üres test meredne rám vissza azokból a hideg, fekete szemeiből. A teste elviselhetetlenül forró volt, minden izma egyre engedni kezdett, amint véglegesen a sötétségbe látszott hullani az elméje.
- Era... - kezdte el motyogni, amit alig értettem. – Era... niel... - folytatta rövidest, majd karjai végleg megadták magukat az izomgörcsnek és összecsuklottak a nehéz teste alatt.
Maoh szó szerint eszméletlenül dőlt le rólam, fejét pedig ismételten beverte, de most az éjjeliszekrény sarkába, melyen ott piroslott a vére mindezek után.

Sziasztok Édeseim! ❤
Nos... ez egy nagyon tanulságos rész volt és bocsánat, hogy ilyen későn jelentkezem vele, de alig jutott időm erre a sztorira ebben a 2 hétben. Azért remélem, mindenkinek tetszett. 😍😏