Tengeri csillagok
Nem tudom miért indultam neki ennek a küldetésnek, de valahogy belülről késztetést éreztem az iránt, hogy megmentsek egy kisgyereket, aki lehet, hogy fogságban van és kétségbeesetten sír egy cella mélyén, mert senki sem akarja kiszabadítani.
Ugye milyen szívszorító?
Na, ezért akartam megmenteni. Illetve mindig is inspirálónak tartottam az idióta vesztükbe rohanó Superman-komplexusos embereket, de az másik történet.
A víz alatti bázis óriási volt. Ahol én feküdtem, az csak egy kisbástyája volt az építménynek és ilyen bástyából még kilenc volt a középen lévő vár körül. Mindegyik fényes, ámde kemény anyagból készült, vélhetően kagylóból. Ezek előtt halászhálóba öltözött kékbőrű, uszonyos férfiak/halfik álltak.
A középső vár gömbkupolájából négy arany színű oszlop állt ki, melyek tetején fényes halfiszobor-lámpák világították az amúgy, sötét tengerfeneket.
-Szép, nem?
-Ja, menő. Ki lakik a várban?
-Poszeidón, a tengerek királya, néha ellátogat ide, "szerény kis hajlékunkba".
Gúnyos hangneméből úgy tűnt, nem szívleli túlságosan a királyt, vagy legalábbis nem ért egyet ezzel a mondattal.
-Egyébként Heela hercegnő lakik itt a személyzetével az év többi részében.
-Heela? Az ki?
-A halfi törzsünk vezetője, a szép és igazságos Heela őfensége erre jön!
Az egyik halászhálós férfi kiabált, a palota előtt. Őt követte egy csapat kagylókürtös sellő. Utánuk egy óriási kagyló jött, vagyis csak úgy látszott, hogy magától jön, valójában gyerekek vitték.
Hogy lehet befogni gyerekeket ilyen munkára?
A kagyló belsejében térdelt egy gyönyörű sellőlány, vélhetőleg ő volt Heela.
Ezüstös hajába csillagokat fontak, pont olyanokat, mint amilyeneket a kezéből szórt szét a népre.
Az uszonya sötéttürkiz színe, a szeme színével egyezett meg, és mindkettő barátságosan ragyogott.
A népe nagy örömmel fogadta és láthatólag ő is kedvét lelte a szórakoztatásukban. Már ha ezt szórakoztatásnak szánta.
De mégis. Valami volt a hercegnő mosolya mögött. Nem gonoszság, inkább félelem, vagy szomorúság.
Ahogy mentek, a szeme találkozott az enyémmel és eldöntöttem, hogy ki fogom deríteni a hercegnő titkát.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro