Kedves Mindenki! 

Volt már veletek olyan, hogy valami nagyon fontos állt előttetek, teszem azt, vizsga, érettségi, vagy valami ilyen tanulós marhaság?

És éreztétek már ti is azt, hogy mindegy, csak legyünk végre túl rajta...?

Őszinte leszek veletek.

Annyira elegem van ebből. A suliban a 'távoktatásnak' csúfolt valammi sajna nem a legjobb, kissé úgy érzem, mintha oda löknék a feladatokat és:

Nesze more, oldjad meg magad. Nem megy? Kit érdekel? 

Néhány tanár halálra szívat, még így is, hogy normál esetben már rég lezártak volna. 

Ugyanis, igen, negyedikén érettségizem. 

Hát ne tudjátok meg, micsoda harcokat vívok magammal... 

Először is, napok óta mást sem csinálok, csak írom az etika érettségim. Egy hosszú dogát kell írni; az én témám a szépségideál változása Magyarországon, az elmúlt 100 évben. Szuperjó téma, de valahogy annyira nehéz összerakni... Pedig tényleg, nagyon izgi és szeretek a neten böngészni ilyen dolgokat keresve, de ez így sok. 

Hozzá tenném, 12 oldal körül kell lennie, de nekem már most 16, de még nincs benne a munkanapló, illetve a fele hiányzik. 

Aztán ott a töri, ami miatt igazából annyira nem parázok. De jelen pillanatban úgy érzem, ha szóbeli lenne csak, jobban meg lennék barátkozva a helyzettel. Arra megtanulom a tételeket, így viszont, hogy nem tudom, milyen esszé lesz, halálra idegeskedem magam azon, melyik tételt tanuljam meg rá. 

És máris elment ezzel csomó idő. 

Az irodalomról meg inkább nem is beszélek. Legyen elég annyi, hogy írtam az irodalomtanárnőnek, hogy nagyon aggódom az elemzések miatt (mert sosem mondta, hogy ügyes vagyok, mindig volt az elemzésemmel valami szar, akkor is, ha egy irodalom korrepetálós oldalon kerestem segítséget). 

Tudjátok mit írt? 

Semmit. Még annyit sem, hogy jajaj, valóban aggódnod kell te csicskagyász. 

Csak megnézte és kész. 

Bennem egy világ tört össze, de mindegy. 

Szerintem itt nagyon kevesen tudjátok, de az ELTE német nemzetiségi tanító szakára jelentkeztem. Amióta ezt a német tanárom tudja, megtesz mindent, hogy meggondoljam magam. *De erről egyszer egy másik posztban írok...*

Igazából a német miatt nem aggódom, mert van benne rutinom, az emelt érettségi feladatok szerintem jók, szeretem őket. 

A német kell a legjobban, mégis mással foglalkozom, mert az évek során nem arra koncentráltak a tanárok, hogy a bennünk lévő tehetséget tovább fényezzék, csiszolják, hanem arra, hogyan legyünk eltaposva és szarrá alázva. 

A német korrepetáló tanárnőm, a töritanár ofőm és a matek tanárom a három kivétel, akik tényleg motiválóan tudtak hatni rám. 

Tudtak. Mer' má' nem.

De most már nem tudom, mit akarok. 

Ma lenne a szerenádunk. 30.-án pedig a ballagásunk... És ez a tudat tovább rontja a helyzetet. 

Az érettségi pedig kész szertartás lett. Ma kaptam emailt, milyen előírásokat kell majd követnünk. Mikor elolvastam, egy pillanatra elgondolkodtam, hogy hogyan jegyzem meg ezt a sok infót. De majd lesz valahogy.

Mára leteszem a lantot. Igazából arra akartam kilyukadni, hogy micsoda elítélendő dolog, hogy tanulás helyett a 2017-es írásaim olvasgatom. De ehelyett kitört belőlem ez az izé, amit biztos, nagyon kevesen fogtok elolvasni, mert tanultok az érettségire. UGYE? 

Viszont, ha valamilyen csoda folytán mégis elolvasnátok, sírva kérlek titeket, kommenteljetek, vagy írjatok, ti hogy éreztek, mert nagyon egyedül érzem magam ebben az egészben. 

És esetleg segíteni is tudok... Van egy pár pöpec töri és német tételem. 

Vigyázzatok magatokra, jó? 

x,

H