Üres oldalakkal teli a szívem,

Már ahogy hályogon át látható.

Vakon csak a szépséget keresem,

Mi az a jó, a trónra való.

Rühes szavak vesznek körül.

A nap felől gyilkos sugáron,

Egy átkozott, nagy ítélő ül,

Ujját arcomra szegezi. Álom.

Bűkoszorú fején csillog felém,

Látom öntelt vigyorát,

Ahogy lándzsát döf belém,

Ítélete született, kiereszti haragját.

Halott vagyok lenn a mélyben,

A fekete űr ölel át.

Az üres oldalak szívemben,

Siratják mondatok hadát.