Másnap reggel, amikor felkeltek, még mindig nem döntöttek a névvel kapcsolatban. Ezt inkább elhalasztották későbbre, és úgy döntöttek, hogy most együtt szeretnének lenni. Inkább nem mentek le reggelizni, hanem a klubhelyiségben maradtak.

-Fázom, nem gyújtunk tüzet? -kérdezte meg Hermione.

-Tényleg jó lenne egy kis meleg. -egyezett bele Ron.

-Harry? -kérdezte megerősítésképp Hermione.

P: Én fázok.

H: Én is, mivel egy testben vagyunk.

P: Akkor gyújtok tüzet. -mondta Perselus mindenkinek, majd egy egyszerű varázslat segítségével már boldogan nézték a lángokat. -Szórakozzunk egy kicsit!

H: El tudjátok ezt képzelni, hogy ezt Perselus mondta? -kérdezte Harry döbbenten.

-A professzor is biztos szórakozott tinédzser korában. -igazította el Hermione a csodálkozó Ront.

P: Higgyék el ez nem igaz, de Potterből kinézem az efféle hülyeséget. -mondta tájékoztatva a többieket.

H: De mag.... te javasoltad.

P: Igen, mert jobb, mint egész nap unatkozni. -mondta fejben.

-Kezdek éhes lenni, nem megyünk le kajálni? -kérdezte Ron.

P: Ki más, ha nem te Weasley. Valószínűnek tartom, hogy erről már lekéstünk -mondta szemrehányóan. -Úgy gondolom, hogy szóljunk a manóknak, hogy kaphatunk-e valami maradékot, vagy édességeket, bármit. -javasolta.

H: Szerintem jó ötlet! -szólalt meg Harry.

-Nekem is jó. Ron, mit szólsz hozzá? -kérdezte tapintatosan Hermione.

-Igen, jó csak siessünk már, mindjárt éhen halok! -sürgette őket a fiú.

P: Winky! -szólt határozottan Perselus. Amint kimondta, a manó rögtön egy pukkanással megjelent előtte. -Kérhetünk a konyháról valami ételmaradékot, sütit, amit szívesen odaadtok? -kérdezte kedvesen.

-Persze! Winky szívesen segít nektek. -mondta, majd egy pukkanással eltűnt, fél perc múlva pedig egy újabbal megjelent és két nagy tálca sütit és egy tálca ételmaradékot lebegtetett maga mellett pár tányérral egyetemben.

-Köszönjük. -mondta mindenki egyszerre a kedves manónak.

-Winky szívesen segít, ha kértek még valamit bármikor szólhattok. -mondta a kis manó, majd egy újabb pukkanással eltűnt. Miközben ettek Harry beszélgetést kezdeményezett volt professzorával:

H: Kértél. 

P: Tessék? -kérdezte fejben Perselus meglepetten.

H: Hát Winkyt. Megkérted a segítségre és nem parancsoltad.

P: Ja hát igen, nem lenne jó, ha a háborús hős, a nagy Harry Potter, a fiú aki túlélte, Voldemort elpusztítója rosszul bánna a házimanókkal. -mondta szarkasztikusan. -Ráadásul Granger sem örülne neki.

H: Roppant vicces. -mondta ironikusan.

P: Netán nem tetszik valami Potter?

H: Mondjuk az, hogy miért vagyok neked mindig Potter?! -lökte oda felháborodottan.

P: Annyira sajnálom, hogy megbántottalak. -mondta olyan hangon, amiből egyértelműen kivehető volt, hogy mit gondol róla igazából. -Bocsánatodért esedezem Harry. -folytatta színlelt szomorúsággal

H: Mily megható! -szólt vissza a fiú késlekedés nélkül. -Természetesen elfogadom a kedves bocsánatkérését uram. -mondta gúnyosan.

P: Uram? Végre egy kis alázatot tanusítasz irányomba. Sokáig nem sikerült, de végre megtanulsz viselkedni Harry.

H: Viselkedni? Te mégis miről beszélsz PERSELUS?! -mondta a nevet kihangsúlyozva. -Netán a hozzádállásom nem felelt meg neked? -kérdezte, újonnan kitalált szavát hozzátéve.

P: Hozzámállás pffff... legszívesebben leátkoztad volna a fejem!

H: Most is szívesen megtenném hidd el, csak nem akarom, hogy öngyilkosságnak tűnjön.

P: Azért jobb lesz, ha gondolkozol is esetleg, nem akarunk ugye csak úgy elhalálozni itt? -kérdezte maró gúnnyal, Harry sértésére nem is reagálva.

H: Persze, hogy nem! Kedves uram, ha azt akarja, hogy ne hajoljak a gondolat felé, hogy önnön életemet kioltsam, kérem szépen legyen szíves kicsit kevésbé mondortalannak lenni! -mondta a fiú a hosszan elnyújtott mondatot.

P: Potter te fejlődsz! -mondta Piton meghökkenve, mégis egy kis gúnnyal a hangjában. Ezután, mindketten csendben maradtak, tovább folytatták az evést, és jókat beszélgettek.

A nap hátralévő részét is együtt töltötték és csak ebédre mentek le.

-------------

Remélem tetszik ez a rövidke rész is, bocsánat a késésért, de a sims 4 vérfarkasos kiegészítője elvette a figyelmem!