Ezt úgy olvasd, hogy tegnap 23:45 körül, 2015-öt siratva, idegbajosan és fáradtan írtam.
PruHuuuuuun

A szobába belépve megpillantotta Őt. 
Az ágy szélén ült, kezében gitárjával, félmeztelenül, egy nadrágban. Igen, rendkívül izgató volt elgondolkodni a folytatáson.
Fehér haja kócosan, összevissza állt, vörös szeme szinte világított a félhomályban. A zseniális látványhoz hangok is tartoztak. 
Először néhány bizonytalan akkord, majd egy egyre kivehetőbb dallam csendült fel.
-Van egy ország, ahol álmomban jártam, Magyarország...
Erzsébet lélegzete is elakadt a meglepettségtől. Szívverése rohamosan gyorsult, attól félt, szívbajt kap. A porosz ezt észrevehette, ugyanis egy pillanatra abbahagyta a dalt és rámosolygott Magyarországra, aki időközben mellételepedett.
-Gyere és bújj hozzám egyszer, Magyarország! Hiszek az álmomban egy életen át...
Erzsébet Gilbert vállára hajtotta fejét. Sok-sok év után végre újra kettesben lehettek és egymásra találhattak. Egy könnycsepp gördült le a magyar arcán. Aztán még egy. 
-Milliók áldása szálljon rád!-fejezte be a fiú. Éppen ezt a reakciót várta a lánytól.
-Ilyen gyönyörű szerenádot Roderichocska sosem adott, igaz? Persze, hogy nem, hisz én ezerszer aszömebb vagyok...Így meghatódtál,  csajszi?-tette le a földre gitárját, pontosabban vágta azt földhöz Poroszország. Átkarolta a még mindig szipogó Erzsi vállát, és megkérdezte:
-Csak nem bőgni akar a kisasszony az éjszaka hátralevő részében?-tudta, hogy ezzel hecceli a lányt, akitől már érkezett is a válasz.
-Ne is feltételezd, öregfiú! Nem evezünk mélyebb vizekre. Itt a serpenyő, úgyhogy vigyázz rá, mi hagyja el azt a mocskos pofádat!
Viszont a porosz, mit sem törődve a fenyegetéssel, leteperte a lányt az ágyra (nemhiába tervezte ide a találkát...), és csábosan rávigyorgott azzal a tipikus, utánozatatlan, egoista, fültől fülig érő vigyorával.
-Pedig nekem érdekes elképzeléseim voltak ezt a randit illetően. De ha te mondod, Hun, nyugton maradok-mászott le róla engedelmesen Gilbert. Melléfeküdt, és megfogta Erzsébet kezét. 
-Nem vártad, hogy ilyen szófogadó okos kisfiú leszek, mi? Ma úgy döntött felséges személyem, hogy kívánságod szerint teszek. 
-Akkor fogd be, és hagyj szóhoz jutni!-üvöltötte le Poroszország fejét a magyar, mondanivalóját megtoldva egy rúgással.
-Jól van, te kis pletykás nőszemély...-dörzsölgette a fiú a rúgás helyét.
Szembefordultak egymással, karjaik körbefonták lassan a másik testét, és halkan, sugdolózva beszélgettek tovább.
-Szóval, mi a pálya, asszony?-kérdezte pimaszul az albínó, de Erzsi már rá se hederített a viccesnek szánt megszólításra, elveszett a fiú hajában és tekintetében.
-Felségességem annyira gyönyörű, hogy szóhoz sem bírsz jutni?-vonta fel szemöldökét a porosz.
-A fenébe is, Gilbert, annyira zavarbaejtő vagy!-pirult el Hun.
-Ez a célom, szívemnek gyöngyháza...-csúszott lejjebb Poroszország keze a lány derekán.
-Mióta olvasol te Petőfit, Jancsikám?-röhögött fel nem éppen elegánsan Erzsi, miközben rácsapott Gilbert igencsak elkalandozó kezeire.
-Valahogy kell, hogy bókoljak neked, észlény! És tudom, hogy szereted az ilyen nyálas tündérmeséket-csücsörített idétlenül Gil. Magyarország adott neki egy gyenge taslit, de tényleg csak egy finomat, és az orra alatt morogva közelebb bújt a másikhoz. Poroszország simogatni kezdte a haját, és ettől a gesztustól teljesen megnyugodott. Egy ideig nem szóltak semmit, csak nézték egymást. 
-És most jön a nyelves puszi-rikkantotta elég gyerekesen a porosz. Magyarország éppen tiltakozott volna, de már késő volt.
Gilbert olyan jól csókolt, hogy abba Erzsi konkrétan beleszédült. Eltartott pár percig, míg valahogyan abbahagyták. 
-Atyaég, Pru...-kóválygott Magyarország.
-Mi van, csibe?-sóhajtotta egy mosollyal a szája sarkában az említett. Arca őszinteséget és ártatlanságot sugárzott, és ez még Erzsinek is szokatlan volt.
-Kin gyakoroltál, csókkirály? Amúgy tényleg, csibe...Hol van Gilbird?
-Figyu, én lenyűgözű adottságokkal születtem, és ez is benne volt az alapcsomagban. Gilbird meg végig itt szunyókált a hajamban-vette ki a szendergő madárkát fehér loboncából a fiú, majd vissza is tette, hadd aludjon tovább. Magyarország ásított egy nagyot, de aludni még nem volt kedve.
-Hiányoztál-jelentette ki a magyar-de tényleg.
Ez nagy szó volt, mindenképpen. 
-Te is hiányoztál, Iluska...-kacarászott Poroszország. 
                              ...
Most, a többnapos világtalálkozó alatt éjszakánként egymásnál tanyáztak, beszélgettek, nosztalgiáztak, tréfálkoztak, időnként persze civakodtak is.
Poroszország betartotta fogadalmát: egypár érzékibb csóknál tovább nem jutottak.
Igaz, reggel alig tudtak felébredni, különösen Nagysága, de az együtt töltött idő mindenért kárpótolta  őket.