Valahol elhagytam valamit,

S mindenki rám tekint.

Mit csináltam megint?

Körbe arcok vesznek csak,

De szívet nem hallok dobogni.

Nem lehetek ennyire vak,

Álruhát könnyebb ölteni.

Mit néznek ennyire rajtam,

Talán elhagytam magam,

Vagy már meg is haltam?

Forduljatok el hamis szentek,

Szavatok a sarkam se éri,

Nem kívánok semmit nektek.

Lelkem angyal kíséri.

Az életem a kezemben van,

Ma tovább építem falam,

Éljetek csak alattam.

Néha sírok miattatok egyedül.

A tettetek a sírba temet.

Én vagyok az aki menekül,

De megkímélem létemet.

Talán egyszer megbocsátok,

és hirtelen felkiáltok,

Már nincs szükségem rátok!

A testemen túl sok csillag ég.

Nem hagyhatom cserben őt,

Aki valamikor leszek még,

Hiába rúgok most vizet, kőt,

Hiszek a fényemben - akarok -,

Ami holnap felragyog,

És elfelejti a tegnapot.

Elvesztettelek titeket emberek,

A reményem elszállt előlem.

Üresség maradt bennetek,

Boldogok lesztek nélkülem.